Victor LaValle - Fekete Tom balladája | Keményfedél

Victor LaValle - Fekete Tom balladája

Az emberek azért mennek New Yorkba, hogy mágiára leljenek, és semmi sem győzheti meg őket arról, hogy ott nem fogják megtalálni.
Charles Thomas Tester csaló és svindler, akit Harlemtől Red Hookig mindenki jól ismer. Tom tudja, milyen varázsereje van egy öltönynek, hogy hogyan tegye magát láthatatlanná egy gitártokkal, és hogy miféle fekete mágia borítja a bőrét, amitől a gazdag fehérek és a rendőrök árgus szemmel bámulják, ha eléjük kerül. Azonban amikor elvisz egy okkult kötetet egy félelmetes varázslónőnek Queens szívébe, Tom előtt feltárul az igazi mágia kapuja, és ezzel olyan dolgok figyelmét irányítja magára, amelyeket soha sem lett volna szabad felébreszteni sötét szendergésükből.
Brooklyn egén gyűlnek a felhők, és Fekete Tom nyomában olyan vihar szele támad, amely az egész világot készül elnyelni.

Tester  utcazenésznek álcázza magát, de a valódi feladata a különleges dolgok beszerzése. Tisztában van vele, hogy a látható világ mögött van egy másik is, ami egyesek előtt feltárul, mások előtt nem. Sok mindent lát ő is, de nem tulajdonít magának különösebb képességet. Egyik "üzleti útján" megismerkedik egy férfival, aki felbérli, hogy zenéljen a vendégeinek. Tom érzi, hogy valami nem oké a dologgal, közben összefut két rendőrrel is, akik a férfi nyomában vannak, de a pénz meggyőzőbb a megérzéseknél.
Tom zenélni próbál, nem egy nagy tehetség, de elég jól álcázza, közben ajtó nyílik egy különös, visszataszítóan vonzó világra, benne az Alvó Királlyal, majd olyasmi történik, ami gyökeresen megváltoztatja Tomot.

SPOILERES LEHET, úgy olvassátok.
A kisregény 120 oldal. Ennyiben el lehet mesélni bármit jól is, rosszul is, úgy is, hogy az ember úgy tegye le a könyvet, hogy jólesően pörög rajta az agya, de úgy is, hogy hatalmas hiányérzete van. Ez inkább az elgondolkodtató fajtához tartozik.
Megemlítik benne egyetlen egyszer Cthulhu nevét, de emiatt inkább csak kapcsolódik Lovecrafthoz, sok köze nem lesz hozzá. Hiányzik belőle az a mélységes emberidegenség és embertelenség, ami a lovecrafti világot jellemzi. 
Ez a regény nagyon is emberi, és nem is sűrített bele sok mindent LaValle. Egyetlen dolog jelenik meg: az 1920-as évek Amerikájának fekete-gyűlölete. Tom ugyanis fekete, nem csak a lelke, de a bőre is. Így képes mindet megtestesíteni, amivel anno a feketékre tekintenek: alsóbbrendű lények, akiket nem illik emberszámba venni. A végkifejlet az ez ellen való tiltakozás is lehetne, ha lenne bármi racionális alapja. De a regényt átszövi a misztika, és ez magasabb szintre emeli az igazságszolgáltatás szükségességét és mértékét.
Nem tudom egyébként, érdemes-e ilyen szinten elemezni a regényt, hiszen a konkrét történés csak annyi, hogy ajtót nyitottak Cthulhunak, aki majd eljön, és a maga képére formálja a világunkat, megszüntetve ezzel mindent, amit az 'emberiség' jelent. De nem tudom másképpen értelmezni, mint egy szimbólumot, hogy miért is értünk meg arra, hogy elpusztítsanak bennünket. Nincsenek nagy okai, nem húz elő háborús borzalmakat, épp elég kiindulópont az, ahogyan mint emberek reagálunk egymásra, láncreakciót indítva el ezzel, aminek ki tudja, mi lesz a vége. Itt Cthulhuba torkolltunk. Ha ezt a verziót nézem, kiváló regény.
Aztán persze lehet, hogy tényleg csak annyi volt a cél, hogy Lovecrafton keresztül utat törjön magának az olvasókhoz, ebben viszont szerintem elég gyenge volt.
Mindentől függetlenül viszont tény, hogy nagyon megtalálta a hangulatát ennek a fekete-misztikus világlátásnak.

Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

11 komment:

  1. Nahát, milyen becsapós tud lenni a cím és a borító! Nem olvastam el a fülszeveget, és fel sem merült bennem, hogy "mágiás" lehet. De ha jól értelmezem, igazából nem is lezárt a történet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de, teljesen lezárt. vagy ha épp úgy akarja, akár folytathatja is, de nem volt hiányérzetem.

      Törlés
    2. Értem. Mindenesetre most elkezdett érdekelni. :)

      Törlés
  2. Szerintem gáz a sztori...De arra jó, hogy ne gondolkodás nélkül csapjak le LaValle következő következő könyvére, ami állítólag idén jelenik meg magyarul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 1. A mű Lovecraft azon kevés novellái közé tartozik, ahol Cthulhuról egy büdös szó se esik...viszont LaValle könyvében ő a főgonosz...a fene se érti, hogy miért. Az eredeti sztori másról szól (Lovecraft egyik legzavarosabb és legfurábban végződő műve, amit most illik utálni a polkorrektség jegyében).
      2. "Az emberek azért mennek New Yorkba, hogy mágiára leljenek, és semmi sem győzheti meg őket arról, hogy ott nem fogják megtalálni." ehhez képest a főszereplő feszt varázsol...vagy ha épp nem teszi, akkor igencsak beleártja magát a mágiába, amikor mindenféle varázskönyvekkel machinál. Ahhoz képest, hogy New Yorkban ugyebár egy fikarcnyi mágia sincs, a kölök valahonnan mégis feltűnően sok tudást szedett össze a tárgykörben. És ügyesen használja is.
      3. Ehhez kapcsolódva: self-made kölyökmágusunk alighanem pont bárányhimlős volt, amikor a mágikus önvédelmet kellett volna megtanulnia...csak azért, hogy a történetben legyen miért áttévednie a sötét oldalra.

      Tiszta szerencse, hogy legalább érdekesen és olvashatóra írták meg. Így azért nem csalódtam. Akkorát.
      És tetszett a függővég is. :)

      Törlés
    2. 1 - hát emiatt nem tudom én komolyan venni sose, mikor keresnek egy hivatkozási alapot. amiatt még soha nem olvastam semmit, mert húzónevekkel akartak megvenni.
      2 - nekem valahogy egyértelmű volt, hogy a mágiához tehetség kell, akárki csak úgy nem fog rálelni. a srácnak nyilván van. Harlemben sok érdekességet meg lehet tanulni, hogy nem a woodoo jött elő, az egyedül Lovecraftnek köszönhető.
      3 - ez már sztem pont nem a mágiáról szól, borítékolható volt, hogy áttéved.
      nekem igazából az öreg fószer alakja homály kicsit. színésznek tűnik, csak a szerepe kétséges.

      a hangulata meg a rövidsége miatt szerintem megbocsájthatóak a félrelépések, bár remélem, folytatást nem fog írni hozzá. elrontaná.

      Törlés
    3. Öreg fószer? Suydamra gondolsz? Ő az eredeti novella főszereplője. Ő is olyasmibe ártotta magát, ami meghaladta az erejét. Iszonyú sokféle mágikus hagyományt szedett össze különféle bevándorlóktól és próbált meg egységes rendszerré kovácsolni, ami elméletben működött is, ám amikor át akarta ültetni a tudását a gyakorlatba az az életébe került. Viszont ahhoz képest egész virgonc maradt...legalábbis addig, amíg megvoltak a végtagjai. ;)
      Nem hinném, hogy Tom áttévedt volna, ha Suydam nem sejti meg benne a tehetséget és nem mutatja be a mentorának, aki aztán alaposan felturbózta a kis svindler képességeit. Cthulhu nélkül Tom talán bosszút állhatott volna mr. Howardon (egy sötét sikátor, pár haver meg néhány hegyes bökő segítségével), de Att nénébe beletört volna a bicskája.

      Törlés
    4. aha, rá gondoltam. melyik ez a novella?

      Törlés