Témázunk - Kultúrák és könyvek - Keményfedél

Ha a papír elbírja, a képernyő is

2018/04/27

Témázunk - Kultúrák és könyvek

Időnként nehéz elkezdeni egy posztot, ehhez se nagyon tudok bevezetőt írni, a cím önmagáért beszél: idegen kultúrák a könyvekben.
Most nagyon a Terror lebeg a szemem előtt, nehéz kivonnom magam  a hatása alól. Ennél idegenebb kultúrát keveset találni, mint az eszkimóké, és a jég világáé. Eleve a gasztrokultúrájukhoz erős gyomor kell, de ezt is csak a tv-ből tudom, olvasni még nem olvastam róluk. Ezt mindenképpen fogom majd pótolni, bár soha nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, ahol alkalmaznom kell majd a tudásukat.
Maradjunk meg a biztonságos talajon, ahol inkább otthon vagyok.

A vikingekkel nem csak a történelmi regényekben lehet találkozni, mint pl. Tim Severin, Robert Low vagy  Giles Kristian könyveiben, de sok fantasy-író is átvett rengeteg elemet tőlük, a történelmi eseményekből, a mondáikból és az életmódjukból is. Csak hogy a legismertebbet és legnagyobb kedvencemet említsem, Abercrombie Kilencujjú Loganje és társai egészen biztos, hogy a való életben vikingek lettek volna. A habitus, a gondolkodásmód, a hatalmas termet, a harcmodor mind-mind a vikingekre hajaz. A harcos férfiakkal nem lehet nagyon mellélőni: a nők pont olyan szívesen veszik kézbe (mármint a könyveket, bár...:>), mint a pasik, ráadásul rengeteg izgalmas és kalandos történetet lehet köréjük szőni. A kalandozó hadjárataikkal, a barbár életmódjukkal, egy-egy kiemelkedően okos vezető taktikázásával azonnal le lehet venni a lábamról. 

Az angolszász közegnek is megvan a varázsa, bár nagyon más, ha fantasyban jelenik meg, vagy ha mondjuk a szépirodalomban.
Gemmell Rigante-ciklusában egyértelműen felfedezhetők valós történelmi elemek, de ő tovább megy ennél, és megpiszkálja kicsit a mások felett való uralkodás kérdését, a hitet, és mindazt a dolgot, ami akkor történik, ha eljön az ellen, hogy leigázzon: a kultúra, az alávetettség, az összefogás alakulását. Jó rég olvastam már, de abban biztos vagyok, hogy jóval több ez szimpla fantasynál.
Stina Leicht könyve pont annyira fantasy, mint amennyire valós történelmi alapokon nyugszik, és ahogyan beleolvasztja a babonákat és az ír mitológiát az angolok elleni küzdelembe, magába a mindennapi létbe, arra nincsenek szavak. Olyan erős a képi világa, hogy még ennyi idő távlatából is eszembe jutnak belőle apró kis történések. 
Kicsit sokat emlegetem a történelmet, de bármelyik nép kultúrája a történelemben gyökerezik, összefonódik azzal, mert ezek a hatások formálják a gondolkodásmódot, a mindennapok rítusait, a világlátást. Szóval nekem ezek a történelmi vagy majdnem történelmi könyvek felérnek egy kulturális utazással, és cseppet sem zavar, ha a végeredménynek semmi köze a realitáshoz.
És most hosszú idő után megint egy téma, ahol Moningot meg kell említenem, ő ugyanis a Fevert egy teljesen valós közegbe helyezte. Magából az ír létből, kultúrából vagy történelemből szinte alig van benne bármi is, viszont valóban létező helyek kerülnek elő a könyvekben: a Temple Bar Pub-ba bárki el tud menni kocsmázni egy jót, a Barrons Books & Bubbles ihletője egy valóban létező kis könyvesbolt pub és étterem (ezt Pupitól tudom egyébként), az Arlington Abbey is megtalálható Dublintól pár órányira, és a Trinity College is egy létező iskola, szóval minden adott ahhoz, hogy a párhuzamokat meglátva kicsit én is ott érezhessem magam. Nem kell mindig kultúrából oktatni, időnként bőven elég, ha a feeling átjön: a kis utcák hangulata, a pubok zaja, maga a környezet. Az ír lét, akár városi, akár vidéki, egyébként is nagyon vonzó számomra, nem kellene sokáig győzködni, hogy költözzek oda.

Se a vikingek, se az írek nem igazán idegen kultúra, legalábbis ahhoz képest nem, amit a japánok képviselnek. Ott egyszerűen minden más, mint nálunk, a viselkedés, a gondolkodásmód, az egymással való érintkezés, a papírfalak közötti élet. Legalább annyival rosszabb is, mint amennyivel jobb, legalábbis nekem úgy tűnik. Legelső, és azóta is az egyetlen valamirevaló regény-élményem James Clavell Sógunja. Olvastam én utána mást is japánoktól, japánokról, és tudom is, hogy mivel kellene még kiegészítenem szűkös tudásomat róluk, de máig meghatározó a Tokugawa Iejaszu-korszak számomra (a regényben ő volt Toranaga), ugyanis annyira beleszerettem ebbe az időszakba, hogy anno minden történelmi dolgot felkutattam ebből az időből. Nem volt sok, internet még sehol, a könyvtár is elég szűkösen volt ellátva Japánról szóló könyvekkel. De nem csak a történelmi része volt számomra meghatározó, hanem a világlátás is, a vallás, a társadalmi közegek óvatos és diplomatikus érintkezése, és a kasztok durva elválása. Sok-sok ellentmondás van ebben a világban, amit ők remekül kezelnek, és mindezt nagyon érdekes kívülről figyelni.

A zsidóknak csodás kultúrájuk és irodalmuk van, a rabbik bölcsessége meg humorérzéke bárki számára tanulnivaló lenne.
Mióta a szomszédunk a kezembe nyomta Heller Isten tudjáját (olyan huszonpár éve), megkerülhetetlenek nekem a zsidó regények. Egyszerűen vonz az a letisztult gondolkodásmód, ahogyan önmagukat szemlélik, a hitüket, a helyüket a világban. Mondjuk az is igaz, hogy vigyáztam, hogy a nagyon intellektuális zsidó köldöknézegetéstől, mint amilyen Chaim Potok, megkíméljem magam, azt valószínűleg nem élvezném, de azt gondoltam, az én-keresést sem élvezem, és milyen jól elvagyok A zsidó menyasszonnyal. Talán egyszer Potokot is bevállalom.
Ha most elkezdeném sorolni a zsidósággal kapcsolatos regényeket, sose tudnám befejezni a posztot, de az biztos, hogy nagyon várok már pár regényt, amik még előttem vannak: A stetl lánya, A könyvtolvaj, Daniel Stein tolmács, Jiddise máme; és bárkinek tudom ajánlani, amiket már olvastam: A vörös sátor, Isten tudja, Marek Halter könyvei az Ószövetség asszonyairól, vagy Leon Uris Exodusa.
Ha valaki a holokausztról ír, borítékolható valamiféle díj, az elismerés mindenképp, de engem ez a korszak nem érdekel. Sokkal szívesebben olvasok a pusztában élő zsidókról, a vándorlásról, az ókori és a középkori életről, hogyan küzdenek meg a mindennapok nehézségeivel a különböző korokban, egyáltalán mikor milyen nehézségekkel kellett szembenézniük. Érdekel az is, ma hogyan látja magát, a hitét, a történelmüket egy modern zsidó, vagy akár egy ortodox, hogyan tud beilleszkedni a mai világba, és egyáltalán, mit takar az, ha valaki zsidó. Érdekes téma.

A többiek kulturális élményei:

Csatlakozóink:
Dóri
Sister

11 megjegyzés:

  1. Külön köszi a zsidó témájú könyvekért, nagyon szeretem a kultúrájukat, de alig olvastam, és a holokauszt témájúaktól meg szó szerint rosszul vagyok, annyira nem bírok a szenvedésről olvasni. Felveszek párat a listámra belőlük. :)

    Azért nekem a viking is egy más kultúra, olvasom Bernard Cornwell sorozatát meg a tévésorozatot is nézem (Az utolsó királyság), hát, nem szerettem volna abban a korban élni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. épp most olvasok pár zsidós könyvet, lesznek még posztok róluk.:)
      hát én imádom a viking világot, bár tuti, hogy nem volt egyszerű az élet akkoriban. de ha akkor születsz, egy csomó dolog adja magát, látod, eltanulod, természetes lesz, csak innen, a civilizációból visszatekintve tűnik idegennek. komolyan hálásak lehetnek a bürokráciamentes életükért is.:D (ami mondjuk nem egészen volt mentes, rengeteg feljegyzés született)

      Törlés
    2. Nyilván így van, ha beleszületsz, másképp látod. Nekem épp Alfréd, a nagy keresztény alakja nem szimpatikus, és a dánok őszintébbnek tűnnek, de persze, úgy van megírva a sorozat, hogy ezt érezd.

      Kíváncsi leszek a könyvekre. :)

      Törlés
  2. A Terrorral egyre jobban felcsigázol... :D
    "A harcos férfiakkal nem lehet nagyon mellélőni: a nők pont olyan szívesen veszik kézbe (mármint a könyveket, bár...:>)" :"D A vikingek tényleg jó kis téma és világ amúgy, és valóban mindkét nemet érdekli valami miatt. ;)

    A Stag's Head nem könyvesbolt egyébként (sajnos), hanem pub és étterem sok szarvasos dísszel meg aganccsal.
    Nahát, ahogy Beánál is rácsodálkoztam, most nálad is, hogy tulajdonképpen miért éreztem nagyon közelinek és kvázi unalmasnak megemlíteni az angolszász kultúrát és még az íreket is (pedig hát Moning)... Lehet, hogy ezt már annyira a magaménak érzem, hogy nem is tűnik "idegen" kultúrának? ;) Az ismeretlenebb, távolibbak felé nyúltam inkább. Az ír lét nekem is nagyon vonzó lett, a Dublinozás óta. ;)

    Érdekes téma a zsidó lét is, és tényleg, mennyi minden van még a holokauszt-témán, időszakon kívül...
    A könyvtolvaj nagynagy kedvenc! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát a Terrorért én csak rajongani tudok. és a könyv sokkalsokkal jobb, mint a sori.
      a stag's head nem könyvesbolt?? pedig valamiért nekem nem lehetett máűs, csak szerényebb kivitelben.:D mindjárt javítom.
      végülis nem olyan meglepő, hogy könnyű megfeledkezni az angolszászokról, eléggé áthatja a mindennapos olvasásainkat, meg eléggé elérhető távolságban van mondjuk a japánokhoz vagy az afrikaiakhoz képest.
      a könyvtolvajt ne tudd meg, mióta tologatom. még Amadeától kaptam ajándékba 8 éve.:D

      Törlés
    2. Látom, nagy a rajongás a Terrorért :D Most néztem, hogy a kapitány benne az, aki Mance Raidert játszotta a Trónokban! :) A könyv szinte mindig jobb, mint a film ;)

      Sajnálom, hogy csalódást okoztam, de bizony az nem könyvesbolt... :)
      Igen, az angolszászok annyira részei a mindennapi olvasnivalónak (hú ez már-már ájtatos jellegű mondat :D), hogy fel sem tűnik.

      Baaakker, akkor olvasd már el, olyan jó kis történet A könyvtolvaj. :)

      Törlés
    3. Jared Harris nagyobb szerepet kapott most, eszméletlen jó Crozier szerepében.
      jé, fel se tűnt, hogy Mance-t ismernem kellene.:D ezek a jelmezek mindenkit megváltoztatnak. (még majd kiderül, hogy a jegesmacit is láttuk másik soriban már.:)

      jójó, olvasom, csak van egy csomó más is. tudod.:D

      Törlés
    4. és most nézem, Jared Harris apukája volt az egyik Dumbledore. nahát o.O

      Törlés
    5. Csalódást fogok okozni, de nem bírtam végigolvasni A könyvtolvajt. :/

      Törlés
    6. Ó, Richard Harris! óóóóó, ő volt az "igazi" Dumbledore :)))
      Bea, miért nem? :O

      Törlés

Blogarchívum

Címkék

2011 (42) 2012 (71) 2013 (52) 2014 (33) 2015 (28) 2016 (43) 2017 (32) 2018 (31) 21.század (3) 5* (88) Aba (5) Ad Astra (6) Agave (54) Akkon (1) Alexandra (23) Animus (3) Athenaeum (16) bannerek (1) Book&Walk (4) borítóleleplezés (2) campus (3) Cartaphilus (14) Cassie Palmer (11) Cat és Bones (3) Cicero (5) CorLeonis (10) Crossfire (3) Delta Vision (16) ebook (6) Édesvíz (1) Egmont (5) egyéb (2) elfeledett könyvek (3) Első törvény (5) epic (21) Erikson (6) Európa (16) évzárás (7) félbehagyva (1) feminizmus (1) Fever (6) Főnix (3) Fumax (21) Gabo (24) Galaktika (9) game (6) General Press (5) Geopen (11) Gondolat (3) Göncöl (2) gyenge (17) gyűjtés (7) halloween (3) hírek (40) Holdvadász-hónap (6) hónapzárás (12) IPC (2) játék (9) K.U.K. (1) Karen Chance (11) Karen Marie Moning (7) kedvenc (39) Kelly (10) képregény (1) Kolibri (1) konteo (1) Kossuth (2) könyvekről röviden (4) könyvlista (1) Könyvmolyképző (41) körbeposzt (15) Lektűr (2) Libri (5) lista (12) Lybrum (1) M-Érték (1) Magvető (5) magyar (30) majdnem témáztunk (1) Malaza (5) manciregény (2) Maxim (2) megjelenik (25) Merit (1) MRC16 (2) MűveltNép (1) Napernyő Protektorátus (3) Novum (1) Őrségek (3) Palatinus (3) Park Kiadó (1) Partvonal (7) PlayOn (2) Polar (1) Pongrác (1) régi blogról (102) Rézbong (1) Scolar (3) skandináv (10) szösz (104) Szukits (3) szukkubusz (3) Takeshi Kovacs (3) Tarandus (2) témázunk (33) Tericum (1) Térség (4) Tuan (2) Tündérkrónikák (6) TwisterMedia (2) újraolvasás (2) Ulpius (33) útkeresés (1) válogatás (4) vcs2016 (7) vcs2017 (5) Victoria kiadó (2) Warhammer (3) Wizard Books (1) zsidó (3)

Nima's wishlist

Letűnt ​világok
Fire & Blood
Éhség
Tengerészek
Védtelen halandók
Csipkerózsikák
A ​hableány és Mrs. Hancock
Az ötödik áldozat
Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Hill House szelleme
A birodalom bűnei
Holtvágány


Nima's favorite books »

Contact Me

Név

E-mail *

Üzenet *

MOON

CURRENT MOON