Franck Thilliez - E-szindróma

Ludovic Sénéchal megvesz egy belga hagyatékból egy felirat nélküli régi filmet, majd otthon házimozizás közben hirtelen megvakul.
Eközben Lille-től délre egy építkezési területen előásnak 5 lefűrészelt koponyájú hullát.
Sénéchal ügyében Lucie Henebelle, a férfi exe kezd nyomozni, akitől vaktában sikerült segítséget kérnie. Nem gondolja, hogy fontos lenne, de elkezd utánajárni a film történetének, és eljut a különös módon meghalt gyűjtő fiához, és egy ismeretlen telefonszámhoz.
Közben a kiásott maradványokra ráállítják Sharkót, aki jóideje már csak asztal mögül oldja meg az ügyeket, mint profilozó.
Egy véletlen infó a két ügyet összekapcsolja, így a két nyomozó együtt folytatja.

Hogy mi okból vág bele egy kiadó egy sorozat kiadásába a harmadik résszel, fel nem foghatom, főleg, hogy Thilliez tud írni, nem is kicsit. Elképzelhető, hogy a Sharko sorozat eleje gyengébb, mint ez, amivel kezdtek, de nem tartom valószínűnek. De persze lehet, hogy nincs előzmény, egyedül a nyomozó alakja az, ami a köteteket összeköti, nem tudom.
Vannak utalások magánéleti dolgokra (valószínűleg) az előző részekből, Sharko családja, a felesége és a kislánya meghalt, Lucie-t otthagyta a férje az ikrekkel, de nagyon apránként kapjuk az infót, mi történt. A megértéshez nem hiányzik az első két rész, olyan az egész, mintha most csöppenénk bele az életükbe, de nem ellenkeznék, ha minél többet olvashatnék Sharke-ról. Érdekes pasi, okos, és vagány, amolyan leszarom a világot, teszem a dolgom típus.
A könyv egyrészt kimi, másrészt kőkemény pszichothriller, a szó szerinti fajtából, nem az a laza kis női, amivel most elárasztották a piacot, hanem olyan igazi. Régen elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem a Kört. Irigylem azokat, akire nem hatott a képi világa, engem kikészített, és nem lelkileg, hanem mentálisan. Most megkaptam ugyanezt, csak papíron. Itt annyival volt könnyebb dolgom, hogy bár pöpec a képzelőerőm, az azért mégsem ugyanaz, mint amikor az ember azonnal kapja a képeket az agyába. Igazából nagyon is élveztem, ahogy a filmet kielemezték kockáról kockára, a közéjük rejtett, tudatalattira ható többi képpel, a technikával, ami az '50-es években még olyan újdonság volt, hogy nem is gondolták, hogy bárki is élt már vele.
És valakinek nagyon kell az a tekercs, annyira, hogy ölni is képes érte. És a gyilkoságok kegyetlenek.
A filmek is azok, amiket egymásra vettek.
És hogy függ ez össze a lefűrészet fejű hullákkal? Ehhez Sharkónak Egyiptomba kell utaznia, ami legalább olyan ellentmondásos ország nekem, mint Kali Indiája, csak a misztikus vallásosság nélkül.

Szeretem azokat a krimiket, amik a gyikosságon túl is adnak gondolkodnivalót. Ez, ami itt megtörtént, akár valóság is lehet, köztudott, hogy a képkockák közé rejtett üzenetekkel szokták manipulálni a tévénézőket. Leginkább vásárlásra szeretnék bírni őket, és azért határolódom el ennyire, mert már közel egy évtizede nincs tévénk, és utálok vásárolni, nem is akarok, úgyhogy az utóbbi időben biztosan nem botlottam bele manipuláló képsorokba. Persze ettől függetlenül is bombázhatják az agyam a szemem által nem látható képekkel a neten keresztül is, vagy akár bármelyik filmmel, amit megnézek a gépen, szóval közel sem biztos, hogy védve vagyok. És ha csak a vásárlói réteg megcélzása a cél, akkor még annyira nem is kell aggódnunk, hiszen a felhasználás sora végtelen, a tudat(ta)lanságunk pedig kiszolgáltat minket.
Thilliez ért hozzá, hogyan kell fokozni a feszültséget, és folyamatosan szinten tartani úgy, hogy ne fáradjak bele, és közben ellát tudományos infókkat is a filmkészítés művészi módjairól, az agy működéséről, a mentális betegségekről úgy, hogy a nyomozás logikus lépéseiről sem feledkezik meg.
Szerintem szenzációs könyv, rejtélyes, izgalmas, borzongató és elgondolkodtató, Sharko pedig egy igen figyelemreméltó karakter. Ha a krimiolvasó közönség olyan lenne a pararománcoké, biztosan teli lenne a net szivecskés Sharko képekkel, persze a pszichósabb fajtából.:)
(a borítóink nekem marhára nem jönnek be, de így jártam.)