The Season of the Witch – valaki ezt a számot küldi az észak-izlandi város színkörének. A színkör vezéralakját másnap sehol sem találják… A rejtély megoldása Einarra, az alkoholizmusából frissen kigyógyult újságíróra vár, aki nemrég érkezett a fővárosból. A háta közepére sem kívánja az északi kiküldetést, melynek célja, hogy tudósítson a vidéki ügyekről. Először úgy tűnik, nincs miről írni, a legnagyobb port az kavarja, hogy a helyi édességgyár vezetőjének felesége balesetet szenved a céges kalandtúrán, és nem sokára életét veszti. Ám ekkor az áldozat idősek otthonában élő anyja felhívja Einart, hogy elmondja, bizonyos benne: gyilkosság történt. Csak a vénasszony képzelődik? És lehet-e ennek köze a fiú eltűnéséhez? Einar szembeszegül a rendőrséggel, a helyi kiskirályokkal és nem utolsósorban saját kollégáival, hogy pontot tehessen az ügy végére.
Ért egy kis meglepetés a könyvvel kapcsolatban, de így jár az, aki nem olvas fülszöveget. Azt gondoltam, ez krimi, amivel végülis nem lőttem nagyon mellé, mert van egy olyan vonala is, de inkább társadalomtanulmány az izlandiak szociális, mentális helyzetéről.
A Délutáni Lap irodát nyit Akureyriben, ami kicsit megviseli az oda kirendelt újságírókat, leginkább Einart. Ahelyett, hogy izgalmas esetekkel foglalkozhatna, mindenféle padrongálásról meg apró-cseprő verekedésekről kell cikkeket írnia.
A kezdet sem tűnik túl érdekfeszítőnek: egy kalandtúrán baleset történik. Látszólag semmi különös, a nő beleesett a vízbe, a férje meg utána, a pasi túléli, a nő a kórházban meghal. Aztán felhívja Einart a nő anyja, hogy a lányát igazából meggyilkolták, de senki nem akarja őt komolyan venni.
Az akureyri gimnázium színitársulata közben egy régi darab, a Vajákos Loftur bemutatására készül, a főszereplő viszont egyszercsak eltűnik a premier előtt.
Miközben Einar nyomoz, és próbálja a megfelelő emberekből kipréselni az információkat, részletes társadalmi elemzést kapunk. Ezt úgy értsétek, hogy még a Vajákos Loftur üzenete is interpretálva van, és ezekkel rengeteg idő eltelik, de nem nevezném őket üresjáratnak. A padrongálásos cikk anyaggyűjtése közben a helyi kiskocsmában merengenek a társadalmi ellentétek felett, legközelebb egy másik lap főszerkesztőjével való találkozásnál, sőt, azt mondanám, hogy Einar minden alkalmat megragad, hogy helyzeteket elemezzen. Ezekből az eszmefuttatásokból társa, ellenpontja, az érvelések időnkénti másik fele, Jóa, a fényképész sem marad ki, Einar sarkos hozzáállását ő szokta kicsit ellensúlyozni.
Az eredeti könyv 2005-ben jelent meg, érdekes, hogy már akkor is akkora volt a helyi lakosok és a bevándorlók közötti feszültség, hogy ennyit lehetett róla beszélni. De persze nem csak az idegenekkel van probléma, a kábítószer terjedése, a fiatalok bandázása is ugyanúgy gondot okoz, mint a rendszeres rongálások és utcai verekedések, nameg a korrupció, ami pont ugyanúgy jelen van a városvezetésben, mint a rendőrségen. Családi és üzleti összefonódások határozzák meg az üzleti és politikai döntéseket, nem pedig a város és az emberek érdeke. (Netán van, ahol ez másképp van? Volt olyan valaha is, amikor nem így volt? ezt csak én kérdezem.) De ne feledkezzünk meg a bűntény(ek)ről sem, mert emellett a sok agyalgatás mellett az is felbukkan néha.
Ez egy nagyon lassú, szinte csak mellékesnek tűnő nyomozás, magánéleti, gondolati, mindenappi rutinos kitérőkkel, ahol a nyomozónk nem rendőr, úgyhogy ezt csak akkor vegyétek elő, ha van türelmetek elmerülni az izlandi társadalmi életben, aminek része sok minden, többek között a gyilok is. Kilóg a skandináv krimik közül, és mégsem, inkább csak hozzátesz valamit az ott megszokott fílinghez.
Az akureyri gimnázium színitársulata közben egy régi darab, a Vajákos Loftur bemutatására készül, a főszereplő viszont egyszercsak eltűnik a premier előtt.
Miközben Einar nyomoz, és próbálja a megfelelő emberekből kipréselni az információkat, részletes társadalmi elemzést kapunk. Ezt úgy értsétek, hogy még a Vajákos Loftur üzenete is interpretálva van, és ezekkel rengeteg idő eltelik, de nem nevezném őket üresjáratnak. A padrongálásos cikk anyaggyűjtése közben a helyi kiskocsmában merengenek a társadalmi ellentétek felett, legközelebb egy másik lap főszerkesztőjével való találkozásnál, sőt, azt mondanám, hogy Einar minden alkalmat megragad, hogy helyzeteket elemezzen. Ezekből az eszmefuttatásokból társa, ellenpontja, az érvelések időnkénti másik fele, Jóa, a fényképész sem marad ki, Einar sarkos hozzáállását ő szokta kicsit ellensúlyozni.
Az eredeti könyv 2005-ben jelent meg, érdekes, hogy már akkor is akkora volt a helyi lakosok és a bevándorlók közötti feszültség, hogy ennyit lehetett róla beszélni. De persze nem csak az idegenekkel van probléma, a kábítószer terjedése, a fiatalok bandázása is ugyanúgy gondot okoz, mint a rendszeres rongálások és utcai verekedések, nameg a korrupció, ami pont ugyanúgy jelen van a városvezetésben, mint a rendőrségen. Családi és üzleti összefonódások határozzák meg az üzleti és politikai döntéseket, nem pedig a város és az emberek érdeke. (Netán van, ahol ez másképp van? Volt olyan valaha is, amikor nem így volt? ezt csak én kérdezem.) De ne feledkezzünk meg a bűntény(ek)ről sem, mert emellett a sok agyalgatás mellett az is felbukkan néha.
Ez egy nagyon lassú, szinte csak mellékesnek tűnő nyomozás, magánéleti, gondolati, mindenappi rutinos kitérőkkel, ahol a nyomozónk nem rendőr, úgyhogy ezt csak akkor vegyétek elő, ha van türelmetek elmerülni az izlandi társadalmi életben, aminek része sok minden, többek között a gyilok is. Kilóg a skandináv krimik közül, és mégsem, inkább csak hozzátesz valamit az ott megszokott fílinghez.
0 Megjegyzések