Dacre Stoker & J.D. Barker - Dracul - Keményfedél

Ha a papír elbírja, a képernyő is

2018/10/24

Dacre Stoker & J.D. Barker - Dracul

Bram Stoker életrajzát mindenki elolvashatja a wikin. Röviden: dublini volt, hét testvérrel, egy különösen felvilágosult anyával és egy hivatalnok apával, és egy olyan korban született, amikor az élet a krumplivész utóhatásai alatt állt. Állítása szerint 7 éves koráig ágyban fekvő beteg volt, majd szinte egy pillanat alatt meggyógyult, annyira, hogy az egyetemi évei alatt komolyan és rendszeresen sportolt. Családjában voltak neves orvosok, sebészek, művészek, ő maga színész akart lenni, de először apját követte a hivatali pályán, míg végleg ott nem hagyta, hogy a színháznak éljen.
Ő maga is próbálkozott írással, de a Drakula az egyetlen igazán ismert regénye.
A Stoker & Barker (A negyedik majom) páros által írt Dracul utószava sok mindenről fellebbenti a fátylat. Többek között arról, hogy nagyjából ahány ország, annyiféle Drakula-változat létezik, és az idők során a különböző feldolgozások rengeteget torzítottak az egyébként sem teljes eredeti angol változaton. Abból ugyanis az első 101 oldalt kivették, és ami kézirathoz egy Microsoft-alapító hozzájutott, abból is hiányzik. Barkerék átolvashatták (és ezúton is köszönjük Paul Allennek, hogy megengedte nekik, hogy tanulmányozzák), és kerekítettek neki egy olyan előzményt, ami a kézirat itt-ott elejtett megjegyzéseiből adódott, és azokból a történeti szálakból, amiket a kiadáskor megváltoztattak, vagy meg sem jelenhettek.  Talán ha nem úgy írja meg az előszót az eredeti kézirathoz, ahogy, ha nem ragaszkodik hozzá annyira, hogy a történet igaz, és hiteles, talán akkor a kiadó sem kukacoskodik, és megjelenhetett volna egy az egyben. Ki tudja. Mindenesetre nemrég lefordítottak izlandira egy verziót, ami szinte mindenben különbözik az általunk ismerttől. Remélni sem merem, hogy azt is olvashatnánk...

A Dracul alapját Dearg-Due legendája adja, amit a könyvben részletesen is el lehet olvasni.
A könyvbeli Bram élete úgy kezdődik, ahogyan az író Bram Stokeré is: a tengerparton, betegen a szobájába zárva, sok testvérrel körülvéve, akikkel mégis alig van kapcsolata. Nem mernek közel kerülni hozzá, hiszen bármelyik rohama elviheti. Egyetlen kivétel Matilda, az egy évvel idősebb nővére, aki nem hajlandó tudomást venni Bram betegségéről. Bácsikája rendszeresen piócákkal csapoltatja a vérét, mígnem a dadus megelégeli, és onnantól Bramnek mintha semmi baja nem lenne.
Bramnek és Matildának éles a szeme, élénk a képzelőereje, és veszélyes kalandokba keverednek erdőben, mocsarak partják, ódon, kísértetjárta kastélyokban. Maguk sem hiszik, amit látnak, tapasztalnak, aztán idővel kénytelen szembenézni a titkokkal.

A regény ugrál az időben: van a most, ahol Bram a naplóját írja, hogy halála ne legyen értelmetlen, és akik megtalálják, legyenek tisztában a történtekkel. Bram ugyanis egy toronyban reked, összezárva valamivel, és nem csak belülről ostromolja a gonosz, de a torony aljában ott várja Dracul(a) is a kísérőivel. Innen indulunk, visszaemlékezve a naplója segítségével, hogyan is kezdődött az egész történet. De a múltat nem csak az ő, hanem a többiek naplófeljegyzéseiből is megismerhetjük, és Matilda leveleiből, amiket Ellen dadusnak ír. Nagyon szépen épülnek egymásra és olvadnak össze az idősíkok, egy pillanatig sem zavaró hogy egyszer most vagyunk, aztán meg 15 évvel korábban.
A főbb szereplőkről nem érdemes állást foglalni. A legtöbbjük kétértelmű szerepbe kerül, és egészen a végéig úgy is maradnak. Lehetnének rosszak gyilkos szándékkal éppannyira, mint jók, vagy legalábbis gyilkolási vágy nélkül létezők. Két részre oszlanak a karakterek, vannak a vámpírok, és vannak az áldozatok. Bramék azért küzdenek, hogy ne váljanak egyikké sem, de nincs egyszerű dolguk.
Amit a legjobban élveztem, az Ellen dadus története, személyisége. Eleinte nem volt teljesen egyértelmű, hogyan viszonyul a gyerekekhez, de ennek így kellett lennie. Ahhoz képest, hogy nem csináltak belőle sem különösebben kedvelhető, sem igazán utálnivaló alakot, egyáltalán nem volt az a szereplő, akiről csak úgy meg lehetett feledkezni. A titokzatosság és a megfoghatatlanság légkörét árasztotta, kiismerhetetlen célokkal.
Akitől egy kicsit többet vártam (a film és van Helsing az oka mindennek, meg sir Hopkins), az Vámbéry professzor volt. Azt gondoltam, jelentőségteljesebb lesz a tudása és a jelenléte, hogy jobban rányomja a bélyegét a történet menetére, és nagyobb befolyása lesz. Ehelyett Stoker okozta a meglepetést és Matilda, belevaló párost alkottak.

Sokféle Drakula-változatot ismerek, könyveket is, filmeket is, de azt hiszem, a Sóvágó-féle Európa kiadós változat az igazi, az eredeti angol megjelenést tartalmazza változtatás nélkül. Azt gondolom, a Dracul méltó előzmény minden tekintetben. Végre újra egy igazi vámpírregény, mentes a romantikus maszlagoktól és a haluvúdi csöpögéstől. Ha valaki a klasszikus vámpírokon nevelkedett, az ne hagyja ki, mert visszahozza a vámpírlétbe a durvaságot, vadságot, ismeretlenséget és embertelenséget, ami mindig is a részük kellene, hogy legyen. Tudtam volna még olvasni, nem bántam volna, ha legalább kétszer ennyi.

3 megjegyzés:

  1. Hm, ez nagyon ígéeretesen hangzik. Azt hittem, már végképp leszámoltam a vámpírokkal, de lehet, hogy mégsem. :D Semmi romantikus maszlag és hálivúdi csöpögés? Jöhet! :D

    Milyen érdekes, hogy kb. nincs két egyforma Drakula kiadás. :O Ki gondolta volna? Az, hogy fordítás van többféle, azt tudtam, de hogy az eredeti sem egyforma mindenhol? Ez azért meglepett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az utószóban meg is van magyarázva. akkoriban ugyanis minden kiadó saját kéziratot kapott, és attól, hogy az egyiket totál átírták, a többi maradt ugyanaz.
      aztán meg az angol, már eleve vágotton is módosítottak, átírták ifjúságnak, filmnek,lassan már tényleg elég nehéz kibogozni, melyik is az igazi.

      Törlés
  2. Szuper! Fogalmam sincs mikor lesz időm rá de el kell olvasnom! ����

    VálaszTörlés

Blogarchívum

Címkék

2011 (42) 2012 (71) 2013 (52) 2014 (33) 2015 (28) 2016 (43) 2017 (32) 2018 (31) 21.század (3) 5* (88) Aba (5) Ad Astra (6) Agave (54) Akkon (1) Alexandra (23) Animus (3) Athenaeum (16) bannerek (1) Book&Walk (4) borítóleleplezés (2) campus (3) Cartaphilus (14) Cassie Palmer (11) Cat és Bones (3) Cicero (5) CorLeonis (10) Crossfire (3) Delta Vision (16) ebook (6) Édesvíz (1) Egmont (5) egyéb (2) elfeledett könyvek (3) Első törvény (5) epic (21) Erikson (6) Európa (16) évzárás (7) félbehagyva (1) feminizmus (1) Fever (6) Főnix (3) Fumax (21) Gabo (24) Galaktika (9) game (6) General Press (5) Geopen (11) Gondolat (3) Göncöl (2) gyenge (17) gyűjtés (7) halloween (3) hírek (40) Holdvadász-hónap (6) hónapzárás (12) IPC (2) játék (9) K.U.K. (1) Karen Chance (11) Karen Marie Moning (7) kedvenc (39) Kelly (10) képregény (1) Kolibri (1) konteo (1) Kossuth (2) könyvekről röviden (4) könyvlista (1) Könyvmolyképző (41) körbeposzt (15) Lektűr (2) Libri (5) lista (12) Lybrum (1) M-Érték (1) Magvető (5) magyar (30) majdnem témáztunk (1) Malaza (5) manciregény (2) Maxim (2) megjelenik (25) Merit (1) MRC16 (2) MűveltNép (1) Napernyő Protektorátus (3) Novum (1) Őrségek (3) Palatinus (3) Park Kiadó (1) Partvonal (7) PlayOn (2) Polar (1) Pongrác (1) régi blogról (102) Rézbong (1) Scolar (3) skandináv (10) szösz (104) Szukits (3) szukkubusz (3) Takeshi Kovacs (3) Tarandus (2) témázunk (33) Tericum (1) Térség (4) Tuan (2) Tündérkrónikák (6) TwisterMedia (2) újraolvasás (2) Ulpius (33) útkeresés (1) válogatás (4) vcs2016 (7) vcs2017 (5) Victoria kiadó (2) Warhammer (3) Wizard Books (1) zsidó (3)

Nima's wishlist

Letűnt ​világok
Fire & Blood
Éhség
Tengerészek
Védtelen halandók
Csipkerózsikák
A ​hableány és Mrs. Hancock
Az ötödik áldozat
Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Hill House szelleme
A birodalom bűnei
Holtvágány


Nima's favorite books »

Contact Me

Név

E-mail *

Üzenet *

MOON

CURRENT MOON