Érthetetlen könyves trendek meg a változó idők

Vannak trendek, amik azonnal magukba tudnak szippantani. Témázós körbeposztok, zárások, beszerzések, könyvespolcok mutogatása.

Van, ami előtt viszont értetlenül állok.
Ilyen pl. az élfestéssel kifelé polcra pakolt könyvek. Szép, meg minden, bár számomra az élfestés nem bír különösebb értékkel. Mindig eszembe jut, ha ilyet látok, hogy vajon a tulaj tudja mindegyikről, hogy melyik könyv?
Nehezen értem meg a milliméter eltérésen való rugózást is.
Vagy hogy eddig keménykötésben adták ki, most már miért csak puhában jön, és ez a kettő tartós hisztibe tud átcsapni. Nekem van olyan, hogy az egyik rész kemény, a többi meg puhafedeles. Most őszintén, nem mindegy? Annyi valós problémám van az életben, minek tetézzem még külön ilyenekkel?
Nem értem a szín szerint polcra pakolt könyveket sem. Igazán még a szememnek sem tetszik. Van az, aki élére állít mindent, mindennek derékszögnek kell lennie, ott kell lenni, ahol ő gondolja, legyen az bárhol, na én pont az inverze vagyok. Szeretem a káoszt.
Amikor ájuldoznak, hogy milyen hosszú egy könyv, milyen sok betű, milyen sok oldal. Ó, én ebbe bele se kezdek, ez túl vastag. Miért, mennyivel jobb három könyvet elolvasni, ami összesen ugyanennyi, mint azt az egyet, ha egyébként is jó könyv?
Amitől a falnak megyek, a 24 órás read-a-thon, amire összeszednek olyan 10-30 közötti könyvet. Eleve még esetleg két könyvet ki tud olvasni valaki ennyi idő alatt, ha nagyon jó, de ennyit úgysem. És annak sem látom értelmét, hogy óránként másik könyvbe kezdjek bele. Pláne, hogy 24 órán keresztül fenn is maradjak. Én elalszom, kész, ennyi, majd holnap folytatom.
És a másik, amikor valaki egy hónap alatt elolvas mondjuk 40 könyvet. Nem meséket, meg lapozgatós színezőt, hanem rendes könyvet. Oké, gyorsan olvas, esetleg gyorsolvas. Elképzelésem sincs, mennyire tudja élvezni a könyveket, ha átszáguld rajtuk. Egy időben eljátszottam a gondolattal, hogy megtanulok gyorsolvasni, de igazából én szeretek merengeni a könyvek felett, visszalapozni, újraolvasni, emésztgetni, egyáltalán, feldolgozni azt, amit olvasok. Néha rá kell keresnem dolgokra, eseményekre, ez nem megy rohanvást. És mióta még az 50-et sem éri el az éves olvasásom, kezdem érezni, hogy olyan, mint rég: belém épülnek a könyvek, a részemmé válnak, nem csak átfolynak rajtam. Mondjuk az olvasatlanjaim így hatalmas hátrányban vannak, de inkább letettem róla. Ez a rohanás az élet minden percében nem az én világom.

Olvasatlanok. Meg könyvvásárlás.
Úgy hallottam, ha az olvasatlanod 300 felett van, engedd el a rajta való stresszelést. Sosem jutsz el a végére. Talán le lehetne gyűrni néhány év alatt a 300-at (tudom, van akinek a fél évi ennyi, de most rólam van szó), de akkor nuku új könyv, amíg mindent el nem olvastál. Ez az én esetemben azt jelentené, hogy életem végéig egyetlen új könyvet sem vehetnék. Hát szó sem lehet ilyesmiről. :D

Bár az új szabályozás októbertől sok mindent meg fog nálam oldani: kicsi az esélye, hogy annyi könyvet vegyek, mint eddig. Ez évi 50-60 db volt, annak ellenére is, hogy év elején mindig megfogadtam, hogy na majd idén csak ezt, meg csak azt, tudjátok, csak ami nagyon kell. Hát sok minden kellett, na.
Viszont ezek előrendelések voltak (20-27%-os kedvezménnyel), akciósak (nagyon), vagy antikvárok, bár arról leszoktam, csak ha sehol máshol nincs, akkor megyek antikba. 
Szóval októbertől nagyon meg kell gondolnom majd, mit fogok megvenni. Fogok venni, ebben biztos vagyok, de szűkre fogom szabni. Van nálam pár húzónév, ami kell a polcra, de sok esetben eddig is inkább az e-ket választottam, mert véges a helyem, de nem szeretnék úgy járni, mint Chakrabortynál. Addig tologattam a fizikai könyvek vásárlását, hogy nagy nehezen tudtam csak összevadászni a teljes sorozatot. Laini Taylor, Samantha Shannon, Leigh Bardugo, Frank Herbert, Sanderson, Gwynne, azonnal megy a kosárba. Szerintem ennyivel el fogok bírni. És nálam ehhez még hozzájön, hogy ezek kellenek e-ben is, ha jön belőlük, azokon eddig sem volt mérhető kedvezmény. 
És ami ebből adódó pozitívum, hogy elkezdtem feldolgozni az olvasatlanokat. Rengeteg van, úgyhogy tökmindegy, milyen kedvem van épp, mindig akad valami, amit kézbe tudok venni.
Hogy mi lesz, ha letelik az egy év, az majd attól függ, mekkora kedvezmények lesznek.

Ja, és a változó idők.
Tiktokon rengeteg külföldi megjelenéssel találkozom, meg egy csomó olyannal is, ami jött már nálunk is, és hatalmas a rajongás irántuk. Nagyon befolyásolható vagyok, szeretek rajongani is, úgyhogy ezek mind hatással vannak rám. Nem mondanám, hogy ez megváltozott, de mivel tisztában vagyok vele, hogy ez a gyengém, így odafigyelek a jelekre, mert egy csomó könyvvel meg íróval nem vagyok kompatibilis, bármennyire is szeretnék az lenni, és örömmel veszem észre magamon, hogy egyre inkább lepereg rólam, ki mit gondol könyvekről. Goodreadsen pl. úgy nézek véleményeket, hogy megkeresem azokat, akik 1-2 csillagot adtak, és ha az okok betalálnak nálam, akkor felejtős.
Egy csomó sorozatot elengedtem - pl. ACOTAR, amit az a picike romantikus énem nagyon akart volna szeretni, de mivel még mindig nem kezdtem el a második részt, ez ennyit tudott. Soha nem fogom kézbevenni a Negyedik szárnyat sem, vagy Armentrout bármelyik sorozatát. 
Úgy látom, akik ezekért a könyvekért odáig vannak, egészen másfajta könyves múlttal rendelkeznek, mint én. Az övékéből következnek ezek a könyvek, az enyém másfelé mutat. 

Még mindig nem szűntünk meg a könyvek árain sopánkodni. Őszintén, én ezt már unom, hogy mindig megy a sírás, miért kerül annyiba, amennyibe. Én sem tudok mindent megvenni, amit akarok, na és? Egy csomó könyvre már nem is emlékszem, amit tavaly akartam, így nem is kár értük. Komolyan, annyi könyvet halmoz fel, aki szeret olvasni, hogy kizárt, hogy ne legyen el pár évig úgy, hogy MINDENT nem tud megvenni. Arról nem is szólva, hogy van egy csomó egyéb más, nem könyv, amit szintén nem tudok azonnal megvenni. Most menjek sírni a jysknél, hogy miért annyi a könyvesszekrény, amennyi, és nem tudok egyből hármat venni belőle? Ugyan.
A másik ilyen, ami szintén feljön mindig, a sorozatok folytatása/elkaszálása. Ma sikerült egy olyan pusztító kommentáradatba belefutnom, ahol azt nehezményezték, hogy nem jön a második része annak, aminek még elsője sem jelent meg, ráadásul még csak nem is valami túlhype-olt könyvről volt szó, hanem valami teljesen kommersz egyszerfogyasztósról. Hát na, erre már nem lehet mit mondani.