Lezsák Levente - Emerson és Tsa

Most egy olyan mondatot fogok leírni, amit szerintem kevés szülő mer még csak bevallani is magának, nemhogy másoknak: nagyon utálom a meséket. Szó szerint. És még egy bűnöm, hogy miután úgy láttam, hogy kisNimát sem érdeklik a bugyuta hülyeségek, nem is olvastam neki olyan meséket, amikre a legtöbb gyerek elalszik. Talán én is bűnös vagyok, hogy meg sem próbáltam vele megszerettetni egyiket sem, de a második mondattól kezdve végigásítoztam szinte az összeset, és még a legkisebb késztetésem sem volt meg, hogy elhitessem vele, ezt élvezni is lehet. Talán az is baj volt, hogy nem igazán foglalkoztam a könyvesboltok mesekönyv készletével sem. Nem tudom, mióta van Kipp kopp, meg társai, lehet, hogy már 10-11 éve is volt, én mindig inkább gyönyörű mesekönyvekre vadásztam, csodás rajzokkal, amikre mindig másféle történetet találtunk ki. Együtt. Jó móka volt, de ez meg nem lefekvés előttre való. Olyankor más mesék jöttek, ostoba kis hülyeségek a saját fejemből, de látványosan jobban szórakoztattak mindkettőnket.

Épp ezért tudom, hogy ha régebben kezdett volna bele Levente ebbe a mesekönyvbe, és nem hagyja olyan sokáig porosodni a fiókban (vagyis amíg a mese meg nem zsarolja, hogy írja már meg végre a befejezést), akkor biztosan esti olvasmány lett volna. De nem is igazán mesekönyv ez, inkább egy nagyon kedves és érdekes történet két királyságról, Vidóriáról és Mordiáról, akiknek a királyait mintha kicserélték volna, és Emersonnak és segédjének, Jonesnak az a dolga, hogy megoldja ezt a bonyolult és különös esetet. Mordia főudvarmesterének, aki megbízza Emersont, hatalmas szerencséje, hogy van a világon legrosszabb detektív, Emerson, akinek meg az a szerencséje, hogy felvett egy olyan okos és bátor és bevállalós segédet, mint Jones, aki talán még az ő jó hírét is képes lesz feljebb tornázni. és aki az udvarmester bánatára meg is oldja az ügyet.

A történet elég rövid ahhoz, hogy egy gyerek egyik estéről a másikra fejben tartsa, és ahhoz is, hogy esetleg együltő helyben el kelljen olvasni, mert ezen tuti nem fog egy szülő sem ásítozni. Nem hosszú az egész könyv, és van benne jónéhány nagyon igényes és érdekes rajz, amiket Cserkuti Dávid készített, amiből lehetett volna több is, úgy kétlaponta egy. De a történet enélkül is nagyon le fogja kötni az olvasót, akár kicsi, akár nagy. Csupa kaland, vidámság és humor az egész könyv, és én annyira megszerettem, hogy ebből most, a kamasz lányomnak fogok estéről estére mesélni. Még szerencse, hogy jól viseli szegénykém az ilyen ötleteimet.
Christinának  nagyon köszönöm, hogy elolvasta és írt róla, ezzel felhívta a figyelmemet a könyvre, és a másik Fagyöngyös Angyalkámnak meg nagyon-nagyon köszönöm, hogy felfigyelt az örömujjongásomra, és fagyöngypostával haladéktalanul megajándékozott vele. :)**