Jim Butcher - Pusztító vihar (Dresden 1)

Katamónál találkoztam ezzel a könyvvel, és bár szokás szerint csak átfutottam a posztját, azonnal tudtam, hogy nekem ez kell. Aztán kaptam a saját, külön bejáratú Fagyöngyös Angyalkámtól egy csomagot a fa alá, benne ez a könyv, és mondanom sem kell, hogy nem bírtam megállni, azonnal elolvastam, szinte még a fa alatt, együltő helyemben.
Az van alcímként, hogy A Dresden akták első regénye, de azon túl, hogy ismerős a cím, mert tudom, hogy van egy ilyen sorozat, ez nekem semmit nem jelent, ugyanis nem láttam egyetlen részt sem. Van annak is előnye, ha az ember nemhogy tévét nem néz, de még a neten is elkerüli a figyelmét az ilyesmi. (Igazság szerint egyáltalán nem szimpi a Dresdent játszó színész, így nem is érdekel a sorozat sem.)
De nem úgy a  könyv. Az olvasásnak megvan az az előnye, hogy olyannak képzelek mindent, amilyennek akarok, és nem korlátozzák a fantáziámat a már látott és ismert dolgok.
Dresden egy igazi mágus, varázspálcával, mágikus karperecekkel, medállal, és mindenféle varázsszóval meg képességgel, ja és persze egy macskával, aki nagyon hasznos tud lenni, ha előre nem látható dolgokra kell felfigyelni. Dresden a rendőrségnek is dolgozik, magánpraxisa is van, meg kevés pénze, és egy kütyük nélküli lakása, pincével, ahol a varázsfőzeteket kotyvasztja, és egy koponyában lakó szellem a társasága. Meghal két ember különös körülmények között, és az ilyne bűntettekre szakosodott nyomozó Dresdent bízza meg, hogy kutasson valami nyom után, aki meg is teszi, csak közben kiderülnek dolgok, amik miatt ő is képbe kerül, mint gyanúsított, meg mint áldozat, meg ott van Damoklész kardja is a feje felett, szóval nincs egyszerű dolga, de azért megoldja. Közben lesz majd pucér, meg is sebesül, használja a mágiát, találkozik démonokkal, meg kinyitja a Szemét is, és úgy is Lát, szóval egy nagyon izgalmas könyv.
Eleinte az volt az érzésem, hogy Dresden Anita Blake férfiváltozata. Nem is igazán tudom, miért vontam párhuzamot, hiszen mindketten eléggé elhanyagolják magukat és a környezetüket, mindkettejüket egy nagyobb szervezet bérli fel bizonyos dolgok elvégzésére, mindkettejüknek különleges képessége van, ráadásul E/1-ben beszélnek hozzám, és nagyjából ugyanúgy reagálnak, ha a közelükbe kerül a másik nem egy képviselője, hasonlóan vág az eszük, és bár nincsenek beoltva félelem ellen, kellő időben megteszik az elkerülhetetlent... szóval nincs is miért ezt éreznem, ugye? De aztán az érzés szerencsére eltűnt, mert nem is tudom, melyikük jött volna ki rosszabbul belőle. Dresdennek nagy előnye, hogy mágus, és bár itt is vannak vámpírok, szerencsére ez mellékes tény csak, semmi több. Itt a lényeg, hogy Dresden varázsló, és Butcher nagyon jó abban, hogy a lehetőségekhez képest hiteles mágust csináljon a főszereplőjéből. Sajnáltam, hogy ilyen gyorsan vége lett a könyvnek, a következőt lassabban fogom olvasni.
Ja, és azt még muszáj leírnom, hogy még egy ilyen fafejű, ostoba, hülypicsa zsarut mint ez a Murphy... csodálom a mágus türelmét, mert ehhez a nőhöz kell.

Megjegyzés küldése

4 Megjegyzések

  1. én belenéztem a sorozatba, szerintem nem veszítesz igazán semmit..:)

    VálaszTörlés
  2. Anita? Ne csináld, még a végén nekem is kelleni fog... elolvastam az első oldalt belőle, aztán inkább gyorsan becsomagoltam:$
    Ui.: szép a sablon:D

    VálaszTörlés
  3. @sajtosrolo
    akkor jó, mert inkább nem rontanám el a könyvélményt.:)

    @Amadea H.
    most mondjak valamit? ez KELL NEKED: :D
    de szerintem jobb, mint Anita, mert azért egészen más egy varázslóval, mint egy vadásszal. elolvashattad volna nyugodtan.:)**

    az előző sablon annyira helyesen téli volt, és itt annyira nincs tél, inkább egy kicsit cudarabb ősz, hogy sehogysem illett a hangulatomhoz. :))

    VálaszTörlés
  4. Nyááá... majd egyszer akkor megveszem:) De nem mostanában, mert rengeteg könyv bejött ebben a hónapban, és előtte se volt kevés...

    VálaszTörlés