Home » » Témázunk - Junk reads

Témázunk - Junk reads

Written By Tara Nima on 2015/10/12 | 53 megjegyzés

... avagy belső kényszer a rosszra.
Miért is nem olvasok én rossz könyveket? Mert nekem az olvasás legyen élmény, szórakozás, kellemes időtöltés. Azért olvasok, mert jól akarom érezni magam, esetleg jobban, mint mielőtt a könyvet a kezembe vettem volna.
Nem is értem ezt a  perverziót, ami sokakban benne van, hogy végigolvasnak minden szart, válogatás nélkül, és szenvednek, de nem teszik félre.
Könyörgöm, miért nem?! Mi ebben az élvezet? Nem látom értelmét. Nem vagyok az a típus, aki arra vár, hogy majd jobb legyen, nekem már az első oldaltól bizonyítania kell.

Időnként persze ráveszem magam, hogy kicsit folytassam, és ne akarjam azonnal eldobni, amint nem tetszik. Nincs értelme. Később sem fog tetszeni. Ennek lehet sok oka, az éppen aktuális lelkiállapotomon keresztül, egészen addig, hogy a könyv egészen egyszerűen szar. Persze lehet árnyalni, hogy a témája távol áll tőlem, meg a megfogalmazása, meg az akármije, a lényeg, hogy ne az én idegeim rongálja, ha lehet. Inkább másét, az úgyis szórakoztatóbb.
Merthogy, és ez nem elhanyagolható érv a szar könyvek olvasása mellett, remek posztok szoktak születni - szegény bloggerek szenvednek kicsit miattunk, mi meg nagyon jól érezzük magunkat nem csak a szórakoztató posztok miatt, de azért is, mert megkíméltek bennünket Valami Nagyon Rossztól.

Életem legrosszabb könyve a Korg Polaris volt. Minden olyan elem ellenkezőjét képviseli, amit én jónak tartok egy könyvben. Stílustalan, dedós fogalmazás, faék módon egyszerű, ostoba... nem is sorolom. Borzalom volt, semmi nem tudja überelni.
Nem volt sokkal különb a Shakespeare, a halhatatlan sem. Nevetséges és gagyi az egész, úgy, ahogy van.
Egy örök élmény lesz a Kárpátok vámpírjai második része is, mert nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna ennyire szar, primitív fordítást. Semmi gond nincs ezzel a sorozattal, azt, hogy megbukott, egyedül a fordításnak meg a borítónak köszönheti.

Vannak dolgok, amiket minden könyvben keresek, és ha az okos szereplők sziporkázó párbeszédei helyett ostoba szereplők még ostobább szószaporítását kell olvasnom, az mindig kihoz a sodromból. Lehet, hogy másnak istenkirályság minden, ami abban van, lehet az romantikus, szépirodalom, vagy valami langyi szórakoztatónak szánt könyv, ha egyszer nekem meg kevés. Meg nyűglődök. Meg a hajam tépem. Kell ez nekem? hát nem.

Azt is szeretem, amikor írók nekiesnek az olvasóknak egy-egy nemtetszés kinyilvánítása után. Effektíve erőszakkal próbálják meg meggyőzni szegény olvasót, akinek amúgy is tropára ment az idegrendszere a könyv után, hogy nincs igaza, az a könyv remek, elsőrangú, és minden pozitív jelzőre jogosult. Minden ilyen írót a Korg Polaris sorozatos olvasására ítélnék.

Olvastam valami olyasmit nemrég, hogy a szubjektív véleményt nem szabad összekeverni az irodalomkritikusok ítéletével, aminek, szemben a szubjektív véleménnyel, egyetemes joga van a létre. Hümm. Én azt gondolom, nekem, mint olvasónak, igenis lehet utálni bármit (sőt, az egészséges szellemi fejlődés elengedhetetlen kelléke a kritika), ami az irodalomkritikusok, vagy bárki más szerint tökéletes, mérvadó, jelentős, vagy bármilyen. És imádhatom, ami szerintük értéktelen, mert nekem nem kell feltétlenül a nap 24 órájában nagyon okosnak lenni. Nekik az a dolguk, hogy a jövő nemzedékének megőrizzék azokat az értékeket, amikről azt gondolják, hogy fenn kell maradniuk, nekem meg az a dolgom, hogy szórakoztassam magam.

... eddig voltak a szó szerint hulladékok, de a junk reads olyan, mint a junk foods, egészségtelen, de finom ...

Így akkor kellene írnom olyan könyveket, amiket mások tartanak értéktelennek, nekem meg nagyon bejönnek, de nem olyan egyszerű ezeket kiválogatni, mert hiába rónak fel hiányosságokat bizonyos könyveknek, ha én azokat nem látom. Ott van pl. a Georgina Kincaid sorozat. Hogy ostoba lett volna Georgina? Fogalmam sincs, én nagyon jól elvoltam vele. vagy hogy a Holtodiglan idegesítő és bosszantóan hatásvadász? vagy hogy a Sírkertek királynője unalmas, a Halhatatlanban meg baromságok vannak? Előfordulhat,  és ha így is van, engem nem érdekel, nem tűnt fel, vagy ha fel is tűnt, nem zavart.
De mint ahogy minden szupernőt un valaki, úgy minden szar könyvet szeret valaki (és minden jó könyvről gondolja azt valaki, hogy szar. ez már csak ilyen.)
Az igazi junk read, amit élvezettel olvastam, pedig tisztában vagyok vele, hogy gáz, és a saját mércém szerint is legalja-könyv, de ettől függetlenül is bejött, az Sylvia Day Crossfire-sorozata volt. Nem tudom megindokolni.:D Egyszerű pornókönyv, teli tragédiának álcázott művi lelki drámákkal, idegesítő női szereplővel, hiteltelen férfiszereplővel. kiírandó mellékszereplőkkel, semmi történettel, életszerűtlen környezetben, mégis érdekelt, pedig kiszámítható, amennyire csak lehet.
A másik pedig Maya Banks. Tőle még csak kettőt olvastam, eddig 50-50% az eredmény, de látok benne lehetőséget, hogy időnként hozzon valami élvezeteset. Kicsit életszagúbb, mint Day, bár teljesen konkrétan pornósabb is. Day azt mondta a Crossfire-ről, hogy ő nem pornót írt, hanem azokat a lelki finomságokat igyekezett megmutatni, ami egy ilyen alá-fölé rendelt kapcsolatot jellemez. Ez nem igazán sikerült, Banks viszont nem is próbál kifogást keresni, ő egyből a mély vízbe dob bennünket, igaz, felemás sikerrel. Ha túlzásokba esik, az nekem már nem jön be, de amíg megtartja a szereplőket és a történetet egy viszonylag reális talajon, addig jóban leszek vele.
És hogy miért épp ők ketten, ráadásul úgy, hogy sem a pornót, sem a romantikát nem csípem? Valószínűleg pont azért. Ez a két író hozza azt, amiért kézbe veszek egy ilyen könyvet. És azt is, amiért nem veszek kézbe túl sűrűn ilyesmit. Lehet, (sőt, biztos), hogy másnál is megvannak ugyanezek, de nem fogok egy rakat könyvet elolvasni, hogy kiderüljön. Nekem ők ketten épp elegek.

Rég olvastam rossz könyvet, ösztönből le is teszem azonnal, ahogy a kezembe kerül (olyan 20 oldal után),  de azért nem ártana végigrágnom magam legalább ötévente egy hulladékon. Szóval mondjatok nekem rossz könyveket, mondjuk olyanokat, amikbe azért nem fogok belehalni, és ha lehet, ne legyen romantikus.  Valami vagány hulladékot szeretnék, ami után büszke lehetek magamra, hogy ez is megvolt.

A többiek rosszaságai:
SHARE

About Tara Nima

53 komment :

  1. Rossz könyvet nem tudok ajánlani. Mert ami nekem rossz, az neked lehet életed könyve. :) És ez így van jól.
    Én is dobok félre könyveket, az utóbb időben pl. Ian McDonald - Dervis ház és Zhou Wei Hui - Sanghaj Baby.
    Szóval, mivel könyv rengeteg, időnk meg szűkös, igenis megengedhetjük azt a luxust, hogy egy-egy könyvet elengedünk, és feledésre ítélünk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, az lehet.:))
      nem tetszett a dervisház? még nem olvastam (csak tervben van, de annyi minden van tervben, hogy pár életbe belekerülne, ha el akarnék olvasni mindent)
      miért tetted félre? rossz volt, vagy csak nem jött be?

      Törlés
    2. Nem emlékszem már, hogy meddig jutottam benne, de ahogy Kedvesem javasolta, ha nagyon unalmasnak ígérkezik egy könyv, lapozzak a végére, és olvassam el az utolsó pár oldalt. Ha az nem tartogat olyan rejtélyeket, amiért érdemes tovább olvasni, várni arra, hogy mikortól lesz igazán érdekes, élvezetes, akkor azt a könyvet le kell tenni. Nos, a dervisház-nál így jártam. Maga a törökös hangulat kevés volt hozzá, hogy ott marasztaljon.
      De ahogy írtam, ez az én véleményem róla, másnak az egyik legjobb történet lehet, amit az elmúlt időszakban olvasott :)
      Ha így nézem, nekem idén China Miéville - Patkánykirály-a és a Perdido-ja jelentette az "Év könyve" érzést. Bár december 31 még messze van, nem biztos, hogy lesz könyv, ami elbitorolhatja majd tőle ezt a helyet:) Még a Marsi sem:) Talán ha eljutok Gaiman - Amerika istenek-ig, vagy ugyancsak tőle a Felkavaró tartalom-ig.
      Jelenleg Murakami - Tánc, tánc, tánc és Thompson - Svindlerek van terítéken. Nem "rosszak", de azért Miéville-hez hasonló eufóriában nem részesítenek. De talán ez annak is betudható, hogy Murakami már régi kedvencem, így a stílus nem új, csak élvezem, míg Thompson ugyan új, de maga a stílus amiben ír, akárcsak a tükörképem lenne.:)

      Törlés
    3. ez egy tök jó ötlet, hogy lapozzunk a végére, bár ha az ember közben spoilerbe fut, az nagy öngól lehet, ha még érdekes is lenne áradásul. :D
      én kíváncsi leszek, mi lesz nekem az év könyve, egyelőre nem látom, hogy bármi is kiemelkedne.

      Törlés
    4. Engem sosem a spoiler érdekel, mert nagyon kevés író képes nagyon egyedit, újat mutatni. (Azt már mind megírták az első népek, akik írni kezdtek, mint mesét vagy mítoszt) Inkább az érdekel, hogyan jutunk el A-ból B-be, vagy ha nagyon ügyes az író, akkor érdekfeszítően egészen Z-ig hogyan jutunk el. És még nem találkoztam olyan íróval, aki az igazán nagy csavart az utolsó kb 10 oldalra rakta volna :)
      A csúcs általában valahol a könyv kétharmadánál, háromnegyedénél van, a többi már csak a becézgetés, simogatás :D

      Törlés
    5. ez nem egészen igaz, mert sorozatoknál az utsó oldalakra jut a függővég, amitől a kefét eszed, míg meg nem jelenik a folytatás. :D viszont ha azzal kezdek mindjárt, akkor nem lesz érdekes az eleje. szóval meggondolandó ez a lapozgatás.
      mondjuk szimpla regényeknél tényleg inkább felénél-háromnegyedénél van a csavar.

      hallottam már olyat, aki soha nem fejezi be a könyveket. egyet sem. leteszi a háromnegyedénél. lehet, neki van igaza, alapvetően addigra már mindent megtud. :D

      Törlés
    6. Tény, sorozatokat már rég olvastam. Jelenlegi egyetlen, Martin westerosi Barátok közt-je :)

      Aki nem fejezi be, az úgy olvas, ahogy én írok:) Imádom függőben hagyni a sztorikat:)

      Törlés
    7. Ezt az olvassuk el a végét módszert épp nemrég alkalmaztam én is, és tényleg ez alapján döntöttem el, hogy nekem ebből elég volt. Ugyanaz a lanyha érdektelenség fogadott az utolsó fejezetben is, és ebből azt szűrtem le, nem lesz ez jobb a köztes 350 oldalon se. :) Szóval jó módszer, bár a spoilereződés nagy ellenzője vagyok. :)
      A csavarok fordulatok csomó mindennek vannak a legvégén. Érdekes, mert régebben jellemzőbb volt, hogy még van egy "levezetés", ehhez képest nagyon sokan úgy írnak ma könyvet, hogy az utolsó oldalakon rakják fel a pontot az i-re és varrnak el hirtelen minden szálat, vagy bolygatják fel az addigiakat. Ez néha jó, mert intenzív tud lenni, plusz cliffhangerbe torkollhat, néha meg baromi rossz, mert eltolódnak az arányok, és összecsapottá válhat.

      Törlés
  2. A miért nemre a válasz nálam ugye a kíváncsiság meg a reménykedés, hogy mégis jobb lesz ez, de általában nem lesz... :) Viszont jó úton haladok, hogy akkor ilyenekbe ne fektessek több időt és energiát, és tényleg félre fogom rakni, ami nem okoz örömet. Na most ebből csak az fog sajnos következni, hogy lehet, hogy nem lesznek paprikás posztjaim, és akkor nem élvezheted, ahogy az én idegeim cincálja egynémely szar könyv. :D
    Az irodalomkritikusok piedesztálra emelése szerintem is épületes baromság. Az értékek megőrzése a köv. generációknak meg, hát erre nem mondok semmit, olyan sötét jövőt látok ezzel a sok sötét felnövekvő emberrel, meg a sötét, nem-nevelő szüleikkel kapcsolatban, de ezt a véleményemet jól ismered. :)

    Vagány-hulladék :D Nem tudok példát mondani, vagy ha nagyon kéne, azt mondanám A marsit fejezd be mégis, de nem fogom ezt mondani, mert tudom, hogy nagyon nem jött be. ;)
    Érdekes ez a két példa amit hoztál, néha olyan megfoghatatlan, hogy a többihez képest ez a könyv ugyanabból a nem-kedvelt műfajból mégis miért jött be. És múlhat tök egyéni apróságokon is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is végigvittem nagyon régen pár hótunalmas könyvet, hogy hátha egyszer felpörög, de én azt tapasztaltam, hogy amilyen az első 40-50 oldal, pont ugyanolyan a többi is. ennyi bőven elég, hogy az ember megbarátkozzon a történettel, a szereplőkkel, ha ennyi idő alatt nem tudott valamit felmutatni akkor kuka.

      hééé, a marsi nem hulladék, csak unalmas. :D

      Törlés
    2. "olyan sötét jövőt látok"
      Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy Szép asszonyok egy gazdag házban mindig is voltak és lesznek minden kor művei, és azok közönsége között. Igény és igénytelenség, akár a fény és sötétség, mindig együtt jár :)

      Törlés
    3. Nima, én is végigszenvedtem párat, de inkább felidegesítenek, akkor is ha unom őket... A marsi természetesen nem hulladék (űrhulladék, haha! :D), csak neked volt az, vagy legalábbis azt hittem... én imádtam, jó kis szorakoztató sci-fi egy remek, önironikus karakter köré építve. Meg voltam győződve, hogy partner leszel. :D Koppantam.

      Attila, igen, a fény meg a sötétség mindig együtt jár, de én elég pesszimista vagyok a felnövekvő generációkkal kapcsolatban - sajnos. Ne legyen igazam.
      A Szép asszonyokat nem olvastam, de hogy utánanéztem, abban is megérett a világ a pusztulásra, nem? :)

      Törlés
    4. neeem, tiltakozom, nem volt hulladék. :D nekem fejőséva a hulladék. a marsi azért messze nem ez a kategória.
      de mondtam én, hogy a srác stílusa nagyon jó, csak ne a marson lenne... :D

      érdekes ez a jövőgenerációs probléma. végülis minket is leírtak, aztán mégis elvagyunk. sztem csak annyi a különbség a generációk között, hogy másfajta körülményekhez való alkalmazkodás másfajta személyiségeket, gondolkodásmódot igényel. gyanítom, én 100 év múlva képtelen lennék életben maradni.

      Törlés
    5. Akkor jó :) De pedig csak tetszene az neked, ha túl van a hidrazinon :D :D na mindegy. :P A filmet nézd meg akkor. :P Miért baj, hogy a Marson van, amúgy?

      Minket is leírtak? Engem nem értesítettek. :D Hát, figyelj, azért akárhogy is nézem, tendencia az elbutulás, és a szintek lejjebb és lejjebb csúszása. Megint egyre szarabbat produkáltunk olvasásértésben, és ez nem csak egy adat, hanem az utca embere elolvas egy egy mondatos kiírást, és nem fogja fel, ez olyan komoly. (én meg a fejemet verem a falba)... És a gyerekek is egyre sötétebbek és neveletlenebbek. mindent szabad, és semmi sem tilos, és... és órákig tudnék erről beszélni, de nem ez a téma :D

      Törlés
    6. mert a marson, tökegyedül tökunalmas, még ezekkel a tudományos életbenmaradási próbálkozásokkal is. nagyjából azok voltak a gondjaim, mint Timinek is. ő nem vitt saját válogatást? mindenki csak ócskaságokat nézett meg hallgatott? hiányoltam egy kis emberi reakciót, némi pánikot, dühös, kétségbeesést.
      viszont a stílusa az nekem nagyon bejött. ha még egyszer kézbe veszem, az emiatt lesz.

      ez a liberális nevelés a kedvenc vesszőparipánk. :D
      én szerencsére csak általános felnőtt ostobasággal találkozom, de én kisnimán keresztül jópár okos gyereket ismerek, meg hallok róluk. hátha nem olyan vészes a dolog, mint ahogy a tapasztalataidból tűnik. :D

      Törlés
    7. PuPilla: Ha valamikor a kezedbe kerül a Szép asszonyok, észre fogod venni, hogy a romantikus "nyálregények" nem a modern írók sajátjai :) Az embereket a szerelem, mások élete, mások vagyona, mindig is érdekelte, és érdekelni is fogja. :) Én ezért nem féltem a jövő nemzedékét, generációját. Vannak dolgok, amelyek ezer év múlva is ugyanolyanok lesznek, mint a mai világban.
      Lesznek emberek, akiknek az aréna homokját átitató vér hoz lázba, míg mások magányukban az emberi létezés értelmét kutatják közben, vagy éppen Heuréka! felkiáltással egy újabb tétellel járulnak hozzá a tudományhoz.

      És nem utolsó sorban, bízom a fiaimban, akik eddig nem okoztak csalódást ezen a téren. :) Bááár, ez sem teljesen igaz. A legkisebb most rákattant az "Ezek megőrültek"-re, és csak mindenféle fenyítéssel (Nézzünk inkább Star Wars-t) lehet lebeszélni róla. Tavaly még nagy Violetta fan volt. De azért reménykedem, hogy kinövi :D
      Amúgy meg, a jövő generációja mindig is béna :) Hiába alkották meg az okos telefont, lesz android szolgájuk, hódítják meg az űrt, stb :D

      Marsi: Nekem vegyes érzéseim voltak vele. Azt el kell ismerni, nagyon jól írta meg. De végig hollywoodi feelingem volt, mintha kimondottan filmesítésre írta volna, és eléggé zavaró volt a Robinson és Survivor keveredés benne :)
      Én úgy emlékszem, volt kétségbeesés, "de már elmúlt" kategóriába került mindig :) És ha belegondolok, egy ilyen helyzetben, egy kiképzett ember nem engedheti meg magának a depresszió luxusát. Ráadásul valahol el is hangzik, hogy őt pont az örök optimizmusa miatt rakták bele a csapatba.

      Törlés
    8. Attila :))) Lehet, hogy igazad van, sőt, legyen is. Sokfélék az emberek, és a bezzegelés mindig visszaköszön - pedig én se vagyok valami öreg, és mégis szólogatok lefelé már a következő generációhoz is... Persze a generációs különbségek meg egyre nagyobbak - állítólag. Köszi ezt a kommentet, azért kicsit visszahúzott a kút mélyéről. :)
      Az Ezek megőrültekre: én is néztem sok vackot a tévében, de mellette jó nevelést kaptam, és sokat olvastam és jól sült el, szóval, talán nem hagynak ezek se olyan maradandó károkat. :) Remélem ha más nem, a fiaid bástyaként állnak majd az eljövendő generációban ;)

      A marsiról: szerintem is mindig az volt, hogy a kétségbeesés után jött a bejegyzés, a fene se csinálna log entryt, amikor épp a fejét veri képletesen a falba. Nekem is még ez járt a fejemben, hogy ezek az asztronauták nagyon durva kiképzéseken esnek át, és fel vannak készülve mindenre, szóval ha valaki, akkor Mark túlélheti hideg fejjel. Én a morfiumhoz nyúltam volna rövid úton, elméletem szerint - de mind tudjuk a remény nagy hajtóerő, szóval ha tudod, hogy négy év múlva csak landol valaki azon a nyavalyás bolygón, valahogy kihúzod a krumplival...

      Törlés
    9. marsi - nekem ezek belemagyarázások. persze, rá lehet fogni az örök optimizmusra, meg hogy elborította őt a depi, csak olyan gyorsan túltette magát rajta, hogy még ő sem vette észre, hogy depis lett, de még egy optimista ember sem így működik, kiképzés ide vagy oda. kicsit erőlködhetett volna, hogy legyőzze a nem létező kétségbeesését.
      mondjuk ez egy olyan könyv, ahol ha felsorolják az erényeket külön-külön, akár még nyerő is lehetett volna nálam, csak mint egy diszharmonikus arcnál, hiába szépek a részletek, ha az összkép meg nem jön be.

      Törlés
    10. Szerencsére, mind a három olvas (másolják a szülőket), és nem csak ponyvát :) És, pár éve még nekem is volt virtuális farmom, néztem a Megasztárt, stb. Most meg...?! Szóval, mindig van remény :))

      Marsi: Ha én lettem volna ott, sacc/kb ugyanazt tettem volna, mint Whatney. Egyszer élünk, és amíg élünk, miért ne próbálkozzunk. :) (Bár Yoda ezt utálná, de nem érdekel, igenis van, amikor csak próbálkozni lehet :D )
      És nézzük a regény pozitív oldalát. Ha ott ragadunk a Marson, legalább tudjuk, hogyan éljük túl :D

      Törlés
    11. Pupi, az elején még csak a lehetősége van meg, hogy esetleg talán, 4 év múlva, ha kurva nagy szerencséje van, odaér valaki. HA elindulnak érte. HA bárkinek is fontos, hogy visszamenjenek bármiért. erre alapozni egy optimista hurrá-hozzáállást, hogy kibírjuk, ha 100 évbe is telik... nekem komolytalan. :D

      Törlés
    12. szerintem legyen egy példány mindenkinél a marsiból, vészhelyzet esetére. sose tudni, mikor kötünk ki ott. :D

      Törlés
    13. Tara Nima: Én nem akarlak meggyőzni :) Alapvetően csak elismerem a regényt. Igaz, írói szemszögből nézem, és nekem ezért más egy kicsit. Aki bestsellert akar írni, annak mindenképpen javaslom Dan Brown mellett, mert tanulni lehet belőle.
      És nagyon jól mutatja, hogyan lehet egy lerágott sablonra ötletes díszlettel egy szuper kis sztorit felhúzni :))

      Törlés
    14. Én maximum akkor kötök ki a Marson, ha kiállok törülközővel stoppolni :) Viszont akkor már két könyvet kell magammal vinni, hogy boldoguljak az univerzumban.

      Törlés
    15. persze, ehhez egyértelműen tehetség kell, nem is vitatom.
      csak nem az én könyvem. viszont elég nagy az olvasótárbora, így nem is fog engem hiányolni. :D
      én nem tudom írói szemszögből nézni a könyveket, nem is akarom. elrontaná az élvezetet. :)

      Törlés
    16. én elég antiszoc vagyok egyébként, viszont egyet tudok: a világűrben soha nem szeretnék egyedül maradni, egy idegen világon meg még kevésbé. elég egyetlen, megfelelő ember mellém, de egyedül, soha.

      Törlés
    17. Szerintem minden könyv megtalálja az olvasóját. Vagy nem :)

      "én nem tudom írói szemszögből nézni a könyveket" Nekem nem rontja el az élvezetet. Annyit ad hozzá, hogy a szakmai fogásokat észreveszem :) Pl látom, hol került kicsit mély hullámba az író, mit írt bele csak azért, hogy meg legyen a karakter mennyiség, stb.

      Törlés
    18. Attila, te melyik világot látogatnád meg, ha lehetne?
      és te, Pupi?

      Törlés
    19. oké, de neked ez természetes, vagy hogy mondjam. a fejlődésedet szolgálja, vagy nem is tudom. :D uh, én nem vagyok ilyesmire tudatosan kíváncsi, érzem én azt anélkül is, hogy mikor mivel tölti ki csak úgy a lapokat, hogy teljenek.

      Törlés
    20. Alapvetően én is antiszoc vagyok, de sikeresen kezelem magamat :)

      Melyik világot? Hát, mindenképpen Pandora-t. A többi nem hozott lázba. Az egyik helyen mindenféle őrültek rohangálnak fénykardokkal, a másikban valami banánfejű barmok néznek keltetőnek, a vogonokat szintén kihagyom, a Naprendszer bolygói meg nem keltik fel az érdeklődésemet, és a Solaris-nak sem szeretnék terápiát tartani, hogy mi zaklatta fel, amiért tévképzetekkel bombáz mindenkit.

      Törlés
    21. A fantasy világok közül meg egyik sem hozott lázba :) Csak a sajátjaim :)

      Hát, fogjuk rá, hogy fejlődök belőlük :) Vannak, akik szerint fejlődök :)

      Törlés
    22. Jaj, miért írtatok hirtelen ilyen sokat. ahh. Na, szóval. Nima, nekem se tetszik a hurráoptimizmus, de mégis el tudtam képzelni hitelesnek ezt a szituációt, mert egyrészt Marknak többnyire volt lehetősége a kommunikációra a NASA-val és rengeteg feladata volt folyamatosan. Volt egy napi rutin mindig, tennivalók, krumplitermesztés, átalakítások, javítások, csekkolások. Szóval volt, ami életben tartsa. Úgy építette fel Weir a karakterét, hogy elhittem, hogy neki ez sok sok poénkodással, és csak kevés kétségbeeséssel, de valahogy mégiscsak: menni fog. És valamit szerintem nagyon félreértettél, mert a 4 év múlva az nem esetleg talán volt, hanem az volt a biztos pont, az Ares IV akkor jött volna, de végül másként alakult, előbb volt pót-szállítmány és megmentés szervezés, és nem kellett annyit várnia, de el kellett mennie addig, ahol leszállnának az Ares IV-esek. Nem olvastad elég ideig, látod :D

      Attila, én szeretem Dan Brownt is! Az Inferno szuper volt! És igen, látjuk a sablont A marsinál is, mégis, van benne eredeti és nagyon szórakoztató, és ez elég, hogy bestseller és filmsiker lehessen.

      Nima, melyik világot látogatnám meg? :D Hát emlékezetem szerint most témáztunk erről. Azokat. ;) A marsot nem. Roxfortba vágyom. :) Na, de hogy ne legyek kiszámítható, most épp Ernest Cline-nal az Oasisben kalandozom (Ready Player One), nem rossz! :)

      Attila, egy kis vogon költészet, hmmm. :D
      Na, asszem mindenre válaszoltam, legközelebb nem merek elmenni vacsorázni, mert belendültök :D

      Törlés
    23. nem, bevallom, már az elején feladtam. :D

      nah. ki is ment a fejemből, hogy pont most volt téma. :D de nem erre gondoltam, hanem univerzum-világra. én Holdenékkel szívesen lennék a Térségben. az tök jó lenne.

      Törlés
    24. Attila, a Pandora az a Hamilton-féle Pandora?

      Törlés
    25. PuPilla: "És igen, látjuk a sablont" Ezt jó olvasni :) Mert nagyon sok kezdő író nem :) Dan Brown-t még nem olvastam, a fiam falta végig az összes könyvét. Engem a téma, amit feldolgozott, nem fogott meg. Engem jobban vonzanak az olyan beteg írók regényei, mint Murakami, Nesbø vagy Pelevin.
      A marsit is csak azért olvastam, mert annyira ajnározták, hogy jön a film, jön a film, jön a film. És muszáj volt elolvasnom, miért olyan nagy szám ez a film :D /Jelenleg nem érzek késztetést, hogy megnézzem a filmet/ Elolvastam végül, és rájöttem, a regény szinte kiáltotta, hogy belőlem Hollywood-i szuperprodukciót kell! csinálni :D

      Hát, versben eddig sem alkottam maradandót, de az istenért sem próbálkoznék a vogonok költészetével.

      Nima: Én eddig egyetlen regényt adtam fel az elejénél. Pedig nagyon érdekelt, hogy hogyan ír az írónő, de képtelen voltam szellemi erőszakot elkövetni magamon. És mindezt úgy, hogy rendszeresen tesztolvasok amatőr írótársaknak.

      Nem, nem a Hamilton féle Pandora, hanem az Avatar féle.
      Ha univerzum, akkor vagyok annyira antiszoc, hogy maradok abban, amelyikben otthon és biztonságban érzem magam. Az pedig a magam alkotta univerzumok.

      Törlés
    26. Nima, hát igen, kicsit korainak is éreztem a lélektani határodat, de sebaj, majd begyógyul a sebhely, ne is foglalkozz a kis érzelmi zsarolásaimmal :D :D

      Attila, ó, örülök, hogy jót mondtam. :) Szerintem nem baj a sablon, a keretek, csak kell hozzá még valami, az eredetiség, az ötlet, a karakter, a fordulat, és akkor klappolni fog. Tényleg úgy van megírva A marsi, hogy filmért kiáltson, és rendes nagy hálivúdi filmért, de ezzel nekem nincs problémám, ha közben tudom élvezni a regény olvasását is, mint regényt, és nem a leendő filmet látom folyton benne. Én megnéztem az adaptációt, tetszett, tényleg jól sikerült. Majd blogolok róla, ha lesz egy kis időm ma. :) Egyébként tudtad, hogy részletekben lett közölve ez a regény a neten? Aztán csinált belőle Weir e-könyvet, és aztán bumm. Siker. :)
      Vannak hasonló sikersztorik, Bridget Jones is rövid kis újsághasábokból lett.

      Ó, az Avatar-féle Pandorát én is ismerem, a másikat nem. :)

      Törlés
    27. jellemző, eszembe se jutott az Avatar film, én azt hittem, ez könyv, mert van egy avatar sorozat is. :D

      Törlés
    28. PuPilla: Az én véleményem az írásról, hogy minden csontot lerágtak már. Mind történetileg, mind karakterileg. Amit az író hozzátehet, az a saját, egyéni látásmódja, ahogyan a világot látja. Akár a valósat, akár a saját képzelt világát.
      A karakterek esetében meg olyan jellemeket kell felvonultatni, amelyek ismeretlenek a társadalom számára. Ahogy pl. Nesbø vagy Thompson teszi a társadalom peremén lévő karaktereivel. De Pelevin is elég elvetemült volt, amikor két WC-s néni beszélgetésébe csempészte bele a létezésről való filozofálgatást.
      Bár ez sem helytálló. Mert néha igenis kellenek a klasszikus, sztereotip hősök és ellenfeleik.:)
      Vagy! Írjon olyat, ami megszokott, ami nem zavarja meg az emberek lelki nyugalmát, nem noszogat gondolkodásra. Mint pl a marsi :)))
      Tudtam, hogy Weir blogon kezdte el a fejezeteket, majd olvasói nyomásra szedte egybe, és nyomta fel az Amazonra. Rendszeresen hozom fel őt példának, amikor a self-publishing sikerességéről beszélgetek amatőr írókkal. Jó alapkoncepció, jól megírva, jól menedzselve, és TÁDÁÁM! Siker! :) De mellette Oraveczet is, mint magyar példát, hogy ne higgyék, csak kint lehet self-publishingből sikeressé válni :D

      Nima: Az avatar sorozatot is szeretem, ha Ang legendájára gondolsz:) Régen, unalmas estéken azt néztük a Nickelodeon-on :)

      Törlés
    29. az az avatar, amire én gondoltam, az a forgotten realms sorozat (tantra, vízmélyvára, stb.)
      pelevin wc-s nénijei, meg a hömpölygő szar... bárcsak feledni tudnám...

      Törlés
    30. Attila, én is szeretem mondogatni ezt a minden csontot lerágtak, minden történetet megírtak már, de szerencsére mindig történik valami, amikor erre gondolok, pl. egyenesen és azonnal belefutok valami újba - végülis még fiatal vagyok, és bár sokat olvastam, még nem olvastam miiiindent, és nem is fogok tudni ;) És ez azért mindig jó, de most nem A marsira céloztam persze.

      Ez a két WC-s néni felkeltette az érdeklődésem! :D

      Igen, igazi self-publishing siker, jaj de ne emlegessük együtt Miss ON-nal... :/

      Törlés
    31. én anno pelevinnel kezdtem recizni, legalábbis valahol az elsők között volt. majdnem az utolsó is lett.

      Törlés
    32. teljesen konkrétan a wc-t elöntő szartenger felett agonizáltak az élet nagy kérdéseiről. inkább nem vontam le következtetéseket.

      Törlés
    33. Jaaa, az az avatar!:) Azt nem olvastam, pedig nagy buzgolkodásomban megvettem. Ahogy akkoriban minden fantasy könyvet. Én nem jutottam el odáig, hogy olvassam, a Kedvesem viszont igen, és akkor fogadtuk meg, nem minden fantasy könyvet fogunk megvenni :)) Aztán ahogy a fantasy könyvpiac itthon egyre jobban terjeszkedett, mi egyre kevesebb fantasy-t vettünk. Ma már csak ismerősök ajánlásai után veszünk, vagy ha általunk kedvelt íróról van szó.

      PuPilla, nekem a lerágott csont azért van meg, mert picit szakmába is vág.:)) V. J. Propp után szabadon, a szüzsé (sablon) adott, egyedül a kompozíció (kivitelezés és díszlet) variálható. Az utóbbi is csak számos variációban. A Mese morfológiájában le is van írva konkrétan, hogy egy variációt hány százféleképpen lehet variálni:)) Ettől függetlenül, hogy Miéville sem írt újat, még teljesen bedrogozva voltam attól a hatástól, ahogy a Patkánykirály és a Perdido hatott rám:)) De ugyanide sorolom Alföldi által színpadra vitt István a király-t. Jó, ez nem okozott bennem eufóriát, csak annyit: Végre, valami új és izgalmas:))

      Engem Pelevin a WC-s nénikkel megfogott. Részemről az a sajátos látásmód, az a környezet, ahová ő helyezi a sztorikat... Hát, nem egy elolvasom és de jó volt írások. Először is megkövetelik, hogy odafigyelj. Ráadásul olyan tömények, hogy nem nagyon lehet mondjuk a buszon utazgatás közben csak úgy hoc! olvasni. És miután elolvastad, az agyad tovább jár. Ugyanezért imádom Murakamit is. Nem is pörgetem a regényeit úgy, mint mondjuk a marsit vagy a tegnap elolvasott Svindlereket.
      Visszakanyarodva Pelevinhez, azért A hunok harmóniája kötetben vannak még más, és jó novellák. Nem csak Vera Pavlovna kilencedik álma, hanem ott van az Ignat boszorkánymester és az emberek. A vége nekem nagyon tetszik:)
      "– Hát, hogy lehet így megölni? – mondta az egyik muzsik, miközben a ruhaujjába törölte az orrát. – Ikonkő' ahhó'!"

      Self-publishing során nem válogatok, hogy kivel példálózok:)) Csakis az elért eredményeket nézem. A színvonal, vagy a minőség megítélése nem az én dolgom. A hét milliárd légy nem tévedhet elven "elfogadom" a többség "önálló" véleményét :D

      Törlés
    34. Igen, értem, sablonok vannak mindig,a kompozíció viszont változik, és ezen múlik minden. De olyan jó, amikor esetleg még az összes sablont se fedezte fel az ember. :D

      Az ilyen rágódós olvasmányokat szeretem elmélyedős napjaimon. Viszont kár, hogy Murakamihoz hasonlítottad, mert őt meg nagyon nem. :/

      A legyek nem tévednek. :)))

      Törlés
    35. Murakami nem egyszerű. Ritka az olyan, amikor olyan író regényét adják ki, aki elsősorban magának ír, és nem a közönségnek. Murakami ezt teszi. Szerintem :) Valahol nagyon nem érdekli, hogy a maga alkotta szimbólumokat bárki megérti-e egyáltalán. :) Én meg élvezem olvasni, mert nagyon sok gondolatom közös az övével. A három kedvenc írómat ezért kedvelem, mert gondolataik valahol találkoznak az enyémmel, és jó, amikor az ember érzi, hogy nincs egyedül a hülyeségeivel :)

      Törlés
    36. Érdekes, amit mondasz róla, tényleg valahogy magának ír... Akkor ezért nem tudtam én annyira befogadni. A kurblimadarat olvastam, és kinyilvánítottam életem anti-könyvének (bocsibocsi), és pont ezek miatt a "maga alkotta szimbólumok" miatt volt tisztára egy pszichedelikus utazás, amiben számomra nem volt értelem.
      Én is szeretem, ha a gondolataim találkoznak a szerzőével, az egy tök jó érzés. :)

      Törlés
    37. Négy regénye után megállapíthatom, pontosan így ír :) (Birkakergető nagy kaland, Norvég erdő, Világvége és a keményre főtt Csodaország, "Tánc, tán, tánc")

      "Va­la­mit ír­nom kel­le­ne, el­vég­re nem esik ne­he­zem­re szö­ve­ge­ket össze­hoz­ni. Kö­rül­be­lül há­rom éve, hogy szel­le­mi hó­la­pá­to­lás­sal foglal­ko­zom csu­pán, ide­je len­ne a ma­gam ked­vé­re is íro­gat­ni már.
      Úgy van. Ez az, amit sze­ret­nék.
      Nem ver­set vagy re­gényt, ön­élet­raj­zot vagy le­ve­let, ha­nem va­la­mit ma­gam­nak. Amit nem ha­tár­idő­re kell le­ad­ni. Egy­sze­rű­en szö­ve­get aka­rok írni."
      Murakami Haruki - Tánc, tánc, tánc

      Törlés
  3. Hétvégén elutaztam, és el is felejtettem ezt a posztírást, de téma volt. Ott is kifejtettem, hogy nem is tudom mi a rossz? Kinek mi.... Ahogy témáztunk arról, vagy nem?, szóval arról, hogy kit mi zavar a könyvekben, hogy melyikünk lesz ideges a hibáktól, vagy éppen kit nem zavar? Kinek rossz, hogy a főhős egy pics., és sajnáltatja magát a jó élete mellett is..... pl. nekem ez sokszor rossz. Ki dönti el, hogy mi a rossz, mi Junk? :) azt hiszem nekem ez ördögi kör.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát nyilván az olvasó dönti el. te, meg én, meg aki könyvet vesz a kezébe.
      az, hogy neked mitől rossz egy könyv, azt csak te tudod, nálam az nem feltétlen lesz mérvadó, és fordítva.
      mondanám, hogy vannak alapdolgok, mint pl. a fogalmazás, de van, akit nem zavarnak a tőmondatok se, a helyesírási hibák se. szal erre nincs általános szabály.
      ha te szereted, élvezed, tetszik, akkor az jó - neked biztosan, meg esetleg még másnak is, de az innentől már nem lényeg.

      Törlés
  4. Nos. Én már nem szenvedek könyvekkel. Régebben mindig mindent végig olvastam,most már volt úgy, hogy az ötödik könyvet tettem le, és újba fogtam. De hogy valami kétségbeejtőt is írjak- nem fogok több Fejőst olvasni :D, sorry!

    Szerintem én szeretni fogom a Marsi-t! :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is szeretni fogod! Helyre kell billentenünk az univerzumot. *elszántan néz a messzeségbe*

      Törlés
    2. ez a marsi. :D dehát eddig csak ketten nem szerettük Timivel. vagy hárman? nem tudom, szee elkezdte-e.

      de Zenka, nemár, hogy nem olvasol több fejőst. ezt nem teheted velünk. de komolyan. olyan csodásan tudod a sárba tiporni az ilyen könyveket, hogy még az író is megköszöni. :D

      Törlés
    3. Hárman, Szee se szerette :(
      Szegényt ne buzdítsd már szar könyvek olvasására. :D

      Törlés