Aztán most elolvastam BWizard dühöngését, és mivel nekem nagyon is nagy kedvencem a dühöngése tárgya, kicsit felment az agyvizem.
Hogy mi a véleményem az e-könyvekről? Én szeretem őket. Először is, hatalmas előnye, hogy olyan borítót teszek az elejére, amilyet én akarok. Ha a magyarok szokás szerint mellényúlnak, csak letöltöm a netről az egyik tetszetős kiadásét, és már meg van alapozva a lelki békém.
Aztán tudok betűtípust váltani, és betűméretet, ami az olvashatóság szempontjából igencsak lényeges.
Beszéljünk arról, hogy az ingyen van? Legalábbis nekem, aki a neten bóklászva bármibe bele tud akadni, igen, ingyen. Igaz, valaki azt már megvette, és más meg keményen dolgozott rajta, hogy olvasható formába öntse, de nekem max csak időbe kerül, míg előkerítem valahonnan.
Mindenki próbál finomkodni, és igyekszik a legálisan fellelhető példányokról nyilatkozni ilyenkor, az illegálisakról meg mélyen hallgatni, és normális esetben én is ezt tenném, de most mégsem teszem. Hogy miért? Épp BWiz posztja miatt, ami remekül tükrözi, hogy egy méregdrága könyvet hogy lehet a lehető legteljesebben elkúrni, és kidobott pénzzé tenni azt az összeget, amikhez a kiadók olyan nagyon ragaszkodnak.
Ma már alig lehet könyvet kapni 3000 alatt, és ez nem kevés pénz. Az ominózus Túl az árnyakon konkrétan 3500, és ez az olcsóbb puhafedeles változat.Mint látható, ez marhára nem az olcsó kategória, nem az az ár, amiért olyan ordenáré hibák maradhatnának benne, mint amit BWiz megemlít. Én még nem olvastam, viszont szerettem volna, de ahogy ír róla, az kábé olyan, mintha én fordítottam volna angolból, szal lehet, jobban járok, ha megszabadulok a magyar könyvektől. Angolul meg már rég megvan.
És most kérdem: EZÉRT vegyek könyvet? Ezért adjak a kiadóknak évente több százezer forintot, amit az évi vásárlásaim az utóbbi időben simán kitettek? Megérdemlik? Vagy gyűjtsem be inkább a neten fellelhető példányt ingyen, elvégre nagyjából az ilyen silány minőség ennyit ér, és tegyem félre az árát, hogy abból majd esetleg elmenjünk múzeumba?
És akkor meg lehet sértődni, hogy kalózkodás, meg letöltés, meg kalózfordítások. Jogos a sértődés? Úgy gondolom, nem.
Szóval én szeretem az e-könyveket, és a magyar könyvkiadás jelen minőségi állapota szerint soha nem adnék egy legális e-könyvért 500 forintnál többet, de mint láthatjuk, vannak esetek, amikor még ennyit sem ér az adott termék. Őszintén szólva a mai gazdasági helyzetben, a sajátoméban, és úgy en block az országéban, engem nem foglalkoztat a legalitás. Nem fogok attól jobban aludni, hogy kicsengettem az e-kért a lóvét, és nem alszom rosszul a más forrásból beszerzett könyvek miatt sem, viszont amikor ennyi pénzt dobok ki az ablakon egy alapvetően félig kész valamire, az nagyon tud dühíteni.
Mára az internet teljesen elterjedt, a háztartások nagy részében ott figyel az asztalon. És ha egy kicsit kitekintünk, a magyar kiadók sanyarú helyzetén elmerengve, láthatjuk, hogy külföldön sokkal rosszabb a helyzet. A digitalizálás egy megállíthatatlan folyamat, ezen nem fog a jogvédők meg a mindenféle szervek ilyen-olyan törvénye meg szabályozása segíteni.
A kiadóknak nagyon össze kell kapniuk magukat, ha fel akarják venni a versenyt a mellettük elvonuló világgal, mert már alig behozható a hátrányuk. Persze, lehet kajabálni, hogy kalózkodás, meg illegalitás, de kérdem én, mit tesznek ők azért, hogy ne érje meg? Semmit, azon kívül, hogy hisztiznek. Ha valamit még keresni szeretnének az elkövetkezendő 10 évben a piacon, mindenképpen lépniük kell. Minőséget kell kiadniuk, hogy ne érje meg otthon bíbelődni az ingyenes példánnyal, hogy az pofás és hibátlan legyen. Olcsón kell adniuk, iszonyat olcsón, olyan olcsón, amitől legszívesebben a Dunának mennének, mert máskülönben nincs jövőjük. A kalózvilág már így is a fejükre nőtt, mert időnként iszonyat minőségi magánfordításokba lehet botlani, sokszor olyanba, amit a kiadásra került példány megirigyelhetne. Egyelőre még talán ott van az 50-50%-os arány, aki szereti az e-ket, és aki ragaszkodik a papírkönyvek illatához. De hamarosan felnő a következő generáció, akik már most a kiságyból játszanak a számítógépes és konzolos játékokkal. Azt hiszem, nem kérdés, hogy van-e jövője, és mekkora.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy a papírkönyvek háttérbe szorulnának. Nagyjából ahhoz lesz hasonló az állapot a nem is olyan távoli jövőben, mint amilyen arányban ma az őrölt és egész szemes kávékat használják.
És nem utolsó szempont, a fakészlete véges a világnak...
