2012/01

2012/01/30

Még nem tudom, mi legyen a címe

Délután kaptam egy mélt a Kelly kiadótól, hogy nyilatkozzak a fb-on, hogy mi a véleményem az e-könyvekről. Nem igazán akartam írni semmit, főleg, mert fb, és meg mert nem kell, hogy véleményem legyen mindenről.
Aztán most elolvastam BWizard dühöngését, és mivel nekem nagyon is nagy kedvencem a dühöngése tárgya, kicsit felment az agyvizem.

Hogy mi a véleményem az e-könyvekről? Én szeretem őket. Először is, hatalmas előnye, hogy olyan borítót teszek az elejére, amilyet én akarok. Ha a magyarok szokás szerint mellényúlnak, csak letöltöm a netről az egyik tetszetős kiadásét, és már meg van alapozva a lelki békém.
Aztán tudok betűtípust váltani, és betűméretet, ami az olvashatóság szempontjából igencsak lényeges.
Beszéljünk arról, hogy az ingyen van? Legalábbis nekem, aki a neten bóklászva bármibe bele tud akadni, igen, ingyen. Igaz, valaki azt már megvette, és más meg keményen dolgozott rajta, hogy olvasható formába öntse, de nekem max csak időbe kerül, míg előkerítem valahonnan.
Mindenki próbál finomkodni, és igyekszik a legálisan fellelhető példányokról nyilatkozni ilyenkor, az illegálisakról meg mélyen hallgatni, és normális esetben én is ezt tenném, de most mégsem teszem. Hogy miért? Épp BWiz posztja miatt, ami remekül tükrözi, hogy egy méregdrága könyvet hogy lehet a lehető legteljesebben elkúrni, és kidobott pénzzé tenni azt az összeget, amikhez a kiadók olyan nagyon ragaszkodnak.
Ma már alig lehet könyvet kapni 3000 alatt, és ez nem kevés pénz. Az ominózus Túl az árnyakon konkrétan 3500, és ez az olcsóbb puhafedeles változat.Mint látható, ez marhára nem az olcsó kategória, nem az az ár, amiért olyan ordenáré hibák maradhatnának benne, mint amit BWiz megemlít. Én még nem olvastam, viszont szerettem volna, de ahogy ír róla, az kábé olyan, mintha én fordítottam volna angolból, szal lehet, jobban járok, ha megszabadulok a magyar könyvektől. Angolul meg már rég megvan.

És most kérdem: EZÉRT vegyek könyvet? Ezért adjak a kiadóknak évente több százezer forintot, amit az évi vásárlásaim az utóbbi időben simán kitettek? Megérdemlik? Vagy gyűjtsem be inkább a neten fellelhető példányt ingyen, elvégre nagyjából az ilyen silány minőség ennyit ér, és tegyem félre az árát, hogy abból majd esetleg elmenjünk múzeumba?
És akkor meg lehet sértődni, hogy kalózkodás, meg letöltés, meg kalózfordítások. Jogos a sértődés? Úgy gondolom, nem.

Szóval én szeretem az e-könyveket, és a magyar könyvkiadás jelen minőségi állapota szerint soha nem adnék egy legális e-könyvért 500 forintnál többet, de mint láthatjuk, vannak esetek, amikor még ennyit sem ér az adott termék. Őszintén szólva a mai gazdasági helyzetben, a sajátoméban, és úgy en block az országéban, engem nem foglalkoztat a legalitás. Nem fogok attól jobban aludni, hogy kicsengettem az e-kért a lóvét, és nem alszom rosszul a más forrásból beszerzett könyvek miatt sem, viszont amikor ennyi pénzt dobok ki az ablakon egy alapvetően félig kész valamire, az nagyon tud dühíteni.
Mára az internet teljesen elterjedt, a háztartások nagy részében ott figyel az asztalon. És ha egy kicsit kitekintünk, a magyar kiadók sanyarú helyzetén elmerengve, láthatjuk, hogy külföldön sokkal rosszabb a helyzet. A digitalizálás egy megállíthatatlan folyamat, ezen nem fog a jogvédők meg a mindenféle szervek ilyen-olyan törvénye meg szabályozása segíteni.
A kiadóknak nagyon össze kell kapniuk magukat, ha fel akarják venni a versenyt a mellettük elvonuló világgal, mert már alig behozható a hátrányuk. Persze, lehet kajabálni, hogy kalózkodás, meg illegalitás, de kérdem én, mit tesznek ők azért, hogy ne érje meg? Semmit, azon kívül, hogy hisztiznek. Ha valamit még keresni szeretnének az elkövetkezendő 10 évben a piacon, mindenképpen lépniük kell. Minőséget kell kiadniuk, hogy ne érje meg otthon bíbelődni az ingyenes példánnyal, hogy az pofás és hibátlan legyen. Olcsón kell adniuk, iszonyat olcsón, olyan olcsón, amitől legszívesebben a Dunának mennének, mert máskülönben nincs jövőjük. A kalózvilág már így is a fejükre nőtt, mert időnként iszonyat minőségi magánfordításokba lehet botlani, sokszor olyanba, amit a kiadásra került példány megirigyelhetne. Egyelőre még talán ott van az 50-50%-os arány, aki szereti az e-ket, és aki ragaszkodik a papírkönyvek illatához. De hamarosan felnő a következő generáció, akik már most a kiságyból játszanak a számítógépes és konzolos játékokkal. Azt hiszem, nem kérdés, hogy van-e jövője, és mekkora.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy a papírkönyvek háttérbe szorulnának. Nagyjából ahhoz lesz hasonló az állapot a nem is olyan távoli jövőben, mint amilyen arányban ma az őrölt és egész szemes kávékat használják.

És nem utolsó szempont, a fakészlete véges a világnak...

Lillian Too - Az új Ji Csing

1/30/2012 2012 , Gabo , misztika 4 megjegyzés :

A Szilvafavirág jóslás titkai

Ugyanúgy, ahogy a nyugatnak megvan a saját jóslási rendszere, megvan a keletnek is, és mind a két helyen idomul a helyi szellemiséghez. Ha egy nyugati ember jósnőhöz megy, arra kíváncsi, mi fog történni vele a közeli s távoli jövőben, ugyanez keleten inkább a felmerülő lehetőségekre koncentrál, hogy aztán megtalálják azt az utat, ami a kérdezőé. Azt hiszem, ha kézbe veszed a Ji Csinget, elsősorban ezt kell szem előtt tartanod. Megmutatja neked a céljaid, és válaszokat kapsz, ha jól kérdezel, de nem fogja megmondani, mi fog történni holnap vagy fél év múlva. Lehetőségeket mutat fel, amikből legjobb hajlamaid szerint választhatsz.
A nyugati ember önmagára koncentrál, és aztán a körülötte levő világra, a Ji Csinggel viszont képes leszel elhelyezni magadat a világban, és ha már kellő ideig használtad, rácsodálkozhatsz a rejtett összefüggésekre, ok-okozati viszonyokra, és olyan apró jelekre, amik addig elkerülték a figyelmed. Megtanítja, hogyan élj harmóniában a körülötted levő, folyamatosan áramló energiákkal, és hogyan aknázd ki azok erejét a saját előnyödre.
A Ji Csing alapja a helyes időzítés. Mikor szólj a főnöknek, hogy szabadság kellene, megkérd-e a párod kezét, vagy még korai, mára vedd-e a repjegyet, vagy majd egy hónap múlva. A döntések fontos dolgok, hiszen hosszabb vagy rövidebb távon, de mindenképpen következményeik lesznek, és a Ji Csing kérdezz-felelek módszere igyekszik segíteni, hogy ki tudd választani a legtökéletesebb időpontot.

A jóslás alapja a hexagramokat alkotó trigramok, amit a lehető legegyszerűbb módszerrel kapunk meg: három érmét feldobunk, és ami leesik, az fej (jang) vagy írás (jin). Ez adja a trigram három kis vonalkáját (a föld, az ember, és az ég hármassága), a két trigram együtt pedig a hexagram, és ezek mindenféle kombinációja összesen 64 jelet ad ki, amiknek a magyarázata megtalálható a könyvben.
Két lényeges dolog van: tanulj meg jól kérdezni, és a hexagramok egymással való kapcsolatát helyesen értelmezni.
A három érmét hatszor kell feldobnunk, hogy megkapjuk a hexagramot, és innentől kezdve nem lesz egyszerű dolgod, nagyon kell figyelni eleinte a könyv szavaira, mert a változó és nem változó vonalak, amik önmaguk ellentétévé fordulnak, adják a mostani élethelyzeted, és annak lehetséges következményét.
Mint minden jóskártyának, a Ji Csingnek is megvannak a maga különféle kirakási módozatai (csak ehhez konkrétan nincs kártya), és az ezzel való jóslásai, attól függően, hogy mi a kérdés, és az adott problémát melyik módszerrel lehet a legjobban elemezni, és persze, hogy melyik áll a legközelebb hozzád, mint jóslóhoz.

A keleti filozófiák nagy fontosságot tulajdonítanak az öt elemnek, és ez természetesen a Ji Csingben is megjelenik. A trigramokhoz társított elemek egymáshoz való viszonya mindenképpen elemzés tárgya kell, hogy legyen, ez a jóslás egyik alapja: az öt elem tápláló vagy felemésztő, esetleg pusztító kapcsolatban van-e egymással a hexagramokon belül, mert ez is a kérdésre adott válasz részét képezi. A könyv minden esetben segítségedre lesz, hogy meg tudd állapítani, hogy adott elem hol áll, és hogyan viszonyul hozzá a többi elem. Ismerteti a kirakási módokat, a jelek tulajdonságait, a hexagramok üzeneteit, és külön figyelmet fordít ezen üzenetek értelmezésére. Megtanít helyesen kérdezni, és példákon keresztül oktat a szimbólumok jelentésére.

Először nagyon bonyolultnak fog tűnni, de nem szabad feladni, mert a könyv remekül van megszerkesztve, lépésről lépésre vezet, és nem hagyja, hogy összezavarodj. Napi szinten használva nagyon gyorsan bele lehet jönni, és meg lehet szokni. A szövege nagyon precíz, és ez már csak azért is lényeges, mert a nyugati elme nagyon könnyen eltéved az összefüggések tengerében.
A különleges tartalomhoz méltóak az illusztrációk, egyszerűek, de némelyik nagyon szép, és illenek a könyvhöz.
Persze, a jóslásban nem hisz mindenki, de mit árthat, ha felteszünk egy-két kérdést, és meghallgatjuk a rájuk adott válaszokat? Akár hiszel benne, akár nem, mindenképpen jó móka. Meg aztán, az, hogy mennyire állják meg a helyüket a Ji Csing válaszai az életedben, úgyis nagyon gyorsan el fog dőlni.

A könyvet kiadja a GABO Kiadó; keménykötés, 158 oldal.

2012/01/27

Utazókönyv

1/27/2012 14 megjegyzés :

Az előző blogomon indítottunk néhány utazókönyvet, azokat most átemelem ide, mert jó lenne tudni, hogy melyik hol tart, és ki az, aki esetleg még szeretné olvasni.

(Zenka) Jane Yolen - Csipkerózsa -> ~~Joeymano~~ -> Adrienn -> meera

(Nima) Pierre Lemaitre - Téboly -> Pöfivonat -> Tessa -> Joeymano -> Adrienn -> grapes -> ~~Elsia~~ ez is van valakinél, de már nem tudom pontosan, hogy kinél, a molyon jár most körbe

(Joeymano) D. Gabaldon - Outlander -> Adrienn -> Zenka -> Tricia ->Elsia -> Ronena -> Tessa EZ MOST KINÉL VAN VÉGÜL?

(Tessa) M. Fagerholm - Az amerikai lány -> Neela -> Zenka

Írjatok kommentet, legyetek szívesek, ha van, amit szeretnétek, vagy van, amit útnak indítanátok, esetleg, hogy ezeket itt fenn már tovább adtátok-e, és kinek.

2012/01/26

Csak kívánok

1/26/2012 megjelenik 6 megjegyzés :

Merthogy ugye elvileg megvonáson vagyok, de ez persze nem akadályoz meg abban, hogy figyeljem az új megjelenéseket, főleg, hogy az SFMagon latolgatják, mik jöhetnek ki idén. (remélem, sokban igazuk lesz.) A poszt alapján úgy tűnik, lesz egy újabb kedvenc kiadóm, ez pedig az Ad Astra, akinek sajna még csak fb-oldala van, rendes honlapja nincs, de remélem, ezt majd pótolják. Amik előre láthatóan tőlük jönnek ki, és engem is érdekelnek:

A Deathless-hez egy kis kedvcsináló (angol)

Greg Keyestől már olvastam a Folyamszülöttet, a polcon pihen a folytatása, a Hollóidők, de hamarosan jön egy újabb sorozattal, a The Kingdoms of Thorne and Bone-nal. Naná, hogy érdekel. (ezt majd valószínűleg a Delta Vision fogja kiadni, de csak tippelek, mert a Váltott isten gyermekei tőlük van.)

Ronena már olvasta Scott Westerfeld Leviathanját, és a véleménye alapján (elég sok dologban egyezik az ízlésünk), nekem ez mindenképpen kell. És ahogy elnézem a listát, lassan ott tartok, hogy mehetek a sarokba kukoricán térdepelni büntetés gyanánt, annyira megszegem a vásárlási stopot. De bűnözni jó, nem?:) Nem tudom, kihez került, ki adja ki, de nagyon remélem, hogy minőségi lesz, és olyan jó lenne ezzel a borítóval...

Aztán van egy olyan könyv, aminek a megjelenését nagyjából hetente lesen meg a Wizard books honlapján, és szerintem akkor már mindenki tudja, (vagy ha még nem, akkor gyorsan megtanuljátok), hogy ők adják ki az egyik legjobb mágusos-varázslós-harcolós sorozatot, a Dresden könyveket. Az első részét már olvastam, úgyhogy tudom, hogy mit várok, és már tényleg jöhetne.

Zafón újra elvisz majd minket az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, egyelőre nem nagyon lehet tudni mást a könyvről, esetleg még annyit, hogy februárban ez is megjelenik.

King nem a szívem csücske, a fia, Joe Hill nekem sokkal szimpatikusabb, és bár még a Szív alakú dobozt sem olvastam tőle, a mostanában megjelenő Szarvakra nagyon pályázok.

Akinek a Metró 2033 és a 2034 nagy kedvence volt, az most megint örülhet, mert jön Glukhovsky új könyve, a Szürkület, amihez még nincs borító sajnos.

A már megjelentek közül még mindig nagyon szeretném a Hattyútolvajokat (nem ártana már megvenni, amióta akarom az már a biztos jele annak, hogy tényleg kell), és Banville új könyvét, a Végteleneket. Banville-t nagyon foglalkoztatja a haldoklás és a halál gondolata, ami olyan csodaszép könyvet adott nekünk, mint a A tenger, az újabb könyve még a görög isteneket is lehozza közénk. (imádom ezt a témát, és Banville olyan csodásan ír, hogy biztosan nagyon jó lesz ez is.)

2012/01/23

Greg Iles - Forgó angyal

1/23/2012 2012 , General Press , krimi Nincsenek megjegyzések :

Iles nagyon tud írni, meg történetet szőni, meg akciókat belevinni, meg érdekes karaktereket alkotni. Azon filózgatok, hogy mitől olyan csúcs nekem ez a könyv, mert igazából semmi különös nem történik benne, csak pont annyi, mint egy átlag színvonalas krimiben: gyilkolnak, lőnek, nyomoznak, felgöngyölnek, lecsuknak, tárgyalnak, és persze titkokat derítenek ki. Nem minden titokból lesz gyilok, de minden gyilok mögött van legalább egy titok, de inkább több.

Adva van egy álmos kisváros, Natchez, Amerika egyik déli államában. Ez a rabszolgatartás miatt érdekes, itt ugyanis úgy él a feketékben ez a dolog, mintha saját bőrükön tapasztalták volna. Gyanítom, mindig érdekében áll táplálni valakinek ezt a képet (abban ugyanis nem hiszek, hogy azért vannak ezek a dolgok mindig felemlegetve, hogy ne ismétlődhessenek meg. de, megismétlődik, csak máshol, másokkal, és másképp hívják.), így itt is konkrétan kétfelé szakad a lakosság: feketékre és fehérekre. A gyilkosság szempontjából ennek csak annyiban van jelentősége, hogy fekete vagy fehér követte-e el a tettet, és ennek a kiderítésével melyik bőrszínű politikus melyik bőrszínű szavazótábort tudja megmozgatni. És ilyenkor jön az, hogy mindegy, hogy ő e a tettes, de valakit mutassunk fel a tömegnek, ha előrébb akarunk jutni.
Szegény 17 éves Kate meghal egy áradó patak partján, és a legkézenfekvőbb elővenni a fehér, negyvenes doktort, Drew-t, akiről azt a fülest kapta a seriff hivatala, hogy a lány szeretője volt. Drew legjobb barátja, Penn, sokáig ügyészkedett, majd író lett, ő az, aki segít Drew-nak, akarata ellenére is, tisztázni a történteket.

És most jön Iles zsenialitása: ebbe a párszáz oldalba belesűrített mindent: alvilág, politika, faji kérdés, drogozás, szex, a rendőri hivatalok versengése, plusz magánélet mindezen események közepette, mégsem lesz sok, inkább ettől lesz kerek egész a történet. Mert a polgármester-jelöltnek fel kell mutatnia valamit ahhoz, hogy megválasszák, ezt sokszor pedig csak törvénytelenül, vagy a törvényesség látszatával tudja megtenni. Az iskolákban nem csak szex van és drogok, de vannak a korosztályuknál testileg, lelkileg és szellemileg sokkal fejlettebb csodaszép fiatal lányok, akik nem kaphatják meg a velük egyidős srácoktól azt, amit szeretnének, ezért keresnek valakit, aki idősebb, és ő meg hülye lesz nemet mondani, főleg, ha otthon már nem úgy mennek a dolgok, mint azt szeretné. A partik és piás ájulatba ejtő bulik mindenhétvégések, és ha a diák tudja, kihez kell fordulni, még ennél is jobban fel tud pörögni. És akkor el is érkeztünk a drogokhoz, és a terítőkhöz, és vissza kell fejteni a szálakat a szállítókon át a kiindulási útvonalig, ami viszont már úgysem tartozik az állami seriff és a rendőrség hatáskörébe. Sőt, az sem mindig egyértelmű, hogy az a bizonyos ügy a seriffé vagy a rendőrségé, így sokszor megy a rendőri erőkön belül is a harc. És mindezek mögött ott van a társadalmi egyenlőtlenség, ami állandó jelenség, és adott réteget nagyon fel lehet vele tüzelni, nem is szólva arról a zseniális bűnözői rétegről, amit ez a vonulat kitermel, és még csak nem is feltétlenül kell feketének lenni hozzá.
Szóval ennyire sokrétű ez a könyv. Maga a gyilkossági szál egy pontig elég kiszámítható, végül az volt a gyilkos, akire először tippeltem, de ettől még cseppet sem volt unalmas, mert a körítés, és amíg kiderült, hogy mi s hogyan történt valójában, az teljesen lekötött. De nem csak a gyilkossági szál volt érdekes, hanem a politikai is, meg a magánéleti is. Penn egy nagyon szimpatikus fazon, igaz, nem az a tökös keménylegény, inkább csak amolyan férfi a talpán, de ettől sokkal emberközelibb és valósághűbb is lett. A többi szereplő is karakteres, nem lehet senkit senkivel összekeverni, és akár jó, akár rossz szerepet is osztottak rájuk, mindenképpen felkeltették a figyelmemet és az érdeklődésemet.
Akartam még írni arról, hogy mit gondolok erről az idősebb férfi - fiatal lány szereposztásról, de ennek semmi jelentősége a történet szempontjából, meg gondolom, mindenkinek megvan erről a maga kis véleménye. Ilesnek is.

2012/01/17

Matt Baglio - A rítus (könyv és film)

1/17/2012 2012 , gyenge , Könyvmolyképző , misztika 30 megjegyzés :

érték. 5/ 2

FIGYELEM!

Vallásos áhítattal eltelteknek nem javallott a poszt olvasása, biztos, hogy kizökkent a nyugalmadból, és felzaklat. Ha nehezen viseled, hogy megkérdőjelezik a hitedet, szintén kerüld a posztom, mert csak feleslegesen kellemetlen perceket szerzel magadnak.
Csupán jóindulatból figyelmeztetlek, ha mégsem fogadod meg, akkor jó olvasást és sok nyugalmat meg erőt.

Óriási csalódás volt nekem ez a könyv. Pedig nagyon ígéretes kezdet előtti állapot volt, amikor nem egy helyen is azt olvastam, hogy voltak részek, ahol szabályosan féltek, úgyhogy arra számítottam, hogy ez egy helyenként rettegős könyv lesz.
Hát, jól elszámítottam magam.
A téma, ami időnként valószínűleg mindenkit foglalkoztat, nem más, mint a Gonosz, vagy csak simán a gonosz, aki másokon keresztül, netán közvetve hatást gyakorolhat ránk, elronthatja a napunkat, és pokoli időszakokat okozhat. Van itt szó megszállottságról, átkokról, okkultizmusról, katekizmusról, stigmákról, szentekről meg Ördögről, és leginkább démonokról, szigorúan keresztényi köntösben. Ez nem is olyan meglepő, elvégre a könyv egy pap életrajza, és a papok nem nagyon tudnak másképpen látni, mint saját hitük elég homályos szemövegén keresztül, de talán ez mindenkire igaz, aki gondol valamit ezekről a dolgokról. Vagy légből kapott, vagy tapasztalaton alapul a vélemény, mindenesetre nehéz áttörni a gátat, és meggyőzni valakit olyasmiről, amit ő mással is tud magyarázni.
Itt vagyok például rögtön én, és elmondhatom magamról, hogy nyitott vagyok. Sok dolog érdekel, és ezért alapvetően kérdező ember vagyok, akinek jobban tetszik az igazság, bármilyen fájdalmas is az, mint egy szépen beburkolt hazugság, vagy féligazság; ez viszont azzal jár, hogy mindent jól körbejárok, és elteszem valami függő helyre, egészen addig, amíg úgy nem érzem, hogy megvan a kellő tapasztalatom vagy tudásom ahhoz, hogy bizonyos helyre rögzítsem azt a dolgot. ÉS a kérdéseimre kapott válaszok minden újabb kérdésen, gyanún és beleköthetőségen felül kell, hogy álljanak.

Így vagyok a Gonosszal is, és nagyon érdekes, néhol tanulságos volt ezt keresztény felfogáson keresztül is látni. Sok dolgot nem tudok elfogadni a könyv alaptételként leírt mondataiból, sok dologgal egyetértek, de nem feltétlen azért, amit ő is leírt. Nem kétlem, hogy egy pap rengeteg lélekkel találkozik (ha már a testre nem fordíthat figyelmet úgysem), és ez a sok lélek mindenféle állapotban leledzik. De pl. én azt a lányt semmiképpen nem nevezném megszállottnak, aki valami démonra fogja, hogy zuhogó esőben ablaktörlés nélkül vezetett. Ostobaság, hülyeség, kíváncsiság, próba, nade nem megszállottság. Két saller a kiscsajnak, és a démon azonnal megpattan belőle, az hótziher.

A nagytiszteletű atyák úgy vélik, ha valaki túlzottan foglalkozik dolgokkal, azzal utat nyit magához az Ördögnek. Igaz, mindenféle szenvedélyre nem térnek ki, inkább csak okkult összefüggéseket emlegetnek, mint jóslás, meg szellemidézés, mert ez úgyis elég ködös az olvasók nagy részének, így jobban lehet vele riogatni, mint mondjuk a pattogatott kukorica evés szenvedélyével, vagy a megszállott görkorizással. Mert azért egy kártyajós már majdnem maga az ördög, és ki tudja, ki szólal meg belőle.
Na, szóval nekem azért sok gondolattal gondjaim vannak, főleg, merthogy van egy olyan aprócska mondat a könyvben, amiben kijelentik, hogy "a démoni megszállottság önmagában nem rossz", és hogy "kizárólag Isten beleegyezésével jöhet létre". Úgymond, próbaképp, hogy meddig bírja az a szerencsétlen hülye, akire Isten ráküld valami démont, merthogy akárkit nem szállhat meg.
És akkor felülkerekedik bennem a Kérdező Én, és felteszi azt a kérdést, hogy akkor miért is hajkurásszák szerencsétlen démonokat, akik csak a dolgukat teszik? Miért piszkálnak bele az isteni tervekbe, hiszen azzal, hogy kiűzik a démont egy emberből, nem csak a démont akadályozzák fontos tennivalójában, de az embert is megakadályozzák abban, hogy a próbatételt kiállhassa. Hogyan tud így Isten megbizonyosodni arról, hogy méltó a megszállott a "megszentelő kegyelemre"?
Aztán ott vannak az átkok. Beszéltem emberekkel, akik átkokat, meg mindenféle külső tényezőt okoltak a szerencsétlenségükért, de a könyvben is van néhány eset. Egy valami soha nem jut eszükbe: hogy ők maguk tehetnek róla (vagy épp a gazdasági helyzet). Ha tönkremegy egy kapcsolat, azért sem nem démon, sem nem átok nem hibás, hanem az a két ember, akik annyira eltérőek voltak, hogy már nem tudtak egymással élni. Nincs abban átok, ha az egyik már nem kapja meg a másiktól azt, amit szeretne, mert változunk, és sokszor a változáshoz való alkalmazkodás azt jelenti, hogy el kell köszönni a másikról, legyen az szerelem vagy barátság. (Igaz néha csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy először pszichiáter is látja a pácienst. A későbbiekből viszont arra következtettem, hogy ez nem minden esetben igaz, az ördögűzőnek magának kell eldöntenie, hogy megszállás alatt áll-e a páciens. Megjegyzem, nem sok embernek mondtak nemet.)
Én azért azt veszélyesnek tartom, hogy ahelyett, hogy a dolgok megvilágításával foglalkoznának ezek a papok, és arra késztetnék az embereket, hogy átgondolják értelmesen, mi miért történik, és mi a dolgok rendje, és magukba nézve próbálják meg helyre tenni a történteket, azonnal előrántanak a puttonyból egy démont, akit mindenért lehet hibáztatni. Nekem ez a komolytalan kategória, még akkor is, ha a páciensek állítólag előtte megjártak néhány orvost vagy pszichológust.
Van, aki telefonon keresztül oszt áldást (és határozott komolysággal állítja az író, hogy rendkívül sikeres a módszer), van, aki képről meg tudja állapítani, megszállás alatt áll-e az illető, áthatolhatatlan erőfal a démonűző körül, és hadd ne soroljam a többi butaságot. Hogy is szokták nevezni, ha mindezt az ember reverenda nélkül produkálja? Hazug, csaló, kuruzsló, pogány, az egyház ellensége? (Rég még égetés és kínzás járt érte.) Én semmi különbséget nem látok.

Beszél viszont egy sokkal komolyabb dologról, amire nagyon oda kell figyelni, ez pedig a szektázás. Rengetegféle szekta van, de ezek is inkább az emberi - anyagi és hatalmi - oldalról jelentenek veszélyt, nem pedig démoniról (legalábbis szerintem. a könyv szerint a démonok az okai.). Szerintem borzasztóan óvatlan az olyan felfogás, amelyik nem számol az emberi gonoszsággal, és mindenért valami idegen hatalmat okol. Hol marad az emberi felelősségvállalás? Hol marad a tettek következményeivel való szembesülés és szembesítés? Persze, benne van a pakliban, hogy ezeknél a kérdéseimnél inkább két világnézet csap össze, mert azért itt tényeket keresni... mint tű a szénakazalban.
Előkerül természetesen a számítógép és az internet is, amik eltávolítják az embereket egymástól, amivel teljesen egyetértek, bár a könyvben ebből is az lett kihozva, hogy gyorsabban eljut a számítógépező és netező emberhez az ördög.
Igazából mit értenek Ördög és démonok alatt? (az isteni blabla nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, mert ez tisztán láthatóan egészen más, mint aminek megpróbálják beállítani.) Nyilván mindenkinek jelenteni fog valamit, aki elolvassa a könyvet, mert én azért most eléggé leegyszerűsítettem ezt a témát, és majd mindenki látni fogja, hogy az egyházon belül sem olyan egységes az álláspont gonosz-ügyben. Nagy ellentétek nincsenek, de megfogalmazási és meghatározásbeli különbségek igen (pl. meddig démoni nyomás, esetleg zaklatás, és honnantól megszállás), és ezek hosszú távon eléggé árnyalják és eltérővé, mi több, zavarossá teszik a képet..

Összességében a történetek érdekesek voltak. Ami miatt hiteltelen számomra az egész, az a magyarázat. Az addig oké, hogy az ördögűző bizonyos szintig szabad kezet kap, hiszen ez is egyfajta ráhangolódás a másik emberre, a környezetre, és arra, ahonnan az ördögűző jön, és amikhez a hitét kötni tudja. Viszont van az a kis szösszenet az erős és okos démonokról, akik sokáig tudnak rejtőzködni, anélkül, hogy felfednék magukat, viszont a kitartó ostromnak ők is megadják magukat. Kérdem én (ismét): honnan tudja bárki is, hogy melyik embert kell megostromolni a démonért, amit magában hordoz, ha nincs jele a megszállásnak? "Engedi misére járni" "ránéztem, és tudtam, hogy démon van benne"? - na ne. Meg amikor a papnak fogalma nem volt róla, hogy van olyan, hogy démon, de amikor egy zárt ajtó mögül nevetést hall, egyszeriben rájön, hogy ez csakis démontól származhatott. És ez csak néhány a számomra elég nevetséges megjelenési formákból. Arról nem is szólva, amikor tudományosan próbálják indokolni, miért inkább nőket szállnak meg a démonok.
Szóval számomra inkább vicces volt, kicsit tanulságos is, de cseppet sem félelmetes. Azt hiszem, az író elveszett a részletekben. Annyi hivatkozás, ide-oda utalgatás van, elég sok ember gondolatai, tézisei árnyalják, sokszor egymásnak ellentmondóan, ezt az ördögűzést, nem beszélve a kereszténység kiterjed mindeféléjéről: katekizmus, szentek beszédei, zsinatok határozatai, és maguk az ördögűzők álláspontjai. Sok esetben csak apróságok az eltérések. Vártam volna valami olyasmit, hogy egy kezdő ördögűző elkezdi valahol, megtanulja, alkalmazza, és közben papírra veti a tapasztalatait. Erre azt mondtam volna, hogy ez igen, le a kalappal a tevékenysége és a hite előtt, még akkor is, ha én nem feltétlenül hiszem el ezt a sok rizsát, amivel körítik. Ehelyett egy ördögűző tanonc kapkodja a fejét ide, meg oda, azt sem tudja mi van, a nyelvet sem érti, hát még a reakciókat, és lép egy bátortalant a nagy semmibe, és ott ismételten még mindig fogalma sincs az egészről, viszont van egy rakás lábjegyzet hozzá, és gagyi fantasykat megszégyenítő körítés. Pedig A rítus nem egy buta könyv, de azt hiszem, rossz ember kezébe került a téma, ezt valaki hozzáértőnek kellett volna megírnia.

THE RITE - a film

A könyv után meg kellett néznem a filmet is, kíváncsi voltam, mennyiben más, de leginkább arra, hogy milyen filmet lehet ebből csinálni, pláne, hogy Sir Hopkins elvállalta a főszerepet.

Nagyon más, amerikanizálták, megváltoztatták az egész könyv szerkezetét, bár a lényegi mondanivaló, és a modoros körítés megmaradt. A főszereplő, aki Michael lett a Garyből, sokkal szimpatikusabb, kétkedő és kellemetlen kérdéseket feltevő alkat. A történet összefogottabb, egységesebb, mint a könyvben volt, ezért nekem élvezhető is volt. És hiába volt meg a látvány ijesztőbb volta, nekem így sem volt hihetőbb, mint olvasmányos formában. Egyébként ha nem tudnám, meg nem mondanám, hogy a könyvből csinálták a filmet, teljesen különbözik tőle.

2012/01/15

Merlin, Camelot, varázslat

1/15/2012 szösz 2 megjegyzés :

Nem volt kedvem olvasni (hajjaj, ilyen is van), és a kezembe akadt a Camelot, a sorozat. Naná, ezt néznem kell. Kezdetnek megmutattak nekem egy szőke szépfiút, azt a bugyihuzogató fajtát, akinek soha nem lesz rendes borostája, mindig csak pelyhedzeni fog az álla, és aggódtam, hogy jaj, most akkor kapok majd egy Dumbledore-féle Merlint, és oda a jó kis időtöltés.
Aztán megjelent egy cseppet eszelős, kopaszra nyírt, ravasz Joseph Fiennes, és már tudtam, hogy megtaláltam az én Merlinemet. Mert Arthur sosem vonzott, (talán csak amikor Clive Owen játszotta), engem mindig is Merlin és az ő tudása érdekelt. Valahogy eddig nem találtak sem olyan színészt, sem olyan szerepet, ami visszaadta volna azt az időtlen tudást, amit Merlinnek tulajdonítok. Gondolom, a bevett sémát szeretik alkalmazni, hogy a kócos, hosszú szakállú, mindentudó druida, aki kicsit már szórakozott, és elvan a saját világában, néha megjelenik Arthur mellett, hogy tanácsoljon neki ezt-azt, aztán visszavonul magányába.

Fiennes Merlinje teli van erővel, energiával, konspirál, szervezkedik, és ha úgy adódik legyártja a legendát, mintha régtől való lenne. Ez a Merlin az, akit mindig is vártam. Kicsit antiszoc, kicsit kattant, némi pszichopata hajlamot is kinézek a mosolyából, eléggé titokzatos, de se ősz haj, se hosszú szakáll, és így az igazi. Olyan, mint egy harcos varázsló, állandóan csatára készen. .
Zenka kérdezte, hogy szerintem Merlin aszexuális volt-e. Szerintem annak kellett lennie, mert a mágikus praktikák mellett nem hiszem, hogy maradt még ereje, vagy ideje, hogy ilyesmivel is törődjön. Persze, a hosszú életű durida életképesebb legenda, ha asszonyt is adnak mellé, nem is egyet, és majd ezután oda is fogok figyelni, hogy hány nővel hozzák össze (a 67. oldalig három biztosan volt neki, ebből egy feleség, a másik kettő ágyas). Meg egyébként is, az a természetes, ha valaki férfi, akkor legyen mellette nő is.

Arthur agyonsztárolt alakja mellett Merlin általában eltörpül, és a király hatalmassága, és emberséges tulajdonsága mellett a druida alakját mindig eljelentéktelenítik, de itt szerencsére akkora terepet kap, hogy tisztára kiélvezhettem Merlin szerepét. Mit mondjak, a legjobbkor jött, mert sokkal jobban esik olvasás közben Fiennes kopasz és sebhelyes fejét elképzelni, mint egy zizzent öregurat.

2012/01/14

Klasszikus rémtörténetek

1/14/2012 2012 , misztika , szépirodalom 11 megjegyzés :

Emlékszem, hogy amikor tavaly megláttam a szandi honlapján az előrendelhető könyvek között, azonnal szerelem volt első látásra. Aztán tegnap végül enyém lett, és annyira, de annyira gyönyörű, hogy az már csuda.
Először meglepődtem, hogy nem keményborítós, és bár azóta kibékültem ezzel a keményített kartonfedéllel vagy mivel, szerintem azért illett volna keményfedelet adni hozzá, már csak a hosszú eltarthatóság miatt is. Mert én azt remélem, hogy ez egy olyan könyv lesz, amit majd nagyon őrizni fognak az utódok, hiszen horroros is, meg rajzos is, lehet lapozgatni meg rémüldözni, közben meg nagyon jó történeteket olvasni. Emlékszem, mennyire imádtam a '60-as kiadású Grimm meséket a finom kis rajzaival.

A könyv négy egységre bomlik, a Kísértetekre, a Sírból kikelt holtakra, az Elátkozott teremtményekre és az Elkárhozottakra. Ebben a négy részben részenként 9 történet található a címhez kapcsolódóan, vagyis összesen 36 történet van az 512 oldalon: Kropfsberg őrtornya, A kísértetbatár, A pályaőr, Kísértethajó, A grófnő és a holtak, Csönd, csak hogy a teljesen ismeretleneket említsem, de vannak itt jól ismertek is, pl. az Üvöltő szelek, a Karácsonyi ének, Frankenstein, Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Drakula, többek között. Nyilván a hosszabb regények, mint amilyen a Dorian Gray vagy a Sátán kutyája, rövidített változatban szerepel, de ez éppen megfelelő, mert ha megtetszik, úgyis elolvassuk az a teljeset.

Túlzás nélkül mondhatom, hogy a könyv összes lapja gyönyörű. Igényes a kiadás is, a papírfedél ellenére nem fog szétesni, mert ahogy nézem, nem ragasztva vannak a lapok, hanem "varrva". A Ventus Libro kiadó már egyébként is szerzett nekünk kellemes perceket, amikor kiadta a a nagy klasszikusokat képregényben, kisNimue imádta, de némelyiket még én is elolvastam.

Az ára mondjuk nem semmi, de ha azt nézem, hogy egyes kiadók kb ilyen árban adják a felejthető kategóriás könyveket is, és az egyébként igényes könyvek sem nagyon maradnak el ettől, azt mondom, hogy megéri egy kicsivel többet adni érte. (a libriben egyébként most -25% van rá, ha valakit érdekelne, sztem 3600 Ft elég barátságos ár érte.)
És mielőtt még valakiben elindulna a kérdés, a könyvet nem kaptam, hanem vettem kemény és értékes (hihi) forintokért, így nincs se érdekem, se recenziós példányom (pedig igazán szívesen vettem volna, de mindegy :)), és ha nem érné meg a könyv, nem is ajánlanám egyébként sem.

Csináltam pár kedvcsináló képet a könyvből, mert kutattam a neten illusztrációk után, de sajnos egyet sem találtam, és teljesen megértem, ha valaki nem akar látatlanban kiadni ennyi pénzt egy ilyen könyvre, mert sose lehet tudni. (kattra nagyobbak lesznek.)

2012/01/07

Patrick Rothfuss - A szél neve

1/07/2012 2012 , 5* , epic , fantasy , Gabo , kedvenc 15 megjegyzés :

Tudjátok, hol van a Jelkő fogadó? Egy apró kis faluban a Négy Szegellett egyik csücskében, Newarre-ben. És Kotét ismeritek-e? Nem? Talán jól jártatok, talán nem, de ha egyszer egy olyan fogadó felé visz az utatok, ami a Jelkő nevet viseli, és hatalmas, lángoló vörös hajú kocsmárossal kerültök szembe, ha beléptek, akkor tudjátok majd, jó helyen jártok.
Aztán scraellel találkoztatok-e már? Bizonyára nem, ha soraimat olvassátok, áldjátok is érte a szerencséteket. De erről majd később.
Úgy esett, hogy megpihentem az ablak alatt, nem akaródzott még bemennem, és már majdnem elszunnyadtam, mikoris odabenn nagy morgás támadt, aztán hatalmas csend, majd egyszerre Kote beszélni kezdett. Megegyezett ugyanis a Krónikással, hogy elmeséli neki élete történetét. Kemény élete volt, nekem elhihetitek. De mi volt vajon a célja, hogy így feltartsa a sietős krónikást, Tehlu tudja talán, én aztán végképp nem. De Kote tartotta a szavát, és mesélni kezdett. Komédiásnak született, beszélőkéje volt hozzá, nem is akármilyen.
A víz kivert ott az ablak alatt, ahogyan a Chandrianról regélt, meg arról a hatalmas pusztításról, amit azokkal a sötét szemű alakokkal vitt véghez. Csoda, hogy még ép maradt az elméje egy ilyen élmény után. Meg aztán, amilyen idők jártak akkoriban a nyomorultakra, csoda, hogy életben maradt Tarbean mocskos utcáin. De Kvothét nem lehet egykönnyen legyűrni, megél ő a jég hátán is.

KOBOZ

És az Egyetem... arra nincsenek szavak. Csak hallgattam, ahogy micsoda tudás tárháza, micsoda tanítók gyűjtője. Kote tehetséges diák volt, tökéletes memóriával, telve tudásvággyal. Csoda hát, hogy még a tanárait is lekörözte? A könyvekkel teli Archívum, a megtébolyult arkanistáktól hemzsegő Cserepes, a koboz és a regék hangja... De ne szaladjak ennyire elébe a dolgoknak, sőt...
Ha kíváncsiak vagytok egy varázskomédiás meséjére, ne szalasszátok el az alkalmat, mert ő csak egyszer mesél. Egyetemről, különös, pusztító, démonszerű lényekről, egy utcagyerek életéről, egy diák mindennapjairól, lesz benne korbácsolás, kötés, oldás, varázslás, és egy olyan világ, ahol tátott szájjal, ámulatba esve imádsz majd mindent, még a csuklya alól leskelődő gonosz sem riaszt vissza.

Itt fenn, az 'idézet' fülön találtok kedvcsinálót a könyvhöz. Ne sokat gondolkodjatok rajta, akarjátok-e.

2012/01/05

Csak egy maradhat

1/05/2012 szösz 29 megjegyzés :

Volt évzáró, legyen akkor évnyitó is. Nem szokásom fogadkozni, az nekem totál betarthatatlan, viszont lecsapódott bennem valami, ami már elég régóta érlelődött.
Először is, már hetek óta nincs kedvem posztot írni. Igen, tudom, ez nem látszik :), mert nekem akkor van vége egy könyv olvasásának, ha utána rögtön megírom a posztot is, de ettől még nincs kedvem. Hülye szokás, semmi több.
Másodszor meg végignéztem a tavalyi olvasásaimat, ami több, mint 80 darab könyv, és ebben nem volt lapozó, meg képregény, meg mesekönyv, szóval elég tisztességes mennyiségnek tűnik. De volt egy csomó, amiknek az elolvasása nélkül simán meglettem volna, így, amikor végignéztem a listán, csak nagyon kevés igazán meghatározó könyvet tudtam felsorolni, amire azt tudtam mondani, hogy megérte.
Mindenki egyre többet akar olvasni, ez valahol természetes, mert a világ egyik legjobb és leghasznosabb időtöltése. És ez azzal jár, hogy a könyvek ránk ülnek, és addig toporzékolnak, meg hisztiznek, meg kiabálnak, amíg le nem vesszük őket a polcról, és ahogy egy kis rés támad, azonnal a szemünk elé furakodik a következő kötet, hogy engem vigyél, érdekes vagyok, és a legjobb, és és és...
Gondolom, ez majd' mindenkinél így van.:)
Nálam ez azzal járt, hogy elkezdtem türelmetlenül olvasni, elsiettem a könyvek végét, csak hogy vehessem már elő a következőt, mert az biztosan nagyon olyan lesz, ami nekem jó lesz. Persze nem, de ettől még minden egyes könyvnél így volt. Aztán a könyvstoppal együtt igyekeztem ezt is szabályozni, hogy nem csak könyvet ne vegyek, de olvassak nyugiban, türelmesen. Mert valahol ez a kettő összefügg. Ha egyre másra veszem a könyveket, akkor az olvasatlanok csak szaporodnak, mert innen is jön könyv, meg amazt is olvasni kell, és ó, ez, ami tegnap jött ki a nyomdából, ez biztosan ódemennyire... és akkor ott állok a bőséges választék közepén, és azt sem tudom, mihez nyúljak, pláne, hogy még holnap is mennem kell egy rakás könyvért, meg még amazt is meg kell majd rendelnem. (Jaj, ez nagyon ijesztő így leírva.:D)

Úgyhogy ez már oltárira nyomasztott, hogy mindig csak hajtom a könyveket, és persze olvasni meg nem tudok ehhez mérten. Így én szigorúan csak egy könyvet olvastam egyszerre, bár három a megengedett a kihívásomban, de én az egyhez tartottam magam. És tök jó érzés volt. Mint minden megszokásnál, azért itt is voltak félrelépések eleinte, de csak át kellett állni, ennyi. No meg ugye, akarni kellett. És amíg az imádottamat, A szél nevét olvastam, arra gondoltam, hogy mennyire jó már úgy olvasni, hogy nem feszít a többi könyv. Ott vannak a polcon, de kivárják a sorukat.
És ennek kapcsán az is eszembe jutott, hogy idén nem akarok többet olvasni, mint tavaly, inkább kevesebbet. De azok olyan könyvek legyenek, hogy kiütnek, még akkor is, ha csak eszembe jutnak. Lehet ezt tudni előre? Nem, de ez nem baj, mert nem fogok minden könyvet befejezni. Ha úgy ítélem meg, hogy nem érdemes az emlékezetre, akkor félreteszem, majd jó lesz máskor. Nagyjából tudom, hogy miket szeretnék mostanában kézbe venni, és elnézve a vastagságukat, képtelenség lesz rajtuk átrohanni, és tudva, miről szólnak, nem is nagyon akarok. El akarok merülni Merlin és Arthur világában (Cornwell Excalibur), meg Erskine misztikus múltjaiban, meg a királygyilkos világában, szóval ezek hatalmas lélegzetvételű olvasmányok. Tavaly ráadásul semmi türelmem nem volt Eriksonhoz, pedig még két könyvvel le vagyok maradva, és azt is szeretném folytatni, de ez megint belemerülős, és időigényes. Aztán ott van Moning meg az utsó kötet a Fever-sorozatból, arra viszont 1000%-osan kell koncentrálnom, mert az meg angol, pláne, hogy jön majd még folytatása is, minimum két könyv.

Úgyhogy nálam az az idei terv, hogy kevesebbet olvasok, de azt viszont nagyon élvezni akarom. El akarok venni mindent a könyvektől, amit csak adni tudnak.
És hogy ti is kapjatok valamit abból, ami nekem jut, csináltam egy idézetes oldalt itt a blogon, ami hála a blogspot rendszerének, totál egyszerű (mellette meg van egy borítós fül, ott meg azokat a borítókat gyűjtöm, amik tetszenek, de ez most nem lényeges), és ide majd szándékozom kedvcsinálókat kiírni a könyvekből. Egyelőre még csak a Rothfuss könyvből vannak fenn apró kis részletek, de mindenképpen bővülni fog.
És mivel ritkábbak lesznek a könyves posztok, valószínűleg több lesz az agymenés, és a grafomán szófosás, csak hogy írjak valamiről, mert néha rám jön, meg majd lesznek tematikus gyűjtőposztok, mint ahogy eddig is előfordult már.
Mivel nagyon jól haladok a hozzáállásom megváltoztatásával, lehet, hogy a következő az lesz, hogy totál leszoktatom magam a netről, mert iszonyat sok időt elvesz az olvasástól. :))

2012/01/04

Bannerek

1/04/2012 bannerek Nincsenek megjegyzések :

Csináltam én még régebben pár sorozathoz bannert, amihez külföldön nem találtam, de mióta Gretty bedobta az ötletet, azóta csináljuk nagyüzemben mindenféléhez, még azokhoz is, amikhez már külföldön csináltak, csak mi magyarítottunk.
Most én is összeszedem ide egy helyre azokat, amiket én csináltam, lehet vinni, ha kell valami.
A többi: Grettynél, Tittinél és Levelibékánál

Karen Chance - Cassandra Palmer