Home » » Walter Scott - Waverley-szösszenet

Walter Scott - Waverley-szösszenet

Written By Tara Nima on 2012/03/03 | 7 megjegyzés

Waverley és Rose Bradwardine / illusztráció
Nagyon érdekes az előszó, amit maga Walter Scott írta a könyvhöz. Jó lett volna arra, hogy ráhangolódjak a stílusára, ami terjengős, bőbeszédű, és kissé régies. És ami még nagyon lényeges, megtudhattam a könyv keletkezésének és kiadásának a kalandos körülményeit. Furcsa, hogy "beszélynek" nevezi a regényét, csak elképzelésem van, mit jelenthet, bár ez a megértést nem akadályozta. Sokáig egy asztalfiókban porosodott a könyv egy része, aztán a költözéskor az asztal a padlásra, és a feledés homályába merült, a könyv elejével együtt, egészen addig, amíg egy barátjának horgászcuccot keresett, és megtalálta. Azonnal nekiült, hogy rendbe szedje. Gondolom, a barát lecsúszott a jó kis horgászatról, mi viszont gazdagabbak lettünk egy legendával.
Amikor a könyv kiadásra került Angliában, ott névtelenül jelent meg. Scott ugyanis nem akarta felvállalni az esetleges következményeket. Úgy vélte, már kialakította magának a hírnevet az előző regényeivel, nem szerette volna egy esetleges kudarc esetén a renoméját rontani, többre viszont nem vágyott, így egy esetleges siker hírnév szempontjából teljesen hidegen hagyta. Mindenesetre nagyon kíváncsiak voltak, hogy fogy a regény, ami több kiadást is megért; akkora siker lett, összesen több, mint 12000 példányban nyomták ki. Azt hiszem, az 1800-as évek első éveiben ez hatalmas szám volt.
A könyv tehát nagy siker, és mindenki találgat, vajon ki írhatta. Az egyik legesélyesebb Scott öccse, Thomas volt, egy katonai ezred tisztje, aki Walter szerint bírt minden olyan tulajdonsággal, ami jó íróvá tehette volna, csak épp soha nem próbálkozott az írással. Külföldön azonban Walter Scott neve alatt jelentették meg, de azt mondja Scott, ez azért nem jelentetett semmit, mert egy rakás másik könyv is megjelent a neve alatt, amihez viszont semmi köze nem volt.
Talán ma is hatalmas rejtély lenne a könyv írója, ha a kiadó nem megy csődbe, így az üzleti könyvekbe a beavatottakon kívül idegenek is betekintettek, és a titkolózás innentől már nem volt tartható.

Igazából erről csak ennyit akartam írni, mert elkezdtem, de mivel már a negyedik előszót olvastam, és majdnem az 50. oldalon tartottam, úgy döntöttem, nekem ehhez most nincs idegzetem, viszont muszáj volt ez ide kiírnom.
Nokedli, te nagy Scott rajongó vagy, a többi könyvében is ennyire bőbeszédű és aprólékos?:)

SHARE

About Tara Nima

7 komment :

  1. Akkor ez a könyve teljesen másféle, mint a többi?

    VálaszTörlés
  2. @Zenka
    nem tudom, remélem.:)
    mondjuk azt hiszem, ez valamiféle gótikus regény akart lenni, mert felhozza valamelyik előszóban az otrantó kastélyát is. nem rossz egyébként, jól ír, csak most nincs türelmem kihámozni ebből a szóömletegből a lényeget.

    VálaszTörlés
  3. Hűha, hát azért Scott szakértő nem vagyok - de egy szép napon remélhetőleg az leszek :D
    Két könyvét olvastam eddig ki, meg egyet elkezdtem. De azt hiszem igen, azt mondhatjuk elég terjengősen ír :) A talizmánra már nem nagyon emlékszem, csak azt tudom, hogy nem nagyon szerettem. A Rob Roy-t meg hát ugye imádom, de annak is baromi hosszú bevezetője van, plusz a végén jegyzetek. Aztán még a Nigel jussát kezdtem el tavaly, csak gépen nem volt hozzá türelmem; annak az elejét nagyon utáltam, az valami levelezés volt azt hiszem, vagy interjú... nem tudom de halálosan untam. Plusz szintén sok-sok jegyzet a végén. Most a Kenilworth van nálam, ennek csak cirka 10 oldalas a bevezetője, meg is vagyok lepve :D
    Na szóval igazából csak a Rob Roy alapján tudok nyilatkozni: szereti aprólékosan kifejteni mi a helyzet, időnként belebonyolódik hosszabb-rövidebb tájleírásokba (azért nem fejtegeti öt oldalon keresztül hogy milyen szép ez a folyó, hejj!), de mondjuk engem nem zavart, mert szeretem az ilyet, és mert bírom Scott humorát :) De az tuti, hogy csak akkor jó olvasni, ha megvan hozzá a megfelelő hangulat. Mondjuk ez minden könyvre igaz, úgyhogy ezzel sem mondtam sokat :S

    VálaszTörlés
  4. @Nokedli
    tökéletes válasz volt.:))
    akkor igazából kihagyom a bevezetőket, meg a jegyzeteket csak akkor lapozgatom, ha valami nem világos, és kézbe venni is inkább csak akkor fogom majd, ha fát lehet hasítani a hátamon, olyan türelmes leszek.:)
    de azért nem rettentettél el, mert én is szeretem a részletességet, csak lehet, hogy rossz könyvvel álltam neki, mert csak olvastam, és olvastam, és még mindig fogalmam sem volt, hogy milyen könyvet is olvasok. az volt a poén ebben a cirka 50 oldalban, hogy nem tudtam meg semmit arról, hogy miről is fog szólni, és ezen kicsit felhúztam magam.

    VálaszTörlés
  5. Ez jó tervnek tűnik :) A jegyzetek amúgy érdekesek szoktak lenni, érdemes átlapozgatni (a Nigel jussában pl. a királyról is írt egy-két pletykát); de valószínűleg a bevezető végigrágása nélkül is érthető lesz, hogy ki kicsoda. Már a Rob Roy-os tapasztalataim alapján ugye.
    Néztem amúgy még régebben a molyon, hogy a Waverley-nek nincs valami jó pontszáma, szóval lehet hogy tényleg nem ez a legjobb kezdésnek. Fene tudja. De várólista csökkentős nálam, úgyhogy elvileg én is kiolvasom idén :)

    VálaszTörlés
  6. Jelentem és Walter Scott rajongó vagyok, a beteges fajtából. Minden kiadást gyűjtök! A régi pecsétes illusztrált könyvek is ott sorakoznak a polcomon... Walter Scottból sosem elég! Valamilyen bődületes tévedés miatt az ifjúsági irodalom kategóriába teszik a könyvtárban, ez ellen mindig és mindenhol tiltakozom!!! Scott könyvei NEM ifjúsági könyvek. Sajnos ma nincs épp reneszánsza a könyveinek, mindent elönt a vámpír téma, a stílusa pedig ezekhez képest dagályosnak tűnhet... pedig csak szimplán mesterművek. Nálam örök szerelem... és verhetetlen kategória.

    VálaszTörlés
  7. @Ramyra
    de jó, akkor te biztos olvastad a wawerlyt is. miről szól tulajdonképpen?
    amiért én nekikezdtem volna, az az, hogy azt olvastam róla, hogy van valami köze a gótikus irodalomhoz. tudod, kastély, titkok, szellemek, kis finom rettegés (mert azért ő nem igazán gótikus regényt írt, de ezt oda sorolják.). van ennek valami alapja, vagy én teljesen félreértettem valamit?

    VálaszTörlés