Könyvtelen játék, meg morfondír

Amadea feladta nekem a leckét, mert annyira megtetszett neki, hogy nem jelölöm az olvasásaimat azért, hogy meglepetés maradjon a következő poszt, és arra kért, csináljak belőle játékot.

Elvoltam azzal egy jó darabig, hogy hogyan lehetne ebből játékot csinálni, aztán végülis eszembe jutott, hogy ha van blogotok, akkor nagyon könnyen tudtok csatlakozni, ha van hozzá kedvetek. Aztán ha elmúlik, majd kiszálltok, vagy így is maradhattok. Ha meg nincs, akkor kicsit nehezebb, de azt is megoldjuk.

Annyit kellene csak tenni, hogy egy blogbejegyzésben írni kellene néhány jellemzőjét a könyvnek, amit épp olvastok, de nem látja senki, és amolyan barkochba módjára mi meg majd találgatunk, hogy melyik lehet az a könyv.
Aki először találja ki, az kap egy szép névre szóló képet a posztban.

Na, mit szóltok? Van kedvetek ilyet játszani?

És továbbgondolva ezt az egész molyos mizériát, azt hiszem, szükség van egy kicsit a blogok és a bloggerek önbizalmának erősítésére is. A  moly miatt talán sokan úgy érzitek, akár blogoltok, akár nem, hogy nincs szükség a blogokra, pedig szerintem van. Egészen más közlésforma, mint a tömegkönyves oldal, ahova mindenki csak felömleszti magát, és a másikat is ömlesztve látja. Igyekszem valami olyasmit kitalálni, amitől a blogosok megint magukra találnak (nem mintha az én feladatom lenne, de ha már ekkora szám van, legyen már valami értelme), hiszen a saját blogján mindenki meg tudja csinálni azt, amihez a tömegkönyves oldal egyéb szabályozása miatt, vagy épp a funkció hiányában nem tud terepet adni. Meg aztán ki tudja, mivel mi fog még történni ott a jövőben, és én személy szerint nem szeretem se a kellemetlen meglepetéseket, sem azt, ha belepiszkálnak a dolgaimba, vagy netán a már jól kialakított rendszerembe. De gondolok itt arra is, hogy ha olvastok egy jó könyvet, és teli vagytok gondolattal, meg képekkel, pro hiányában oda nem tudjátok feltenni ezeket, itt viszont senki meg nem gátol benne, hogy a képekhez könyvet csatolj.:>
De ez csak néhány a blog rengeteg előnyéből, és igazából nincs is értelme összehasonlítani a két oldalt, mert attól, hogy könyvekről szólunk, totál más rendszerben működünk, és egészen más lehetőségeket ad a blog a kibontakozásra, és mások a célok és az eszközök is. Lenne még erről gondolatom egy csomó, de azokat most inkább nem írom le, és nem azért, mert jobb a békesség, hanem mert lusta vagyok, és mert a moly maga nem érdekel.

 A lényeg:
Próbáljunk újra életet lehelni a blogokba, vagyis inkább magunkba.:D Úgy látom, a csömör egyre többünkön lesz úrrá, nekem perpill most semmi se jó, akármibe belekezdek, nem tud lekötni. Sorozatokat kellene ilyenkor nézni, de azt is úgy szeretem, amikor egyben le tudok nyomni két-három évadot, egy-egy részenként nem az igazi, de ezek meg még gyűjtögetés alatt vannak, úgyhogy most ez sincs. Aztán meg majd attól lesz csömöröm, és jöhetnek a könyvek. Az örök körforgás.
Viszont olvastam egy képregényt, kisNima rávett, és egészen élveztem, de itt meg az volt a bajom, hogy nagyon nehezen vonatkoztattam el a filmtől. Aztán rá akart venni, hogy a Karácsonyi éneket is olvassam el, de ellenálltam, ezt már csak a könyv után.
Jó ez egyébként, amikor ennyire nem tudok magammal mit kezdeni, mert rá kell jönnöm, hogy a könyveken túl is van világ, meg arra is, hogy engem a könyvekben lévő világok jobban érdekelnek.

   RÉSZTVEVŐK:  

Christina

Heloise

Zenka

Gretty

sajtosroló

BWizard

amnaen

Amadea, a könyvszibilla  

(ide nem írtál ugyan, de szerintem játszol. szal játszol.:D)
Erika
B.M. Grapes
EgyKönyvmoly