Chitra Banerjee Divakaruni - A fűszermesternő

"- Nem a ti dolgotok, hogy eldöntsétek, ki szorul könyörületre. Éppen azokhoz kell

lehajolnotok segíteni, akik a legjobban ingerelnek benneteket."

Tilo gyerekként nagyon elégedetlen volt az életével, érzése szerint ő valami különleges dologra rendeltetett, valami olyat kell kapnia az élettől, amit a poros, isten háta mögötti kis faluban soha nem fog megkapni. a jóslás és a látás képességével született, kimondott szavai pedig beteljesítik ugyan vágyát, de falujára pusztulást hoznak. A kalózok királynője lesz, míg egy nap a kígyókkal megmutatják neki az utat élete célja felé: felkutatja a fűszerek szigetét és az Öreg Hölgyet.  Az Öreg Hölgy tanítja meg a szigetére érkezett és méltónak találtatott fiatal lányokat a fűszerek minden varázsára, és az irántuk való alázatra, hogy aztán a világban szétszéledve az embereket segíthessék. A fűszermesternőség feltétele, hogy soha nem érezhet ember iránt szerelemmel, tisztának kell maradniuk testileg és lelkileg. Tilo biztos benne, hogy soha nem férkőzhet közel a szívéhez a fűszereken kívül senki és semmi, de persze tévedett.

Imádom az olyan könyveket, amik elvarázsolnak, amikbe belehet süppedni, mint valami puha és bolyhos szőnyegbe, és közben körülleng engem is a könyvvel együtt a varázslat és a bájolás.

"Könnyedén lépik át a küszöbömet, és ahogy járkálnak a polcok között, válogatva, körülöttük finom sugárzás villódzik... Megáldom őket távoztukban, amikor már nem látják, és halk köszönetet susogok, amiért megosztották velem boldogságukat."

"A csillagpettyes varázskendőbe burkolódzó éjszaka gyakran megtévesztő - főképpen, ha épp erre vágyunk.Csak az elfogulatlan napvilágnál vagyunk kénytelen megtapasztalni a férfiakat saját valójukban."

"Látom őket az autóban, anyát és fiát, a vér kötelékével összeláncolva, amely a legszorosabb és talán a legkínzóbb is egyben. A torkomban érzem az ő torkukban rekedt szavak fájdalmas erejét. Tudom, hogy minden megtett mérfölddel nehezebb lesz kimondani őket. mert minden mérfölddel messzebb kerülnek egymástól, távolabb attól a megbocsájtó pillanattól, amit a sors egy röpke percre felajánlott nekik."

"Bárcsak minden hozzám fordulót ilyen könnyen boldoggá tudnék tenni.
Tilo, légy őszinte. Ő már akkor boldog volt, amikor idejött. Azokkal, akik igazán szűkében vannak a boldogságnak, nem érsz el ilyen sikereket, igaz?"

A jó könyvekről mindig nehéz írni, de most teljesen tanácstalan is vagyok, vagy tízszer biztosan kitöröltem már, amit írtam. A fűszerek mágiája bűbájos, az indiaiak élete Amerikában nehéz, mert megnehezíti a kulturális különbség és az életszemlélet mássága, amit nagyon finoman, és igazából csak érintőlegesen ábrázol, de ettől még egyáltalán nem kellemes. A másság mindig dühöt és ellenségességet vált ki, és az indiaiak ugyanúgy viselik a következményeit, mint a feketék vagy az arabok.
És bár én nem vagyok sem amerikai sem indiai, mégis valahol rólam is szólt ez a könyv, mint ahogyan mindenki másról is. Arról az arcról, amit elfed a testünk, amit nevezhetünk léleknek is akár, de ez az a valami, amit soha nem látunk meg egymásban. Tilo öreg és aszott teste egy csodaszép, ifjú lelket takar, amit meglátott az ő amerikaija, akiről aztán kiderül, hogy annyira nem is amerikai. Nem erre vágyunk vajon mindannyian, hogy valaki meglásson bennünket, lássa az igazi szépségünket, ami nem a tökéletes vonásokat vagy a makulátlan bőrt jelenti, hanem azt a valakit, akik valójában mi vagyunk. És mindehhez olyan nyelvezet társul, ami lírai, lassú hömpölygést ad a történetnek. Tilo mellett úgy éreztem, hogy enyém a világ összes ideje, hogy a csillagos ég alatt olvasok, ahol fűszerillat vesz körül, és ők mesélik el nekem ezt a történetet. A fűszerek történetét, az emberek lelkének történetét, és a világ történetét, amiben a Fűszerek Szigete és az Öreg Hölgy a tudásával, amit továbbadd már ki tudja, mióta, csak egy röpke állomás.
Igazán varázsos könyv, köszönöm PuPilla. :)