Drakula

Jane megkért, szedjem össze, milyen könyveket ismerek Drakuláról, és Hasfelmetsző Jackről.
Kezdjük Drakulával, mégpedig azzal, amit Bram Stoker írt 1897-ben. A könyvet Vámbéry Ármin magyar professzor hatására kezdte írni, aki először beszélt neki Vlad Tepesről, a havasalföldi uralkodóról. Ez aztán annyira megindította a fantáziáját, hogy hét év alatt kitalálta a vámpír-figurát, és elkészítette remekművét, amely a mai napig alap ebben a műfajban.
Az ő hatására ma már elég nagy vámpírirodalmat tarthatunk számon, amit én nem szeretnék részletezni, azt  Amadea már egyszer megtette, amit nagyon ajánlok minden érdeklődő figyelmébe, érdemes elolvasni (a könyveket is.) .

A sokféle különböző vámpíralakok megalkotása mellett Drakula alakja még mindig izgatja az írók fantáziáját, nem kevésbé, mint az olvasókét. 
Freda Warrington Drakula, a halhatatlan c. könyve mintha csak Bram Stoker regényének a folytatása lenne. Mina és Jonathan további életét mutatja be, immár gyermekestől, és Drakulát megölték ugyan, de ő még holtában sem képes nyugodni. De lehet, hogy nem is halt meg igazán. Így visszatérnek Erdélybe, hogy teljesen leszámoljanak vele. 
Még jó, hogy Drakula figurájának alapvetően szinte mindegy, él-e, hal-e, örökké létezik, bármikor feltámadhat, bármilyen alakban, és még leszármazottai is lehetnek. Drakula annyira népszerű, hogy ha valaki a nevét adja hozzá, mint Stephen King is, tuti befutó lesz, bár ebben az esetben, azt hiszem, csak erősítette egyikük a másikukat. 
Film is készült belőle, amelyből aztán könyv készült, de igazából a sorrend mindegy is, hiszen Bram Stoker történetén nem túl sokat változtatnak, ha konkrétan Drakula alakjához nyúlnak, esetleg csak kiegészítik, árnyalják azt. Mint a film is, ami megadja azt a pluszt, ami a romantikus ebben az egészben - a sírig, halálon túl tartó szerelmet, és a gyötrődést, amely ezzel jár.

A téma igazából kimeríthetetlen, és sokadszorra sem unalmas, hiszen Drakula alakja van annyira érdekes és izgalmas, hogy bármit megtehessenek vele. Maga Drakula is képes lehet bármire, még az sem elképzelhetetlen, hogy utódja legyen. És miért ne lehetne ő emberibb, egy vadállati énnel, hiszen azóta sok idő eltelt, a rejtőzködést felváltotta a társadalmi élet, a beilleszkedési kényszer, ezzel együtt kibővült a vadászható terület is. Gróf Drakula László titkos élete az a könyv, ami egyszerre áll távol Drakulától, és mégis közelít hozzá. Főszereplőnk elvileg nem vámpír, ám a féltékenységtől bekattan, és öl, élvezve a vér ízért, a másik feletti teljes birtokláshatalmát, de mivel tisztában van vele, hogy tette szörnyű és emberhez nem méltó, inkább visszatér az ősi kastélyba és elzárkózik a világ elől. Ő az, akit ha akarunk, betegnek nyilvánítunk, egyenlővé tesszük Drakulát vele, hiszen Drakula is lehetett beteg. De ha szeretnénk, az igazi vámpírt láthatjuk benne, több emberséggel, mint amennyi ősében volt. De önmaga ellen senki nem küzdhet eredményesen, és Drakula László is szembekerül az élet csapdájával, még a világtól elzártan is.
Drakula alakja annyira létező, és köztudatban élő, hogy a néprajzkutatók, tudósok sem tudják kivonni magukat a hatása alól. Születtek tanulmányok, kutatások, van-e valóságos alapja ennek a mítosznak, amiről nem lehet tudni, hogy valóban Bram Stoker teremtette-e, vagy ő csupán irodalmi formába öntötte a Havasalföld, és Erdély környékén terjedő hiedelmeket. Pivárcsi István Drakula gróf és társai c. könyve az egyik magyar kutatómunka, ami a mítosz gyökereit, a nép képzeletében megjelenő szörnyek alakjait vizsgálja, egy rövid, de annál érdekesebb, illusztrált vámípírológiai munka.
És a könyv, ami egyetlen, a vámpírtéma felé érdeklődéssel forduló polcáról sem hiányozhat, az Sz. Farkas Jenő Drakula vajda históriája. A fülszövegből idéznék, mivel ezt még nem sikerült elolvasnom, így hinnem kell a hátlapnak: "A vámpír-Drakula mögött neves történelmi személyiség áll, aki a XV. század második felében Havasalföldön uralkodott, s már életében európai hírnévre tett szert kegyetlen tetteivel és törökellenes harcával. "Vérszopó" tulajdonsága pedig több száz éves kelet-európai tradícióra vezethető vissza. Farkas Jenő tanulmánya e kettős szálat követve tárja fel a mai "legenda" titkait."
Mostanában jelent meg egy másik érdekes tanulmány, ami két középkori német szöveg fordítását tartalmazza, melyek Vlad Tepessel, tetteivel, személyiségével foglalkoznak, és kaphatunk egy kis betekintést, miért is csináltak szörnyet ebből a vajdából, valamint a történelmi hátteret is kibontja a szövegeken keresztül. Könyv itt.
A végkövetkeztetésem az, hogy Drakulában és a vámíprokban lehet hinni vagy nem hinni, szeretni vagy undorodni tőlük,  de a kutatók minduntalan olyan különleges és egyáltalán nem normális esetkbe, hagyományokba, mítoszokba botlanak, amik, úgy tűnik, támogatják a vámpír-mítoszt, alapot szolgáltatnak neki. Bár nehéz eldönteni,  hogy melyik volt előbb, a mítosz-e vagy az irodalmi alak, ettől a téma csak még izgalmasabb és titokzatosabb lesz.
És jut eszembe, Kostova Történésze is egyfajta Drakula-feldolgozás, mégpedig egy egészen különleges vetületből láttatja.  ( ITT egy kicsit többet írtam róla.)