Gondolatok a romantikus regényekről

Zenka kérdezteti, hogy mi a helyzet romantikus regény téren, mitől lesz jó egy ilyen könyv.
Bár nagyon ritkán olvasok ilyesmit, azért néha nekem is lenne igényem egy jó kis romantikázásra, és bár eddig csak csalódásba futottam bele, azért nem adom fel, egyszer úgyis találok egyet.

Van egy friss élményem, mégpedig a Fahéj és karamella. A fülszöveg alapján úgy gondoltam, miért ne próbálnám meg.
Amik eszembe jutottak az első oldalak alatt:
- messze áll tőlem a miliő, amit képviselni igyekszik. nálam egy ötéves gyerek életében marhára nem játszik központi szerepet egy party.
- a felszedett 5 kilója miatt siránkozik. persze, beszéltem már az edzőteremben lánnyal, akin 40 deka felesleg volt, na ez kábé ugyanaz a kategória. mi lehet az agyuk helyén? nyilván az a ballaszt.
- kerékcsere közben azon dühöng, hogy a szervizben géppel húzták meg a csavarokat. nah, vajon miért? ennyire hülye csak egy nő lehet.
- amikor egy hang megszólal a háta mögött, neki feltétlenül ijedt nyusziként meg kell ugrania, seggre ülni, és egy tócsában landolni. tipikus, közhelyes, és ostoba reakció. nem sokkal nemesebb és okosabb lenne egyszerűen felegyenesedni, hátrafordulni, és végigmérni a másikat?
- aztán ahogy meglátja a pasit, egyből az izmos, atletikus teste tűnik fel, számba veszi magában, hogy egy házban laknak, egyedül él, nem jár el hazulról, és hozzá sem jönnek. könyörgöm, mintha valami 70 éves unatkozó nyanya gondolatait olvasnám, akinek a legnagyobb szórakozása, hogy megfigyelje a szomszédait.
- aztán a párbeszéd.
pasi: segíthetek?
nő: kell az izomereje.
pasi: az izomerőm?
nő: persze, ez pasimunka.
pasi: és mi lesz az egyenjogúsággal?
mi van?? hogy jön egy kerékcseréhez az egyenjogúság? miért egyértelmű, hogy minden nő feminista, aki maga kezd el kereket cserélni? a való életben erről egy pasinak az jut eszébe, hogy hol van a nő mellől a férfi, aki kicserélné neki a kereket? mondjuk a férje vagy a barátja. és ez után érdeklődne, nem pedig egyenjogúságot emlegetne. meg egyébként is elég érdekes hozzáállás, hogy segítség-felajánlás után jön itt a függetlenséggel. most akar segíteni, vagy csak dumál?
- és erre mi a csaj reakciója? áhhá, ez a pasi nem hülye.
de, ez egy hülye. naná, hogy az.

Megint kaptam egy színizom, nagyterepjárós kőgazdag csókát, aki gondolom, majd hosszasan évődni fog a főszereplőnőnkkel, akinek gyereke van és 5 kiló feleslege, de én ezt már sose nem tudom meg, mert ez alatt a kábé 10 oldal alatt nagyjából folyamatosan ütöttem volna a nőt, úgyhogy inkább becsuktam, nem kell ez nekem. Miért van az egyébként, hogy az ilyen könyvekben a nő nekem mindig a negatív értelemben vett primitíven egyszerű lénynek tűnik? Butuska, de valamennyire jól néz ki, kedves, próbál humoros lenni, vagy talpraesettnek esetleg vagánynak tűnni, de igazából nem az.

Szóval nekem az a bajom az általam olvasott romantikus regényekkel, hogy három dolog hiányzott belőlük: a gondolatok, a karakterek és a történet.
A gondolatoknál nem a mondanivalót hiányolom, azt hiszem, azt itt nem kell elvárni, hanem hogy a szereplők értelmesek legyenek, ne hülyepicsák, és izomgorillák. Az ilyen, fenti párbeszédektől a világból ki tudok szaladni. Felszínes, üres csevegés, ami persze az életben igen gyakran előfordul, de ettől még az életben is idegesít egyrészt, másrészt meg nem ezért olvasok könyveket.
A történetre pedig rá lehet fogni, hogy van ezeknek története, hiszen hol egy könyvtárban ismerkednek meg, hol egy ház előtt, aztán majd találkoznak a liftben is, meg esetleg a közértben, összefutnak a moziban, gyerekkel, gyerek nélkül, volt férjjel, jelenlegi barátnővel az oldalon, aztán közben meg igazából nem történik semmi. Olvashatom a mélyenszántó gondolatokat a plusz 5 kilóról, vagy éppen a tökéletes testről.
Ez is nagyon bosszantó, ez az úgynevezett tökéletesség. Tökéletes ember nincs, még ha 30 kiló színizom van rajta, akkor sincs. Meg akkor sincs, ha 10 deka felesleg sincs rajta. És igazából unalmas is, hogy a tökéletesség és a külcsín között az egyenlőségjel természetes, mint ahogyan ezek az úgynevezett tökéletes emberek is unalmasak.
A kapcsolatukban sem találok semmi izgalmat. Hogy most a lépcsőházban vagy az antikváriumban futnak össze aznap harmadszor, nekem totál mindegy. Biztosan benne van ebben az is, hogy nem tudom átérezni egy nő izgalmát, mert meglát egy jó pasit. Ja, én is szoktam jó pasikat látni, ismerek nem is egyet, és akkor mi van? Szóval ez nekem nem történet.
A karakterek meg nagyjából egyformák a könyvekben, esetleg csak a koruk és hajszínük különböző. Tipikus butalibák, és izomagyú, kőgazdag fickók, nagy kocsival, nagy farokkal, körülöttük nagy alélással. Semmi érdekes nincs a jellemükben, ami miatt felfigyelnék rájuk, ami miatt érdemes lenne belemásznom a fejükbe vagy a lelkükbe. Üresek, azt hiszem ez rájuk a legjobb szó. Csak egy héj, ami divatos, tetszetős, de belül semmi.

Érdekes lenne tudni, hogy miért ilyen egysíkúak ezek a könyvek. Nagy részüket nők írják, és úgy tűnik, mintha semmi fontosabb nem lenne az életben, mint a tökéletes test, ami persze mindig a férfié. Persze, értem én, a legtöbbünk nincs megelégedve magával, és ez egyfajta megnyugvást ad, hogy a tökéletlenül visszataszítóan hájas, két kiló túlsúllyal rendelkező, de egyébként csodagyönyörű hősnőbe beleszeret a tökéletesen gazdag, tökéletes testű, mosolyú, fogú, szemű, lábú férfi. De biztos, hogy ez a női vágyak netovábbja?
Lehet ez egyfajta kompenzálás, hogy ha én tökéletlen vagyok, még ha nem is 2, hanem 12 kiló túlsúllyal, akkor még hozzám is besétálhat 90 kiló színizom, közölve, hogy életében nem kívánt még más nőt ennyire, mint engem, (mondtam már, hogy a Férfi 100 kilónál kezdődik? akkor most mondom), és szeretne mellettem meghalni valamikor 100 év múlva.
Aztán lehetne ezt szerepjátékként is felfogni, helyzetgyakorlatokkal, ki mikor mit mond, hogy lehetne reagálni ezekre, mik a gyenge pontok, és mondjuk mivel lehet még kiegészíteni a kommunikációs repertoárt, hiszen sose lehet tudni, mikor jön jól a valóságban egy-egy olvasott mondat.
Aztán lehet ezt vérkomolyan is venni, miért ne? Elhinni, hogy ők valóban léteznek valahol, kedvelni őket, sírni és izgulni értük, sajnálkozni felettük, szóval bármi olyasmit érezni, amit egy ismerőssel kapcsolatban is érezhetünk.

Amit én nem értek, hogy miért ilyen síkhülye ezekben a könyvekben mindenki? Nincs egy épkézláb gondolat, és nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy minden nőnek egy idegen pasiról azonnal a farka és az anyagi helyzete jut eszébe, és a legfontosabb dolognak magát illetően a túlsúlyát tartja, amit velem feltétlenül közölnie kell. Ezek lealacsonyítják a női nemet, ami a könyvek mondanivalója szerint nem jó másra, csak szexre, és itt vége is van. Rásüthet közben akármilyen jelzőt, hogy önálló, okos, szép, bölcs (ez nem szokott nőkkel előfordulni, hehe), gyakorlatias, valahogy mindennek az alfája és az ómegája a szex. És itt összefonódik a szereplők személyiségnélkülisége a történettel: ahhoz, hogy eljussanak az ágyig, bőven elég ennyi karakter ábrázolás. Ha bonyolultabb lenne, azt már nem bírná el sem az író, sem a történet, és gyanítom, a könyv olvasótábora is arányaiban kisebb lenne.

Az Elfújta a szelet gyakran címkézik romantikus regénynek, de szerintem ez történelmi regény, aminek a savát és borsát adja a romantikus szál, enélkül unalmas lenne. És ez a szál a vibráló, szenvedélyes szereplőktől olyan érdekes, mert a legtöbbjük izgalmas személyiség, és ez hozza magával, hogy a helyzetek, amikbe sodorják magukat, a problémák és a konfliktusok sem lesznek unalmasak.
Aztán romantikus regénynek gondolom Barbara Erskine könyveit, amik igazából misztikus történelmi regények, de a romantikus szál itt is csak feldobja az egészet, kiegészíti, és ezzel egésszé teszi.
Azt hiszem, a legjobb romantikus regények nem csak romantikus regények, mert önmagában állva a romantika nagyon unalmas, legalábbis nekem, de persze nyilván ez alkat kérdése. Azért elég sokan rajonganak, és falják egyik szerelmet a másik után a maga csupasz valójában, anélkül, hogy megcsömörlenének, és sokszor az az érzésem, hogy ha lenne valami kerekebb történet élettel telibb szereplőkkel, az csak útban volna a lényegnek, a Nagy Szerelemnek.
Szerintem ha az író képes épkézláb, izgalmas személyiséggel rendelkező karaktereket alkotni, akkor már élni fog a lehetőséggel, és ad mögéjük egy olyan történetszálat, ahol ezek a karakterek érvényesülni tudnak. Így megalkot egy olyan világot, ahol történnek dolgok, nem csak a két szereplővel, hanem körülöttük mindenki mással. Ettől élő lesz a szereplőgárda, a történet, és ha mindehhez még írni is tud, akkor egy nagyon jó könyvet fogunk olvasni.

Nekem is az a fontos, mint Zenkának: legyen jó a karakterábrázolás, legyen jó a történet, legyen hiteles, és ne legyen ostoba egyik se. Én szeretem, ha igényes egy szöveg, nem szeretem a tőmondatokat, és ha a szereplők beszélgetnek, az mindenképpen a történet előrehaladását szolgálja, és ne csak ostoba fecsegés legyen.
Nem mondhatom, hogy azért vannak ilyen elvárásaim, mert olyan baromi sok könyvet elolvastam már, hogy időközben kialakult, mert már régen is emiatt nem olvastam ilyen könyveket. Vagyis persze, elolvastam néhányat, mert járt már a kezembe ilyen, de pont ezért nem tetszettek, és soha nem kerestem az echte romantische regényeket.
A net és a blogvilág hozta magával, hogy az utóbbi időben próbálom megtalálni, ami nekem is megfelel ebben a műfajban, mert sokan szeretik, néhányan nagyon jól tudnak írni róla, és persze ez felpiszkálja a fantáziám, de eddig még nem volt szerencsém. Van még néhány jelöltem, majd azért megpróbálkozom velük, (pedig minden kudarcnál megfogadom, hogy többet ilyet soha :D) ha olyan lesz a hangulatom, mert nekem azért nagy-nagy zen nyugalom kell, hogy legyen a lelkemben, hogy el tudjak egy ilyet olvasni. Jelenleg ott tartok, hogy az első 15 oldal mindent elmond könyvről, ez is tapasztalat. Ha a felütés nem olyan, amiből látom, hogy valami értelmes is ki fog sülni, nem csak évődés meg nyáladzás, akkor csá, már be is csuktam.
Igazából én olyan romantikus regényt szeretek olvasni, ami nem is romantikus regény.
(és nagyon röhögök, mert próbálok képet keresni, de ami illik a poszthoz, attól rosszul vagyok, ami meg nem illik ide, azt meg minek tegyem be.:D)

És hogy valami közérdekű is legyen a posztban, összeszedhetnénk ide az igényes erotikus-romantikus könyveket. Mindegy nekem, hogy vámpírpornó vagy szimpla és emellett már lassan unalmasnak tűnő emberszex van benne, a lényeg, hogy a fentieket is hozza: vagyis legyenek benne karakteres, emlékezetes szereplők, legyen története, és a stílusa is üsse meg a mércét (tőmondatos könyvektől kíméljük meg egymást).
Ja, és még egy, csak a kíváncsiság miatt. Tudtok olyan erotikus-romantikus regényről, amit pasi írt? Lehet, hogy abból már inkább hardcore-románc lett, de érdekelne, hogy a fickók hogy művelik az ilyesmit. Mármint a megírását.

Megjegyzés küldése

7 Megjegyzések

  1. Nekem nincs időm kikeresni a romantikus könyvek közül az értékelhetőeket, ezért is hagy totál hidegen az egész műfaj. Azért olvasok krimit, meg fantasyt, stb. mert azok mondanak nekem valami újat, nem a szomszédasszony és a tejesember kapcsolatáról kell olvasnom, amit az erkélyünkről is megfigyelhetnék, ha érdekelne.
    A szememben - tudom, hogy ez általánosítás - ezek a könyvek 00-ák. Bármennyien is olvassák - mondjuk - Fejős Éva (vagy akár a szürke különféle árnyalatait híressé tevő E. L. James) könyveit (hiszen állandóan toplistások az eladások alapján) én sosem leszek köztük - és az olvasóikról is megvan a véleményem.
    ...és igen, a férfi 100-nál kezdődik! :D

    VálaszTörlés
  2. PL: hát igen, megértem, hogy nem a férfivágyak netovábbja ilyen könyveket olvasni. de nekem lehet, én nő vagyok.:D

    VálaszTörlés
  3. egyébként szerintem abban van a kulcs, hogy a komplexusaikon kívül a főszereplő nők rohadtul nem hasonlítanak ránk, túl egyszerűek.
    én nemigen találkoztam még igazán belevaló, önjáró, reálisan gondolkodó és magát nem a férfi (talpa) alá gondoló romantikus főhősnővel:D mert az már nemigen romantikus.
    szóval egy nem igazán romantikus nőnek úgysem fog tetszeni soha egy ilyen regény. kivéve, ha kevés benne a romantika :D

    VálaszTörlés
  4. Gyakorlatilag minden szavaddal egyetértek, annyira, hogy én már inkább nem is írok posztot erről, mindent elmondtál ;) Számomra a léyneg ez:
    "Szerintem ha az író képes épkézláb, izgalmas személyiséggel rendelkező karaktereket alkotni, akkor már élni fog a lehetőséggel, és ad mögéjük egy olyan történetszálat, ahol ezek a karakterek érvényesülni tudnak. Így megalkot egy olyan világot, ahol történnek dolgok, nem csak a két szereplővel, hanem körülöttük mindenki mással. Ettől élő lesz a szereplőgárda, a történet, és ha mindehhez még írni is tud, akkor egy nagyon jó könyvet fogunk olvasni."
    UTÁLOM a romantikus romantikusokban, hogy a szereplőknek mintha nem lenne élete, nincs semmi a nagy szerelmi csatározáson kívül - könyörgöm, az élet nem így működik. Felnőtt emberek életét nem tölti ki 100 %-ig az, hogy vágyakoznak/kufircolnak/féltékenykednek. Minimum van munkájuk mellette, van családjuk, vannak más kapcsolataik, történnek velük dolgok. Annyira hiteltelen számomra, ha négyszáz oldal CSAK a tökéletes pasiról szól, hogy azt el se tudom mondani...
    És a pasi inkább legyen maci, mint 90 kiló színizom, amiről visszapattanok :D

    VálaszTörlés
  5. Jajj, de jó poszt. Ezt sokkal jobban megfogalmaztad, mint én. Persze nyilván még emellett, hogy ugyanúgy gondolkozunk, mást fogunk gondolni erről meg arról a könyvről, de ez a lényeg, amit ide leírtál.
    Én azt hiányolom amúgy, hogy akik nagy részben ilyen regényeket olvasnak, nem mondanak semmit sem :S. Remélem, nem érzik ezt a témát kihívásnak, vagy egy bal egyenesnek... Nem ez volt vele a szándékom.

    VálaszTörlés
  6. szeee, ez milyen igaz, ebbe még így bele se gondoltam. nem hasonlítok(tunk) ezekre a szereplőkre, és nem is akarunk.

    ilweran, örülök, hogy egyetértünk.:D

    Zenka, én is örülnék neki, ha írnának, akik ilyesmiket olvasnak, de ami értékeléseket, blogbejegyzéseket eddig olvastam, azok mind arról szólnak, hogy ezeknek a könyveknek érdekes történetük van, olyan szereplőkkel, akikért lehet izgulni, meg sírni velük, meg humorosak. szóval minden olyat elmondanak róluk pozitív előjellel, amiket én felsorolok nekik hibaként. azt hiszem, ezt én sosem fogom megérteni, mint ahogyan valószínűleg ők sem azt, hogy hogy nem lehet élvezni ezeket a könyveket.:)

    VálaszTörlés
  7. Fogadd mély egyetértésemet, mert bár korom még zsenge (19) én sem állhatom az értelmetlen nyálverést. Már Zenkát olvasva kiderült, hogy valóban nem tudok olyan romantikus regényt mondani ami tipikusan a szerelemről szól, és még jó is. Ami pedig az erotikus töltetű könyveket illeti csak egy-kettőt olvastam, de az is elvette a kedvem jó időre, mert a színvonal a béka segge alatt...

    VálaszTörlés