Napi szösz
Egyre inkább leszokóban vagyok arról, hogy az újdonságokat, meg a közelgő megjelenéseket
rendszeresen nézegessem. Amik érdekelnek, azokról gyorsan tudomást szerzek, és sajnálom az időt az előrendelhető könyvek bogarászásával tölteni, főleg, mert a librin például nincs elkülönítve a dvd meg a lemez a könyvektől, és lusta vagyok még ezt is szétválogatni fejben, a szandi meg olyan kevés könyvet tesz be a megjelenésekből (és a dvd ott is játszik), hogy az a fél fogamra se elég.
Viszont ha időnként mégis böngészésre vetemedem, mindig szembesülök pár kiadóval, aki totálisan ismeretlen. Soha nem olvastam egyetlen könyvüket (már ha előtte volt nekik egyáltalán), de máshol sem láttam megemlítve őket. És nagyjából ahogy továbbszalad a szemem a könyvükön, már el is felejtettem őket, viszont azt tudom, hogy nem egy ilyen kis kiadóval szembesültem már, akik számomra a semmiből tűntek elő.
És ennek kapcsán eszembe jutott az a vicces dolog, hogy vajon mikor fog eljönni az az idő, amikor egy induló kiadó először majd a könyvesblogokat fogja felkeresni, hogy megismertesse a nevét általunk a világgal?
'Ha egy kiadó megjelenik egy blogon, annak onnantól jövője van.' hehe. Lesz ilyen egyszer? Vagy legközelebb ne keljek korán, hogy hülye kérdéseket tegyek fel? :) Nem mintha fontos lenne, csak érdekes látni, hogyan változik a kiadók hozzáállása a blogokhoz. Egyszer akár ez is bekövetkezhet.
Amit én szeretnék, hogy a blogok egy-egy olvasmány kiválasztásánál legalább olyan központi szerepet töltsenek be itthon is, mint külföldön. Tudom, itt kevesen vagyunk, annál is kevesebben néznek utána neten, hogy mit szeretnének, az olvasó embereket meg nagyítóval kell keresgélni, de akkor is jó lenne.
Viszont ez a kupé ezzel a lámpával, a csillogó fájával... egyszerűen mesés. Legalábbis úgy gondolom, hogy ez egy kupé lehet, ahol szépen, komótosan elhelyezkedik a kalapos hölgy, egy közepes, emberbarát, régi vágású bőrönddel, teli gondolattal, szemben vele pedig egy idősődő, fehér hajú, kecskeszakállú, kopaszodó, és okulárét viselő úriember ül. A hölgy komoly arccal előveszi a ritiküljéből a kisasszonyos olvasnivalóját, amit aztán, ha közelebbről megnézünk, meglepődve tapasztaljuk, hogy nem is kisasszonyos, hanem nagyon is tudós kezébe való olvasmány (ki lehet a titokzatos hölgy? mit csinálhat? mi járatban lehet?). És ez a kupé éppen alkalmas egy kis merengésre, miközben forró teát szürcsölgetünk, de csak halkan, sőt, a leleményesebbek másokkal egyszerre szürcsölnek, hogy ne lehessen megmondani, ki kezdte, miközben az ablakon kopog az eső, és hallani a szél süvítését, ha megáll egy-egy állomáson.
Egyébként meg örülök, hogy végre újra esik, meg fúj, meg hűvös van, mert egészen más így olvasni.
És csak mondom, hogy Dan Simmons nem ír egyszerűen, sőt, így utólag azt kell mondjam, hogy a Hyperiont is, meg annak a bukását is újra kell majd olvasnom, hogy teljesen átlássam a világot, de az Endymion egyszerűen fantasztikus. Minden tiszteletem azon keveseké, akik fejben ennyire át tudnak látni egy ilyen komplex világot, meg ilyen bonyolult történetmenetet.
rendszeresen nézegessem. Amik érdekelnek, azokról gyorsan tudomást szerzek, és sajnálom az időt az előrendelhető könyvek bogarászásával tölteni, főleg, mert a librin például nincs elkülönítve a dvd meg a lemez a könyvektől, és lusta vagyok még ezt is szétválogatni fejben, a szandi meg olyan kevés könyvet tesz be a megjelenésekből (és a dvd ott is játszik), hogy az a fél fogamra se elég.
Viszont ha időnként mégis böngészésre vetemedem, mindig szembesülök pár kiadóval, aki totálisan ismeretlen. Soha nem olvastam egyetlen könyvüket (már ha előtte volt nekik egyáltalán), de máshol sem láttam megemlítve őket. És nagyjából ahogy továbbszalad a szemem a könyvükön, már el is felejtettem őket, viszont azt tudom, hogy nem egy ilyen kis kiadóval szembesültem már, akik számomra a semmiből tűntek elő.
És ennek kapcsán eszembe jutott az a vicces dolog, hogy vajon mikor fog eljönni az az idő, amikor egy induló kiadó először majd a könyvesblogokat fogja felkeresni, hogy megismertesse a nevét általunk a világgal?
'Ha egy kiadó megjelenik egy blogon, annak onnantól jövője van.' hehe. Lesz ilyen egyszer? Vagy legközelebb ne keljek korán, hogy hülye kérdéseket tegyek fel? :) Nem mintha fontos lenne, csak érdekes látni, hogyan változik a kiadók hozzáállása a blogokhoz. Egyszer akár ez is bekövetkezhet.
Amit én szeretnék, hogy a blogok egy-egy olvasmány kiválasztásánál legalább olyan központi szerepet töltsenek be itthon is, mint külföldön. Tudom, itt kevesen vagyunk, annál is kevesebben néznek utána neten, hogy mit szeretnének, az olvasó embereket meg nagyítóval kell keresgélni, de akkor is jó lenne.
Viszont ez a kupé ezzel a lámpával, a csillogó fájával... egyszerűen mesés. Legalábbis úgy gondolom, hogy ez egy kupé lehet, ahol szépen, komótosan elhelyezkedik a kalapos hölgy, egy közepes, emberbarát, régi vágású bőrönddel, teli gondolattal, szemben vele pedig egy idősődő, fehér hajú, kecskeszakállú, kopaszodó, és okulárét viselő úriember ül. A hölgy komoly arccal előveszi a ritiküljéből a kisasszonyos olvasnivalóját, amit aztán, ha közelebbről megnézünk, meglepődve tapasztaljuk, hogy nem is kisasszonyos, hanem nagyon is tudós kezébe való olvasmány (ki lehet a titokzatos hölgy? mit csinálhat? mi járatban lehet?). És ez a kupé éppen alkalmas egy kis merengésre, miközben forró teát szürcsölgetünk, de csak halkan, sőt, a leleményesebbek másokkal egyszerre szürcsölnek, hogy ne lehessen megmondani, ki kezdte, miközben az ablakon kopog az eső, és hallani a szél süvítését, ha megáll egy-egy állomáson.
Egyébként meg örülök, hogy végre újra esik, meg fúj, meg hűvös van, mert egészen más így olvasni.
És csak mondom, hogy Dan Simmons nem ír egyszerűen, sőt, így utólag azt kell mondjam, hogy a Hyperiont is, meg annak a bukását is újra kell majd olvasnom, hogy teljesen átlássam a világot, de az Endymion egyszerűen fantasztikus. Minden tiszteletem azon keveseké, akik fejben ennyire át tudnak látni egy ilyen komplex világot, meg ilyen bonyolult történetmenetet.