2013/03/01

Diana Rowland - A démon jele

A történet dióhéjban, bár nem ígérem, hogy teljesen spoilermentesen: Kara nyomozó és idéző, magánélete nincs, van viszont a Jelfaragó, egy sorozatgyilkos, aki ocsmány hullákat hagy mindenfelé, rajtuk misztikus nyomokkal, amit Kara lát egyedül. És ő látja meg először az összefüggést is az egyszer már megszakadt gyilkosságsorozat és a ... á, ezt nem lehet spoler nélkül. A lényeg, hogy meglát egy összefüggést, és a képességei nagy segítségére vannak. Bár épp egy kicsit bizonytalan korszakát éli, hiszen a könyv elején már láthatjuk, hogy meg tudott idézni egy 12-es szintű démont anélkül, hogy a világ romjaiba dőlt volna, tehát ebből következik, hogy képzett, nem is kicsit. Amikor viszont egy alacsonyabb szintű démont akart megidézni, hogy egy kicsit kérdezősködjön tőle, átjött valami sokkal hatalmasabb, akire viszont nem számított, és ez innentől megint spoiler, úgyhogy inkább olvassátok el a könyvet.

Amiért kézbe kell vennie azoknak, akiket egy picit is érdekel, az a megalkotott démonvilág. Egyszerűen szuper az a háttérvilág, amit Rowland teremtett, főleg amit a könyv végén láthatunk. A démonok jellemzése és megjelenítése nagyon plasztikusra sikerült, állítom, több szufla van bennük, mint az emberekben. A szereplők karaktere elég felemásra sikerült, vannak egészen jól kidolgozott alakok, és vannak ködbe veszőek. Még szerencse, hogy nem dolgozott igazán sok szereplővel, nagyrészt nevek alapján tájékozódtam, ettől függetlenül most jobban zavart az, hogy a démonok keveset szerepeltek, minthogy nem tudtam minden egyes emberhez bő jellemrajzot társítani.

A krimi része elég középszerű, vannak ennél sokkal jobb sorozatgyilkosos történetek, de itt az volt a cél, hogy a démonvilágot bevonja a mi világunkba, és ez tökéletesen sikerült. Az viszont elég unalmas volt, hogy Kara az összes emberről, akivel találkoztunk, azt állapította meg legelőször, hogy mennyire fitt, avagy mennyi háj van rajta, és az hol helyezkedik el, és hogy a korához képest mennyi idősnek látszik, ergo mennyire fitt, és mennyi háj van rajta. De keményen magamra szóltam, hogy legyek nagyvonalú, és ezt most ne vegyem a szívemre, mert biztosan mindjárt jönnek a démonok, úgyhogy ez a része túlélhető, mert jönnek a démonok. Az egy picit zavaró, hogy a főfődémonon kívül igazából mindenki más közömbös volt számomra. Esetleg még Kara nénikéje érdekelt volna, de most jönne a spoiler, így nem érdekel. Nem arról van szó, hogy utáltam volna bárkit is, hanem olyan tökmindegy volt, hogy mi lesz velük. Karával is. És az nem jó, ha a főszereplő közömbös, még akkor sem, ha ennyire leköt a történet, mint most. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert ez az ügy most lezárult, és érdekel, hogy mi lesz a következő, és azt hogyan fogja megoldani. És persze, mert jönnek majd újra a démonok.

Ami viszont minden elismerésemet megérdemli, az Kara, mint ember, és a démon jelleme közötti különbség kiélezése. Ahogyan megjelenítette, hogy Kara a találkozások alkalmával egyre inkább emberként kezdett tekinteni a démonra, és ahogyan kicsúcsosodik, hogy ő nagyon nem ember, azt remekül megoldotta.


5 megjegyzés:

  1. Szóval olvasós? :)
    Ejj-ejj, még jó, hogy már megvan. De áruld már el, kérlek, hogy olvasol ilyen gyorsan? Vagy csak én ragadtam le nagyon a pocsék könyveimmel, és azért tűnik felgyorsultnak körülöttem a világ? :)

    VálaszTörlés
  2. ott a címkében, hogy a régi blogról van.:D áthoztam a posztjaim, csak nem tettem ki még mindet, hanem így szépen fokozatosan, ha lesz miért.
    ez most a Daemonica miatt került ki, hogy legyen egy kis ellenpont.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ennyit arról, hogy milyen figyelmesen olvasok. ;)
      De nem, a címkéket nem mindig szoktam nézni. :)

      Törlés
  3. Mh... na most nem tudom eldönteni. Érdekel is, meg nem is. :) Majd megálmodom. :)Köszönöm, hogy elgondolkodtattál. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. olyan nagy csodát ne várj, de a világ, amit megrajzol, nagyon elbűvölő. a körítés meg jó közepes.
      de a démonok miatt egyszer mindenképpen érdemes.:)

      Törlés