2013/08/25

Christopher Moore

Mocskos meló

Charlie Asher, aki egyik napról a másikra maga lett a halál. Amit először ő maga sem ért, de aztán szépen lassan kiderül, mi a dolga, és egészen belejön. Mellékesen bétahím. Az alfás és bétás eszmefuttatások...kész voltam.:) 
No, a történetről ennél többet nem érdemes mondani, mert ez az a történet, amit nem lehet elmesélni. El kell olvasni, közben fetrengeni a röhögéstől, meg néha elgondolkodni pár dolgon. Például a lélek mibenlétén, aminek Moore egy kicsit más jelentést adott, vagyis inkább más formát, mint az a köztudatban él. Külön tetszett a buddhista szál, bár azért remélem, a következő könyvében nem fogok muzulmán vámpírokkal találkozni. Bár tudom, hogy még az is nagyon tetszene. Mert Moore egy ilyen író. Nem tud rosszat írni.
Olvassátok el, mert ha kihagyjátok, sose tudjátok meg, mit veszítettetek.
(nagy kedvenc!)

Vérszívó démonok

Szeretek mást sem csinálni napról napra, mint olvasni. Vagy ha úgy tetszik, henyélni, amit olvasással álcázok. Most épp két Moore könyv jött egymás után, és tökéletes kiegészítői voltak egymásnak. Ahol az előző abbahagyta, nem sokra rá folytatta ez a történet. Igaz, teljesen másról szólt, csak néhány szereplő, és a helyszín volt ugyanaz.
Ahol is Jody mit sem sejtve sétál túlóra után hazafelé, amikor orvul megtámadják, és vámpírt csinálnak belőle. Segítőt szerez magának Thomas személyében, aki az ügyeit nappal intézi. Éjszakáit pedig kitölti, hogy rájöjjön, ki tette vámpírrá, és miért, és kinek áll érdekében, hogy gyilkosságokat varrjon a nyakába. A Császár a két emberével, Rivera nyomozó a társával is feltűnik, elvégre is ők San Francisco elmaradhatatlan kellékei. A vámpírirodalom egész palettája is megjelenik, igaz, csak címszavakban, de a tesztelés hatalmas ötlet volt. Moore megint hozza a formáját: izgalmas, letehetetlen, szórakoztató vámpírregényt írt, a maga sajátos humorában. Ez most kicsit hülyén fog hangzani, de nekem az tetszett a legjobban Jodyban, hogy totál természetes a vámpírsága. Moore nem erőlteti a titokzatoskodást, meg a természetfelettiséget, nincsenek okoskodó eszmefuttatások a másság furcsaságairól, és a vámpírlét nehézségeiről. Vámpír lett, ez van, szokjunk hozzá, mert ez már így marad. És lehet, hogy nem röhögtem fel 5 percenként, mint az előzőnél, de épp olyan jól szórakoztam. Mondjuk inkább tűnik paródiának, mint komoly UF-nek, de ez nem von le az értékéből.


Biff evangéliuma
- És ez az arany izé itt körülötted micsoda?
- Az Úr dicsősége.
- Biztos, hogy nem a belőled szivárgó hülyeség? 
Szeretem az Agave könyveit. Olvasóbarátak, jó az illatuk, ami nagyon fontos, mert nem mindegyik könyvnek van jó illata, és nagyon bírom a borítóikat. A belbecs sem marad el a külcsíntől, akár a tartalaomról, akár a kiadás minőségéről van szó. És akkor most jöjjön a lényeg.
Annyian írtak már erről a könyvről, és mindenki csupa jót, én sem tudom mást írni. Ez a könyv egyszerűen fergeteges. Minden mondatával beletol az ember arcába valami döbbeneteset, szókimondót. Azon túl, hogy roppant ironikusan képes szemléltetni a "szentségest", és a vallásost, nem figurázza ki a hitet, inkább ad neki egy kis pluszt, amitől mindenfajta, egyébként a valláshoz tartozó merevség feloldódik. Hozzá kell tennem, hogy nem voltam képes úgy olvasni a akönyvet, mintha annak bármi köze lett volna a Bibliához, vagy a valláshoz, pedig a humor másik oldalán ott vannak azért a vallási elemek, bibliai történetek, gondolom, hogy az se maradjon teljesen hülyén, aki nem tudja betéve a Bibliát. Sorban vonultatja fel előttünk a bibliai idők történéseit, zsidó hagyományait, politikai feleit és ellentéteit.
Annak, aki még nem hallott a könyvről. (van egyáltalán ilyen ember?) Biff volt Jézus gyermekkori haverja, és az angyalok jónak látták feltámasztani kétezer év után, hogy ő is megírhassa a saját evangéliumát. Raziel ( A leghülyébb angyalból ismerős lehet, vagy ha nem, azt is el kell olvasni, mert akkor majd a Biffből ismerős lesz) egy szállodai szobában őrzi, akit ki kell játszania (annyira nem nehéz, nem véletlenül ő a leghülyébb angyal), hogy hozzáférjen különböző dolgokhoz: például az Újszövetséghez, amit csak titokban tud olvasgatni.

Biff írja az evangéliumát, és persze az összes történéshez kommentárt fűz, a maga sajátos stílusában, ami az eltelt 2000 év alatt semmit nem változott. Persze, miközben ír, a jelenben is történnek a dolgok, felváltva kapjuk Jozsót és napjainkat, és közben egyfolytában vigyorgunk. Merthogy Jozsónak gondjai vannak, nem tudja, hogyan kell Messiásnak lenni, és igen nagy probléma neki az is, hogy ez függ-e attól, hogy lesz nővel vagy nem, és lehet-e egyáltalán nővel. Vagyis csak nem lehet, vagy nem is tud. Hát igen, bonyolult probléma ez a kamaszkorban, főleg, ha olyan szép lány a barátunk, mint Mari. Igen, ő Mária Magdolna. De ugye a lényeg a messiásság, így elindulnak felkutatni a három bölcset, és ez a rész az, ami kimaradt a Bibliából Moore szerint. Mindhárom bölcsnél tanulnak valamit: Jozsó a szellemi tanulmányokra hajt, míg Biff inkább csak elüti az időt a mérgekkel és a Káma Szútrával való ismerkedéssel.

Azt nem tudom elképzelni, hogy hívő embernek nyújtana olyan szórakozást, mint egy nemhívőnek, gyanítom, hívőknél kicsit másképpen csapódnának le a poénok. De ki kell próbálni, legfeljebb ajándék lesz belőle valaki másnak, aki viszont nagyon fog neki örülni, mert ennyire humoros és szórakoztató könyvet még nem olvastam. Totális kikapcsolódás a szürke hétköznapokra, és nem nélkülözi a szellemi tartalmat sem.
Kedvenc vesszőparipámat, a fordítást is meg kell említenem. Érzésem szerint Pék Zoltánnak hatalmas tehetsége van az ilyen tipusú könyvek hangulatának átadásához. Gratulálok neki, hogy ennyire jól sikerült, mert ebben az esetben ezen múlt (vagy bukott volna el) a siker.

6 megjegyzés:

  1. Igen, igen, ez a három a legjobb! A prérifarkas blues már nagyon gyenge volt, a neccharisnyás papnőre meg egy egész csillagot adtam, mert felet elvből csak a szemeteskuka-pozitív műveknek adok. A többi azért olvasható, pl. a vámpírtrilógia harmadik kötete sztem tök jó lett, az Ördögöd van!-nak meg a karakterekért és a mosómedvéért megbocsátom a blőd cselekményt.

    VálaszTörlés
  2. nálam mindenképp a mocskos meló az etalon, asszem, ennek a folytatása jön majd most ősszel.
    a Biff is nagyon jó, és sztem a vámpíros a leggyengébb. oké, vicces, meg minden, csak valahogy nem olyan, mint a mocskos meló. hiányolom belőle az eredetiséget. (bár ebben a témában lehet, nem kellene pont ezt hiányolnom, mindenféle pózban voltak már a vámpírok.)

    VálaszTörlés
  3. Azt azért tudni kell a vámpírosról, hogy az első kötet a nagy vérszívó-dömping előtt íródott (nekem meg életem első vámpíros könyve volt), Twötyike egy sápadtan szikrázó gondolat sem volt Stefi néni fejében. A folytatása irtó vacak lett, na azt akkor írta, állítólag rajongói nyaggatásra, amikor divatba jöttek a vámpik, de a harmadik rész megint tetszett.

    VálaszTörlés
  4. Zerge, ha a vámpírokról van szó, mindenki a twilightot emlegeti. lófaszt, már előtte is voltak ilyen könyvek, pláne, azok voltak za igazi vámpíros könyvek: klánregények, Anne Rice, A város hercege, csak hogy a legismertebbeket mondjam. hol van ezekhez meyer...
    én ezeken "nőttem fel", szóval nekem furcsa olvasni egy vicces vámpíros könyvet, de az idők során megedződtem.:)) akkor a másodikat kihagyom, majd a harmadikat. valszeg semmiről nem fogok lemaradni.:)

    VálaszTörlés
  5. Ha jól emlékszem, a harmadik azzal kezdőik, hogy a Tartalékos Úrnő elmeséli az előző kötetet, de lehet, a második kezdődik azzal, mindegy, sztem jobb a harmadik, de vannak ellenvélemények :D
    Tudom, hogy a vámpírirodalom java korábbi, de a twilight óta van ez a nagy csapból folyás, és sokan azért nem olvassák el pl. Moore könyvét, mert fuj, nem akarnak vámpírosat.
    Amúgy egy Drakula-olvasással még én is lógok magamnak :D

    VálaszTörlés
  6. :D na majd belenézek. mondjuk ezek a könyvek nem arról híresek, hogy olyan nagy egymásra épülne a cselekmény meg infóhalmaz, hogy érthetetlen lenne egyik a másik nélkül.

    ó, amikor én a drakilát olvastam, lenyomtam még a frankensteint, meg a dr jekyllt is. remek hármads. bár egy teljes drakulával még adós vagyok magamnak, én a king féle rövidített változatot olvastam.

    VálaszTörlés