Greg Keyes - Folyamszülött

'A Váltott Isten Gyermekei' élnek ebben a világban (ez a sorozat címe is), Nhól városában csak benne hisznek, ő az egyedüli igaz isten, a Folyamisten. A világ más peremén még él a többistenhit, él a mágia, az istenek a népeik között élnek, megmutatkoznak különböző formáikban, és nem csak a hitre és gondolkodára vannak befolyással, de sokszor az életre magára is. Nhól monoteista világában él Hezsi, a Folyamszülöttek sarja, az uralkodó lánya, az isteni teremtmény, akiben nővé válása napján nyilvánul meg a Hatalom, ami eldönti, élhet-e vagy esetleg valami más vár rá. Mint ahogyan D'emre, az unokatestvérére, aki egy napon nyomtalanul eltűnt, és Hezsi feltett szándéka, hogy utána jár, mi történt a fiúval. Így jut el Khánhoz, a könyvtároshoz, ahol tovább fejlesztheti tudását és képességét. A másik szál Perkaré, egy éppen férfivá érett fiúé, aki a Forrásistennő szeretője lesz, és azért indul neki a világnak, hogy megmentse szerelmét attól, hogy a Váltott Isten elnyelje.

Eddig a történet nagyon nagy vonalakban. És ismét csak azt tudom mondani, hogy imádom, amikor nem tudok letenni egy könyvet. Egyszerűen annyira jó a történet, olyan jók a karakterek, hogy muszáj volt olvasnom, hogy mi fog történni a következő lapon (percben). Nem mondom, hogy teljesen klisémentes lenne, sőt, igazából a kiszámíthatatlanság sem igazán jellemző rá, de a történet elég eredeti, emiatt valahogy olyan új volt minden, hogy eszembe sem jutott találgatni, mi fog történni. Meg nem is értem rá, el voltam foglalva azzal, hogy olvassam. Voltak nagyon szimpatikus karakterek, például a mogorva könyvtáros Khán, vagy a félvér Ngangata, de igazából Hezsi is nagyon közel került a szívemhez. Vele egy bajom volt, ami az egész regényt egy kicsit hihetetlenné tette (tudom, ez egy fantasy, de akkor is), hogy nagyon fiatal. A könyv elején még alig 9 éves, amikor a lényeges dolgok történnek, csak 12, és ahhoz képest, hogy hogyan viselkedik, hogyan gondolkodik, ez túlságosan nagy ellentét volt. Ha a női érést az író kitolta volna olyan 15-16 éves korra, sokkal hitelesebb lett volna, de ezt leszámítva végül is nem volt vele gond. Keyes az indián mitológiába ásta bele magát (Gemmel meg az ír és angolszászba ), úgyhogy sok mozzanat a regényben ennek köszönhető. Nagyon tetszett a könyvtár, a régi iratok, ahogyan Hezsi a Folyamváros múltja után kutatott, azok nagyon jó részek voltak, és Hezsi ott élte a mindennapjait hónapokon keresztül, úgyhogy jó sokat lehet róla olvasni.

Van folytatása is a könyvnek, a Hollóisten gyermekei, és tudva, ki a Hollóisten, nagyon kíváncsi vagyok rá, de a könyv folytatás nélkül is kerek egész.