John Steinbeck - Édentől keletre

Keresztanyám két csodás könyvvel is megajándékozott, szerintem nem is tudott róla, hogy ennyire emlékezetesek maradnak majd ezek a számomra. Nem tudom, ha tovább él, miket juttatott volna el hozzám, de biztos vagyok benne, azokban sem kellett volna csalódnom. Az egyik ilyen könyv a Jane Eyre volt A lowoodi árva formájában, ami egy borzalmasan unalmas nyaramat mentette meg, és akkor hirtelen egymás után többször is elolvastam, és azóta is már párszor. A másik az Édentől keletre, amit feltettem a polcra, és ott is maradt. Nem tetszett a külseje, csúnya volt a borítója, és bár egyszer elkezdtem, nem fogott meg túlzottan, így túladtam rajta. Kár volt, meg kellett volna tartani, de hát ez évekkel ezelőtt volt, és azóta már beszereztem egy másik példányt belőle. Talán jobb is, hogy akkor nem olvastam el, mert nem tudott volna tizenévesen annyit nyújtani nekem ez a családregény, mint most.

Amerika két partján élő családok történetéről szól az 1800-as évek közepétől kezdve, a küzdés, az összetartás, az ellenségeskedés kiegyensúlyozott elegyével, örömök és tragédiák sorával. Adam Trask eredetileg keleten élt féltestvérével és apjával, nem éppen szeretetteljes viszonyban, majd miután a sors összehozza Cathyvel, változtatni akar az életén, céljai lesznek, jövőt lát, és nyugatra költözik, hogy mindezt megvalósítsa. Mindeközben Cathy csendesen tűr, míg egyszer megteszi, amit már régóta tervez, és ettől Adam összeomlik. A másik család Samuel Hamiltonék, a keleti parti dús és gazdag földek közötti terméketlen terület tulajdonosa, rengeteg gyerekkel, és csodás személyiségekkel. Ők Steinbeck anyai nagyapjáék, nagybátyjai és nagynénéi. Az ő életükön keresztül nyerhetünk bepillantást a gazdálkodók küzdelmes mindennapjaiba, az 1900-as évek elejének életébe, társadalmi és üzleti világába, és az emberi lélek mélységeibe nagyon árnyalt emberi kapcsolatokon keresztül.

Mindent szeretek ebben a regényben. A csodás tájleírásokat, a finom, nagyon enyhén ironikus humort, az embereket egytől egyig, legyenek bár gonoszak vagy jóságosak, a farmeréletet, a durva, elvadult és a zöldellő, termékeny tájat, a pontosan megfogalmazott véleményeket, narrátori gondolatokat és következtetéseket is. Ezt a történetet ugyanis Sam egyik lányának, Olive-nak a fia meséli el, aki nem más, mint John Steinbeck. Mintha egy asztalnál ülnénk, előkerültek volna a régi családi képek, és mi csak hallgatjuk végeérhetetlenül. Mindenkinek megvan a saját története, némelyik testvérről többet tudunk meg, másokról kevesebbet, de senki nem marad ki, még a Trask családot is megismerjük, sőt, őket akkora részletességgel mutatja be nekünk, mintha minden napoon jelen lett volna. Mindenhol azt olvastam, hogy a jó és a gonosz szembenállását példázza ez a regény, de én nem tudok rá úgy gondolni, mintha ennyire egyszerű lenne a téma. Mert a mindennapi küzdelmek, örömök és bánatok, a gazdálkodói feladatok és társadalmi helyzet pont olyan fontos szerepet játszik, mint az, hogy egy varázsosan vonzó gonosz lélek hogyan tudja befolyásolni azoknak az életét, akik kapcsolatba kerülnek vele. Steinbeck szerint a gonosz velünk születik, és bennünk van a megoldás is ellene, és csakis rajtunk múlik, leküzdjük-e, vagy elmerülünk csillogásának illúziójában. Könnyeztető remekmű.