Libba Bray - Rettentő gyönyörűség

Gemma a családjával Indiában él, 16 éves, és már nagyon szeretne a civilizált Londonban tanulni. Pasik, bálok, leánynevelde, meg a többi hasonló, ami a Viktória korabeli Angliában teljesen mindennapos dolog volt, és ami az indiai életnek nem része, erre vágyik ő nagyon. De édesanyja valamiért igyekszik távol tartani lányát Angliától, annak ellenére is, hogy a viszonyuk emiatt egyre rosszabb. Gemma dühöng, sértődött, semmi nem tetszik neki, egyetlen vágya és közötte ott áll az anyja, és nem érti, miért, ezért folyamatosan vitatkoznak. Egy ilyen veszekedést követően, amit épp a piacon ejtenek meg, Gemma elfut, ezalatt édesanyja meghal. És az egész, ahogyan meghal, ahol meghal, a körülötte levő emberek, látomásban szinte a szeme láttára történik, és lát még valamit...egy mindennél veszélyesebb és ijesztőbb dolgot. Anyja halálát követően a család visszatér Londonba, Gemma pedig, bár már inkább nem szeretné, végre itt járhat iskolába.

Az intézetben megfutja a szokásos köröket. Vannak a bennfentesek, egy néhány lányból álló kis társaság, és vannak azok, akik szeretnének ide bekerülni, és ezért szinte bármit hajlandóak megtenni. Az ő céltáblájuk lesznek azok, akiknek még csak esélyük sincs arra, hogy valaha is elfogadják őket. Egy véletlen úgy hozza, hogy végül ez a zárt kis kör befogadja Gemmát is, és Annt is, aki ezt soha nem remélhette. A négy lány aztán megosztja egymással apróbb-nagyobb titkaikat, és Gemma is feltárulkozik előttük.Közben a látomások rendszeresekké válnak, aminek rá kell jönnie a nyitjára, hogy megérthesse, miért történik vele mindez, és hogy a lehető legnagyobb mértékben tudja irányítani erejét. Rendszeres kis rituáléik először játéknak tűnnek, és nagy árat fizetnek azért, hogy rájöjjenek, nemhogy nem játék, de véresen komoly ez az egész.

Az írónő nagyon jól meg tudja jeleníteni, hogyan viselkednek egymással ezek a lányok, hogy mennyire nehéz a beilleszkedés, másik oldalról meg igazából szerencse dolga is. Vannak viták, piszkálódások, gonoszkodás, egymás határainak próbálgatása, de egészen addig, amíg nem a konkrét hatalom a tét, csak, úgymond a pozíció, addig igazából nincs is nagy baj. De onnantól, hogy már tétje van a dolognak, minden megváltozik. Nem az a tipikusan könnyed lányregény, hogy jönnek-mennek a férfiak, a csábító mosolyok, meg a szempillarebegtetés, közben meg a bokarugdosás, hogy 'el a kezekkel a pasimtól'. Van benne ilyen is, elvégre fiatal lányok a főszereplők, de a könnyed, kialakulóban levő, szárnypróbálgató nőiség mögött ott van a múlt súlyos titka, a másvilágok misztikuma, és ennek az egésznek a titokzatos varázsa. Libba Bray nagyon jól meg tudja ezt jeleníteni, és mindaz, ami ezzel jár: a valódi, önmagunk és mások felett gyakorolható hatalom, ahol nem az számít, hogy kinek mennyi a pénze, hanem az, hogy ki tudja jobban használni a képességeit. Épp ezért megterhelő vagy félelmetes képsorok nem igazán vannak benne (még?), tehát rosszat álmodni senki nem fog tőle, de ettől függetlenül tényleg nagyon izgalmas az egész.Nem nevezném egyébként fantasynek, inkább a lightosabb thriller-fajtából való, de annak tökéletes.