Sophya nagyanyjának testvére eltűnt, ezért kellett visszatérnie Salembe, különben azt hiszem, soha nem ment volna vissza. Így kénytelen szembenézni a múlttal, ami azóta sem hagyja nyugodni, és mivel Eva nincs többé, egyedül kell mindezt megtennie. Salem nem véletlen helyszín, ez a leghírhedtebb kisváros, ami a XVII. századi boszorkányüldözések történetét gyarapítja. Itt még ma is vannak boszorkányok, a turisták kedvéért eljátszák az akasztásokat, de a mókás felszín mögött megbújik egy egészen más világ, egy sokkal véresebb és félelmetesebb valóság. Cal, a calvinisták vezére (az áthallás a kálvinistákkal nem véletlen) saját szektát alapítva folytatja harcát Towner családjával (és persze közben gyarapítja vagyonát), a salemi Whitneyk-kel, akikhez egyszer ő is tartozott. A babonaság, a boszorkányoktól való félelem itt annyira gyökeret vert mindenkiben, hogy az irányításuk már csak ügyesség kérdése. És persze a helyi boszorkányok, a wiccák ezt ki is használják, bár a szórakozás olykor tragédiába csap át. És itt vannak a Whitneyk, akiknek valódi hatalma van, legalábbis Towner elbeszéléséből ez derül ki. Ők a csipkeolvasók, akik látják a múltat és a jövőt, mások gondolatait, és a környezetükre is van némi ráhatásuk.
Nagyon könnyű beleolvadni ebbe a világba, együtt élni Towner zavaros és kusza gondolataival, nyomozni, varázsolni, menekülni, drukkolni, emlékezni a múltra, a szép és a gyötrelmes eseményekre. És akárcsak a csipkének, a könyvnek is többféle olvasata van, többféle síkon létezik egyszerre, egyszerre valós, és hazug az egész történet. A regény több szálon fut egyszerre, több idősíkon, és ahogyan a regény elején még fogalmam sem volt róla, mi fog ebből az egészből kisülni, úgy tisztultak le a dolgok, ahogy haladtam a könyvben. Az biztos, hogy egy hatalmas regény, csodaszép, izgalmas és magával ragadó történet, aminek a titkai között és még az olvasás után is szívesen bolyongok.
0 Megjegyzések