2012/05/10

A gondolkodós folytatása

Itt már felvetetettem, hogy írok a blogolásról meg a recikről, mert ez állandóan feljön nem csak a blogokon, de a saját mindennapjaimban is, és most Lobo is kérdezett egyet, és mivel szokás szerint hosszú vagyok, inkább akkor ide írom.

Nálam az van, hogy én először örültem, hogy egyáltalán kaptam valamit. A mostani bloggerek ezt nem igazán élték már át, mert nagyjából ha megkeresnek egy kiadót, az nagy valószínűséggel válaszol és küld könyvet, mert ez már nem furcsa, de emlékszünk rá, hogy anno ezért meg kellett izzadni rendesen. Úgyhogy egészen a közelmúltig igazából nekem az volt, amit kaptam, és bár próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy én most "kitekintek" a saját addigi olvasási vonalamból, ez időnként nem volt szerencsés. És igen, olykor magamra kellett parancsolni, hogy legyek őszinte, és ne kenjem el, hogy nem tetszett, és aztán már nem is sajnáltam, hogy attól a kiadótól már nem is nagyon akartak nekem küldeni. Nem az én profilom, nincs miért sírjak. Ez most már talán annyira nem sarkos probléma, valszeg idő kellett a kiadóknak is, hogy megtalálják a maguk embereit, és hogy elfogadják azt, hogy a negatív vélemény is lehet reklám. (Ez utóbbi nem tudom, mennyire sikerült.)
Aztán volt az, amit igazából szívesen olvastam, de magamtól sose nyúltam volna érte. Ezek inkább olyanok voltak, amikről mindenki beszélt, és ha már kérhettem, akkor kértem, de ezek mind új könyvek voltak, és csak néha esett be mellé egy-egy régebbi. Már ha adtak régebbit, mert ugye inkább az új köteteket nyomatják, a régieknek mintha kötelező lenne elfelejtődni és porosodni. Ehhez még hozzájön, hogy elég befolyásolható vagyok, és ha sokan rajonganak egy könyvért, tuti kipróbálom, és ennek nagyrészt csalódás szokott a vége lenni, mert nem véletlenül nem magamtól figyeltem fel a könyvre. De ez igazából nem baj, mert nem olyan rossz könyvek ezek, még szórakoztam is közben, csak olyan tizenkettő egy tucat, és ahogy elolvastam, már el is felejtettem. Így be kellett látnom, hogy attól, mert mások rajonganak, és mert adják, nem feltétlen kell nekem is elkérnem.

És mostanra jutottam el odáig, hogy letisztáztam magamban, hogy mit akarok kérni, és mit nem, kitől, és ha véletlenül elfelejtkezik rólam egy-egy kiadó, nem fogok a Tiszának menni, mert nem kell nekem mindent elolvasni. (emlékeztek? ez volt, amikor a kezdetekkor beszabadultunk egy-egy blogra, összeírtuk, mit kéne elolvasni, és azonnal rendeltük is meg, mert a másik olyan jót írt róla.:) Ráadásul volt már rá kísérlet, hogy a minimálisra csökkentem a reciket, hogy haladjak a sajátjaimmal. Ez jól is ment egy ideig, viszont most perpill nem érdekelnek a régi könyveim, mert marha jó új könyvek vannak, és ha hozzá tudok jutni reciben, akkor azokat olvasom, mert nagyon érdekelnek. Ettől még nem lettem recenziós blog, csak most ilyen a kedvem. És rájöttem, hogy sokkal jobban járok, ha csak néhány kiadó mellett tartok ki, mert az még kezelhető mennyiség, és nem borulnak a fejemre a recik, mert azt nem szeretem.

A recikönyv mindig nyomás az emberen, a szívesség miatt. Egyelőre ugyanis a recipéldány adomány, ha úgy nézzük, akár én választom, akár felkínálják. Nem osztogatják zsákszámra a könyveket, mint külföldön, el kell olvasni (külföldön még azt sem kell feltétlenül), írni kell róla, mindezt dokumentálni, és várni, hogy mikor lehet kérni, mit kérhetünk, és mit kaphatunk, vagyis csupa feladat. És hogy kapjunk, inkább legyünk pozitívak, a negatívumokat ne nagyon hangsúlyozzuk, mert ott toporog a többi blogger a kiadó ajtajában, és inkább nekik adják, vagy egyszerűen csak elfelejtkeznek rólunk, ha már negatív reklámokat gyártunk. Nehéz ebből a körforgásból kilépni, mert nagyon kevés az olyan kiadó, aki jobban örül annak, hogy beszélnek a könyvről, még ha nem is feltétlenül pozitívan. Nincs ilyen téren rossz tapasztalatom, senki nem kezdett el hisztizni velem, viszont az elég sokatmondó, mikor azt mondják, hogy legközelebb akkor keresnek testhezállóbbat, és amikor én megtalálom magamnak a testhezállót, akkor csak a süket csönd a válasz.:) Mert akárhogy is, még mindig én tudom jobban, mit szeretek olvasni. De ezen túl kell lépni, ez van, és kész. Amíg teli van a polcom jobbnál jobb könyvekkel, ilyeneken nem izgatom magam, csak annak írom, aki még nem tapasztalt ilyesmit, hogy ilyen is van.
És én így nézem a recikönyvekről írt posztokat is. Néha lehet érezni, hogy ha valaki jóindulatú akar lenni, és próbál a pozitívumokra koncentrálni, pedig annyira nem is tetszett neki. Nem azt kérdőjelezem meg, hogy a posztíróban milyen hatást keltett, elvégre ezt nem is nagyon tudnám kétségbe vonni, hanem inkább azt, hogy az alapján, amit kiemelt, valóban jó lenne-e nekem is, vagyis a kidomborított jóságok tényleg olyan mérvadóan jóságok-e.

Egyébként szerintem ti is észrevettétek, hogy mennyire másképpen írunk arról, ami zsigerből magával ragadott, legyen az akár reci, akár saját, mint arról, amiről keressük, hogy írhassunk valami jót is róla. Egyszerűen lerí a posztról, hogy ez most tényleg ütött, vagy inkább csak ütnie kellett volna, vagy még azt sem.
Mindenki írta Lobo posztjánál, hogy nem befolyásolja, hogy reci, vagy sem, a poszt attól még poszt, a vélemény meg vélemény, a könyv meg olyan, amilyen, és jó nekik, mert bennem mindig ott van az a plusz figyelem, amivel azt nézem, hogy mennyire őszinte a poszt, és a plusz figyelem a posztom írásakor, hogy senkit ne vezessek félre, ne sértsem meg a kiadót, de tudjak őszinte is lenni. Azokat a recikönyveket szeretem, amiknél nincs meg ez a plusz figyelmi kényszer bennem.

Lobo kérdésére az a válaszom, hogy amikor a posztot elkezdem olvasni, akkor még ugye nem látom, hogy ez most reci vagy nem, de mire a végére érek, és érzem, hogy valami nem stimmel, és látom, hogy reci, akkor helyrekerül minden. De mondom, vannak könyvek, amik hanyatt lökik az olvasóját, és én ezt akkor is elhiszem, ha reci, de ezt lehet érezni a poszt stílusából, de ha nem, akkor is inkább az érdekelne, hogy ha az a bizonyos könyv nem reci lett volna, akkor milyen poszt születik.(remélhetőleg szórakoztatóbb.) És nem is igazán rossz könyvek ezek, mert általában nem azok, hanem inkább olyan semmilyenek, felejthetőek, az ember elolvassa, és vállat von, hogy oké, és akkor most mi van? De mivel írni kell róla, így egy picit boncolgatni kell a semmilyen regényt is, és találni kell valamit, ami említésre méltó, amiből érzelmet vagy gondolatot lehet kicsiholni, még akkor is, ha semmi hatással nem volt az emberre. És a nagy különbség pont ilyenkor jön elő a reci és nemreci között: ha nemreci, azt el lehet intézni két sorban, esetleg több könyvet összevonva, hogy ez most közepes volt, mert blabla, de ezt egy recinél nem lehet megtenni. Arról bizony írni kell rendesen, még ha egy szál gondolata nem lett tőle az embernek, akkor is.
Én szeretem olvasni, hogy honnan van a könyv, mert időnként érdekesen kerülnek könyvek emberekhez, de persze nem elvárás, hogy mindig tudjam, hogy ez most saját polcról, a nagyiéról, vagy könyvtárból van, netán reci. És igen, érdekes módon ad egy pluszt a tudat, mert ha például a nagyitól került az olvasóhoz a könyv, annak már feltehetőleg lesz egy pozitív érzelmi töltete, valahogy az olyan posztokat nagyobb tisztelettel kezelem, azzal a tudattal, hogy mégiscsak múltjuk van, a nagyinak, a könyvnek, meg az unokának, így együtt.


A recikönyvekről én egy picit másképpen írok, mint a sajátokról. Más a megfogalmazás, finomabb, publikusabb, azt hiszem, igényesebb is, mert az nem csak a sajátom, hanem az kimegy valahova, amit már nem csak nekem kell felvállalnom, hanem a kiadóknak is. Reciben olyan posztot kell rittyenteni, ahol nem szerepel például a rittyenteni szó, mert az kicsit igénytelen, túl laza, és én vállalom ugyan, de egy kiadó nem biztos, hogy szívesen mutogatja.
Egyébként én recikönyv-párti vagyok, nem zavar, hogy határidőre kell olvasni (az jobban zavar, hogy egyre kevesebb időm van olvasni), az igényesebb fogalmazás sem esik nehezemre, örülök annak a térnyerésnek, amit a blogok kaptak és élvezem, hogy részesülhetek ennek az előnyéből. Nem vagyok benne biztos, hogy az a fajta szabadság recikönyvek terén nyerő vonal, ami nyugaton megy. Én most örülök minden recinek, de ha nyakra-főre kapnám a könyveket, aztán tenném is félre, hogy majd lesz velük valami, az elvenné a megszerzés örömét.

Hogy meg kell-e köszönni? Levélben mindig megköszönöm, ez teljesen természetes. Hogy a blogon ez látszik-e, szerintem az mindegy, inkább az a cél, hogy az olvasókban tudatosuljanak a kiadók, és hogy honnan juthatnak hozzá a könyvhöz, ha kedvet kaptak hozzá. Én nem becsülök többre egy bloggert, ha látom a poszt végén a köszönömöt, és nem is lesz tőle kevesebb, ha csak a könyv adatait írja oda.

És akkor a blogolásról.
Amikor elkezdtem, az első pár poszt keresetlen volt, és igazából céltalan is, és még nagyon béna is ráadásul. Alig volt látogatóm, alig szóltak hozzám, és amikor az újdonság élménye elmúlt, hogy jé, van blogom, rá kellett jönnöm, hogy ez nekem így hosszútávon nem fog menni. Nem fogok blogot vezetni csak azért, hogy magamnak írjak, mert ez olyan, mintha az ember magával beszélgetne. (valszeg ezért nem vezettem soha naplót sem.) Tehát olyan könyvekről kell írnom, ami mindenkit érdekel, vagy pedig úgy kell írnom, hogy elkezdjen érdekelni a könyv mindenkit. Az előbbit egyszerűbb hozni ( a Szabadulásról írt posztom erre remek példa, szerintem nagyon kevesen olvasták a könyvet. tényleg, nektek van kedvenc saját posztotok?), úgyhogy olyan könyveket kezdtem olvasni, hogy tudjak róluk írni, amik új megjelenések, divatosak, feltehetően sokakat érdekelne. És igazából jó volt, rengeteg új élménnyel gyarapodtam, tapasztaltabb is lettem egy picit, ha könyvet kell megítélni, és jót tett a világnézetemnek is.
Nem is az olvasottságra vagy a látogatottságra mentem, hanem hogy legyen visszajelzés, hogy jaj, de jó, ezt én is olvasom, és tök jó. Vagy miért olvasok ilyen hülyeséget, mikor ott van a  másik, inkább olvassam azt. Vagy valami hasonló. Mivel soha nem akartam magamnak vezetni olvasásélményt, természetesen kommentfüggő vagyok. Jelenleg több száz a napi látogatottságom, és kommentem meg alig, de még tartom magamban a lelket azért.:) majd lesz másképp, biztosan másoknál is csömör van. Megértem.
Viszont most jutottam oda, ahogy mindenki leült, elapadt a nagy érdeklődés a blogok iránt, nem akarunk egymásnál beszélgetni, a könyvek lassan már senkit nem érdekelnek, hogy visszatért az igényem a saját vonulatomra: fantasy, krimi, történelmi regények, meg ami szépirodalom jön, de ezt csak nagyon szűrve. Már írtam, hogy nálam ott van vége egy könyvnek, hogy megírom róla a posztot, úgyhogy már annyira az ujjamban van, hogy írni kell róla, hogy akár lesz kommentem, akár nem, úgyis fogok róla írni. Meg egészen tudatosan olvasok, amióta blogolok, és ez nekem tetszik. Még akkor is, ha senkit nem érdekel a könyv, mert most én vagyok a fontos, hogy csupa olyat olvassak, ami engem érdekel. Ez kicsit hülyén hangzik, de amit az évzárós posztomban írtam, hogy végignézve az olvasmányaimat, alig volt olyan, amire azt mondtam volna utólag, hogy megérte vele tölteni az időt, épp időszerű, hogy ilyen könyvekkel foglalkozzak.
Nem tudom, ki hogyan olvas posztokat, mármint milyen céllal (meg ha egyáltalán olvas posztokat :), hogy most konkrétan az a kérdés, hogy megvegye-e, vagy adja ajándékba, vagy csak egyszerűen kíváncsi, hogy milyen a felhozatal, és mi érdekelheti, én az utóbbi időben örülök, ha olyan posztot olvashatok, ami miatt akarok egy könyvet. Egy kicsit megcsömörlöttem, aminek őszintén szólva örülök, mert ennél jobb szűrő nincs is, hogy csak olyan könyvek kerüljenek a kezembe, amik tényleg érdekelnek, és nem azért akarom őket, mert mindenhol róluk olvasni.

35 megjegyzés:

  1. Ez jó kis poszt lett. Én nem régóta írom a blogot, van bennem egy kis grafomán hajlam, meg naplót is írok hellyel-közzel 11 éves korom óta, és a visszajelzés tényleg jó tud lenni. Kemény 5 követőm van de örültem nekik, mint majom a farkának :D Meg a kommenteknek is már ha jön, de azt hiszem én sem olvasnék csak azért egy könyvet hogy ettől többen klikkeljenek vagy ilyesmi. Bár az igaz, hogy nagyon jólesik, meg a komment is. Nálam a szent johanna gimi volt, ami megugrasztotta a statisztikát, és a mai napig minden nap valaki rákattog. De azt is személyes érdeklődésből olvastam, bár igaz ami igaz jót tett a blognak :)
    A recenzióról én is úgy gondolom hogy áldás meg adomány és tisztelettel kell bánni vele. (most úgy néz ki én is fogok kapni, egyet már elhoztam, és nem határidős, csak írjak róla ennyi a lényeg :) ) mondjuk ami az őszinteséget illeti, én eléggé az vagyok szóval nem tudom mi lesz ha valami nagyon nem tetszik:D De az is igaz hogy általában a legrosszabb könyvben is találok valami kis apróságot, ami jó, még Fejős Évában is bírtam, nem sokat de egy pöttyet:D
    Abban is igazad van, hogy, ami mindenhonnan szembejön az nem feltétlenül jó, vagy legalábbis nekem, és van hogy juszt se olvasom el. Szóval hajrá az írással és akár recis akár nem, ha szuper a poszt akkor az a fő :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én nem a több klikkelés miatt olvastam el egy csomó könyvet, hanem hogy legyen miről beszélgetni. :)) olvastam én Kodolányit is, szerintem az egyik olyan posztom, amit a legkevesebben néztek meg. erre mondom, hogy magamnak nem fogok blogot írni, mert grafomán vagyok, de ennyire nem.:)
      ha a rossz könyvekben is fedezel fel valami jót, akkor te nagyon jóindulatú emberke vagy.:D ha a rossz túlsúlyban van, akkor az rossz, és nem is vagyok hajlandó mentegetni azzal a kevéske jóval. én gonosz vagyok és kegyetlen.:)

      Törlés
    2. Nekem az írás alkotás, és olyan jó elnézni, amikor készen van. Persze azért tökjó lenne ha majd többen olvasnának, vagy visszajeleznének, de a tevékenységet már önmagáért is imádom csinálni. lehet nekem ez a flow élmény :D
      Hát, ha rossz a könyv akkor persze a poszt hangulata is kritikai felhangúvá erősödik, de ha találtam benne vmi kis jót, akkor azt is leírom, mert végülis az író belefektette a munkát, energiát, szóval nem csak a jót vagy a rosszat írom le, hanem mindkettőt függetlenül attól melyik van túlsúlyban :)Mondjuk ha elkap az ideg akkor tüskés vagyok, de eddig még nem igen akasztott ki könyv, csak a Hotel Bali :D

      Törlés
  2. Fura, mert én pl. sokszor nem is azért olvasok posztot, mert érdekel a könyv, el akarom olvasni, hanem hogy olvassak egy jó írást...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az utóbbi néhény hónapban én is inkább csak azért járok blogokra, hogy valami érdekességet olvassak. a megosztó könyvek a kedvenceim, mert egészen sokféle hatást tudnak kiváltani.

      Törlés
  3. Hú... hát ez egy nagyon jó kis poszt lett! Igazán gondolat indító, így kénytelen leszek én is "nyúlni" a témát, ha nem gond. :)
    Olyan megvilágításokat, nézőpontokat tudsz ilyenkor felhozni, hogy csak kapkodom a fejem. :)

    Kedvenc poszt: jelenleg a LoveStar, és valóban fáj kicsit, hogy azt bezzeg alig olvasták. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. persze, nyúld le nyugodtan.:))
      pedig aggódtam picit, gondolkodtam is rajta, hogy megjelentessem-e egyáltalán, vagy inkább intézzem el három sorban Lobónál, de ha már úgyis tervben volt egy hasonló poszt, akkor legyen jó hosszan itt.

      igen, a lovestar-ra miattad figyeltem fel, egyszer biztosan elolvasom, mert olyan jókat írtál róla, de ha jól tudom, a kiadó nem is nagyon igyekezett felhívni rá a figyelmet. egy profi sajtós ezt nagyon jól meg tudta volna oldani.

      Törlés
    2. Ez nagyon igaz.
      De ez esetben tekints engem a könyv nem feltétlen profi, de roppant lelkes sajtósának. :))

      Egyébként jó, hogy megírtad a posztot.
      Én az ilyen agymenéseidnél mindig találok (legalább) egy-két olyan gondolatot, ami elsőre idegennek tűnik számomra, aztán végig gondolom, és rájövök, hogy mennyire igaz. Vagy mert adott dolgon még el se gondolkodtam előtte, vagy mert szembesítesz olyannal, amivel kapcsolatban eddig homokba dugtam a fejem.

      Törlés
  4. Hmmm...

    A recis részt el tudom intézni annyival, amit a többiek már jóll leírtak:
    ha másnál olvasom, nem tűnik fel, mert a könyv származása/köszönet a poszt végén szok lenni.
    ha én kapok recit, akkor megköszönöm. a Soullesnél meggyanúsítottak, hogy netről szedtem, hiába ott volt a köszönés :) nehéz elképzelni, hogy megjelenés előtti könyvet hogy olvashat valaki...
    írtátok többen, hogy a recinél finomabban, szebben fogalmaztok, nem marad benne holmi rittyentés. na én ezzel nem foglalkozom :) a kiadó, aki a könyvet adta, valószínűleg olvasta már a bejegyzéseimet, tudja, hogy miféléket írok. miért ne produkálnám azt nekik is, amit egyébként szoktam?

    a blogolásról:
    kezdő vagyok még mindig. olvasónaplónak szántam a dolgot, aztán rájöttem, hogy képtelen vagyok minden egyes könyvről írni. arra azért figyelek, hogy ne csak recik legyenek.
    a visszajelzés nekem is hiányzik. a statisztikát látom, örülök is, ha egy nap több a látogató mint egyébként.
    mostanában úgy vagyok, hogy a moly helyett inkább blogokban barangolok. itt-ott hagyok is kommentet, mert hiába lehetne a molyon is, mégis személyesebb közvetlenül a blogban. örülnék, ha megint feléledne a csevegés a blogokban, ha a moly már ennyire leült.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az, amire gondolok, hogy érződik, hogy keresgélni kell a könyvhöz a szavakat, nem csak a reciknél van olykor, hanem nemrecinél is előfordul, csak ott kevesebbszer, mivel ha jelentéktelen egy könyv, arról nem muszáj írni, csak reciben.
      meggyanúsítottak?? ez elég vicces, egy csomóan megjelenés előtt olvastuk.:) sőt, annyiban irigylem a külföldi bloggereket, hogy ott a megjelenés előtt egy-két nappal már a könyvet is megkapják időnként, az is tök jó, de én szeretek e-ben is olvasni, úgyhogy nekem szinte mindegy.

      én nem vagyok benne biztos, hogy utána néznek, hogy kinek küldenek könyvet, hogy milyen a stílusa, megfelel-e az nekik, vagy hogy egyáltalán állítanak-e kritériumokat.

      tényleg jó lenne, ha felélednének a blogok, mert a szándék mindenkiben megvan, az a múltkori posztomnál kitűnt, csak valahol elakadunk.:))

      Törlés
    2. a statisztikában látszott, hogy megnéztek, nekem ez elég :)

      jó, én minden bejegyzésnél görcsölök és keresem a szavakat. kb. ugyanúgy tudok kínlódni a recivel és a nemrecivel is :)

      Törlés
  5. A recis kérdésre nagyjából megfeleltél, hogy állsz a kérdéshez. A blogolásról meg az olvasottságról meg annyit, hogy míg csak egy maréknyi könyvesblogger volt, akkor persze jobban ment a beszélgetés. De most már olyan sok van, hogy lassan hozzászóláshoz nincs idő. Ezért aztán az ilyen gondolkodós postok mindig jók, mert ott jobban alakul a beszélgetés mint 1-1 könyvnél, amit mondjuk szinte senki se olvasott.
    De ez a kettősség azért kell: ha szeretnéd, hogy legyen olvasótáborod, ne csak a bloggerek hanem külsősök akik véletlenül találnak Rád és megkedvelnek, akkor bizony olyan könyvet érdemes olvasni, ami nagy érdeklődésre tarthat számot. Azt hiszem azért Te is olyan vagy, aki megtalálja az egyensúlyt, népszerű olvasmányok és saját magadnak olvasás között. Így lehetsz elégedett a blogoddal és a hobbiddal, az olvasással.
    Legalábbis én most így vagyok:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, a legtöbbször velem is az van, hogy a könyves posztokhoz nem tudok mit szólni, mert vagy nem olvastam, vagy már olvastam, és teljesen egyetértek, vagy meg sem nézem a könyves posztot, mert nem érdekel a könyv sem. mondjuk ez ritkán van.

      meg azért is érdemes közkedvelt könyveket olvasni, mert elég sok közöttük a jó, úgyhogy még ennyi előnye is van a bloggernek.:)) de tényleg jobb valami egyensúlyt keresni, mert én legalábbis olyan vagyok, hogy gyorsan megunom, ha mindig egyféle könyvet kell olvasnom.
      és igazad van, jól megfogalmaztad, nekem is most ez a célom, hogy elégedett legyek az olvasásokkal, és akkor okés lesz a blog is.

      Törlés
  6. Lassan bennem is érlelődik egy bejegyzés a témáról. :)
    Amúgy én szívesen beszélgetnék, ha jönnének kommentek hozzám. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. írjad, írjad, kíváncsi vagyok, ki mit gondol ezekről a dolgokról.:))
      én olvaslak rendszeresen, csak ugye a legtöbb könyvhöz nem tudok hozzászólni. bár ez ilyenkor nem vigasztalja az embert, tudom.:)

      Törlés
    2. Mondjuk az tény, hogy egy csomó könyvhöz nem is tud az ember mit hozzászólni, én sem kommentelek mindenkinél mindenkor. :)

      Törlés
  7. A recis könyvekhez csak annyit, hogy én megmondtam a kiadóknak - mindnek - akikkel kapcsolatban vagyok, hogy ne is várjanak automatikusan 8-10 pontos kritikákat, viszont 90%-ban meg tudom mondani az író nevéből/stílusból, hogy az adott könyv (amit kérek) tetszeni fog-e vagy nem, és ha valószínűleg nem, akkor el sem kérem, ezért nincsen sok 1-5 pontos poszt a blogon.

    Amit 7-re értékelek, azt az adott stílus kedvelője - szerintem - már nyugodtan elolvashatja, nagyot tuti nem fog csalódni. (Persze vannak kivételek - pld. mint tudjuk a Hollókirály, amit úgy látszik én szeretek csak az egész országban! :D

    Az én kedvenc posztom a Hollós Korvin Lajos-os posztom - persze gyakorlatilag senki nem olvasta -, ezért mindig nagy örömmel látom, ha valaki aznap arratévedt (hátmég hogy kommentek is kerültek oda, sőt ígéret, hogy elolvassák Lajosom könyveit) - kb. ezért az egy posztért és a 2-3 kommentért megérte blogot indítani (nekem). :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én ezt így soha nem jelentettem ki, mert hát akkoriban ez eszembe sem jutott, hogy esetleg probléma lehet belőle.
      én tudom, hogy ez nálam miért volt gond. eleinte nem adott akármelyik kiadó, még csak nem is válaszoltak. (időnként most sem, amiről nekem finoman szólva nincs jó véleményem, de ez van.) az, amelyik meg figyelemre méltatott, valószínűleg örült, hogy még egy terep, ahol beszélnek az egyébként sem agyonbeszélt könyvekről, és igazából nem az én műfajomban nyomultak. a szépirodalomnak is van többféle megnyilvánulása, és nekem megvan róla az elképzelésem, hogy honnan és mitől szépirodalom valami, és hát nem mindig hozták a kívánt színvonalat, még akkor se, ha abban a tudatban kértem el, hogy lehet, hogy tetszene.

      az utóbbi időben persze, hogy szinte az összes kiadó tud a blogok létezéséről, ez már más, mert így sokkal könnyebb olyan könyveket találni, aminek örül az ember, hogy olvassa.

      Lajosod könyvei.:D én olvastam ám a posztot. a könyvet valszeg nem fogom.:D

      Törlés
    2. Örülök, hogy olvastad, sajnálom, hogy nem adsz egyik mûvének sem esélyt. Szerintem valamelyik könyve tuti tetszene mindenkinek. Nem tudom elképzelni, hogy ne így lenne. :)...bár ha épp semmi szükséged egy extra lehúzó olvasmányra, akkor inkább ne! :D

      Törlés
    3. :D én elég érzékeny vagyok politikai beállítottságokra, és mivel ezt így kiemelted nála... végül is, nem mondom, hogy soha, mert sose lehet tudni, még az is lehet, hogy belekezdek egybe, és nem bírom majd abbahagyni.:)

      Törlés
  8. Amikor a blogolást elkezdted, ahogy írtad óvatosabbak voltatok a kiadókkal. Akkor itt egy kis új generációs bloggertörténet :D Talán mi már tudatosabbak voltunk a megkereséseknél.
    Tudtuk kitől szeretnénk nagyon könyveket, mellesleg épp talán a te blogodból hallottunk ilyen lehetőségről először. Van hogy kérünk, és utána alkuszunk.Odaadják, DE vigyünk mellé ezt, vagy azt. De mi már nem fogadjuk el... tovább alkuszunk..., célravezetőbb, hiszen én könyvajánlónak és nem "kritikusnak" szerződtem önmagammal. Fene akarja lehúzni valaki édesgyermekét... Nekik sem érdekük rásózni olyan példányt a bloggerre, amiről utána ír valami nyögvenyelőset. Ez nagyon nem jó reklám. Szóval további ötleteket kérünk. Végül kijön az a megoldás ami nekem is a stílusomba vág és nekik is reklámérték.
    Abban nem értek egyet, hogy akiket megkeres az ember, az ad is valószínű. Sokan válaszra sem méltattak, de van mostmár, hogy kiadó keres meg minket, hogy írjunk.

    A látogatottság kérdése is érdekes történet. Nemrég írtam Soma Mamagésa Tiszta szex c. könyvéről - nem recipéldány volt. Rekordokat döntött, és sajnos kétlem, hogy bármely írásom képes lesz valaha olyan olvasótömeget produkálni mint az a könyv. Nem tudom, hogy a téma, vagy a szerző személye miatt, de tény hogy vannak olyan könyvek amik bezúdítják az olvasókat 1-1 helyre, és ma már látom, hogy ezzel tudatosan lehet például már operálni.

    Én is sajálkozva látom, hogy vannak olyan bloggerek akik nem élnek, hanem visszaélnek a recenziós példánokkal, el sem olvassák őket, vagy olyan felületesek, hogy az már vérlázító. Innen onnan csipegetnek, és írnak valami szöttyöt.
    Mi iszonyúan lelkiismeretesek vagyunk, és az 1-1 recenzióba befektetett munkaóra bőven meghaladja a könyv ellenértékét. És ezt nem azért csináljuk mert 5-ös tanulók vagyunk, hanem mert erre van saját belső igényünk, és szerintem ezt a kiadók is nagyra értékelik.

    Szóval a becsületes munka - úgy gondolom, bármennyien is leszünk a könyves bloggerek - hosszú távon kifizetődő, és megbecsülik a kiadók és olvasók is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. á, amikor én elkezdtem blogolni, nem is hallottunk olyanról, hogy recikönyv. aztán volt egy blog, ahol csak recikönyvekről írt vélemény jelent meg, azt hiszem, 3 vagy 4 ember írta, én ott láttam először, hogy van ilyen lehetőség. aztán vettem egy nagy levegőt, és írtam jópár kiadónak, de 10-ből talán kettőtől volt visszajelzés. be kellett érnem ezzel a kettővel, és az ő kínálatukból választani. az egyik jó volt, a másik nem igazán az én vonalam. aztán ez bővült persze, de most újra körbeírtam, ugyanazoknak is, és azt látom, hogy a helyzet alig változott. a bejáratott kiadók, akik felveszik a kapcsolatot bloggerekkel, azok válaszolnak, akik meg nem akarják bővíteni a reklámfelületüket, azok meg még annyira sem méltatják az embert, hogy visszaírjanak, bocsi, de nem adunk. most a moly miatt könnyebben jut el a recipéldány emberekhez, ott szokott az lenni, hogy bedobnak 10 példányt, szóljon, akinek kell. néhány másik kiadó ezt inkább megtartja saját kézben, követhetően, és csak mélben ír annak a néhány bloggernek, akiknek már küldött. van, aki meg hol ír, hol nem. szóval ilyen téren még mindig korlátozottak vagyunk. van aztán a nagyobb recifelület, mint az ekult, namost ott kifejezetten könyvaj_ánlókat_ kérnek, nem pedig véleményt, úgyhogy ez nálam alapból nem jöhet szóba, ott szinte bármit kaphat, aki oda ír.
      alkudozni sem mindenkivel lehet. volt már, hogy kértem valamit, erre írták, hogy jó, de még akkor olvassam el ezt is. szerencsém volt, mert legalább jó volt a könyv. de volt már, hogy kifejezetten nemet mondtak, mondván az régebbi, olyat nem, válasszak újat. ezt is kiadója válogatja. van, aki nyitott az új felületekre, van, akinek elég annyi, amennyi van.

      egy időben őrlődtem is rajta, hogy a szutyok könyvekre mennyi megkeresés jön, ellenben ha valami értékesebbet, de ismeretlent olvasok, a kutyát nem érdekli. ez soha nem fog változni, úgyhogy kénytelen leszek együtt élni azzal, hogy lehet, hogy ezután meg fog csappanni az érdeklődés a blogom iránt.:D
      egyébként szerintem a bíbor szirom és a fehér posztod, meg az aviátoros fickóról írt voltak a legjobbak, én azokat szeretem. mamagésa valahogy nagyon messze áll tőlem, de nem is szeretnék abba a táborba tartozni, aki ezekre keres a neten.
      hogy gondoltad a tudatos operálást? egy könyv erejéig a blogra csábul, de a nagy többség megmarad a fejős-vass-mamagésa-lakatoslevente vonulaton, őt nem fogja érdekelni egy Dickens vagy egy napok romjai.
      amikor elkezdtem blogolni, belegondoltam az alapján a pár poszt alapján, ami addig megjelent, meg amiket másoknál láttam, hogy mennyire kevesen olvasnak echte fantasyt. mondjuk tévedhettem volna is, de nem, mert arányaiban sokkal-sokkal kevesebb keresés érkezik az ilyen könyvekre nálam, mint a tinglitanglikra. kicsit elszomorított, amikor láttam, hogy az egész itteni időszak alatt a szent johanna gimi többféle módon szerepelt a statomban, eszméletlen sokan rákerestek. oké, elolvastam pár részt, de hogy minek?:) szal ez nem én vagyok, ha valaki jönni akar, akkor ne ilyen könyvek miatt keresse meg a blogomat. jó volt ilyeneket is olvasni, mert néhány órára elszórakoztattak, de nekem alapvetően értéktelenek, úgyhogy leépítem az ilyen olvasásaimat. és ez azzal jár, hogy egy rakat kiadótól megválok, akitől egyébként kapnék recit, mert nem érdekelnek a könyveik.
      egyébként is felállítottam magamban pár szabályt, amit a kiadóknak hozniuk kell. először is, visszajelzés. ha elküldöm a posztom linkjét, akkor ne üljenek rajta kukán, hogy majd csak véletlenül tudjam meg, hogy a fb-ra meg kitették. elég nagy rebellis vagyok, és mindenki meg van hatódva a kiadóktól, de az ilyen kis apróságok miatt eljutottam odáig, hogy ha felém vannak elvárások (márpedig vannak, mindenki felé, aki recit kap), akkor nekem is lehetnek a kiadók felé. lehet, hogy nagyképűség, de az egyik visszajelzés döbbentett rá (megdicsérték a posztom), hogy ez eddig hiányzott. vegyék a fáradságot, és nyögjenek vissza valamit. elég sok időt ölök (ölünk) bele ahhoz képest, hogy elintézzem annyival, hogy ez úgyis ingyen van.

      Törlés
    2. Szerintem a blogod iránt nem fog csökkenni a kereslet, mert az egyik olyan karakter vagy, akinek a személyére is kíváncsiak az emberek, tehát a könyvek nélkül önmagad bevonzod az embereket. De ilyen még Angelika, és egy páran. Akkor pártolnak csak el az Olvasók, ha a recenziós példányok miatt elkezd valaki prostituálódni, de ez itt meg nem fog felmerülni soha :D

      Még csak most tanulom a blogbizniszt, és a Soma könyv rengeteget segített ebben. Nekem kifejezetten tetszett az újszerűsége, és elég jól értékeltem, remek anyag a maga kategóriájában. De Kb ki is vehetem a népszerű bejegyzések részt mert a Tiszta szex-et egyetlen más ajánlóm se fogja soha leverni ebben az életben :DDDDD
      A másik, hogy először hülyéztek le nyilvánosan, majd neveztek hisztérikusnak, mert nem csak dícsértem, de kritikai észrevételem is volt a könyvvel kapcsolatban. Tehát ha népszerű könyvet vállal az ember, átcsúszhat a dolog alpáriba. És hát először kellett törölnöm megjegyzést kifejezetten ártalmas rosszindulat miatt... Szóval ezt is megértük, tanulságos volt.

      A hozzászólások sajnos a minden mindennel összekapcsolás miatt már teljesen szétforgácsolódnak. 1-1 poszt mellett még ott a facebook, a MOLY is ahová lehet reagálni. A régebbi blogoknál ez szépen műxik, - kicsit irigyellek is benneteket "régieket" :DDDD - az újakra mire beszokik valaki, és elkezd véleménezni - a sok opció miatt - már nagyon nehéz, én nem is nagyon reménykedek ebben :D

      Amit a visszajelzésről mondtál az nagyon jó, és remélem sokan megfogadják amit leírtál!!! A recenziósoknak (szörnyű ez reci szó) igen is ragaszkodni kell ehhez, fel kell állítani a mércét. Ki kell fejleszteni a "recenziós öntudatot", a bokaösszecsapásos-alászolgája-lécci-kérünk-ingyen-könyvet korszak lejárt. A bloggereknek tudatába kell vésődjön, hogy ez nem jótékonysági alap, hanem kvázi munkakapcsolat, papír nélküli megállapodás ami addig tart míg mindkettőnknek megéri.Ha bármelyik oldalról rossz szájíz kezd kialakulni, akkor nem biztos hogy a jövőt együtt kell folytatni.

      (A Bíbor szirom egyébként a legjobb volt amit idén olvastam, Howard Hughes pedig akkora kurafi volt, hogy érdektelen anyagot nem nagyon lehet összehozni róla :D Nekem Pénelopeia a kedvenc, a könyvet mellesleg nem sok ember fogja elolvasni az tuti :D:D:D) Ez van ... :D

      Törlés
    3. na, látod, ilyenkor is elgondolkodok, hogy nekem még egy tisztességes troll se jutott soha. de miért??:D
      nem kellett még kommentet törölnöm, senki nem hülyézett le, nem kötöttek bele a véleményembe, meg semmi ilyesmi.

      én igyekszem nem szétforgácsolódni. nem látom sok értemét. blogom van, a blogra írok, ide érdemes reagálni is, és másnál is ezt tartom szem előtt. blogbejegyzéshez a blogra írok, hacsak nem alakult már ki a molyon egy jó kis eszmecsere, bár újabban nem fenyegeti ilyen veszély a posztokat. ez egy remek terep bármihez, véleményhez, beszélgetéshez, tudakozódáshoz.

      abban nem reménykedek, hogy a kiadók olvasnának.:D lehet, hogy csak túl kishitű vagyok, és néha azért idenéznek.

      én olvastam a Pénelopeiát, de nem igazán tetszett. mondjuk az már jelent valamit, hogy még ennyi idő távlatából is emlékszem rá, hogy miről szólt.:)

      Törlés
    4. Tudod minek érzem ezt a részt? Mintha blogger teamet tartanánk :) Az Olvasó valószínű nem feltétlen élvezi, de számomra nagyon tanulságos, lévén ez a hely ahol ilyenekről lehet dumálni :DDD

      Törlés
    5. meeting.:D
      én mindig élvezem, ha a háttérről kapok infókat, vagy kulisszatitkokról.:)) ilyen is kell néha.
      meg tök jó az is, hogy elindul egy gondolat, most Lobótól, és akkor arra reagálnak bejegyzésben. régen is ez volt, tök természetes volt, hogy sokszor posztokat írtunk komment helyett.

      Törlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  10. Mire végére értem a kommenteknek is, már nem tudom, pontosan mi volt a bejegyzésben, így újra át kell futnom most, h véleményt tudjak mondani. De ez nem baj, én nagyon szeretem az ilyen hosszú kifejtős témákat. :D

    Majdnem egy hónapja van blogom, de lefogadom, h még egy teremtett lélek sem tévedt rá.. :D Igaz, oka is volt, eddig egy könyves bejegyzés van, a többi az személyes. De most olvastam ki végre 2 könyvet, lesz miről írni!

    Amúgy én csak most hallottam a recenziós könyvről mint olyanról, és bár érdekel, azért van bennem egy kis távolságtartás azok alapján, amiket írt róla egy-két blogoló.

    Sokszor én is azért nem írok kommentet, mert vagy nincs hozzáfűznivalóm, vagy egy előttem szóló már leírta amire gondoltam, esetleg nem tudok mit mondani a témában. Azzal viszont teljesen egyetértek, h az ilyen poszt végén kialakuló beszélgetések nagyon jók. :)

    U.i.:Fáradtan romlik a helyesírásom, így kénytelen voltam törölni az előző bejegyzésem. (De lehet csak a klaviatúrám tett ellenem jó szokásához híven-bár akkor is én voltam az, aki nem vette észre... Hmm. Már le is írom a magammal való beszélgetést..nem jó jel. Megyek aludni! :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. megkérdezhetem, hogy hogy tévedtél fel a blogokra? és mi vitt rá, hogy te is blogolni kezdj?:)
      én mondjuk ügyelek rá, hogy a könyvesblog az csak szimplán könyves legyen, mondjuk egoblogra nincs is igényem, bár időnként látom, hogy szokták keverni a kettőt, de azért elég ritka.
      sztem a recikönyveket ki kell próbálni, mert kiadófüggő, ezt nem győzöm hangsúlyozni. ha kifogsz egy profi marketingest, fel sem fog tűnni, mert én azt szűrtem le, hogy rajtuk múlik a dolog.

      kellene valami pipa a posztok mellé, hogy ott jártam, olvastam, tetszett, és ebből látszódna, hogy még ha nem is szólunk hozzá, azért figyelünk.:)

      Törlés
  11. Annyit akartam kiemelni nála, hogy az életében bármilyen politikai erő volt hatalmon (szocialisták, kommunisták, nácik), az utálta őt, mert teljességgel megvesztegethetetlen és megalkuvás mentes volt. - Respect! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja, hogy csak ennyi? :) én úgy vettem ki a szavaidból, hogy volt neki valami konkrét politikai meggyőződése, ami kiüt a regényeiben is. de akkor ez így más.

      Törlés
  12. Sajnos amióta átkerültem Kecskemétre nincs időm, pontosabban sajnálom az órákat a net előtt tölteni (munka után), így nagyon visszaesett a blogolvasással, hát még a saját blogom írásával töltött időm - majdnem nulla :(
    A recis posztokat én félve, és nagyon kétkedve olvasom (Nima, te kivétel vagy, mert ismerem az ízlésed és nagyon egybeesik az enyémmel:D). Mindig az van bennem, hogy most mennyire őszinte, és hogy most nekem vagy a kiadóknak írnak. Tudom, hogy ha sűrűbben olvasnám a kedvenc blogokat, akkor én is meglátnám azokat az apró eltéréseket, de jelenleg a blog olvasás nagyon háttérbe szorul. Aminek egy előnye van, nem veszem ész nélkül a könyveket. :D
    Nagyon hiányzik a reggeli kávém mellé az 1-2 órás blog-bogarászás, de ezek most nekem kiesnek - ezért az egyért visszamennék Kanadába. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sajnálom is, hogy nem blogolsz valami sokat, mert tök jó könyveket tudsz olvasni. de talán jobb is, hogy nem érsz rá netezni, mert az azt jelenti, hogy zajlik az élet.:)
      azért ne menj vissza Kanadába, inkább szombat reggelente szakíts egy kis időt.:D

      Törlés
  13. Csak, hogy ne legyek ghost: ez a poszt most 2019-ben is tanulságos :) Kiadói visszajelzések nem fejlődtek, sajnos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hű, jó régre visszanéztél.:D
      igen? az nagy kár.
      amit észrevettem magamon, hogy amikor posztot idéznek, ami az egekbe méltatja a (természetesen reci) könyvet, azt abszolút nem veszem komolyan, ha csak lehet, áttekerem. nem kétlem egyébként, hogy biztosan van, akinek ez segítség a döntésben, és feltétlenül ki kell használni a reklámozásnak ezt a módját is, de én jobb szeretem, ha egy kicsit nagyobb kerülővel jut közel hozzám a könyv, pl. interjúk, vagy ha már egyébként is várom, mert feltűnt eredetiben.

      Törlés