Home » , , , » Dan Wells - Szörnyeteg úr (John Cleaver 2)

Dan Wells - Szörnyeteg úr (John Cleaver 2)

Written By Tara Nima on 2013/09/30 | 7 megjegyzés


A Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe.
De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár.
John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban - az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget - most átveszi az uralmat.
Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet.
Ez a díjnyertes kötet még több borzongást és izgalmat ígér, mint a trilógia előző része. Dan Wells előre is bocsánatot kér a rémálmokért.  


Gondolom, nagy titkot nem árulok el, hogy John és a Szörnyetege mostantól kéz a kézben éldegélnek egy bőrbe bújva. Hol John az úr, hol a Szörnyeteg, ezt lesz, aki megbánja. (cenzúrázott rész.:D) Hogy én hányszor kívántam, hogy vesszen az a macska... na mindegy.
Azzal, hogy John kiengedte a börtönből a saját démonát, fel is nőtt. Az előző kötethez képest csak egy év 5 hónap telt el, mégis úgy tűnt, hogy a srác éveket öregedett. Talán mert eddig megpróbált normális tininek látszani, akkor is, ha más nem látta, ez most megszűnt. Amikor egyedül volt, azzá vált, akit mindig is el akart nyomni magában, és ettől felszabadult, bár tudta, hogy helytelen minden, amit az erejének engedelmeskedve tesz.
Az egyik démon elmegy, jön helyette másik, és közben volt egy olyan érzésem, hogy a felszínen remekül szolgálja a cselekményt ez a szál, a mélyben viszont ott van a valódi jelentése: a Johnban, és a hozzá hasonlókban megbújó erők jelképe és tükörképe. Hogy szinte az első könyvet írta át Wells, megismételve az összes lényegi aspektust? Kit érdekel? Én elvesztem Johnban. Annyira szuggesztíven írta meg, hogy teljesen bevonzott, és amikor felnéztem a könyvből, kinézve az ablakon az jutott eszembe először, hogy mi a francot keres már megint az a kurva macska az ablakban. (Nekünk is van macskánk.) Veszélyesen hatásos a lélektani része, és az mondjuk nem teljesen igaz, hogy az első könyv pepitában, mert csavar a történeten itt-ott, de megmaradt a biztonságot jelentő első könyv keretein belül.
Részemről értékelném, ha írna egy teljesen reális regényt egy szociopatáról, és bár nincs kifogásom a misztikus démonos szál ellen, ez sokat elvett a történet éléből. Annyi előnye viszont volt, hogy az emberi gonoszság válláról kicsit levettük a terhet, és átruházva azt a démonokra, a kínzások és bántalmak okai a személyesből átmentek valami determináltba, amit az ősi gonosz hoz magával, és igazából nekünk, embereknek ehhez nincs is sok közünk.
Merthogy ezzel élesen szembeállítva ott volt a gyönyörű Brooke, akit John emberfele mélységesen szeretett. A szörnyeteg fele is, csak nagyon eltérő dolgokat akartak vele csinálni. Egy pontig csak a tűz volt képes megnyugtatni John-t, aztán eljött a pillanat, amikor Brooke mellett is biztonságban érezte nem csak magát, de maga mellett a lányt is.
Viszont a legvége csúcs. Nagyon remélem, hogy nem csak egy része lesz még neki, mert ezt a vonalat lehetne folytatni, ha nem is a végtelenségig, de ilyen lélekből, mint amilyen John is, simán kijön még jópár rész. Talán Wells is lát még benne fantáziát, és visszanyúl a témához egyszer.

Kiadja a Fumax.


SHARE

About Tara Nima

7 komment :

  1. Ne már! Te elárultad azt, amivel én direkt ködösítettem. :D
    És ugye, hogy szuggesztív? És ugye, hogy még nagyobbat ütne misztikum nélkül? Jaj, annyira jó, hogy nem csak nekem fixa ideám ez!
    És jelzem, én előbb voltam szerelmes Johnba, és nem félek szociopatává válni, ha le akarnád csapni a kezemről! ;)

    Meg egy kis technikai helyreigazítás... kevesebb, mint 1 év van a két rész között. Ha jól emlékszem, olyan 4-5 hónap. Szóval John kevesebb idő alatt "öregedett" a szörnyeteg miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most hirtelen nem tudtam, hogy mit nem kellett volna elárulnom, de kicenzúráztam.:D
      nagyon. én most kerülöm az embereket, ha meg muszáj együtt lennem velük, nagyon kedves vagyok.:D
      igen, nagyobbat ütne, de szerintem így bátrabban feszegette a témát Wells. azt hiszem, így jobban a dolgok mélyére tudott hatolni.

      az idő nem volt benne pontosan, csak hogy 16 lesz hamarosan. mondjuk a suliból számolhattam volna, de mással voltam elfoglalva. :D

      Törlés
    2. De le van írva valahol az elején, hogy mennyi idő telt el. Tél volt az előző végén, most meg tavasz végével indulunk.

      Törlés
    3. eh, erre nem figyeltem. nem ez volt a lényeg.:D

      Törlés
    4. ja, de tényleg, most megnéztem, 5 hónap telt csak el.
      mondjuk biztos, hogy azért is volt az az érzésem, hogy közben sokkal felnőttebb lett, mert most pl. alig lógott Max-szal, nem biciklizett, hanem autója volt, meg a nagyon tinis dolgok, pl. ps-sel játszani, az most kimaradt.

      Törlés
    5. Hál' istennek Max most ebből a körből kimaradt! Én nem bírtam már az első részben sem. Sokkal jobbak voltak a pszichológusos részek, itt meg ugyebár a macskásak.
      És tényleg... a bicikli! Na, nekem meg z nem tűnt fel. :D
      Megjegyzem, forgattuk volna rendesen a szemünket, ha ezek után John leülne PS-ezni, nem? :D

      Törlés
    6. pedig Maxnek voltak értelmes hozzászólásai. igaz, ő az a tipikus butasrác, totál átlagos, amilyen egy 16 éves szokott lenni általában, de nem sok vizet zavart az első részben sem. mondjuk túl sokat nem tett hozzá a könyvhöz, inkább arra volt jó, hogy lehetett mellette hangosan gondolkodni.
      ezek után ps-ezni nagyon beteges lett volna... :D

      Törlés