Sorozatok, YA, meg úgyis szombat van, semmi dolgom

És ilyenkor kedvem támad posztot írni.
Olvastam reeánál a Flavia de Luce könyvről, és majdnem kedvet kaptam hozzá. De csak majdnem. Mert ugyan szintén nem én vagyok a célközönség, de ettől még lehet, hogy bejönne, vagy ha nekem nem, kisnimának biztosan. Bírja az ilyen könyveket.
Aztán elolvastam azt a mondatot, hogy 'odakinn már a hatodik rész fog megjelenni', és akkor egy picit felment bennem a pumpa. Nem egyszer jártunk már úgy (sőt, újabban szinte csak így járunk), hogy elkezdtünk egy sorozatot, aztán a kiadó egyszercsak beintett, hogy ez neki innentől nem éri meg, nem folytatja. Olykor nem látjuk, mennyire reális a "nem éri meg", vagy inkább csak pillanatnyi érdektelenség, amivel egy éles kanyart véve aktuális trendet váltanak, de nem hiszem, hogy ezzel nekem foglalkoznom kellene. Amikor az Alexandra azon gondolkodik, hogy befagyasztja az Erikson-könyvek megjelentetését, holott már csak három könyv van hátra a 10 kötetes sorozatból, vagy amikor az Ulpius nem folytatja az egyébként hatalmas rajongótáborral rendelkező írók sorozatait, az Egmont úgyszintén nem folytatja pl. az Ilona Andrews könyveket, pedig baromi jók, és még sorolhatnám, ott én azt gondolom, hogy bennem már elfogyott a bizalom.
Nem vagyok hajlandó egy újabb sorozatra pénzt áldozni. Lehet, hogy jönni fog a második rész. Esetleg még a harmadik is. De nagyon kevés az a sorozat, amit végigvisznek a kiadók, és nincs okom feltételezni, hogy miért épp ez lenne a kivétel. És innentől nem fogom a gyerek szívét fájdítani semmivel, mert aztán úgy járunk, mint a Könyvmolyképzős Olimposz lányaival. Megjelent két rész a hatból, a kiscsaj épp időben olvasta, és állítólag jönne majd egyszer a folytatás is (de sztem nem jön), viszont addigra már kinő belőle, úgyhogy most már azt mondom, hogy minek. Oké, a többieknek biztosan jól fog majd jönni, akik esetleg rácuppantak, és még beleférnek az olvasói korosztályba, de hadd legyek már önző, és innentől ez hadd ne érdekeljen.

Úgyhogy eldöntöttem, hogy oké, jöhetnek az új sorozatok bevezető kötetei, lehet az olvasók előtt elhúzni a mézesmadzagot, én ugyan több sorozatba nem fogok belekezdeni. És ahogy hallom, nem csak én vagyok így. Még úgy sem, hogy tudnám folytatni angolul. Akkor már inkább elkezdem angolul. Mert én ilyen dacos vagyok és önző. Esetleg megvárom, míg megjelenik az összes rész, és majd akkor elkezdem.
Viszont ha belegondolok, hogy hány embertől olvasom újra és újra, hogy nem, nem fog új sorozatba belekezdeni, mert az eddigieket sem folytatták, és mi van, ha ezeket sem fogják, szóval ha belegondolok, nem tudom, hova fog ez vezetni.
A kiadók részéről abszolút jogos, hogy nem folytatnak olyan sorozatot, ami nem hozza vissza nekik az árát. Másrészt meg ott vannak az olvasók, akik minek kezdjenek el venni egy sorozatot, ha félúton úgyis befagyasztják.
És akkor itt szokták elővenni az e-könyveket meg kalózokat, de erről is hallottam már mindenfélét, legfőképp azt, hogy  a kalózok akkora kárt mégsem okoznak, mint amennyire ezt próbálják a kiadók elhitetni. Grettyvel szoktak emiatt hatalmas vitáink lenni. :D Ő nagyon kiadópárti, én meg nagyon kalózpárti vagyok, és ezidáig még senkinek nem sikerült meggyőznie a másikat az igazáról. :))
De ez egy dolog, sokkal érdekesebb figyelni a világ alakulását, és rájönni, hogy baromira le vagyunk maradva. Olyan ez, mint a bűnüldözés - a legtöbb szervezett bűnöző sok-sok lépéssel a rendőrség előtt jár, pedig épp fordítva kellene. Itt is, inkább a kalózok elé kellene menni. És akkor itt jönnek az érvek az áfáról meg a jogdíjról, de sajnos ez a világi életben történő változásokat nem érdekli, az halad szépen a fejlődés útján. Aki lemarad, az húzza valameddig, és részemről nagyon örülök, hogy már vannak kiadók, akik felismerték, hogy fel kell venni a kesztyűt, és fel kell kínálni a legális alternatívát azoknak az olvasóknak, akik ezt igénylik. Lehet, hogy még kevesen vannak, és lehet, hogy egyelőre nem ebből fogja a vezetőség a harmadik nyaralását a Karib-tengeren tölteni, de minden kezdet nehéz.
Na, mindegy, ez valszeg az én életemben még úgysem fog megoldódni.

A másik, hogy régebben ki voltam akadva a sok igénytelen ya-könyvön. Most reggel beleolvastam a Jane Eyre-be, amit 10 évesen olvastam először, és azóta még néhányszor. És rájöttem, hogy 10 évesen mennyire nem érdekelt az igényes nyelvezet, és nem azért olvastam 15 évesen sem, meg 20 évesen sem. Egyszerűen hidegen hagytak a nyelvi képek és a színvonal. Nem figyeltem a szép szófordulatokra, az igényesen megírt jellemzésekre, lekötötte a figyelmem a történés, a lelki folyamatok feldolgozása és átélése. És hiába háborgunk mi, hogy miket olvasnak most a fiatalok, ők is pont ugyanígy vannak vele - és aztán ha sokat olvasnak, valószínűleg ők is anélkül kezdik el igényelni a nívósan megírt regényeket, hogy ennek tudatában lennének. És ez persze nem azt jelenti, hogy a régi olvasmányokat le kellene nézni, vagy ki kellene selejtezni, azok egyszerűen csak más korszakokat képviselnek. Nem kell őket újraolvasni, csak szeretettel emlékezni rájuk.
Ti be tudjátok lőni, melyik könyvekkel léptetek színvonalat?