Címtelen poszt a romantikusnak csúfolt regényekről +18

Tudom, hogy valahol mélyen nekem is van egy romantikus énem, de mindig eljön a pillanat, amikor szembesülnöm kell azzal, hogy nekem bizony igencsak mást jelent a romantika, mint a nagyátlagnak.
Megint a kezembe került egy olyan könyv, ami a végtelenségig lealacsonyítja mind a férfit, mind a nőt, az aktust kettejük között, az érzelmi viszonyokról már nem is beszélve. Ilyenek voltak azok a könyvek, amik anno kiváltották belőlem néhány kitörésem a "romantikus" könyvek ellen, amin jól meg is sértődtek páran. Akkor kicsit rosszul éreztem magam emiatt, hiszen a romantika nem az én asztalom, joggal lehet rajtam számon kérni, hogy mit erőlködök akkor vele.
Azóta viszont olvastam pár, számomra is igényesnek minősülő regényt, bár ettől függetlenül is azt kell, hogy mondjam, nem kell otthon lenni a romantikában ahhoz, hogy bárki is meg tudja állapítani, hogy az adott könyv hozza-e az elvárt színvonalat, avagy sem. Mert ez az a téma, ami mindenkinek az életében jelen van ilyen vagy olyan módon, van róla véleménye, és teljesen mindegy, hogy olvassa-e, vagy az utcán jön vele szembe. Bárki is a kezébe vesz egy mostanában divatos könyvet, fogja tudni, hogy a saját hozzáállásához képest mennyit tud neki nyújtani.

A régi szép időkben a hajam tépve vágtam a szoba sarkába a könyvet (persze, csak képletesen, nem szokásom vagdalkozni), hogy még egy ilyen igénytelen, minőségen aluli szart...
De kezdjük ott, hogy lehetnék jóindulatú. Kereshetném a könyvben a pozitívumokat. Akkor vegyük sorra, hogy mik lehetnek azok.
- betűk vannak a lapokon. (oké, nem poénkodok.)
- a szereplőknek végülis van karaktere, lehet tudni, ki a lány, és ki a fiú, és nem csak a nevükből.
(nagyon gondolkodok...)
(még mindig gondolkodok)
- hát, a téma nem túl eredeti, de legalább összefogja a cselekményt.
- van benne ügyvéd, zsaru, zenész, sportoló  (akármi, merthogy semmi jelentősége, milyen foglalkozást űz)
(megint gondolkodok)
- a stílusa sem olyan rossz
(feladom)

Van viszont egy rakat hibája.
Először is, az elvi vezérfonalat, ami végigmegy a könyvön, nem tudom összeegyeztetni a saját elveimmel, amiből higgyétek el, nincs sok, szóval éppen lehetne hozni az alacsony elvárásokhoz is az alacsony minőséget, de mivel kardinális pontokban homlokegyenest mást gondolok, ez jelen esetben kivitelezhetetlen.
Hogy mire gondolok? Először is, a nő és a férfi egymáshoz való viszonya. Bár tudom, hogy a férfi egy külön állatfaj (emberem mondja mindig, ő pedig csak tudja), mégis kikérem magamnak, hogy egy pasi minden nőt szexuális segédeszköznek tekintsen.
És ebből adódik minden további negatívum.
Tegyük fel, hogy két vadidegen megismerkedik egymással, mondjuk egy rendezvényen.

Az író próbálja úgy megoldani, hogy mind a kettejükben lejátszódó dolgokról kapjunk egy kis képet, ezért az írásmód e/3, de váltott nézőponttal. Ez egy remek ötlet egyébként, főleg ezeknél a könyveknél, de az írónak vigyáznia kell, hogy egyik karakternél se essen ki a szerepből, és itt szokott elvérezni a dolog. Jelen esetben mivel az író nő (mi más lenne), a női karakter megformálása hitelesre sikerült, amennyiben egy kiéhezett, naiv, picit ostobácska, a lelke mélyén kurvulni szerető, anyagi gondokkal küzdő nő megformálása volt a cél. Nincs bajom az egyéjszakával, nincs bajom a pasicserélgetéssel, mint ahogy azzal sincs, ha egy nő végre farokhoz jutva kihasználja a lehetőséget, és még azzal sincs, ha ezzel anyagi előnyökhöz tudja magát juttatni. Viszont azzal van bajom, hogy hagyja magát egy olcsó, lepukkant motelbe berángatni, mint akinek tényleg mindegy, csak legyen már valami. Belső tartás nuku, csodás kezdet ez.
És úristen, EZ EGY HÍRES EMBER! Jaj, tud majd mesélni az unokáinak! Jaj, mennyire fogják őt irigyelni a barátnők!
És úristen, MEKKORA FARKA VAN!!
Én lennék túl igényes, vagy finnyás? Vállalom.

Aztán ott van az a rózsaszín (piros, zöld, kék, akármilyen) tűsarkú. Hogy valaki tűsarkúban keféljen, az nagy divat a pornófilmeken, és nyilván a fetisisztáknál alapkövetelmény, minden egyéb más esetben csak hátráltató tényező. Persze, végülis maradhat a nőn közben is, de szerintem nevetséges, kényelmetlen, ráadásul színes. ?!
Amitől teljesen szét szoktam csúszni, az, amikor a pasi dákója a feje tetejét verdesi. Nagyon kevés olyan nőt ismerek, aki szereti, ha a torkáig felér, persze, előfordulhat, hogy kedvenc női karakterünk éppen ez a típus. Ha könyvet olvasok, számomra irreleváns, kinek mekkora. Csakhogy ezek a könyvek ezért íródtak, megmutatják a nőknek, hogy a hatalmas, nagydarab, színizom sportolóknak (akikben egyébként annyi dopping van, hogy örülhetnek, ha feláll nekik), akkora, de akkora farkuk van, hogy már a látványától el lehet élvezni.
Őszintén szólva engem ez taszít. Az meg főleg, amikor a barátnőtől kell megtudni, aki meg más nőktől hallotta, akik még tapasztalták is.
Itt nekem elveszik a férfi varázsa, és nagybetűs Férfiból, aki lehetne belőle, átavanzsál egy húsdarabbá. Valahol tisztában vagyok vele, hogy egy férfi egyik legfontosabb ismérve (egymás között), hány nőt sikerült megdöntenie, de amikor a farokméret az első, ami eszébe jut róla bárkinek, na, az nekem már lealacsonyító. Pláne, hogy ha ezt így minden utánjárás nélkül az arcomba nyomják. És  mi van a többi fickóval? Be vannak számozva nagyság szerint?
És ez az a pont, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy nem csak a nő a segédeszköz, de a pasi is. Hogy ez kinek jó, nem tudom, de mivel szokták szeretni az olvasók ezeket a könyveket, valamilyen igényt biztosan kielégít. Szerintem egyszerűen csak arról van szó, hogy az írónak semmi, de tényleg semmi fantáziája nincs, hogy egy rendes történettel rendelkező könyvet összehozzon.
A nő saját énképe is kardinális kérdés szokott lenni. Az 5 kiló súlyfeleslegtől kezdve a nem elég szőke a hajamon át elég változatos a kifogások listája. Azt külön szeretem, amikor a nő önjellemzése alapján látok magam előtt egy unalmas, szürke kisegeret, aki annyira nem csúnya, hogy ronda legyen, de nem is szép. Szóval olyan átlagos, akik rendszeresen mennek el egymás mellett az utcán. Aztán ahogy a pasi szemén át látjuk, a nő bombanő lesz, csodás, karcsú lábakkal, angyalian gyönyörű arccal, tökéletes alakkal. Rendben, senki nem úgy néz a tükörbe, hogy ő a világ legszebb nője, de valami elképzelése mindenkinek van, hová sorolja magát a szépségmércén, és ekkora szakadék a valóság és az énkép között nevetséges és hiteltelen.

És akkor jöjjön a pasi.
Váltott nézőpontban vagyunk, látunk egy kicsit a fickóból is.
Neki tetszik a nő, és ezt onnan tudjuk, hogy a farka elkezd keményen feszülni a nadrágjában. És még egy szót sem beszélt a nővel. Tehát a nő csodálatos jelenség, akit meg kell fektetni, hogy egyébként mi a helyzet a fejében, lelkében, szívében, az érdektelen. Ennyik vagyunk: ha feláll, megdöntenek, ha nem áll fel, odébb állnak, és keresnek mást, akire feláll. Ez valahol így is van, sőt, alapvetően minden emberi kapcsolat alapja: ha tetszik, jóban akarok lenni vele, mert érdekel, ha meg nem, akkor közömbös vagyok.
Csak itt meg van ideologizálva valami elkent érzelmi maszlaggal, amit úgy fogalmaz az író, hogy a nő "valamit csinált" a pasival, amitől nem tud mégsem a gatyájában maradni.
Láthatóan a férfiszereplőre kíván erőltetni valami érzelmi reakciót, csak nem tudja, hogyan is kellene ezt kivitelezni. Látni nem látunk mást, csak hogy remekül működik közöttük a kémia, ami örvendetes, ám mivel hiányos az érzelmi megformálás, lesz egy kis hézag a történetben, és olyan mondatok kerülhetnek egymás mellé ugyanattól az embertől, hogy "nagyon akarja ezt a nőt, őt, és csakis őt akarja" és "legalább majd újra az ágyában lesz, és tökéletesen ideiglenes lesz a viszonyuk". És akkor ülök döbbentem, hogy mi  van? Akarja a csajt, vagy nem? Akkor meg mit arcoskodik itt az ideiglenes viszonnyal?!
Merthogy mindennek az előzménye az volt, hogy a pasi, kockáztatva, hogy lebukik egy paparazzi előtt, berángatja az olcsó lepukkant motelbe vágyai tárgyát (jelen esetben a tárgyat szerintem szó szerint kell érteni), aztán meg lesmárolja a nyílt utcán, és mivel a srác balhés, híres, és gazdag, és pont egy botrány kellős közepén van, életszerűtlen, hogy legalább egy lesifotós ne követné minden lépését, mégis gondolkodás nélkül bevállalja a lebukást. Szóval nem kicsit akarja a csajt, de akkor meg ne jöjjön már nekem az író azzal, hogy csak egy kicsit akarja megdugni, aztán neki már mindegy is.
Tudjátok, hol tettem le? A szexmentességi záradéknál. Adva van ugyanis a balhés pasasunk, szexbotrányokkal, állítólagos házasságtöréssel egy csapattársa feleségével, amit úgy kívánnak elsimítani, hogy feleségül vesz egy szép, ám ismeretlen és kedves lányt, ezzel helyreállítva a jó hírnevét, és így majd leszáll róla a sajtó. A csaj viszont, hogy ne essen még jobban bele a srácba, kiköti, hogy szex nem lehet. (már nem tökmindegy?!) És ezt a záradékot mindenki örömmel fogadja, az ügyvédek helyeselnek, kedvenc pasink meg fapofával tudomásul veszi. De az írónő az egyetlen, akinek ez a helyzet jó, mert így belesodorhatja  a szereplőit egy csomó hülye helyzetbe, hiszen milyen vicces már, hogy ha valaki szexel a házastársával, azzal szerződést szeg, és iszonyat sokat kell neki fizetnie, tehát bármennyire is vágynának rá, el kell velük kerültetni, legalábbis egy ideig. Biztos marha jót tesz egy balhés pasinak, ha otthon sem kapja meg, de máshova sem mehet, hiszen pont a balhé meg a reflektorfény elkerülése lenne a cél, amit ezzel a húzással jól pofán is csapott az írónő.
Szóval megállapíthattam, hogy ez a könyv roppant ostoba, teljesen felesleges vele időt tölteni.

Azt hiszitek, ez az egész könyv? Hehe, nem.
Összefoglalva annyit tudok róla mondani, hogy közhelyes, klisés, minden egyedi ötletet és karaktert nélkülöző, a végtelenségig közönséges és mint mondtam, ostoba könyvet sikerült kézbe vennem, és a negyedéig eljutnom.
Egy rakat ilyen van a piacon, és nem csak maga a könyv háborít fel, hanem már a tény is, hogy emberek ezt megveszik, bekajolják, és igénylik, hogy ilyen, csekélyke történettel rendelkező lapos és sekélyes szarral szórakoztassák őket.

Most komolyan, miért olvasnak ilyen könyveket azok, akik ilyen könyveket olvasnak?