2014/02/15

Könyves sekélység

Nemrég beszélgettünk facebookon a műfajokról, szépirodalomról, fantasyról, kinek mit jelent, és miért olvas éppen olyat, amilyet olvas.
Ez valahol egy örök ütközőpont, hogy a szépirodalom nem fér meg a ponyva mellett, nálam meg olyan szinten le van egyszerűsítve, hogy ami nem szépirodalom, és nem tudományos értekezés, az ponyva, és szeretem, és kész. Mármint ennek is az igényesebb fajtáját kedvelem.
Él bennem egy kép a szépirodalmat olvasó emberről: barna haja van, vagy kopaszodik, ritikülje van és irhabundája, komoly ember, fontos és világmegváltó dolgokon gondolkodik egyfolytában, kötött kardigánban jár, és porceláncsészéből issza a teát. Nem bírja a morbid humort, és élvezettel dagonyázik az emberi lélek mindenféle bugyraiban, és minél sötétebb és embertelenebb az a bugyor, annál érzőbbnek és együttérzőbbnek gondolja magát.
Én nem vagyok ez a szépirodalmat olvasó típus. Színes a hajam, szeretem a morbid humort, és nem érdekel az emberiség nyomora, történjen az akármikor. Nem látok mást magam körül, csak ezt, és ha még erről is kellene olvasnom, hát  ... maradjunk annyiban, hogy cseppet sem élvezném.
Számomra a szépirodalom az, amit nemhogy nem élvezek, de az esetek többségében nem is értek, és nem vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy ez az én hiányosságom lenne.

Azt gondolom, hogy az ember alapvetően teli van mindenféle gondolattal. Van, akik ezt meg tudják beszélni saját magukkal, és van, akik ezeket a gondolatokat annyira fontosnak találják, hogy úgy érzik, feltétlenül meg kell osztaniuk másokkal is. A kevésbé kvalifikáltabbaknak elég, ha csak folyamatosan beszélnek, mások nem átallják le is írni. És kevés ember gondolatai annyira érdekesek számomra, hogy kíváncsivá tegyenek.
Szerintem a jó szépirodalom élvezhető, érthető, és elgondolkodtatja az embert. De ez igaz lehet egy ponyvára is, csak amíg egy ponyvában nem nyomják ezt direkt az arcomba (mármint hogy a könyv nagyon okos, és nagyon lehet gondolkodni a témáin), addig egy szépirodalmi könyv túl direkt nekem. És mondom, sokszor nem is világos számomra, hogy most azon kívül, hogy ömlik felém xy gondolata a falusi tyúkszaros tojás által közvetített vidéki és klasszikus értékekről, vagy a szomszédasszony lila foltjából kikövetkeztethető társadalmi hanyatlásról és az emberiség satnyulásáról, van-e valami alja annak, amit mondani akar, vagy csak úgy jönnek a gondolatai, mint reggel a klotyón bambulás közben.

A ponyva egyáltalán nem lebecsülendő. Szórakoztat, kikapcsol, és olyan tág palettán lehet válogatni, hogy mindenki megtalálja azt, amit a saját életéből hiányol. Én ugyanis meg vagyok róla győződve, hogy mindenki azokhoz a témákhoz vonzódik, amiből hiányt szenved az életében. (oké, most a krimik, és a vérben tocsogó fantasyk szeretetének elemzését mellőzük. khm. :D)
Kaland, romantika, egy másik kor, másik élet. Nem véletlenül mondják azt, hogy ahány könyvet elolvas az ember, annyi életet él meg. Hogy soha az életben nem fognak olyan pasikkal találkozni a romantikus könyvek rajongói, mint akik a lapokon élnek? Vagy hogy soha senkinek nem lesz mágikus képessége, nem fog gondolatokat olvasni, eseményeket vagy időjárást befolyásolni puszta akaraterővel? Na és? Érdekel ez bárkit? Amíg olvasunk, miénk a pasi, és miénk az erő.

Persze, van, aki a szépirodalomra esküszik, és mivel olvastam már jót ebben a műfajban, végülis megértem. Semmivel sem jobb vagy rosszabb perverzió haláltáborokról olvasni, mint sárkányokkal csatázni, vagy orkokat öldösni, így is, úgy is a gonosz kiirtása a cél.
Nancy is írt valami hasonló posztot, csak ő meg a YA-utálaton volt kiakadva. Mondjuk, mivel ez ízlés kérdése, én mindenkit megértek, aki utálja a fantasyt meg a ya-t, azt is, meg aki szereti, azt is.
Érdekes kérdés, hogy meddig lehet bizonyos műfajokat felvállalni. Addig mindenképp, amíg az ember élvezetet lel az olvasásukban. De azért szerintem azon sem szabad csodálkozni, ha mások meg felvonják a szemöldökük, ha mondjuk valaki 50 évesen még mindig csak tizenéveseknek szóló könyveket fal, esetleg azon, ha éveken keresztül ugyanazt a három könyvet olvassa újra, mert azok annyira jók.
Vagy azon, ha valaki csak vöröspöttyös könyveket hajlandó olvasni.
Na, ezen én kifekszem. Bár már megróttak azért, mert korlátoltnak neveztem ezt a hozzáállást, azért én még annak látom. Eddig azon kellett aggódnunk, hogy nem olvasnak az emberek. Most már azért is aggódhatunk, mert úgy gondolják, ha egy bizonyos logo alatt jelenik meg a könyv, az sokkal jobb belső tartalmat takar, mintha logo nélkül jönne ki. Mintha Kate Morton mást és másképpen írna x kiadónak, mint y-nak. Röhejes. De nem baj, majd kinövik. Vagy nem.

Reggel van, és költői hangulatban vagyok, ezért megmagyarázom a fenti képet.
Először is egy kiltes pasi sok olvasót vonz, mint tudjuk. :>
Másodszor, a pasi mögötti erdő szépirodalmi gondolatokat idéz. A hosszú haj a fantasyk vadságát adja a vissza, a bakancs a világjárók egyik elhagyhatatlan kelléke, a gitár és a tetkók a mostanában divatos YA-k és NA-k világába visz, plusz ugye a gitár még a zenerajongókat is megmozgatja. A szakáll és a távolba meredő tekintet a romantikus énünket izgatja, míg mögötte a szikla a tudomány híveinek az érdeklődését keltheti fel. A kilt hivatott biztosítani, hogy se a melegek, se a heterók ne érezzék magukat mellőzve, a pucér felsőtest pedig az erotika-rajongók miatt van.
És ebből szerintem már az is látszik, hogy azt gondolom, belemagyarázni bármit lehet mindenbe, és én a legtöbb szépirodalmi könyvet ilyennek látom.
Pedig ez a kép egyszerűen csak egy kiltes pasi, aki jól mutat az erdőben, nem mellesleg még jó zenét is játszik. (A srác az Eluvietie gitárosa, de hogy melyik, azt nem tudom, mert ikrek, és rendesen össze vannak firkálva.)

38 megjegyzés:

  1. szeretem amikor nem konyvekrol irsz:)

    VálaszTörlés
  2. na,en voltam az elobbi elkoveto..

    VálaszTörlés
  3. "Amíg olvasunk, miénk a pasi, és miénk az erő."
    Lehet, hogy nem ez volt a poszt lényege, de igen! Taps!:)

    VálaszTörlés
  4. Jó poszt, szeretem, amikor agymenésed támad :D ajj, remélem nem támad rád senki a szépirodalmat olvasó sztereotipizálása miatt... én anno megszívtam amikor leírtam milyen a sztereotíp magyartanár :D le is szedtem akkor (eh, gyáva nyúúúl) :)
    Amúgy én mindig kissé fenntartásokkal kezeltem mindenkit, aki csak szépirodalmat olvas, vagy nagyon rajong érte... Barátnőm unokatestvérével pl egyszer elkezdtünk beszélgetni, tökre örültem, hogy ő is nagyon szeret olvasni, na, mondom lesz közös téma, erre ellkezdte nekem kifejteni hogy dosztojevszkijt olvas most megint (!), és el van alélva tőle :D csak 14 voltam de tisztán emlékszem a gondolatra, ahogy megfogalmazódott a fejemben: "ez hülye". :D Azóta kicsit finomodott a véleményem a szépirodalom olvasásról, sőt, én is kóstolgatom mindig, és vannak közte jók, meg olyanok, amik, ahogy írtad élvezhetők, érthetők és elgondolkodtatóak. Pár éve kicsit elkezdtem szégyellni, hogy mennyi mindent nem olvastam, ami híres, meg neves, meg persze szépirodalom, de egyrészt ez butaság, azt olvasok amit akarok, másrészt saját örömömre (vagy néha bánatomra) azóta ezek közül jópárat elolvastam, és elkönyvelhetem, hogy van belőle amit szeretek, de sok van amihez bottal se akarok többet nyúlni (mikszáth meg skarlát betű pl), mert egyszerűen nem kompatibilisek azzal az érzéssel, ami nekem örömmé teszi az olvasást.
    Van hogy nem tudom mit hova kell sorolni, főleg a mostani könyveknél, mert egy poros valaminél tudja az ember hogy ez most szépirodalom, de pl Pi élete mi? Minou szigete mi? Kicst elmosódnak a határok, és sok szórakoztató irodalmi regény is van, ami mondjuk úgy hogy szépirodalmi igényességgel van megírva - és ezt most nem pejoratívan mondom - és nehéz megmondani innentől kezdve, hogy lesz valamiből a kortársak közül mondjuk szépirodalom.
    Ugye nem utálsz h Jane Autent olvastam? :D :D ;)

    Hú, de sokat írtam, bocs... :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, nyugodtan támadhatnak, nem izgat az ilyesmi. engem nagyon szórakoztat ez a ritikülös, kisujjeltartós kép. :D persze ez az egész csak átvitt értelemben igaz.

      és igen, pont ez (is) volt a kérdés, amit mondasz, hogy mitől szépirodalom a szépirodalom? a témája, vagy az írásmód? vagy csak a kettő együtt?

      Törlés
    2. ja, az meg lemaradt, hogy én egyébként a bűn és bűnhődéstől anno odáig meg vissza voltam, szeretem Móriczot meg Adyt, meg Kodolányit, meg a Brontekat, meg még sorolhatnám, csak egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni azt a sztereotípiát, hogy amire ráaggatják, hogy szépirodalom, az már feltétlenül értékes is. mert nem. lásd a képet meg a magyarázatot, ugye.

      Törlés
    3. Nima, a rettenthetetlen :D :)

      hát, ahogy mostanában kategorizálnak, mint pl az aranykönyves szavazásokon is, ezt a kérdést egyre nehezebb megválaszolni. én már gyanítom az összkép alapján mennek, vagy akár csak a kinézetre néha, és ez nem túl jó. mellesleg meg lehetne több kategória, de lehet az se hozna megoldást

      Törlés
  5. Jó kis poszt és jó sok érdekes kérdés. :)
    Nálam a szépirodalom, és a ponyva teljesen jól megfér egymással. Élvezem mindkét műfajt, talán ezért bírom a morbid humort, bár valóban barna a hajam és szeretek csészéből teázni. :D
    A határokat meglehetősen összemosták, de attól még mindenki tudja, hogy számára hol húzódik a határ. Nem minden szépirodalmi könyvön akarsz eret vágni magadon, és mégis számtalan ponyvánál éreztem már hasonló késztetést. Itt inkább azon lenne a hangsúly, hogy megtaláld azt, ami neked is tetszik. :)

    És igen, a kiltes pasi vonzott ide :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudtam én. :D

      nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy anno Jókai is ponyva volt, most meg szépirodalom. azért, mert valami régi, még nem lesz értékes, bár tény, hogy ha kilőjük a szépirodalmi palettánk egy részét olyan alapon, hogy anno minek sorolták, nem túl sok író maradna, és nem is nagyon lehetne beválogatni másokat a helyükre.

      én asszem, szépirodalom szót lecserélném inkább komolyirodalomra. sokkal jobban tükrözi a lényeget, bár így egy csomó író tényleg kikerül a körből.

      Törlés
    2. Ez a "komolyirodalom" nem lenne rossz, bár biztos akadnának ellenzői.
      Ééés tényleg, Jókai is ponyva volt! :D erre már nem emlékeztem csak arra milyen kibebaszottul unalmas :D

      Törlés
    3. én sok Jókait olvastam, de a kötelezőtől, a kőszívűtől a falnak mentem. terrorral kellett rávenni, hogy elolvassam. apám nem is értette, mi van velem. :D

      Törlés
    4. A magyar romantikusok nálam kimaradtak. Mindet unom :D
      Az ilyen régi könyvekre inkább a klasszikus jelzőt szeretem használni, mert valóban, azért mert régi, még nem lesz szép irodalom.

      Indítsunk kampányt a komolyirodalomért! :) Egyszerűbb lenne az élet és a besorolás, nem is értem, miért nem jutott ez eddig az eszébe senkinek...
      Nagy vagy! ;) :D

      Szeretem a kiltes pasikat! *-* :D

      Törlés
    5. pedig van, ami jó, bár az igaz, hogy magamtól már én se olvasnék ilyeneket. valahogy amíg suliba jártam, klasszikusok terén befogadóbb voltam.

      :D

      Törlés
  6. Köszönöm a képet, a képelemzést. Köszönöm, amit a szórakoztató irodalomról írtál, köszönöm, köszönöm!!! Leborulok előtted, ó, skót szoknyás pasikat szerető, ponyvákat is keblére ölelő Nima! :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DDD épp most mondtam emberemnek, hogy büszke vagyok magamra, mert Zenka megdicsért. :))

      Törlés
    2. de egyébként te a múltkor sokkal jobban megfogalmazta, hogy miért is nem élvezem a szépirodalmat. csak már elfelejtettem, mit írtál. :D

      Törlés
    3. :D én még emlékszem rá, és lehet leírom majd.

      Törlés
  7. Barna haj és világmegváltó gondolatok megvannak (bazmeg, Nima, a barna is s z í n :D), porceláncsésze csak ha mintátlan fehér :D lehet, ezért csengett le rohadt hamar a ya-fantasy korszakom? vagy csak mert ezek a szintén barna hajú, kreatív írás szakon végzett cicák... na nem hergelek senkit... =)
    Egyik kedvenc példám a Satyricon, ami soha nem lenne szépirodalom, ha két éve jelent volna meg és nem kétezer éve, akkora ótvar nagy ponyva, imádom :D
    Lehet valami a hiányelméletedben, nagyon sokan, akik csak nyüszmögős lélekturkálást hajlandóak olvasni meg nagyon gondolatébresztőket, azoknak egyrészt sehol egy önálló gondolata, másrészt tele vannak kigubancolatlan lelki csomókkal. Amúgy semmi bajom velük, csak beszélgetni ne kelljen velük :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az ilyen kommentekért érdemes ezeket a posztokat gyártani. :D
      bukowski is ponyva, csak a részegebb fajtából. sztem vanank még ilyen mellécimkézések.

      Törlés
  8. Jaj, a szépirodalom túl értékeltsége az egyik kedvenc témám :) Én mindig úgy képzeltem, hogy egy csomó hosszú szakállas öregúr ül egy asztal körül és eldöntik melyik könyv "szép" és melyik nem. És nem értettem, hogy ez engem miért kéne, hogy érdekeljen, majd én eldöntöm, hogy nekem mi értékes és mi nem. Nem is szoktam úgy kategorizálni könyveket, hogy szépirodalom-e vagy sem, csak az alapján, hogy nekem mit adott. Nekem Amadea totemizált alapművek kifejezése nagyon tetszik, mert igazából erről van szó. Bizonyos művek ilyen-olyan módon nagyobb jelentőséget kaptak, de ez nem jelenti azt, hogy azok valami olyan pluszt adnak az ember számára, amire a szórakoztatóirodalom képtelen.

    Egyébként szerintem nem attól lesz valaki művelt, hogy csak szépirodalmat olvas, mert ugyanúgy beszűkült látóköre, hanem attól a sok félét olvas, műfaji határok nélkül.

    VálaszTörlés
  9. Valamiről lemaradtam úgy érzem... :D Röviden és tömören: mindenki olvasson amit akar és világbéke! Peace! :D :D

    VálaszTörlés
  10. Nekem az a bajom, hogy a valóságban egy álomvilágban élek, ahol elég kevés a szar, de magvas gondolat is csak kevés, ezért szeretek olyasmiről olvasni, hogy emberek szenvednek a megcsalástól, a kirekesztettségtől, az erőszaktól, az igazságtalanságtól, a szegénységtől, a magánytól. Hogy hogyan oldják meg a problémáikat. Szeretem, ha tudok ezekről, mert szeretem megérteni a velem kapcsolatba kerülő emberek motivációit és szeretem, ha nem érnek nagy meglepetések az életben :) Szórakozásra meg ott van a családom és a munkahelyem :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szeeem én irigyellek, hogy a melóhelyed legalább akkora szórakozást ad, mint nekem a ponyva. :D
      nem tudom, neked mennyiben segítség a saját problémáid megoldásában, hogy mások hogy oldják meg, nekem könyv még nem adott kivitelezhető ihletet. és az sem igazán, amit magam körül szoktam látni.

      Törlés
    2. mi rengeteget röhögünk, az tény. sokszor nem is csak a poénokon, hanem a céges dolgok abszurditásán. basszus múltkor volt egy igazgatói prezentáció, ahol a főember tartott beszédet. nyomkodja a gépén a ppt-t és közben ezt mondja: "de hová tűnt a nyereség?" (mármint a nyereségre vonatkozó diát kereste). hát nem röhögtem ám hangosan....:D ez nálunk azóta is szállóige.....:D

      amúgy nem feltétlenül közvetlen megoldásokat látok a könyvekben, hanem mondjuk egy szikrát, vagy erőt is adhat xy bátorsága, ilyesmi. de ez nem csak a komolyirodalomra vonatkozik, bár tény, hogy többször vannak bennük életközelibb helyzetek, mint egy fantasyben. vagy egyszerűen csak valamennyire megnyugtat, hogy másnak is van olyan problémája, mint nekem.
      (amúgy a fenti hsz-om félig-meddig ironikus volt...:P)

      Törlés
  11. Én szeretek tobzódni a műfajokban. Szeretem, hogy egyik nap még szépirodalmat, a másikban meg szórakoztatót olvasok. Viszont nem szeretem a sznob olvasókat, akik csak X-et meg Y-ot olvasnak, mert ők az etalon, és mindenki más, aki ezt olvassa, az hülye. Nincs nekem azzal gondom, ha valaki csak szépirodalmat olvas, de ne nézzen mást le azért, mert ő nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. teljesen igaz.
      szoktam rajta gondolkodni, hogy valóban ennyire élvezik, vagy csak egyszerűen nem mernek mást a kezükbe venni?

      Törlés
    2. Egyetértek én is Nita :)
      Nima, szerintem vannak köztük - nem akarok teljesen általánosítani - aki egyszerűen nem hajlandók a ponyvát a kezükbe venni, mert az számukra degradáló, az nem olvasás, az nem értékes irodalom, egyenesen szégyen. Nagyanyám fintorgott mindig anyámra (anyósa), hogy miket olvas, mindig Evelyn Marsh krimik voltak anyámnál azokban az években soron (megvan kb az összes :D), és leszólta, hogy miért olvas ilyen nem értékes irodalmat. :D... a slusszpoén: mindketten magyartanárok :D

      Törlés
    3. de azért a ponyván belül is vannak kategóriák. Pl. ezt az Evelyn Marsh félét én sem akarnám kézbe venni soha, főleg azért, mert volt már kezemben ilyesmi és nagyon nem jön be. Ugyanakkor van az a kategória, amit azért kézbe veszek. Pl. most Jodi P-t olvasok.
      Most akkor mi is a ponyva? Mert szerintem a Jodi is az, hiába ír komoly témákról.

      Nekem az jutott még eszembe a szépirodalom védelmében, hogy én pl. sokszor nem a történeteket keresem, hanem az irodalom, mint művészeti ág szépségeit. Hogy hogyan játszanak az írók a mondatokkal, a szöveggel, hogyan alkotnak a szarból is várat :D Gondolok itt pl. az Öngyilkos szüzekre vagy Grecsó Tánciskolájára, amiknek a tartalma önmagában szinte semmi vagy még szar is, de a szöveg által valami nagyon klassz lesz belőlük. Ezt a részét egy ponyva soha nem tudja megadni az embernek és van aki ezt is keresi.

      Törlés
    4. Szeee, igen, ez így van, és egyébként engem se nagyon vonz az evelyn marsh féle ponyvulás, később rá is jöttem, full teli vannak szexszel... :D... lehet anyámnak bejönne az új ulpius vonal :D...
      Igazad van az néha tényleg érdekes, mit tudnak varázsolni, ha jól és szépen van megírva egy könyv. Pl A könyvtolvaj, egyszerűen varázslatosak a mondatai, szavai, minden, mégis inkább szórakoztató irodalom az is.
      Jodit olvasol? úh, megleslek a gr-en :)

      Törlés
    5. igen, de hát lájkoltad is az olvasásomat pár napja gr-en :D A könyvtolvajt tervezem olvasni, bár nem igazán szeretem ezt a témát...

      Törlés
    6. Ahogy átnéztem a gr-re már rájöttem én is :D jólvan, nem tudok mindent fejben tartani, hahh :D
      Szerintem pedig tetszeni fog A könyvtolvaj. de a Bernadett-et még jobban várom, hogy olvasd. :)

      Törlés
  12. Hátööö... Jellemeztek már sokféleképp, de ilyen szórakoztatóan még nem.
    Barna haj pipa, nem kopaszodom (még), ritikülöm van de irhabundám nincs, ahogy kötött kardigánom sem és fél literes bögréből szeretek teázni :)
    Imádom a morbid humort, csak néha gondolkodom fontos és világmegváltó dolgokon, és vállalom, hogy élvezettel dagonyázom az emberi lélek mindenféle bugyraiban, de soha nem gondoltam, hogy együttérző lennék, tök mindegy, mennyire mély az a bugyor :)
    Amúgy ha nekem kéne kategorizálni, gondolkodtató és nem-gondolkodtató irodalomra bontanám. Mert nekem a szépirodalom elsősorban továbbgondolásra való, míg a "ponyva" csak szórakoztat, aztán leteszem, elfelejtem. Itt viszont szétcsúsznak a dolgok, de nagyon, mert számtalan "totemizált alapmű" nem ad semmit, míg jó néhány "ponyva" meg fontos gondolatokat indíthat. Lauren Beukes könyvei pl. korántsem sorolhatók szépirodalom kategóriába, mégis a tavalyi év legmaradandóbb könyvélményei lettek. Na most akkor mi van? Nekem ami elgondolkodtat, ad valamit a puszta percnyi szórakozáson kívül, az jó könyv, ami meg nem, az nem jó.
    De nem fogok bocsánatot kérni azért, mert a szépirodalmat is élvezem :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. már vártam, mit reagálsz. :D
      de igazad van, van, ami elgondolkodtat, és van, ami nem. (bár Moning meg Chance aztán igazán továbbgondolásra késztető ponyvát ír... :D)
      én egyébként ezeket az agysejteket megmozgató könyveket hiányolom a kötelezők közül is. van egy csomó értelmetlen baromság, meg "irodalmi értéknek" kikiáltott förmedvény, amit mérceként belőnek, de még a legkisebb késztetést sem hozzák, hogy átgondoljuk a világunkat.
      lehet, hogy nem is véletlenül.

      Törlés
    2. Ilweran, ez is jó támpont, hogy elgondolkodtat-e vagy sem. Persze ebben is vannak szintek azt hiszem. Csak néhány olyan könyv volt eddig az életemben, amik tényleg igazán a bőröm alá másztak, míg sok másik gondolkodtatott el, és lehettek akár a szórakoztató irodalom kategóriában is, nem feltétlenül ez számít.
      Az viszont biztos hogy van egy olyan réteg, ami már tényleg szennyirodalom.

      Nima, jól mondod, remélem sok helyen változtattak már a kötelezőkön, vagy változtatni fognak... A kőszívűt sose bocsátom meg :D Brr.

      Törlés
  13. Sosem értettem azokat akik csak és kizárólag egy műfajt olvasnak, akármi is legyen az. Nem igazán tartom egészséges dolognak.
    Én mondjuk imádom a posztmodern irodalmat, meg a nagyon depresszív agyalós szépirodalmat, de egy fárasztó munkanap után sokszor bizony jobban esik valami fantasy, vagy egy krimi.

    VálaszTörlés