Home » , , , , » J.A. Redmerski - Az örökké határa

J.A. Redmerski - Az örökké határa

Written By Tara Nima on 2014/02/19 | Nincsenek megjegyzések



A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…
Ulpius 
Amikor A soha határa, az első rész a kezembe került, teljesen a hatása alá kerültem. Ugyan a befejezéssel kapcsolatban azóta kicsit módosul a hozzáállásom, de akkor úgy gondoltam, úgy tökéletes, ahogy van, ennek így kellett történnie.
Főleg, hogy már lehetett tudni, hogy lesz folytatása is, amit nagyon vártam. Andrew is, Camryn is olyan karakterek, akikkel szívesen voltam együtt, épp ezért most egy picit zavarban vagyok, nem azt kaptam ugyanis, amit vártam.

Kezdem ott, hogy ez az Andrew nehezen és csak nagyon sokára kezdett arra a srácra hasonlítani, amilyen az első részben volt. Az eleje kifejezetten csöpögősre és az én ízlésemnek túlontúl nyálasra sikerült, és nem is igazán értettem, miért adott ilyen szavakat az írónő a szájukba. Mikor már kezdtek volna magukhoz térni, megtörtént a dolog, amit nem hittem volna: mélységesen megutáltam Camrynt.
Elárult ugyanis mindent, ami az első rész szellemiségét, hangulatát és életérzését adta.
Ráadásul Redmerski simán átrohant Camryn tragédiáin, felsorolta őket, Camryn összezuhant, aztán egyszercsak már nincs maga alatt, mert lát egy képet a halott exéről. Na, ha ez csak így menne...
Andrew próbál helyt állni, de nincs egyszerű dolga. Kivívta a tiszteletem a mélységes szeretetével és a még nagyobb türelmével, és minél inkább elláttam pozitív jelzőkkel a srácot, Camryn annál több negatívat kapott. Kisanyám, van az a helyzet, amikor tehetsz bármit, csak felfelé visz az út, és akkor hagyni kell, hadd vigyen.

Mégis jó ez a könyv, még ha nem is méltó folytatása az első résznek, mert elgondolkodtató.
Mindig elámulok az emberi önzőségen és egón. Miért hiszi azt bárki is, hogy miatta történnek dolgok? Emberek jönnek-mennek, meghalnak, elköltöznek, szakítanak, és mindezt valaki más léte befolyásolná? De pont ettől olyan emberi az egész helyzet. Az olvasóra van bízva, mennyire megértő, én meg lehet, hogy túl szigorú vagyok, mert egy bizonyos rinyamennyiséget vagyok csak képes produkálni, és gyanítom, ennyit is tudok csak befogadni. Ebből most itt sok volt, leginkább az első felében. És sokakkal ellentétben én pont ezért nem is láttam, hogy egy az egyben az első könyv lenne. Nem volt meg a road trip hangulat, és amíg ott a tragédiák, a nagyjából negatív lelkiállapotok teljesen természetesnek tűntek, itt inkább csak mondvacsinált problémákkal szembesültem.
Valahol a felénél visszatért a régi Andrew, egy kicsit a hangulat is megváltozott, és Camryn is visszatért nálam az első könyves pozíciójába. Utaznak, emberekkel találkoznak, és láthatóan sokkal jobban működik az ő történetük is, ha valami önmagukon kívüli háttérkörnyezetet kapnak.

Igazából azt látom ebben a sorozatban, hogy van Andrew, a Férfi, aki mindent megtesz, hogy Camrynnak, a Nőjének jó legyen. Ez visszafelé valahogy elég kevéssé működik, ettől teljesen kiegyensúlyozatlan lett a történet. Andrew az, aki igyekszik kitalálni, mit tegyen, hogy Camrynnek jobb legyen, ő az, aki szervezkedik, intézkedik, ötletel, és közben nem érzem, hogy Camryn állapotát vagy döntéseit befolyásolná, hogy Andrew mit szeretne, vagy ő hogyan érzi magát egyes helyzetekben, amiket Camryn teremt.
A sokat emlegetett tengerparti jelenetnél kezdtem érezni, hogy visszatért az első rész hangulata, aztán úgy, ahogy volt, el is illant. A befejezés előtt pedig teljesen értetlenül állok.

Ha valami miatt érdemes elolvasni, az Andrew. A végtelenségig törődő és kedves ember. Igazán kellemes társaság volt arra a pár órára, míg olvastam, szerettem az érzéseit és a gondolatait.
Ez a könyv is teli van szerelemmel és szeretettel, de valahogy engem mégis elszomorít a történetük. Olyan 'mi lett volna, ha...' érzésem volt egész végig, és egyáltalán nem a kellemes fajtából.






02.14. - Kristina 02.15. - Angelika 02.16. - Kelly 02.17. - E-book Klub 02.18. - Könyvesem 02.19. - Nima 02.20. - Olvasószoba 02.21. - Adri Könyvmoly 02.22. - Könyvek erdeje 02.23. - Ariadne olvasmányai











a Rafflecopter giveaway
SHARE

About Tara Nima

0 komment :

Megjegyzés küldése