Témázunk - Műfaji kirándulás

Zenka kitalálta, hogy közösen, egyszerre posztoljunk témákat. Úgyhogy most témázunk.

Vonz a kiszámíthatatlanság, de mindig rájövök, hogy nincs új a nap alatt.
Amíg nem blogoltam, eszembe sem jutott romantikus könyveket olvasni, meg egy csomó minden mást se. Nem néztem utána például soha az új megjelenéseknek, egyszerűen csak bementem a boltba, és megvettem, ami szimpatikusnak tűnt. De aztán jöttek a kedvcsináló posztok, amik egyébként sokszor sokkal jobbak voltak, mint maguk a könyvek, úgyhogy elcsábultam.
Így történt, hogy kiléptem a megszokott fantasy-történelmi regény-krimi szentháromságomból, és aztán sokszor jól meg is bántam. Nehéz megtalálnom azokat, amik tényleg az eseteim, mert nincsenek ugyan nagy igényeim, de annak a kevésnek is elég nehéz megfelelni.
Volt viszont olyan kellemes meglepetésem, amit a mai napig nem értek, ez pedig Voinov. Többszörösen hátrányos helyzetből indul, és sosem gondoltam volna, hogy nekem egy ilyen könyv ennyire tetszhet. Megnyugtatóan sok oldala van, és amíg egyébként idegesíteni szokott, ha nem haladok elég ütemesen egy könyvvel, itt inkább szeretem, hogy még mennyi van előttem.
Nekem a romantikus könyvek egyébként ilyenek, mint ez a kép: csicsás, teátrális,túljátszott és giccses, de az ágy biztosan nagyon kényelmes lehet, azt elfogadnám.
Próbáltam kicsit izgalmasabb képeket hozni, és beírtam, hogy mocskos romantika, de folyamatosan a dirty dancinget hozta fel (mindig utáltam.) Szóval meg kell állapítanom, a romantikában semmi mocskos és izgalmas nincs, ezt képekkel tudom bizonyítani.:))

Valahol a romantikus könyvekhez kapcsolódnak a pornókönyvek (itt nincs hiány képekben, naná), amit én szeretek összemosni a romantikusokkal, mert valahol ott vannak a gyökerei, de tudom, hogy nem egy a kettő. A pornóval hadilábon állok.  Vannak közöttük ritka szar könyvek, ezek általában tényleg csak szimpla pornók, némi történettel körítve, de vannak azért egészen jók is. Mert ha már nem szól semmiről, legalább humora legyen.
Akárhogy is, nekem mindig olyan érzésem van, mintha kukkolnék, ami egyszer-egyszer akár még jól is eshet, de nagy mennyiségben nem tudnék ilyesmiket fogyasztani. Igazából nem kísérletezgetek vele. Ha a kezembe kerül, és elég jónak találom, mint Sylvia Dayt, akkor ugyanúgy elolvasom, mint bármi mást, de ez az a téma, amit szívfájdalom nélkül kukázok, ha színvonaltalannak tartom, és nem is járok utána, hogy melyik legyen a következő jó kefélős könyvem. Azon nem lehet vitatkozni, hogy ez most mitől jobb, a másik meg miért rosszabb, egyéni ízlés kérdése, ki mit képes befogadni.

A hard sci-fi nem az én világom, elveszek a tudományos magyarázatok tömkelegében, aminek kábé csak a felét értem, így meg azért nem olyan nagy élvezet.

Viszont az utóbbi pár évben sorra jelennek meg a kalandos, sokszor fantasyra hajazó sci-fik, amikbe teljesen bele lehet zúgni, mint Reynoldsba, vagy Corey-ba, de On Sait sem hagyhatom ki, aki nálam sok szempontból 'leg'. Oké, Reynoldshoz nem lehet hasonlítani, de magyar írók között az évszázad felfedezettje.
A tudományos részéhez egyébként elég érdektelen a hozzáállásom. Ámulva olvasom,  hogy valakinek feltűnik, hogy pl a dugattyúk úgy csinálnak-e, ahogy leírták (bocsi Z, de ez annyira bennem maradt :D), de őszintén szólva engem ez totál hidegen hagy. Nyilván szakmailag lényeges, hogy súrlódnak-e vagy nem, de a történet szempontjából nincs jelentősége; meg aztán nem vagyok műszaki ember, úgyhogy egy csomó baki nekem fel sem tűnik. A többi meg szimplán elmélet, vagy lehetséges, vagy nem, és ha nincs benne kirívó hülyeség, én simán elfogadok bármit. Majdhogynem könnyű a kedvemre tenni. Izgalmas legyen, mozgalmas, kevés tudományos blablával, és ne csak annyi legyen benne, hogy repülünk az űrben, és számoljuk a csillagokat. Bolygóközi harcok, politikai intrika, és néhány remek, kidolgozott karakter, az se baj, ha csak félig emberek, és én már elégedett vagyok. Ez a műfaj teljesen beépült az olvasmányaim közé.

Ami még nagy ugrás volt, az a YA, és újabban az NA.
Elég rendszeresen elolvasok egy-egy ya-t, de végül sosem vagyok teljesen elégedett. Hozzászoktam, hogy ha már egyszer valaki regényt ír, akkor jó esetben rendesen kibont mindent, de a YA-k esetében nekem mindig hiányérzetem van. Valami mindig kevés, és ezen nem tudok túllépni. Jó az, amíg olvasom, de ha belegondolok, mindig ott van egy ha... Egy csomó összecsapottan megírt remek ötletet látok, és ha most lennék tizenéves, kiugranék a bugyimból, hogy ilyen könyveket olvashatok, csak egy idő után kinövi az ember a bugyit.
Az NA meg mamipornó kicsiknek.
Ez a kettő időnként összeolvad, kiegészítve némi fantasy, esetleg u-f elemekkel, és okoznak is nekem egy kis fejtörést, mert pl. egy 200 éves vámpírt nem tudok 'young'nak tekinteni, akármennyire is megrekedt a 17-8-9 éves kori szellemi szintjén (és őszintén szólva többet is várnék tőle, mint amit adni tud, de hát ez is egy nagy HA). És de, ennek a 200 éves vámpírnak annyi esze van, mint egy tizenéves fiúnak. És akkor jön a ha. Mondom én.

Teljesen természetes, hogy urban-fantasyt olvasok, de nem volt ez mindig így. Eleinte hülyeségnek tartottam, mert én még klasszikus fantasyn nevelkedtem, mára meg nagy szerelem lett. Nagyon bénának kell lennie egy uf-nek, hogy én abban semmi jót ne találjak. Ha jó a történet, felőlem lehetnek benne zombik (utálom őket), szex (minek egy fantasyba szex?!), egy kis romantika is (na az meg végképp minek), én egészen biztosan bele fogok zúgni. Van, amelyikbe nagyon, van, amibe kicsit kevésbé, de ez az a műfaj, ahol egy jó könyvnél muszáj a karaktereket rendesen megírni, hogy vigye a hátán a történetet, és nekem ez a gyengém.

Nem tudom, a többiek hogy lesznek vele, de én szeretek kirándulgatni időnként, még akkor is, ha nem pont telitalálat a választás. Ha nagyon nem az, legalább röhögök egy jót, hogy úristen, ilyen is van?, és érhetik az embert döbbenetes meglepetések is, de nekem pl. meg kellett tanulnom letenni a könyvet, ha nem tetszik, mert eleinte lelkiismeretesen végigszenvedtem mindent, ami az utamba került. Nem szabad.
Amire még jók ezek a kiruccanások, hogy megtanulom értékelni meg felfedezni az egyébként természetesként kezelt dolgokat, hiszen nincs abban semmi különös, ha egy jó ötlet jó kidolgozást kap, de  észrevenni a gyenge munkában is az isteni szikrát, jó móka néha. Néha meg persze nincs hozzá türelmem, és akkor becsukom, és felé se nézek többet.
És persze van egy olyan hozadéka is, hogy bátran benne ragadok a témában, ha megtetszik, és még több könyvet kutatok fel, de végiggondolva, nem ez a jellemző.

Akik még témáznak:
Zenka
Ilweran
szeee
reea
Andi
FFG
Miamona
Pupilla
Loki
tigi
Anaria 

és még:
Catriana
On Sai
Dóri
Nikkincs
katacita
Bea
Nita