Üstökös írt egy nagyon jó posztot, van benne mindenféle, de a végén van a lényeg, a turnéról.
Van, aki nagyon unja ezeket a blogos dolgokról szóló posztokat (már kezdem én is), van, aki meg hiányolja, és még többet szeretne, még több embertől, mert minél többen írnak valamiről, annál többféle meglátás kerül elő.
Belegondoltam, hogy mennyi negatív kritikával illetem úgy egyébként az egész világot. Semmi nem tökéletes, és én mindenben meg tudom találni a lehető legtöbb kivetnivaló dolgot. Nincs ez másképp a blogokkal kapcsolatban sem, többek között a turnéról is több a negatív, mint a pozitív véleményem.
Nadeazért nem egészen van ez így, mert tudok én rajongani is, csak azt ugye ki kell érdemelni.
Kezdem ott, hogy miért is léteznek blogok, ezen belül is inkább csak azt tudom elmesélni, én hogyan látom a saját blogom ebben a nagy virtuális térben.
Nem mondom, hogy az olvasóért vagyok, mert ez azt feltételezné, hogy mindig szándékomban állna blogolni, és tájékoztatni az aktuális véleményemről a világot, és leginkább azokat, akik épp azt a könyvet szeretnék olvasni, mint amit én is. És már itt meg is bukott a dolog még önmagam előtt is: olyan mindegy, miről mit gondolok, nem? Ha akarod, elolvasod, a véleményem is, a könyvet is, és bár szeretném, ha tetszene, ami nekem is tetszik, az én véleményem semmire sem garancia. És amit lefikázok, sem biztos, hogy neked is dobnivaló könyv lesz.
Szóval vagyok én meg a véleményem, és vagy te, meg amit a könyv neked adott. Ez a normális.
Mióta blogolok, másképp nézem a könyveket. Összefüggéseket keresek, negatív és pozitív vonalakat, egyszóval tudatosabban olvasok. Ez az egyetlen olyan hozadéka van a blogolásnak, amiért megérte.
(a másik a kiterjedt blogger-barátságok, de ennek csupán érintőlegesen van köze a könyvekhez..)
Mióta a recik felütötték a fejüket a blogvilágban, árgus szemekkel boncolgatjuk a posztokat. Ha meg nem, akkor is fel fognak tűnni egy idő után, amit minden blogger takargatni szeretne: őszinte-e a vélemény, vagy nem.
Úgy tűnik, visszatekintve az elmúlt 5-10 évre, vannak mérföldkövek a bloggerek életében.
Először, amikor átlépte a 100-as nézettséget. Remek érzés, mondhatom. De tényleg. Úristen, hiszen ez már 3 számjegy! Rengeteg! Főleg, ha ez rohamos ütemben nő is, mert senki nem tudja velem megetetni, hogy őt nem érdekli a nézettség. Dehogynem.
Aztán jött az, amikor megkereste egy író vagy kiadó, hogy nem szeretne-e véleményezni.
Hát hogy a fenébe ne.
A következő mérföldkőnél meg szoktak torpanni, aztán ki-ki lelkiismerete szerint suhan tova: mennyire legyek őszinte? Nagyon? Kicsit? Rejtsem el a negatívumokat, vagy ne is említsem? Kérdezzem meg a kiadót, mennyire negatív véleményt képes benyelni? meg hasonló tipródás, aztán valamerre billen a mérleg.
Innentől szinte már nincs megállás, jönnek a recik, mennek a vélemények.
(ah, már megint a recik. már én is unom. tényleg.)
És akkor jött az ötlet, hogy néhány kiváltságos, meghívott blogger, sógor-koma-jóbarát, blogger-céhbe tömörül.
Savanyú a szőlő? fenéket. Rossz csapatjátékos vagyok, ellenben minden kis szar hülyeséget észreveszek.
Szóval létrejött a blogger-céh, 'blog turné klub' néven. Nem volt ezt olyan nagy cucc kiépíteni: a külföldi minta megvolt, jóbarátok mindig vannak, főleg ilyenkor, már csak a kiadókat kellett hozzászoktatni, hogy mindent egy helyre nyomjanak, a sok szétfelé spriccelt recik helyett. És ez ugye azt jelenti, hogy a sok mindenféle blogger helyett sógor-koma-jóbarát kapja a könyveket, amiknek még nyomdaillata sincs. (tisztára, mint a politika, csak kicsiben. röhej.)
Mert ez innentől teljesen világos: csakis turnés fog a könyvekhez hozzájutni. Épp a minap volt egy eléggé egyoldalú eszmecserém erről. Hogy ez most kommunikációs fennakadás miatt történt, vagy szándékosan... hadd ne találgassak. Ez egy olyan helyzet, hogy akárhány résztvevőt kérdez meg az ember, mindenki mást fog mondani, mert nem tudja, mit mondott a másik, és elég vicces így. Nehéz ezek után bárkit is komolyan vennem.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy csoport letarolta a bloggereket, és kipöckölt mindenkit a jól megszokott kis helyéből. Néhányukon látom, hogy nem tudnak mit kezdeni a helyzettel még mindig. Jobb híján csatlakozott, aki ingerenciát érzett rá, és épp lehetett.
És mielőtt mondaná nekem valaki, hogy savanyú a szőlő, újfent tiltakoznom kell: lehettem volna tag, amikor felvétel volt (kíváncsi lennék, milyen indokkal utasítottak volna vissza :D), de nem jelentkeztem.
Nem érdekel a turnézás. Nem elsődleges cél megjelenés előtt könyveket olvasnom. Több száz vár olvasásra, valaha mindegyik vadiúj volt, hogy fél év múlva vagy 5 év múlva olvasom, nekem hótmindegy. Meg aztán nem igazán mozgunk ugyanazokban a körökben, és mások az indíttatásaink. Volt ugyan, hogy számon kérték rajtam, hogy ugyan hogy merészelek én az ő turnéjuk előtt az adott könyvről posztolni, de aztán gyorsan vissza is szívták, mielőtt még nagyobb balhé nem lett belőle. Azért álljunk már meg... na.
Azóta is rendszeres a hiszti etéren, ha véletlenül valaki a csupor közelébe kerülvén hozzájut egy-egy könyvhöz kiadás előtt, és én ezeken nagyon jól szórakozom. Komolyan, mint a kövér óvodások a repeta körül. Nehogy írjál a turné előtt, meg ne próbáld, mert darabokra szaggatlak, te kis rüfke... mit keresel te itt egyébként is?... tényleg vicces a maga szánalmas módján.
Nem vesézem a posztjaikat sem, és azt sem, hogy semmi értelmét nem látom, hogy egy könyvről 12 ember posztoljon. Mi a fenének. A turnésok olvasóbázisa ugyanaz, nem fogja senki sem az összes posztot elolvasni. De a lényeg, a könyv, amihez a turnésok válogatás nélkül hozzájutnak, és tényleg csak néhányuk válogat valóban.
Kiadóként kényelmesebb a helyzet: egy emberrel leveleznek, és csakis pozitív véleményeket kapnak. Kell ennél több?
Hogy az olvasónak előbb-utóbb leesnek nagyon egyértelmű dolgok? Kell ez, hogy bárkit is érdekeljen? Jön egy céhes kisregény, ami mindent kimagyaráz. Már aki elhiszi.
Egyszóval a konklúzió: amennyi előnye van a kiadói oldalról ennek a céhes mifenének, annyi hátránya van a kívülálló bloggerek és a blogot olvasók oldaláról. A kívülállók elesnek a jól bejáratott kapcsolataiktól, a blogolvasók meg rendszeresen kapnak ömlengő posztokat az összes könyvről, kivétel nélkül. Van persze, aki nem ömleng olyan nagyon, csak kicsit visszafogottabb, nade akkor is a legelső kérdés, ami felmerül a harmincadik poszt után: hol maradnak az önálló vélemények? hova lettek az egyéniségek?
Vagy akkor most hirtelen összeszedték magukat a kiadók, és csakis zseniális könyveket adnak ki, mióta a turnécéh létezik...? Na, ugye. Lehet gondolkodni.
Én meg figyelek továbbra is innen a kispadról, ahonnan remek a rálátás mindenre.
17 Megjegyzések
Nálam ez kimaradt, nem tudtam, hogy a blogturné izé "ekkora dolog". Láttam blogturnés posztokat, de nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget. Kis naivan azt gondoltam, hogy akik írnak turnés bejegyzést, azok már olvasták angolul, és annyira tetszett nekik, hogy úgy érzik, reklámozniuk kell, amikor megjelenik magyarul :DD Erre most kiderül, hogy sima reci - esetenként előolvasás csupán az egész, hát most kicsit csalódott vagyok. én is unom már a reciket, csinálni is. nem nagyon kérek már könyveket (mondjuk most pont van nálam, de amúgy tényleg nem jellemző, mert betelt a pohár a muszáj meg időre olvasásból).
VálaszTörlésSzóval nem túlzottan érdekelt a turné, láttam olyan bejegyzéseket, de az egyetlen, ami feltűnt, hogy mindegyik egyformán dicséri az adott könyvet.
hát sajti... :DD
Törlésköszi.
VálaszTörléslátom, eléggé egyfélét gondol erről minden kívülálló.
Én még nem olvastam turnés posztot, nem is kerestek, hogy lépjek be egybe is, de nekem sem jött le, hogy ez akkor császárság lenne (a tagság), hogy akkor azt mindenképpen...
VálaszTörlésSzerintem sincs értelme az egésznek, szóval nem is gondolkodtam erről.
Könyvet viszont mindig kapok, ha kell. :) (És ha van időm olvasni/írni - ami most nincs.) :(
De ha nem, akkor... lassan fájdalom ránézni az elolvasatlan könyveimet tartalmazó polcokra. Lassan nem méterben, hanem kilométerben kell mérnem az előttem tornyosuló, elolvasásra váró oldalakat. :)
PL, sztem a turné nem neked való. :D nem igazán a te ízlésednek megfelelőek a könyvek (újabban vannak persze olyanok is, pár turnés bloggernek köszönhetően, de nem igazán ez a jellemző.)
Törlésnekem most kedven nincs olvasni. mindennel lassabban haladok, de valahogy ez így kényelmes, beleuntam, hogy egyik könyvet a másik után daráljam le.
na meg az én szekrényeim is teli vannak olvasásra váróakkal, a readeremről meg nem is szólva, úgyhogy ha életem végéig több könyv nem jelenne már meg, akkor is lenne mit olvasni.
Tegnap ígértem magamnak egy hozzászólást, bár nem is tudom, hogy miről kellene. Elcsíptem mondanivalókat és véleményeket a másik csatornán, de még soha nem gondolkodtam el a dolgon, azaz a blogturnés dolgon. Majd most!
VálaszTörlésBlogolok néhány éve, kaptam recit néhány éve néhány kiadótól. Ennyi. Szóval nem a régi, legfelkapottabb blogger vagyok, voltam, leszek, de ez nem is zavar igazán. Amikor ez a btk szervezése elkezdődött, én azt sem tudtam mi ez, ugye nem voltam benne a berkekben, a blogos levelezésekben a molyon, szóval a szeptemberi kiugrások kapcsán hallottam én errl először, és kezdtem az olvasó oldaláról megtapasztalni a dolgokat. Mivel nem voltam benne, és akkor még nem is kapkodtak az új belépők után, mondjuk nem is írtam semelyik benne lévő bloggernek, hagytam időt. És jól is tettem. De ne szaladjak előre. Olvastam néhány posztot, nem sokat nekem erre sajnos nincs időm. Szívesen olvasgatnám reggel egy kávé mellett, vagy egy kis szünetben a munkában, de ez nem lehetséges. Olvasgattam olyan könyvekről, amit szerettem volna, ami érdekelt, de soha(!) nem olvastam el az összes posztot. Leszartam az állomásokat, a dátumokat, inkább azt a 2-3 bloggert olvastam, akiket előtte is. Akkor még irigykedtem, hogy hú, meg hű, olyan könyvek, amiket n is szerettem volna, de nem léptem- Megérzés vajon?
Aztán egyre kevesebbet olvastam, mert zavart a fülszöveg, zavartak a szereplői képek, hiszen nem filmekről beszélünk, zavart az íróról lévő dolog, zavart sok minden, mert engem csak az érdekel, hogy milyen volt, milyen érzéseket váltott ki, mihez hasonlítható, milyen kategória. Így maradt az az egy-kettő véletlen, akit a kereső kidobott. Aztán igen, engem is zavarni kezdett, nem az egyformaság, hanem hogy amit mi egy posztban megosztunk, az elég. Mi a fenének kell erről egy rakás bloggernek írnia, ha a fele sem kell-nekem. HOgy szűrjem ki a felesleges sorok közül, ami nekem kell. Így maradt kettő blog, akit előnyben részesítettem, ha tényleg érdekelt a téma, a könyv.
Aztán a továbbiakban úgy alakult a blogos életem, hogy lecsendesedett. Úgy alakult a családi életem, a napi dolgaim, a munkám, hogy alig olvastam. Recenziókra meg nem vágytam. Az feladat, az munka. Nekem pedig nem volt időm erre a munkára. Az olvasás a hobbim, és most a hobbi sem fért bele, nemhogy a munka. És igen, én is úgy fogalmaztam, ha nem tetszett, hogy kulturáltan a sorokból megtudható volt. AKi olvasta a posztokat, az érezhette, mert akkor nem rajongtam. És sokszor még címkében sem értékeltem számosan először, csak max.később. Beláttam. Én bloggerként nem érzékeltem, hogy a btk miatt nem kaptam könyvet. Lehet, hogy összefüggött azzal, hogy valamikor tél végén írtam a kiadóknak, hogy ne haragudjanak, de most nem megy. ha gondolják, akkor elköszönök, ha maradhat így is, hogy csak néha, nagyon néha, akkor megköszönöm. Kedvesen válaszoltak, hogy persze hogy jó. Ez majd kialakul, ha kérek, mert azóta tényleg csak elvétve kértem. A btk pedig úgymond nem érdekel, mert ez az időszak arra is jó volt, hogy régebbi könyveket kezdtem olvasni, de a véleményem miatt ált.nem olvasok btk-s posztot. Olvastam, hogy Tibi írta, hogy a Nyugalom tengere mindenkinek tetszik, egyértelmű, hogy mindenki dicséri. Hát nem, pl. Csenga csak 4-re értékelte, az nála nem a legjobb ugye. Szóval fals, még akkor is, ha előre utána néznek, hogy fog-e nekik tetszeni a választott könyv, hogy csak olyat választanak, ami nekik tuti 5* lesz. Hülyeség, én Picoult rajongó vagyok, recibe is olvastam néhányat, mégis tudtam lehúzni valamelyiket. Ch.Martin rajongó vagyok, reci.-nem reci, nem mindegyik csúcsszuper! SZóval nem garancia az előre utánaolvasás sem annak, hogy az mindenkinél ötös lesz.
Így azt kell mondanom végezetül, hogy a btk felesleges, sokkal jobbak a különálló posztok!
És igen Timivel egyetértek a fb-ról: olvassunk egyet, és mutassuk +!
:)
Nem sok btk-s posztot olvastam, mert a legtöbb könyv, amiről írnak, hidegen hagy, de az a néhány valóban tök egyforma voltak és mind dicsérő. Az sem érv, hogy csak olyanokról írnak, amik tetszenek nekik, mert ez így nagyon egyoldalú. Képtelenség, hogy egy könyv mindenkinek egyformán tessen. Igenis kellene az ellenvélemény meg az egyediség.
VálaszTörlésElőször a vlog téma, most meg ez... annyira nem vagyok képben a hazai könyves színtérrel, hogy az fantasztikus. :D (Minden időm elmegy arra, hogy a gr-en vadásszak nem túl népszerű, vagy elfeledett regényekre.)
VálaszTörlésEz a turné dolog nagyon reklámszerűen fest. Tulajdonképpen meg se kéne lepődnöm elnézve, a könyveket amikről írnak.
Istenem, de örülök, hogy semmi közöm ezekhez a hisztikhez :D
VálaszTörlésÍgy távolról egyébként valahol mindkét oldal érthető, szerintem a blogturnésok kicsit túlságosan beleélték magukat abba, hogy ők komoly bloggerek, és útközben elveszítették a lényeget, de amúgy maga a kezdeményezés marha jó, elvileg mindenki jól járna vele, a kiadó, a blogger és az olvasó is. Csak meg kéne húzni rajta a féket, mert egyelőre szerintem az olvasó nem profitál ebből annyit, mint kellene, meg tulajdonképpen a blogger se. Nem sok posztjukat nézem, mert általában tényleg nem érdekesek, se stílusra, se tartalomra, kicsit olyanok, mintha a futószalagról jönnének, a bloggernek mégis adnak egy látogatószámot, látszatnépszerűséget, ami meg a minőség rovására megy, hiszen miért legyek jobb, ha egyszer így is imádnak, ugye. Holott nem imádják, csak az arcukba van tolva a kiadónál facebookon, és kattintanak. Az olvasó meg azért szív, mert szerencsétlen honnan tudná, hogy az adott könyv nem neki való, ha egyszer mindenki jót ír, vagy ami nagyon szar pontja a könyvnek, arra is csak egy kis szájhúzogatás van? Amelyiknél megnézegettem egy-két turnés posztot, annál marhára örültem volna, ha valamelyikük szól előre, hogy amúgy ez szar, mert beleolvastam, és éreztem, hogy nem lesz jó, de hát mondom ha ennyit ajnározták, akkor csak nem lehet olyan gáz. Hát de. Két ponton bukott meg a könyv, a stílusán meg a sztori katasztrofális adagolásán, és kurvaélet, hogy egyikről se volt egy szó sem egyik turnés posztban sem, vagy ha igen, nem jutottam el odáig, mert a második bekezdésnél ásítva becsuktam az oldalt.
Szóval valamit tényleg kezdhetnének magukkal, mielőtt az olvasókat is elriasztják. Kéne minden posztba egy "kinek nem való" rész is, vagy valami hasonló, hogy lehessen civilizáltan árnyalni a képet, úgy, hogy a kiadót se sértsék meg vele, viszont segítsenek elkerülni az olvasóknak a csalódást. Mert én tökre megértem, hogy nyomás alatt vannak az ingyen könyv miatt, a kiadó azért adja, hogy jó híre legyen a könyvnek, szóval ha lehúzod, az gáz, de én pl. ezért filóztam sokat azon, hogy el se fogadom, amit ajánlottak, mert nem hiszem, hogy jól tudnám kezelni a helyzetet. Nem kell a nyomás. Én a a kiadók helyében egyébként is inkább állandó és tényleg nagy kedvezményt adnék a jó bloggereknek (és nem úgy általában a bandának, hanem egyesével, elkerülvén a futószalagos szar posztokat), mint ingyen könyvet, tisztább az. Ha már kiadtál érte egy ezrest, akkor érzed, hogy jogod van lehúzni, ha olyan kedved van, hiszen megadtad az ellenértékét. De hát ők tudják, kaptak kritikát alaposan, ahogy hallom, most eldönthetik, hogy mit kezdenek vele :)
hű, Ildi.
Törlésén erre inkább csak priviben válaszolnék. :D
Ajjaj, már megint mit mondtam, amit nem kellett volna...? :D
TörlésA mailem elvileg nyilvános a profilomon, kíváncsi vagyok :) Főleg mert tényleg csak így érintőlegesen vagyok benne a dologban, a szociális bloggeréletből gyakorlatilag teljesen kimaradtam.
ó, ugyanazt mondtad, mint sok mindenki más, épp azért. :)
TörlésNekem anno az volt a válaszom a btk-ra, hogy befejeztem az aktív bloggolást, leszüntettem pár blogra az érdeklődésemet, és azóta megint úgy keresek olvsnivalót, mint régen, azaz a saját megérzésemre hagyatkozva, blogok és moly nélkül. IMÁDOM:)))
VálaszTörlésA btk-val meg legyen boldog aki csinálja, nem értem kinek jó, mert én még olyanról nem igen hallottam, aki nem írja, csak olvassa.....
a btk miatt hagytad abba? o.O
TörlésJa és nem savanyú a szőlő, EU-s fizuból könnyen veszek könyveket, mielőtt még valaki megvádolna :DDD
VálaszTörlésMondjuk inkább úgy, hogy nagyjából ott lett végleg elegem a könyöklésből, és abban az időben jöttem rá, hogy milyen volt régen csak úgy olvasni :)
VálaszTörlésMeg volt a molyos dolog is, szóval sok minden átalakult anno...
Mondjuk a btk-ba meg sem hívtak :DDDD
Sokáig azt hittem, ez a turné valami kimondottan könyvmolyképzős dolog - ez nyilvánvalóan sokat elmond a képbenlétemről, de szerintem a dolog színvonaláról is. Mondjuk nem érdekelt, mert valahogy történelmileg úgy alakult ki, hogy nem olvasok senkit, aki turnéba tömörült. Úgy lett vele "dolgom", hogy egy bloggert, akit más körből ismerek, elhívtam egy másik blogger által szervezett sörözésre, amire élből azt vágta oda, hogy "de én független vagyok, nem vagyok benne turnéban meg ilyesmiben". Megnyugtattam, hogy hogy mi sem, aztán utánanéztem, mi is a turné most már, és látám, hogy mi, és srác, aki meggyanúsított velük, menten átkerült nálam a hülye kis köcsög kategóriába. Viszont épp ő a példa arra, hogy attól még, hogy valaki nem turnézik, nem feltétlenül független. Nagyon sok a recitünci, aki nagyon vérszegény kritikákat fogalmaz meg, ha egyáltalán, ehhez képest sokat nem jelent, ha a turnésok felvállaltan nem függetlenek.
VálaszTörlés