Home » , , , , , , » Claire North - Harry August csodálatos élete

Claire North - Harry August csodálatos élete

Written By Tara Nima on 2015/12/13 | 9 megjegyzés

Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.
Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi.
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: ,,Kis híján lekéstem magát, dr. August" - mondja. ,,Küldenem kell egy üzenetet."
A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.
ATHENAEUM

A borítókép picit megtévesztő, mert Harry maximum a második életéig nevezhető gyereknek, onnantól viszont gyermekteste egy felnőtt lelkének ad otthont, aki minduntalan visszatér a kiindulóponthoz, születéséhez, 1919 első napjához. Ezután újra és újra átéli a születés és halál körforgását, nem feledve egyetlen életet sem.
Azt gondolnánk, unalmas lehet mindig ugyanazt átélni, de mivel a döntés szabadsága mindenkinek adott, így egyik élet sem ugyanaz. A történelem fősodra állandó, de az emberi életek vehetnek más irányt.
Egyetlen élet, éljük át akár egyszer, vagy harmincszor, bekorlátoz. A szűkre szabott időn belül a világot jobbá tenni nem lehet, sőt, változtatni sem szabad rajta, megvannak a körforgásnak is a szabályai, de ha a lélek szemszögéből nézzük, ebből mégis rengeteget lehet tanulni. A külső tényezők nagyjából változatlanok: háború, terrorizmus, politikai botrányok, tőzsdei műveletek, ebbe egyetlen kálacsakrának (így hívják a könyvben azokat az embereket, akik az újjászületések körforgását átélik) sem lehet beleszólása.
Sokkal érdekesebb, miken megy át Harry, mire feldolgozza ezt. A hibák, amiket elkövet, a következmények, amik ugyan nem végzetesek, de igencsak kellemetlenek tudnak lenni, a kérdések és válaszok, és azok a kérdések, amikre nincsenek válaszok.

Viszont Harry nincs egyedül. Minden időben volt nem egy kálacsakra, akik azért, hogy megvédjék önmagukat, segítsék és támogassák egymást lelkileg és anyagilag is, valamikor az ősidőkben (ez lehetett az időszámításunk előtt, de lehetett 1550-ben is, senki nem tudja), megalapították a Kronosz Klubot. Olyan hatalom forrása ez az újjászületőkből álló csoport, amitől mindenképpen meg kell védeni a világot, hiszen az információk nem csak egyes emberek ismétlődő életeiben bővültek, de az idő síkján előre és visszafelé is, akár bárki számára hozzáférhetően. Ha rosszul élnek vele, annak beláthatatlan következményei vannak. Úgyhogy nem csak Harry ismétlődő életeiben, és az azokban bekövetkező kisebb-nagyobb  változásokban vehettem részt, de a csoport működésében is, és áttételesen más csoporttagok életeire is ráláthattam. Hátborzongató belegondolni ennek a működésébe, és hogy miket lehetne megtenni egy ilyen, valóban kollektív tudás birtokában.
A regényben ez minden probléma forrása. Valahol valaki visszaél a tudással, aminek nem lenne szabad megtörténnie, és kikerekedik belőle egy misztikus krimi, ahol egyik életből a másikba születve üldözik a gonosztevőket, és elég egyetlen rossz döntés, hogy megszakadjon az újraszületés.

Érdekes belegondolni, hogy vajon lehetséges, hogy mi is így éljük meg a körforgást, egyetlen élet pörög és pörög, amíg már mindent megtanultunk, és tökéletesítettük minden pontunk, aztán egyszer csak vége nem szakad, hogy jöjjön egy következő szint?
Vagy ez lenne a többdimenzió, ahol minden egyes változás egy újabb világot hoz létre, hogy kibontakozhasson, és megélhesse önmagát, mint a lehetőség beteljesülését?
Vagy csak véletlenül, valami hiba folytán megakadt a lemez?
Miért történik bármi? Ki tudja. Szeretünk célt adni mindennek, nehezen tűri a tudat, hogy bármi is ok nélkül történjen.
A regény abszolút alkalmas rá, hogy  értelmesen és többféle szemszögből közelítsük meg a témát, de hagyok nektek is kérdéseket, biztosan mások lesznek, mint az enyémek. Aki hisz a reinkarnációban, annak külön érdekes lehet ez a könyv, még akkor is, ha elsőre nem látjuk az értelmet ugyanannak az életnek a folyamatos újraélésében. Remek utazás volt egy különleges életsorozatban, tanulságos és elgondolkodtató. Minden percét élveztem.

Az írónőről
Három neve is van. Katherine Webbként, nagyon fiatalon, ifjúsági regényeket, Kate Griffinként felnőtt fantasy regényeket, Claire Northként pedig sci-fit (? inkább paranormális szépirodalom) ír.
Hát, a Harry August csak nagyon beleerőltetve és igencsak tágan értelmezve lehet sci-fi, szerencsére a címkézés nem befolyásolja a könyv tartalmát. Ez egy nagyon is filozofikus mű, kicsi misztikával körítve, mert a lélekvándorlás inkább a filozófia, mint a science fiction kérdéskörébe tartozik. Időutazás pedig, ami miatt gondolom, a sci-fi címkét ráaggatták, nem történik, az információ áramlik csak, de annak egy külön módja van. Bár a tudomány jelen van, de semmiféle olyan szerepe nincs, mint a sci-fikben szokott. Szóval ez nem sci-fi. Csak mondom.

SHARE

About Tara Nima

9 komment :

  1. Nagyon örülök, hogy hasonlóképp megragadott téged is! :) :*
    Remek kérdéseket vet fel, további gondolkodnivalót ad, és igazi mélysége van, tényleg érdemes rajta filozofálni, és sokkal inkább misztikus regény, szépirodalom, filozófiai mű, mint sci-fi, kvantumtükör ide vagy oda. :)

    Ez tuti Claire North a képen? Akit én tettem be, annyira máshogy néz ki :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, sztem attól, mert a tudomány valamilyen szinten jelen van egy könyvben, még nem lesz sci-fi. ráadásul itt egészen más szerep is jut neki, enélkül nem lett volna értelme az egésznek, mégsem erről szól. nehéz ezt spoilertelenül megindokolni, hogy miért volt egy barom, aki ezt lesci-fizte legelőször.
      tuti, hogy North. a te képeden olyan 14 éves, itt meg kb duplaannyi. :D nagyon régóta ír.

      Törlés
    2. de azt is el tudom képzelni, hogy nagyobb tömegekhez eljut, ha sci-fiként hirdetik.
      megnéztem, kik a kedvenc írói. Ozeki és Zelazny. mindent értek. :D (Ozekit még olvasnom kell majd egyszer.)

      Törlés
    3. ok, tényleg ott fiatalka, meg pattis :D :D hehe.
      Hát igen, nekem pl a Virágot Algernonnak se éppen sci-fi, mégis leginkább oda kategorizálják, de ki mondja meg ugye, hogy mikortól lesz alapmotívum valami a könyvben, és hogy a filozofikus részek ellenére mikor marad mégis sci-fi valami olyan elemétől, ami fontos és tudományos...
      OZEKI! :D nyuhujj.

      Törlés
    4. a gr-en is belőtték sci-finek, és még oda is írták, hogy időutazós. nemtom, mit olvastak ezek?!
      de egyébként tényleg mindegy, mert ettől még teljesen a szívemhez nőtt, és az utóbbi 5 évem legjobb könyve. (az az előtti időt takarja a Feledés. :D)

      Törlés
    5. hát, az a helyzet, hogy se az időutazás, se konkrétan a "reinkarnáció" nem igaz rá, de felületes jellemzésekor előbukkan

      Törlés
    6. hehe, a Feledés sok mindent takar :D

      Törlés
  2. Még csak a felénél tartok, de az jutott eszembe, hogy így mennyivel több könyvet el lehet olvasni! :) :) :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaja. :D és vissza lehetne üzenni, hogy miket kell elkerülni, és mikre figyeljünk oda.

      Törlés