Peter Buwalda - Bonita Avenue

Már akkor felfigyeltem a könyvre, amikor még megjelenés előtt állt, és most, hogy a sokadik akcióban volt, le is csaptam rá, pedig nem igazán voltam tisztában vele, hogy mire számíthatok. Annyit leszűrtem, hogy ez egy olyan falhozvágós-lélekbelezős könyv, ami odacsap.
Na, hát nálam nem volt ilyen hatása. Eleinte vártam, hogy majd hanyattvág, vagy valami, aztán mondták, hogy majd a végén, ha összeáll. Nekem már út közben összeállt, valahogy a végeredmény benne volt a szereplők génjeiben, sejtjeiben, úgyhogy nem okozott katarzist, és nem kaptam a szívemhez sem. De ez nem is számított, mert minden pillanatát élveztem.
Olyan könyv ez, amit nem lehet letenni, egyszerűen odaragadt a kezemhez (igazán lehetne belőle e is, nem győztem ide-oda hajtogatni, még jó, hogy puhakötés). Mint, amikor találkozok egy nagyon érdekes emberrel, és az mesélni kezd önmagáról, a családjáról, az érzéseiről, és megtudom belőle, hogy milyen nekik lenni. Hogy amiket tesznek, azokat miért teszik, feltárják a szimpla kis emberi gyarlóságaikat. Amikor a másik lecsupaszítja magát, és látjuk, és értjük, érezzük. Sajnáljuk, utáljuk, együttérzünk, értetlenkedünk.

Képes volt úgy feltárni egy család tagjainak a személyes és közös tragédiáját, hogy közben egyetlen pillanatra sem éreztem megterhelőnek a közöttük (bennük) való létet. Kívülről persze én is nagyon okos voltam, mint amikor szembesülünk mások problémájával, eldöntjük, hogy így, vagy amúgy tettünk volna, de ők olyanok voltak, amilyenek, és szépen lassan feltárják magukat, hogy megérthessük, mi miért történt.
Buwalda nagyon ért a személyiségek megjelenítéséhez, de ez csak egyik része a regénynek.
Az események nem lineárisan követik egymást, Buwalda sokszor ugrál az időben anélkül, hogy azt jelezné, de ettől csak még érdekesebb lesz az egész. Hiszen nem csak a jelenből állnak a szereplők, nekik is megvannak a maguk emlékei, és sokkal hatásosabb a mostból visszanyúlni, és felidézni (főleg, hogy időnként a most máskor van), mint a múltban elkezdeni, és haladni előre.
Nehéz műfajilag besorolni: családregény, thriller, szépirodalom, dráma, érintőlegesen egy kicsit krimi is, de elsősorban hosszúra nyúlt pillanatképek személyiségek lenyomatairól, és egymásra gyakorolt hatásáról.