2018/01 - Keményfedél

2018/01/17

Robin Hobb - A király orgyilkosa

Tara Nima 4 Comments
Valahogy Martin után az ember nem várná, hogy akad másik író is, akinél minden apró dolognak jelentősége van, de Hobb is ilyen (egyébként egy évvel korábbi az első Látnok könyve, mint Martiné), és a legtöbb dolog, amire figyelni kell, az a Bolondtól jön. Meg Burrickon sem árt, ha rajta tartja a szemét az olvasó.

FitzLovag már nem gyermek, de még igencsak húszon innen van. Jól kiképezték méregkeverésből, és szerintem nagyon jól helytáll az udvari intrikák között is, pedig nem semmi az az álnokság, amivel szembe kell menniük. Neki, a Bolodnak, a trónörökös királynéjának, meg persze Igazságnak, csak ő a javát kihagyta, elment ugyanis felkutatni az Elődöket.
Érdekes megoldás ez a névadósdi. Az első kötetben van egy kis magyarázat a név és az ember misztikus kapcsolatáról, de igazán ötletes, ahogy egyetlen jelzővel, a névvel, az egész ember legfontosabb tulajdonsága is a világ elé tárul. Elmés, Igazság, Árny, Bolond, Lovag, Pompa, Türelem, aki egy kicsit hadilábon áll a nevével első látásra; meghalljuk a nevüket, és tudjuk, hányadán álljunk velünk.
Hobb szövi a Látnokok történetét ármány és támadás közepette, vér folyik és intrika, közben, mintegy véletlenül megtudunk egy nagyon fontos dolgot a Vörös Martalócokról és a szipolyozásukról, csak még nincs elég infójuk a megfelelő személyeknek, hogy összerakják a képet. (Aztán persze lehet, hogy rosszul gondolom.) Előkerülnek az Elődök is, velük kapcsolatban is van egy elméletem. Teli vagyok öteltekkel, mert ez egy olyan történet, ahol lehet kombinálni, és a látszat nagyon csalóka tud lenni.

Igazából nagy sorsfordító dolgok nem történnek ebben a részben. (ja, de, de csak néhány.)
A Martalócok le-lecsapnak, az emberek várják a telet és a hatalmas viharokat, amikor kicsit kiszorulnak a part menti fosztogatásból a kalózok. Közben mintha szervezetten indulnának meg Kosvár (a királyi vár) felé a szipolyozottak, amit igencsak furcsállnak, mivel ők tényleg zombik: se tudatuk, se akaratuk, és egyetlen vágyuk az éhségük csillapítása.
Igazság a Mesterség segítségével próbálja befolyásolni az eseményeket, és Kettricken is nagy segítségére van, bár elsőre nem gondolta volna, hogy a kényszerházassága egyszer majd élvezetté válik. Már úgy a maga módján. Abszolút látható, hogy a hegyvidéki trónörökösnő remek választás volt, még ha nem is felelne meg egyébként az ízlésének.
Fitz próbálkozik sok mindennel. Először is a Mesterséget tanulja Igazság segítségével. Galenus kínzása sok dologban megakadályozza, de idővel ő lesz az egyetlen kapocs az útra kelt Igazság és a király között. A Galenus által kialakított kör nem úgy működik, ahogyan kellene, viszont Pompa hozza a formáját, a legnagyobb ármánykodó a várban. És ez már csak azért is problémás, mert szegény FitzLovag, akárhányszor csak megpróbál beszélni valakivel erről (leginkább Árnnyal), azonnal felségárulás bűnébe keveredik.
A király egészsége hanyatlik, szellemileg sincs ott a szeren, Pompa ki is használja ezt, de a Bolond végig kitart ura mellett, meg is lesz érte a büntetése.
Próbáltam nem spoileres lenni, szerintem sikerült, mert azért elég eseménydús kötetek voltak ezek.
A DV kettévette a megjelenést, amit nem igazán értek, de szokásuk. A borítókat már meg sem említem.

2018/01/11

Robin Hobb - Az orgyilkos tanítványa

Tara Nima 3 Comments
Sokadszorra kellett rájönnöm, hogy nem szabad hallgatni senkire se. (Hogy akkor én minek blogolok, azt most ne firtassuk:D) Úgy tűnik, nem lehet elégszer szembesülni vele, hogy azért, mert valakinek nem tetszik valami, még nem biztos hogy rossz. Vagy kevésbé jó. Szóval az ilyen vélemények elültetik az emberben, hogy elkerülje a könyvet, már tudat alatt is.
Mint ahogy én tettem Hobbal, csak azért, mert egyszer régen valahol azt olvastam, hogy lassú és nehézkes, és mivel én a pörgős, akciódús könyveket szeretem, egyértelmű volt, hogy max csak messziről nézegetem. Nem mondom, hogy rosszat tettem magammal, mert a felfedezés mindig nagy öröm, és legalább most van egy sorozat, amitől megkapom, hogy nem bírom letenni, mindig olvasnám, alig várom, hogy hazaérjek, egyszóval azt a függést, amit Martin után vártam. (de nincs hasonlóság a két sorozat között.)

Nem nehézkes, de hogy lassú lenne?
A történet indulásakor egy öregembert látunk, aki egy 6 éves gyereket cipel magával, majd leteszi a királyi vár kapujában, hogy ő a trónörökös, Lovag fia, tegyenek vele, amit jónak látnak, neki ebből elég volt. A 6 évesnek nincs neve, csak annyi, hogy Fiú, és a strázsa Burrick gondjaira bízza, a király lovászmesterére, aki mellesleg Lovag egyik első embere. Ez a 6 éves fiú, aki a Fitz nevet kapja, lesz a főszereplő. És nem telik el hirtelen húsz év, hanem innen követjük végig a fejlődését.
Fitz egy warg-féle (by GOT), amit itt Ösztönnek hívnak, és a segítségével képes rákapcsolódni az állatok elméjére, átvenni az ösztöneiket, érzeteiket, de Burrick enyhén szólva nincs ettől elragadtatva. Ez egy olyan képesség, amit jobb, ha az ember inkább titokban tart. Kezelésbe veszi a gyereket, bevonja a vár életébe, feladatokat ad neki, és kitanítja az állatokkal való bánásmódra. idővel aztán, ahogy a figyelem ráterelődik, a király kiemeli Burrick mellől, és elkezdi a maga tetszésére formálni.
A királyi vár hatalmas, ehhez képest nagyon kevés ember van hatással Fitzre.
Burrick az első, sokáig ő áll mindenki felett, de aztán ahogy nő a fiú, úgy terjeszti ki rá a király a terveit. A címet nézve gondolom, nagy titkot nem árulok el, hogy gyilkolni taníttatja. És hogy valóban jó szolgálatot tehessen, Fitz szívvel-lélekkel végrehajt bármit, amit feladatul adnak neki. Még Galenus kegyetlen tanítási módszereit is elviseli, csak hogy ne okozzon csalódást.
Van az Ösztön mellett egy másfajta képesség, a Mesterség. Ennek hosszú története van, a lényeg, hogy mostanra leginkább királyi vérvonalban fedezhető fel, és egyfajta mágiagyakorlás: távolból, az elme segítségével más emberek akaratának, érzéseinek befolyásolása, ezáltal a történések irányítása. Nagyon fontos lenne, hogy Fitz ezt megtanulja Galenustól, de egyelőre a gyilokban jobb. Megjelent ugyanis a partok mentén egy kalóz banda, a Vörös Martalócok, akik nem elég, hogy fosztogatják a területet, de kiszipolyozottakat hagynak maguk után. Ők valamiféle zombi-állapotban lévő volt-emberek, akik üresek, vadak, és még az állati szintet sem érik el. Senki nem tudja, hogyan és ki készítik őket, pedig a titokzatos Árny már jó régóta próbál rábukkanni, mit lehet tenni ellenük.
Van pár ember, akik az átlagosnál közelebb kerülnek Fitzhez, de az igen csekély érzelmi tölteten kívül ennek inkább stratégiai jelentősége van.
A Bolond, aki szintúgy bír valamivel, amivel mások nem, különösen érdekes jelenség.
Igazság, a trónörökössé lett második fiú, a Mesterség legerősebb használója.
És természetesen Elmés, a király, aki a saját emberévé tette Fitzet (ennek igazából nagyobb a jelentősége, mint első olvasatra gondolni lehetne.)
Galenus, akivel egyáltalán nincs jó kapcsolata, viszont nagy tapasztalatra tett szert általa, még ha nem is ez volt a fickó célja.
Molly, az egyszerű, gyertyakészítő lány, aki azt a kevés kedves szerelmi szálat hozta a gyermek Fitz bonyolult életébe.

Nagyon kivonatosan ennyi az első rész, ahol mindezt Fitz meséli el nekünk, valamikor ki tudja hány évesen visszaemlékezve a történtekre, és még korántsincs vége, hiszen Fitz még mindig csak tizenéves, alig képzett orgyilkos.
Nekem nagyon bejön ez a nagy részletesség, és egyáltalán nincs lassú-érzetem, mert annyi minden történik. Fitz gyereksége ellenére kimaradtak a szokásos ya-allűrök is, mert semmire nem kifogás a fiatal kora, és nem is igazán bánnak vele gyerekként.
Nincsenek nagyon részletes jellemrajzok, sokuk jellemének inkább csak az apró gesztusok adnak mélységet. A világfelépítés sem szájbarágós, ahogy az események haladnak előre, úgy tudunk meg egyre több mindent a Hat Hercegség jelenéről és múltjáról, de az utalásoknak hála, érezhetően nagyon kidolgozott.
A mágia-rendszerről ez már nem mondható el, de lehet, hogy tényleg csak ennyiből áll a Mesterség: információ-áramoltatásból. Aztán hátha lesz ez még kicsit több is, majd kiderül.

A magyar borítót inkább nem kommentálnám, a régiek ellen nincs mit tenni, de a legfrissebbtől sem vagyok elájulva.

2018/01/01

Listázni jó

Tara Nima 8 Comments
Még vannak, akik évet zárnak, én már teljesen 2018-ban vagyok. Nem mintha éreznék bármi változást a '17-hez képest, most is ugyanúgy kínlódva fogok egy-egy hosszabb nap után nekiállni sportolni, most is sakkozni fogok majd az időmmel, hogy minden beleférjen a napba, amit akarok, szóval a ma pont olyan, mint a tegnap. Viszont ma is lehet listázni, a legjobb időpont rá. Mint bármelyik másik.;)
Idén nem jelentkeztem Lobo várólistacsökkentésére, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne akarnék régebbi könyveket is olvasni. Most túl azon, hogy ami muszáj, azt nem akarom, tudom magamról, hogy általában egyik pillanatról a másikra változik a kedvem azt illetően, hogy mi esne épp jól. Ebbe egy fix lista csak bezavar, legalábbis az olyan, amivel el kell számolnom.
Sokkal jobban járok, ha max. fél évre tervezek, és inkább több könyvvel, amiből aztán jobban esik majd választani.
Év végén megleptem magam pár könyvvel, egy részét akkor mindjárt elolvastam, a többi várós lett. És mivel eldöntöttem, ha megveszem, el is olvasom, ezeket mindenképp sorra veszem:



Két nagyon különböző könyv, két nagyon különböző hangulathoz. Tudom, három, de csak kétféle igazából, és hülyén mutatott a többesszám.
Nem célom, hogy kiemelten olvassak magyar íróktól, de vannak, akik rendszeresen visszatérnek az "akarom olvasni" listámra. Ilyen pl. Bán Mór a Hunyadi sorozatával, vagy Benkő László a Honfolgalós könyvekkel (vagy bármelyik másikkal. érdekes korszakokról ír). Szinte az összes külföldi író kedvenc témája Róma, a görögök vagy VIII. Henrik házasságai és Angliája, én ezt most hanyagolnám, annyit olvastam már róluk. Akkor már inkább kerüljünk kicsit közelebb egymáshoz a magyar időkkel.

Galbraith-Rowling a Selyemhernyóval bizonyított, úgyhogy a Gonosz pálya is olvasós.
Moskát Anita a Bábel fiaival már évek óta várja, hogy vegyem már kézbe, de valami mindig közbejön. Leginkább egy másik könyv.
Heller Isten tudja - már el is kezdtem, imádom a hangulatát meg a stílusát. Évente egy-két újraolvasást is beiktatok, ez az egyik. A másik szerintem Erikson lesz, de még nem vagyok biztos a dolgomban.
Simmons a Káli dalával meggyőzött. Hogy miről, azt még nem tudom. Két lehetőségem van: Ílion, vagy valami indiai. Lehet akár mindkettő. Rohintron Mistry esélyes, esetleg Maalouf.
És ha már India, nem messze ott vannak az arabok is. Kis lazulósnak Ahdieh Harag és hajnala pont jól fog majd jönni, ha meg valami erősebbre vágyom, akkor Shelby lesz a nyerő.
Giles Kristiannal meg A bosszú istenével majd vikingezni fogok, ezt is csak rakosgatom jóideje, de nem értem, miért, imádom a viking időket, meg csupa jókat is olvastam róla.
Budapest noirt a film miatt (még nem láttam, majd egyszer. vagy sose.), a Dervisházat, mert már ezer éve megvan (és alig lehet kapni, max csak antikban), és valami angolt is keresni fogok, sztem Frostot fogom folytatni a Bound by Flames-szel.
Meg hát ON SAI. Nemár, hogy mióta tologatom a Lucyt. Oké, Calderont akarnék, de ha csak Lucy van, hát akkor legyen az.
Hát kíváncsi vagyok, félévkor ebből mennyit fogok tudni kipipálni. :)


Copyrights @ 2016, Blogger Templates Designed By Templateism | Distributed By Gooyaabi Templates | Pictures from Pinterest