2018/06/11

Steven Erikson - Tremorlor kapuja

(miért nincs tisztességes minőségű magyar borító??)
Egészen biztosan spoileres lesz a poszt, bár ha azt nézem, mennyire sok szálon fut a történet, és mennyi szereplővel dolgozik Erikson, szinte lehetetlen olyat írni, ami ne lenne újdonság bizonyos idő után.
Jónéhány új szereplő is feltűnik, de a régieket sem hagytuk magukra.
Muzsikus, Apsalar (aka Siralom) és Sáfrány elindultak hazavinni a lányt, aki már nincs megszállás alatt, de az az időszak nem múlt el nyomtalanul. Emlékek törnek fel belőle időnként, és valószínűleg némi képesség is maradhatatott az Elődök után. (hogy pontosan kik is voltak a megszállók, az az ötödik fejezetben van részletezve, ha valaki pont ezt keresné. bár nem tudom, mennyiben ad ez magyarázatot Siralom viselkedésére.) Persze ez sem csak annyiból áll, hogy elindulnak, és megérkeznek. Az út nagyon hosszú, sokszor ellenség között kell haladniuk, álcázniuk kell magukat, ami Muzsikusnak nagyon jól megy. A lova külön jó fej, bár nem mennék a közelébe semmi pénzért. Még leharapná a fejem.
Kalam két küldetést is felvállal: egyet, ami a Forgószélhez, a felkeléshez köti, és egyet, ami a császárnőhöz.
Nagyjából ők négyen azok, akikkel az első részben is sűrűn találkozhattunk.
A jaghutákról elég sok szó esett már előzőleg, különösen Ikárium furcsa időmérő ajándékáról, itt most megismerhetjük őt is, a több ezer éves vándort, az eltemetett emlékeivel, és Mappót, hűséges trell kísérőjét.
Szintén említették Tavorét, Paran kapitány húgát, aki átvette Árva Végrehajtó szerepét Laseen mellett, és a másik húgát, Felisint, aki az otataral-bányában kötött ki, mint rabszolga. Minek az embernek ellenség, ha már van egy nővére... Azokat a részeket szeretem a legjobban, amik formálják a személyiségeket, és Felisin szála egyértelműen ilyen. Nemesként, szinte gyerekként durián-ködben létezni, eladni a testét az életben maradásért, hogy a barátain segítsen, vérdarazsak csípésének hegeit viselni... ez utóbbi nem tűnik túl nagy dolognak, de van az a pont, ahol a hegek, a múlt látható sebei hasznosabbnak bizonyulnak, mint a szépség.

A háborús stratégia ebben a részben egy kicsit háttérbe szorul, inkább az egyénekre koncentrálunk, de azért mindenfelé nagy a mozgolódás: a Shei'k készül, hogy elindítsa a Forgószelet a malaza uralom ellen, Kalam leszállítja a könyvet, és megindul, hogy megölje a császárnőt, Ikárium a pusztában vándorolva összeakad Iszkiri Puszttal, az Árnyak egyik főpapjával, aki igyekszik helytelen utakra terelni az alakváltókat. Ő egyébként is nagyon vicces fazon, kicsit szalajt, sokat beszél (rengeteget), és semmit nem mond, legalábbis nehéz kihámozni a lényeget.
Már egy ideje nagy veszélyre figyelmeztettek a jósok, mágusok, bár igazán nem értik ők sem, mi is jön: a Szétszéledtek és a Lélekvesztettek (mind alakváltó valamilyen módon) gyülekeznek, ami káoszt okoz az Üregekben. Valószínűleg nem volt véletlen az indulásuk, ugyanis azzal, hogy minden Üreget elárasztanak, a varázslók nem tudják azokat használni, egyik oldalon sem, nyilván ez érdekében állt valakinek.
Aztán ahogy malaza-terepre érünk, mindig kicsit összezavarodom, hogy ki hova is tartozik, és kivel milyen kapcsolatban áll.
Amikor Laseen megindult a nemesség ellen, Paran kapitány árulását kompenzálandó, Tavore dupla kegyetlenséggel szerzett érvényt a császárnő akaratának, így történhetett, hogy Felisin rabszolgasorsra jutott (a császárnő odadobta a nemességet a pórnép elé, de még így sem sikerült a lázadást megakadályoznia). Heborik, a birodalmi történész bűne egy felségárulóan megírt tankönyv volt, Baudin pedig sokkal több, mint egy veszélyes bandita. Ők hárman véletlenül kerültek egymás mellé a láncon, de aztán úgy alakult, hogy összetartottak, bár egyiküknek sem tetszett a helyzet.
A malazák hivatalos, udvari történésze Dujker, aki Koltén mellett örökítette meg az eseményeket, társa, Kupa pedig az egyik hadmágusuk, és igyekeznek Heborikot kimenteni a bányából.
Amikor a Birodalom városaiban lázadozni kezdtek, és Dujek és serege a császárnő ellen fordult, Laseen Koltént tette meg a malaza seregek vezetőjének, aki nem csak a lázadással került szembe, hanem a malaza sereg átállt katonáival is, és a menekültek ezreivel, akikről neki kellett gondoskodnia.

Nem könnyíti meg az olvasó dolgát, hogy itt még annak is neve van, személyisége és felvillanó múltja/jelene/jövője, aki csak egy fél mondatban szerepel, mert felszólításra meg kell néznie, ki mászkál odakinn - és biztosak lehetünk benne, hogy a fél mondatot követően egyszer majd még előkerül hosszabb időre is. Nincsenek jók vagy rosszak, csakis az határozza meg a betöltött szerepet, hová született az illető. Szeretem, hogy nincsenek nagy szavak, és a szereplők nem puffogtatnak közhelyeket. Nincs elvakult hűség túlidealizált eszmék iránt, az események általában azt hozzák ki az emberekből (lényekből, mert nem mindenki ember itt), amire képesek, meg még egy kicsit többet. Ezért időnként fordul a kocka a karaktereknél.

A szereplők fonalát simán fel lehet venni az első rész nélkül is, ez a része abszolút követhető, és maguk a történések is érthetőek lesznek, de a háttérvilág megértéséhez kell a Hold udvara, és még így is el lehet veszni a részletekben.
Ami engem az első olvasásnál megzavart, viszont a múltkor totál világos lett, hogy újraolvastam a Hold udvarát, az a Sárkányok Asztala, pontosabban a fordítás. Régebben nem tudtam ezzel az 'asztal'lal mit kezdeni, gondolom, az események sodortak magukkal, és nem igazán merültem el benne, de ez egy élő jóskártyapakli, és egészen ötletes a fordítás, ha nem akadunk fenn azon, hogy el kell képzelni, hogy csak előhúznak egy asztalt innen-onnan. Vicces visszagondolni, hogy nem értettem egy csomó mindent, mikor másodszorra már mennyire egyértelmű (nem az Asztalra gondolok, ez csak szimplán a saját hülyeségem). Pláne miket fogok megtudni a harmadik körben.:)
Azért nem semmi összerakni egy történetet 10 köteten keresztül úgy, hogy a rejtett infók, összefüggések még sokadik olvasatra is okozzanak meglepetést. Hol van ehhez Martin a kifulladt ötleteivel és a megrekedt sorozatával...

innen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése