Lukjanyenko - Világok őre

Kevés író esetében tudom a könyveit egymás után benyomni, Lukjanyenkonál viszont egyszerűen muszáj volt, még akartam tőle, sokatsokat. Változatos témákat hoz fel, akár még egy sorozaton belül is, és pláne igaz ez az önálló könyvekre.
A világok őre egy hatalmas ötlet. (Én miért nem tudok ilyeneket kitalálni, és így megírni?:)
Kirill, a főszereplő, egyszer csak elkezd eltűnni az emberi világból. A lakásában más lakik, a távoli ismerősök nem emlékeznek rá, a közeliek is egyre gyorsabban elfelejtik, nincs munkahelye, és nincs mása, csak egy mobil, ami még csak nem is az ő nevén van. Csörög a telefon, és kap egy utasítást, hová kell menni. Ott egy régi víztornyot talál, belül öt zárt ajtóval, és öt ablakkal, és nem tudva mit kezdeni a helyzettel, lefekszik aludni. Mire felkel, az egyik ajtó kinyílik egy másik világra, és megkezdődik a kalandok sora.
Imádom, el sem tudom mondani, mennyire. Én is akarok egy saját... nem is tudom, hogy nézne ki, ha nekem lenne egy ilyenem. Minden megvan ebben a könyvben, ami a tökéletes időtöltéshez kell: kaland, izgalom, érdekes szereplők, jó kis történet, és olyan volt végig, mintha velem történt volna meg, pedig se pasi nem vagyok, se víztornyom nincs.
De ha csak ennyi lenne az egész, Lukjanyenko nem az lenne, aki, így ebbe a könyvbe is belevitte az orosz kérdést. Nem tudom másképpen hívni. Nagyon a szívén viseli hazájának a sorsát, borzasztóan érdeklik a kitörési pontok, hogyan lehetne javítania helyzetén, milyen lehetőségeket nem aknáztak ki, és egyáltalán, a nagy kérdés: lehet-e változtatni egy ország sorsán, vagy azt eleve eldönti a múlt fonala? Ráadásul itt most egy érdekes megoldást vet fel, de ez már spoiler lenne, úgyhogy csitt.
Tetszik az ötlet, jó ez a világ a sok világgal, az őrökkel, akiknek megvan a maga feladata, és abban mindenki nagyon jó, és tetszik, ahogyan az országgal kapcsolatos kérdéseket beleszövi a történetbe. Nagyon ügyesen csinálja, mert ha valaki nem akarja, akkor fel sem fog neki tűnni,  vagy ha nem akarja, de mégis feltűnik, akkor is a történet sarokpontját adja, enélkül értelmetlen lenne az egész. Jó karaktereket tud alkotni, a főszereplő itt is gondolkodik, és nem játssza meg a világot megmentő agyatlan hőst, hanem kérdései vannak, azokra válaszokat próbál találni, igyekszik átlátni a szövevényen, ami mindig eltakarja az ember elől az igazságot. Nekem mondjuk a vége felé nem volt mindig teljesen világos, hogy mi miért is történt pontosan, de lehet, hogy a kétértelmű mondatoknak, és kimondatlan gondolatoknak pont az volt a célja, hogy gondolkozzak én is a saját magyarázatomon.
Lukjanyenko nagyon jó. Olvassátok.

Megjegyzés küldése

10 Megjegyzések

  1. Még jó, hogy tegnap megtaláltam a könyvtárban, különben most megvesznék a könyvakaritisztől :D

    VálaszTörlés
  2. @Nokedli
    :D
    én akkor voltam kicsit (nagyon) csalódott, amikor már nem volt több a könyvből, és nem volt másik olyan, ami legalább ilyen jó lett volna.

    VálaszTörlés
  3. Én az Utolsó őrséggel jártam így. De van egy olyan érzésem, hogy a Világok őrével se lesz másként...

    VálaszTörlés
  4. @Nokedli
    á, ne is mondd, az őrségeknél ugyanez volt.
    aztán jött a világok őre, aztán meg a szenvedés.:))

    VálaszTörlés
  5. Majd ha ezzel végeztem, igyekszem gyorsan kikölcsönözni az első Ugrás-t :D Hátha az segít.

    VálaszTörlés
  6. @Nokedli
    én azt is elkezdtem, de valahogy nem volt az igazi. az tök más világ, mint ezek, de majd kíváncsi leszek, mit mondasz rájuk, mert lehet, hogy csak én vagyok most túl hisztis.:))

    VálaszTörlés
  7. Hmm. Na majd kiderül. Alapból nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, de azért teszek vele egy próbát :)

    VálaszTörlés
  8. Hé, az Őrök világát is olvasd el! :D
    Az jutott eszembe róluk, hogy de jót lehetne játszani egy ilyen világgal, pedig é nmég nem is szerepjátkoztam sosem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. rohangálnál ide-oda, mi? :D
      fogom majd, Lukjanyenkó mindig jöhet.

      Törlés
  9. hát lehetne jókat kergetőzni :D
    már kihoztam az Ugrás az űrbe és az ismeretlenbe-t is tőle, mert ráhjöttem, hogy nema ponyvát unom mégsem, csak a rossz ponyvát :D

    VálaszTörlés