Michel Faber - A bíbor szirom és a fehér

Úgy olvassátok, hogy a poszt helyenként SPOILERT tartalmazhat.

Vannak könyvek, amiket egyszerűen nem lehet röviden megírni, mert hogyan is lehetne emberi sorsokat, érzéseket, gondolatokat, átalakulásokat néhány oldalba belesűríteni. És ahogy írom a posztot, az az első kérdés, hogy hol kezdjem.
A könyv Caroline-nál kezdi, egy lecsúszott prostinál, aki valaha jobb sorsa érdemes feleség volt, gyerekkel. A férj meghalt, ő pedig eljött a falujából, hogy eltartsa magukat, végül kikötött a legősibb foglalkozásnál. Aztán amikor a fia is meghalt, beletörődött a sorsába, a hideg szobába, a férfiakba, az egész világba. Ő az, aki a könyvben megfogalmazza a prostik hozzáállását saját státuszukhoz: szinte mindegyik volt már gyári munkás, dolgozott keményen hajnaltól késő éjszakáig, de a töredéke pénzt nem volt képes összekaparni annak, amit kurvaként megkeres. Miért menne el hát dolgozni? Ez is csak egy munka.
Volt viszont egy különleges barátnője, akit az anyja kényszerített kurválkodásra már nagyon fiatalon. Az anyja madámsága alatt Sugár sok mindent megtanult, többek között azt, hogy ha úgy csinál, mintha ez lenne a világ legkellemesebb dolga, és olyanokat is megtesz, amit mások nem vállalnak be, egy kicsit könnyebb életet tud biztosítani. De nem az anyja iránti szeretet vezérelte, hanem mert Sugár ilyen volt: eltökélt, célirányos, türelmes, és képes volt a legjobbat kihozni a maga számára mindenből. Az elégedett vendég mindig jobban fizet, és még akár visszatérő vendég is lehet belőle.
Hogy gondolt-e valaha Sugár arra, hogy megjelenik majd egy pénzes alak, aki halálosan belészeret, és kiemeli a mocsokból? Tudtommal nem, bár mégis ez történt. William Rackham olyat akart, amit nemhogy otthon, de még más szajhánál sem kap meg, ezért Sugárnál köt ki, és annyira elbűvöli a lány olvasottsága, és az egész lénye, hogy azon gondolkodik, hogyan tudná saját magának kisajátítani. Az apja egyre kevesebb apanázst ad, mert nem akar részt venni a vállalat irányításában, a felesége hónapok óta az ágyat nyomja, a háztartásnak nincs asszonya, szolgákat kell elbocsájtania, feje tetejére állt az élete, valamit tennie kell. Hogy Sugárt megszerezze képes volt arra, amire a családjáért nem, nekifeküdt az üzletnek, és szinte egycsapásra megváltozott minden.

Furcsa egy ilyen könyvnél felhívni a figyelmet, hogy spoileres lehet a poszt, hiszen semmi meglepő vagy különös nem történik, mégis kitöröltem egy jó nagy részt az ismertetőből, mert túl sok dolgot előrevetítene. Mivel Sugár különös nő a maga 19 évével, és mert nem tudtam, pontosan mi fog történni, kivel és mikor, adott egy kis plusz feszültséget az érzéshez, ami az első lapoktól kezdve bennem volt.
A történet nagyon furcsán indul, az író, Faber hozzám szól, az olvasóhoz, szinte kézen fog, és vezet, megmondja, mit látok, hova lépjek (sok az ürülék London ezen részén), vigyázzak a korhadt lépcsőfokokkal, így kénytelen voltam szót fogadni neki. Először megütköztem ezen a direkt hozzámszóláson, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy az író befurakszik közém és a könyv közé, el akar választani a szereplőktől, és meg akarja szabni, hogyan ítéljem meg őket. Ami Thackeray-nek nem jött be, azt Faber nagyon jól csinálta. Ott volt velem, egy idő után már észre sem vettem, annyira természetes volt, hogy időnként társalgunk kicsit, és megmagyaráz dolgokat.

A szajhák világán keresztül feltárult előttem egy monumentális tabló a londoni előkelőségek és alsóbb rétegek életéről, a fényűzés és a nyomor két végletéről, ahol úgy tűnt, nincs átmenet a vagyonosságból a nyomorba, csak az a kérdés, mennyire csúszol mélyre, ha nincs elég pénzed.
Rengeteg szereplővel megismerkedtem, volt akivel sok időt tölthettem, volt akivel alig találkoztam, de mindenki egy kisebb színfolt volt, aki hozzáadta a maga kis életét ehhez a nagy egészhez, még ha nem is ismerhettem meg aprólékosan.

Sugár világához tartozott a kurtizánélet. Lassan kiderül, hogyan lett Sugár prosti, mi az életfilozófiája, hogyan történik ennek az egésznek a lebonyolítása, mi történik előtte, alatta, utána, ez a gyengébb idegzetűeknél kiverheti a biztosítékot, mert itt bizony ilyen-olyan néven, de minden meg van nevezve a nemi szerveken keresztül az aktuson át az egyéb testnedvekig. Faber nem szívbajos, nem szégyenlős, lecsupaszítja a szereplőket kívül-belül, így ne legyen az olvasó sem az, ami teljesen korrekt, hiszen ez a könyv mégiscsak kurvákról szól, és ebbe beletartozik a tisztálkodásuk, a lelkük, és a magzatelhajtás módja is, nem csak a szeretkezéseké. Mindenből kapunk bőven.

Rackhamék világa a gazdagság terepe, a báloké, a szezonoké, a szép ruháké, és hintóké, ahol cselédek és szolgák hada lesi az urak minden vágyát, hogy aztán egymás között elátkozzák őket és az igényeiket. Említettem, hogy a felesége, Agnes, hosszú ideje az ágyat nyomja. Hogy mi baja? A doktor szerint rossz helyen van a méhe, ezért vannak rohamai, és ezért ájuldozik, de szerintem egyszerűen csak hibbant. Bár igazságtalan vagyok vele, mert ő testesíti meg... mit is? mert azért a gazdag nők legtöbbje nagyon is tudja, mit kezdjen magával, a testével és a státuszával, attól, mert valakinek van pénze, nem feltétlen marad gyermeki tudatlanságban. De Agnes meg olyan, mintha megrekedt volna valahol tízévesen a fejlődésben, és azóta a világról alkotott ismerete egyre csak szűkült, mire 22 évesen eljutott oda, hogy több babonában és látomásban van része, mint három másik szentnek összesen. Olyan tévképzetei vannak, hogy ő a menstruációjától szépen lassan elvérzik, és belehal, és ha éppen nem volt meg, akkor meg a halált várta, ami hamarosan úgyis eljön érte.
Döbbenetes, hogy senki, még a doktor sem vette a fáradságot, hogy elmagyarázza az emberi test működését, bár, hogy a doktor mennyit tudott is igazából erről, azt nem tudni. Időnként jó hosszan végigtapogatta Agnest, ami szerintem csak rontott a nő állapotán, mert betegesen irtózott mindenféle testi érintkezéstől, tett rá egy kis piócát, de az igazi gyógymód szerinte egy kitűnő elmegyógyintézet lenne, amibe William soha nem egyezik bele.
Az ilyen kis jeleneteken át betekinthetünk fejekbe, hogy mekkora tévedésekkel és téveszmékkel éltek egyesek, csak mert a prűdség olyan magasságokban járt, amikor már egy ezzel kapcsolatos kérdés feltevése is komoly erőfeszítéseket igényelt volna, így inkább meg sem próbálták. Láthatjuk, hol tart az orvostudomány: érdekes feltevések és ma már babonaságnak tekinthető elméletek és gyógymódok léteztek, de valahol mindent el kell kezdeni.

Williaméknak is megvan a maguk mártírja, testvére, a vallási hevületben szenvedő Henry, aki élete végéig sem tudja eldönteni, hogy alkalmas-e a lelkészi pályára; nem érzi magát elég tisztának hozzá.
Nem maradhat el a női jogokért küzdő szüfrazsett sem, Emmeline Fox, a doktor csúnyácska és idősödő özvegy lánya, aki mindent megtesz az utcákon strichelő lányokért, amit csak azok engednek. És ez vajmi kevés.
De a sok jövő-menő mellékszereplő is megszínesíti a képet, bár nem gondolok mindenkire jóérzéssel.

Nem kellemes a téma, elég kemény könyv, nagyon mélyen vájkál az emberi lelkekben és testekben, de akármilyen hosszú is, olvastam volna még. A befejezés nem is igazán befejezés. Faber adott neki egy olyan véget, amit tovább lehet gondolni, ahogy nekünk tetszik, de talán egyszer megtudjuk, hogyan folytatódik Sugár élete.  Azt hiszem, hogy ebben a 800 oldalban Faber mindent kihozott a témából és az emberekből, amit csak lehet. Olvassátok el nyugodtan, ha egy kicsit is kíváncsiak vagytok erre a korszakra a maga naturalitásában. Nem mondom, vannak benne meghökkentő képsorok, de semmi veszélyes, egyszerűen csak nagyon részletes, és törekszik a pontosságra.

Kiadja a Gabo

készítettek belőle filmet is.
és van belőle egy kevés idézet.