Home » , , , , » Kleinheincz Csilla - Ólomerdő és a Város

Kleinheincz Csilla - Ólomerdő és a Város

Written By Tara Nima on 2013/08/21 | Nincsenek megjegyzések



Város két fül között

Kleinheincz Csilláról már nem is mondom, hogy ő Beagle fordítója, mert ezt mindenki tudja szerintem, az viszont már annyira nem egyértelmű, hogy nem csak fordítani, de írni is tud. Szerencsére, tud. A város két fül között egy igen különleges könyv. Tudom, hogy fantasytól nem illik sokat várni, de ez a regény többsíkú. Nem csak a felépítésére gondolok itt, hanem a mondanivalójára is.

Mindenki álmodik, ki többet, ki kevesebbet, néha emlékszünk rá, máskor inkább csak nyomokban marad meg bennünk. K. Csilla az álomból egy létező, befolyásolható élőlényt alkotott, amit az álmodók kedvük szerint változtatnak. Egy öreg traveszti egy csodás nő alakjában, neki az álma eszköz, hogy az lehessen, aki soha nem lehet: szép, fiatal, és nő. Ő találkozott a város előző két lakójával, akik szépen csendben magára hagyták, miután meghaltak. Sokáig egyedül bolyongott a képzelt teremtmények között, úgyhogy úgy tűnik, a Város mindig is ott volt, csak akárki nem találhat rá. (Más álmodóknak egészen más világ jutott, és ezek a világok nem találkozhatnak egymással, csak erőszakos beavatkozással.) Egy német fiatalember, teli gyilkos vágyakkal, kielégületlenül, szerelmi bánattól és gyásztól gyötörve. És egy magyar diák, a 17 éves Vali, egy halott ikertestvérrel maga mögött. Vagy eleinte maga előtt. És ez a testvér lesz az oka annak, hogy meg kell küzdeniük az álom szuverenitásáért, hogy visszakaphassák azt a nyugalmat, amit a halott iker elorzott tőlük. hogy a Város felbolydul, abban mindenki egy picit hibás, de több tragédia nem történik meg, ha nincs Kolos.

A három álmodó és a város összetartozik, az álomban történtek kihatással vannak a való élet mindennapjaira. És igazából innen kezdődik a regény több rétegű mondanivalója, legalábbis amiket nekem mondott. Nehéz eldönteni, hogy az álmok hatására változik a főszereplők élete, vagy csak a szereplők valódi énje érvényesül az álomban, és amit a mindennapokban elnyom, az az álomban következmények nélkül megtörténhet. Ha fantasyként tekintek a történetre, egyértelműen mondhatom, hogy miért is ne lehetne, hogy az álom az, ami az életet irányítja? De ha az embert, mint jellemet nézem, és szerintem ez egy kicsit valósághűbb nézőpont, szembesülni kell a kívánságok, elfojtott vágyak következményeivel. És a nagy kérdés: mit kívánunk és hogyan? És ha teljesül, az biztos, hogy jó lesz nekünk? Ha ezt mélyebben elemezném, csupa spoiler lenne a folytatás, úgyhogy inkább nem teszem. Ha jól tudom, ez volt K.Cs. első megjelent regénye, de ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy ezt is írta először. Próbálhattam volna keresni valamit, amibe beleköthetek, de nem találnék. A regény következetes, logikus, nem volt hiányérzetem, és végigizgultam az egészet, nem hagyott unatkozni. A cselekmény pörög, a Város változik, álomból ébrenlétbe zuhanunk, határokat feszegetünk. Nagyon élveztem, igazán izgalmasra sikerült.

De a regény címe alatt ott az apró betűs alcím: „és más elvarázsolt történetek”. Néhány novella, leginkább témapróbálgatásnak érződik. Nem biztos, hogy én ezt megjelentettem volna, és ha mégis, akkor biztos nem egy regény végén. A Város története befejezett volt, és egész, és egy ilyen regény után ezeket a novellákat olvasni olyan volt, mint egy hamis szólam egy tiszta hangsor után. Nem volt rossz egyik sem, csak egyszerűen nem illet a Városhoz, nem passzolt a hangulathoz, és amit a regény befejezése elsimított, elvarrt, azt ezek a novellák felbolygatták anélkül, hogy kellően megadták volna az új lezárás hangulatát. Persze, lehet, hogy ezt csak én éreztem így, hiszen egyébként sem szeretem a novellákat, és másnak meg pont ez a disszonancia fog tetszeni.

Igazából ez nem tartozik a könyvhöz, csak leírom, hogy aki Beagle-höz hasonló stílust vár, az csalódni fog. Szerencsére K.Cs. nem ír úgy, és még csak hasonlítani sem próbál Beagle-re. Saját, határozott hangja van, önálló stílussal, amit öröm olvasni.


Ólomerdő

Nem terveztem, hogy két Kleinheincz könyvet olvasok egymás után, de így alakult. Kicsilányomat annyira érdekelte, hogy mit fogok legközelebb olvasni, azt is megnézte, hogy ki írta a könyvet (tetszett neki a néni), hogy térült-fordult, és a kezembe nyomta az Ólomerdőt. Én meg gondoltam, ha már mellettem van, belelapozok. És úgy is maradtam.

Emese különleges lány, tündér, mint az anyja, aki megígérte, hogy visszajön. Még akkor ment el, amikor Emese, kisgyerekként legyőzve minden gyermek közös félelmét a sötét és ismeretlen padlásról, lehozta neki a vágyott tárgyat. Megígérte, és mégsem jött vissza soha, pedig ő tanította rá, hogy az ígéreteket be kell tartani, akinek arcára már csak a fényképek miatt emlékszik. A különös átok, melyet cipelni kénytelen, vigyázza, hogy így legyen. Apja tudja, hová lett a gyönyörű nevű Lóna, és próbál is hozzá eljutni mindenáron, de ez nem annyira egyszerű, Héterdőbe nem lehet csak úgy bejutni, el kell veszítenie valamit.

Nem is mondom tovább. Lényeg, hogy Emese is bejut az erdőbe, ahol mindenféle mesebeli lényekkel találkozik: elvarázsolt hollóval, törpékkel, élő fákkal, de leginkább gonosz lényekkel. Nem igazán lehet eldönteni, kiben bízhat, és kiben nem, úgyhogy nem bízik senkiben, azért mindig akad valaki, aki próbál vigyázni rá. De a törvények alól senki nem bújhat ki, ez minden döntést és tettet befolyásol. Eleinte össze akartam szedni, melyik szereplő kicsoda, melyik mesében találkozhatunk vele, de a nemtudás semmit nem von le az élvezeti értékéből, úgyhogy ráhagytam. Féltékenység, ármány, mágia, és egy ismeretlen, és borzasztóan izgalmas világ az, ami szépen lassan tárul fel előttünk, a múlttal együtt. Gyönyörű és kegyetlen ez a világ, kemény törvényekkel. Míg emberként az ígéretek, az árulás, és a tévedések következménye elkerülhető, addig itt a mágia sarcot szed, és mindennek megfizetteti az árát. Külön tetszett, ahogy a szereplők jellemrajza kibontakozott, senki sem egyértelműen jó, vagy gonosz. Mert ki is a gonosz, vagy mit jelent, hogy jó? Lehet valaki csak egyik vagy csak másik? Igazi mese, ahol a múltat apránként adagolva ismerjük meg, és a vége nem egészen happy end, de így tökéletes, az elejétől a végéig. Remélem, tényleg jön majd az a folytatás. K.Cs. kedvenccé lett.
SHARE

About Tara Nima

0 komment :

Megjegyzés küldése