Home » , , , , , » Stina Leicht - Vér és méz (A Tündevérűek és a Bukottak könyve 1)

Stina Leicht - Vér és méz (A Tündevérűek és a Bukottak könyve 1)

Written By Tara Nima on 2016/05/15 | 4 megjegyzés

Bukott angyalok és tündevérűek csatáznak, miközben a háttérben az 1970-es évek angol–ír konfliktusa tombol Stina Leicht debütáló, káprázatos regényében.
Liam sosem ismerte az apját. Derry lakói mindig is úgy gondoltak a fiúra, mint egy protestáns fattyára, Liam anyja pedig sosem beszélt róla, így a fia halottnak hitte. De amikor a Bukottak és a tündevérűek közti háború kezd elszabadulni, Liam és családja is belesodródik a konfliktusba, aminek létéről addig nem is tudtak. A természetfeletti erők közti több évszázados összecsapás mintha csak az 1970-es évek Írországának politikai megosztottságát tükrözné, Liam pedig nyakig merül mindkét villongásba.Csak Liam igazi apjának és a Bukottak elleni harcra felesküdött titkos katolikus rendnek a közvetlen beavatkozása mentheti meg Liamet… a körülötte gyülekező köznapi és természetfeletti erőktől, valamint a benne lappangó sötétségtől.
E-BOOK
DELTA VISION


Nagyon sokáig kerülgettem a könyvet. Ezek a politikai alapokon nyugvó témák mindig kicsit megriasztanak. Általában objektivitás még csak véletlenül sem kerül a közelükbe, és etekintetben most sem csalódtam. Az angolok és írek, a protestánsok és a katolikusok csatájából itt most erkölcsileg egyértelműen az írek kerültek ki győzedelmesen. Soha nem jó arról olvasni, amikor egyik ember a másikat kínozza, márpedig kétségem sincs felőle, hogy ami a könyvben történik, valaha valamikor a valósága volt rengeteg embernek. Manapság már keveset hallani ilyesmiről, de emlékszem, amikor a hírek még teli voltak az IRÁval és a rémtetteivel. Az okokat ilyenkor persze igyekeznek nem firtatni, egy illegális szervezetet sokkal könnyebb szörnyetegként feltüntetni, mint egy államot.
Szóval aki kézbe veszi a könyvet, készüljön fel rá, hogy visszarepül az 1970-es évek Észak-Írországába, az angolok ellen lázadók közé, az angol börtön falai közé, az ír mindennapokba, ahol még egy szimpla temetést is marcona angol fegyveresek között kellett végigvinni, akik a legelső ellenségesnek vélt szemöldökráncolásra leteperik az illetőt, és kirugdossák belőle még a szuszt is. Liam rosszkor volt rossz helyen, és Long Keshben köt ki, ahol minden létező embertelenséget elkövetnek ellene. 
Liamnek van egy szerelme, Mary Kate, és egy szörnye, akinek nincs neve. A történtekben szerepet kap Murray atya is, aki túlbuzgóságában kicsit túltolta a védelmet, ezáltal sok fájdalmat okozott Liamnek (is), és mondanám, hogy a végére minden rendbejön, de nem. Az első könyv is elég mozgalmas volt, de Liam egyelőre a szörnyével barátkozott, és azzal az ígérettel ért véget, hogy a másodikban már egy kicsit jobban megismerhetjük majd ezt a sokszínű világot a tündevérűekkel, a bukott angyalokkal, meg még ki tudja, mik kerülnek elő.

Az ír mitológiát mesterien szőtte bele ebbe a valóságok káoszába az író, annyira, hogy teljesen olyan érzésem van, írként nem is lehet másként létezni, mint hinni a tündevérűekben, és arra a mesére aludni el, hogy volt valaha egy varázslatos nép, akik még az emberek előtt a szigeten éltek, de miattunk el kellett bujdokolniuk, és átléptek egy másik világba, ahonnan visszajárnak, és ha rosszul viselkedünk, elvisznek magukkal.
A bukott angyaloknak igazából nem tudom, mi jelentőségük, hacsak annyi nem, hogy jól összezavarták Murray atyát és az egyházat, akik tudatlanságukban nagyobb káoszt csináltak a világokban, mint arra a lények valaha is képesek lettek volna. De majd Liammel helyreteszik a dolgokat. Majd a második részben.

UPDATE
És a lényeg: a könyv baromira tetszett, bár nem mondanám kiemelkedőnek semmiben. A karakteralkotással nincs gond, mindegyik szereplő egyéniség (az egyetlen dolog, ami nem feltétlen pozitívum, hogy Liam egyedül mássága miatt emlékezetes); nincsenek meglepően csavaros fordulatok sem; de ez egyik sem hiba, a könyv egyszerűen az elejétől a végéig hozza az elvárt színvonalat, egyenletesen, nincsenek kiugrások, fellendülések és ellaposodások. Amiben kiemelkedően jó, az a valóság és a mitológia összeolvasztása. Annyira természetesen jelennek meg az ír mitológiai elemek az események közé olvasztva, amit nem láttam még más könyvben. A témaválasztás okán (az írek szenvedése, az angolok szemétkedései) lehetne éppen szépirodalom, de a nyelvezet ezt nem indokolja, sajnos. Viszont sokkal igényesebb, mint egy urban-fantasy, mert a valóságos mindennapok eléggé mások, mint egy átlag szórakoztató fantasyban. Nem igazán szórakoztatóak.
Nem tudom más könyvhöz hasonlítani, nem olvastam még csak közel hasonlót sem. Kemény történet, szeretnivaló, olyan, ami benne marad az emberben. És bár Liam elég egyértelműen nem ember, erről nagyon könnyű megfeledkezni, mert amik vele történnek, az nem is olyan régen még valóság volt. És bár nem ember, ezzel nagyon nehezen él. Én a helyében többször használtam volna a másik felemet.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik nem szoktak fantasyt olvasni, inkább a kardigános vonalat képviselik. Kemény, egyedi történet, én egyszuszra olvastam el. Nehéz volt letenni, nem is nagyon próbálkoztam vele.

SHARE

About Tara Nima

4 komment :

  1. Nekem egy dolog nem derült ki, hogy tetszett-e neked a könyv...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kell egy update, látom, mert Tittinek se volt egyértelmű. :D

      Törlés
    2. :D Na, így már oké. :)
      Kardigános vonal... :D Az ír mitológiát szeretem, de a sok kegyetlenkedést nem bírom...

      Törlés
    3. egyáltalán nem öncélú, meg nem is részletes, meg némileg történelem, amiről nem nagyon szeretnek beszélni, mivel ugye mégiscsak az elvileg civilizált Európán belül volt/van. inkább belegondolni döbbenetes.
      a mitológiával decensen megtorolta ezt az egészet.

      Törlés