2017/11/27

Jo Walton - Farthing


"Semmi nem áll a politika felett" 
Ez az egyetlen mondat összefoglalja a könyv lényegét, ahol mindenki más volt valamiben: politikai meggyőződésében, szexuális orientációjában, a rasszát illetően (és itt megjegyezném, hogy a fordító nagyon mellényúlt, a zsidók nem egy külön faj, csak egy rassz, még ha az eredetiben hülyeséget is írtak. nem tudom, nem néztem meg.)
1949-et írunk. Angliában már régóta béke van sir James Thirkie-nek köszönhetően, aki kiütötte Churcillt a székből, és 1941-ben megkötötte Hitlerrel a békét, Oroszország felé terelve a hadjáratot. A kontinensen még 1949-ben is fasizmus volt, zsidóüldözéssel, munkatáborokkal és diktatúrával, de Angliában virágzott az arisztokrácia, és a munkások próbáltak valami kis hatalmat kivívni maguknak a szakszervezeteken keresztül (ez volt a bolsevizmus). De Thirkie meghalt. Gyilkosság volt vagy öngyilkosság? Az okos Carmichael felügyelő figyelmét semmi nem kerülte el, és jól körüljárja a bűntényt. Lehetnek személyes indítékok éppúgy, mint politikai, belföldi legalább annyi, mint külföldi.

És ahhoz képest, hogy alternatív történelem, kitalált helyzettel, szinte alig különbözik a való élettől. Ha eltekintünk az időponttól és a társadalmi rangoktól, ugyanez köszön vissza ránk a mai napig: láthatjuk hogy a haveri kör hogyan juttatja hatalomra egymást, csak még itt egy kis izgalom kedvéért gyilok is történik. Elég gyomorforgató az az arrogancia, ahogyan a pozíciókat kézben tartók a világra tekintenek, de imádtam olvasni, tisztára Downton Abbey-s érzésem volt közben. Vidék, lovaglás, szolgák, angol reggeli, teázás, protokoll... az angol arisztokraták világa utánozhatatlan hangulatot teremt.

Biztosan olvastátok a hírekben a melegellenes amcsi képviselőt, akit épp egy pasival kaptak rajta az irodájában. Ha nem lenne ez az aprócska közjáték, ami a könyvet és a valóságot összekapcsolja, akkor is teljesen életszagú lenne. Pont ezért jó lenne olvasni a többi két részt is, mert Carmichael nyomozásához a politikai/társadalmi háttér a különleges adalék, ami ugyan elképzelt, de valószínűleg egyáltalán nem áll messze a valóságtól.

A történet kétnézőpontos: felváltva olvashatjuk Lucy Khant a saját szavaival, és a felügyelő nyomozását e/3-ban. Ez a felosztás lefed mindent: hogyan viszonyul a felső tízezer a békekötéshez, a zsidósághoz, feltárulnak az érdekbarátságok, a politikai irányvonalak, és a hatalom működése, a szálak mozgatása, a helyezkedés; ezzel szemben ott van a felügyelő, aki igyekszik kivonni magát az uralkodó osztály befolyása alól a nyomozása közben, és abszolút együtt tud érezni a mássággal, bárhogyan is jelenjen meg.
Az egész történet arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon a lehetőségeken a jelenben, és a mi lett volna, ha... egy cseppet sem pozitív verzióján. Hogy valóban átérezzük egy olyan világ létét, ahol a fasizmust megtűrik, és a hatalom megtartása érdekében bármiféle kompromisszumra képesek, ahhoz kellene a másik két könyv is a sorozatból, de már itt is érezhető, hogy valami nagyon nem oké a vezetői körökben. De mikor az...
Nagyon jól van összerakva a regény. Könnyen olvasható még a politikai vonal ellenére is, de minden egyes mondatával próbálja felnyitni mindenki szemét, aki esetleg nem látná még, hogy mit is jelent az, amikor valaki hatalomra tör és jut, és csakis önmaga érdekeit tartja szem előtt, figyelmen kívül hagyva a társadalmi érdekeket.
Az más kérdés, hogy a hatalmon való létezésnek még nem találtak a valóságban is kezelhető alternatíváját, tehát valakinek ott kell lennie, valahogy oda el kellett jutnia, és ezek soha nem szép történetek, mert a hatalomra jutás és a tisztességesnek maradás kizárja egymást. Szóval lehet szépen göngyölgetni magunk előtt az ehhez hasonló gondolatokat, míg olvassuk. Meg utána is.

Beteszem azért a fülszöveget is:
1949 – de nem a mi 1949-ünk – egy nyári hétvégéjén a felső tízezerbe tartozó „Farthingi Kör” tagjai, akik nyolc évvel korábban megbuktatták Churchillt és kialkudták a békét Hitlerrel, egy vidéki nyaralóban gyűlnek össze. Lucy a csoport két tagjának lánya; családi kapcsolatai megsínylették, hogy egy londoni zsidóhoz ment feleségül. Ezért igencsak meglepődik, amikor ő és férje, David is meghívást kap. Egy éjjel megölik a kör egyik tagját, és amikor a hatóságok megindítják a nyomozást, Lucy számára nyilvánvalóvá válik: csak azért kaptak meghívást, hogy a gyilkosságot Davidre kenhessék. Ám akárkinek a fejében is született meg a konspiráció gondolata, nem számíthatott rá, hogy a Scotland Yard olyan nyomozót küld az eset kivizsgálására, akinek jó oka van szimpatizálni a számkivetettekkel… Miközben a csapda bezárul Lucy és David körül, lassan meglátják a kiutat – egy veszedelmekkel teli ösvényt az elsötétülő világban. A Farthing több alternatív történelmi regénynél, és több szalonkriminél – egy lebilincselő történet az egyre terjedő sötétségről és azokról az emberekről, akik megpróbálnak ellenállást tanúsítani.

2 megjegyzés:

  1. Sőt, a zsidó nem is rassz (négy nagyrassz van: negroid, mongoloid, europoid, ausztraloid), hanem legfeljebb nép. Annak is igen kevert származású.

    Viktória

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, keverék nép (esetleg alrassz), bár megértem, hogy ennyire meg nem lehet egy regényben túlbonyolítani.:) de a faj mindenképp hülyeség volt. bár, ha a politikai hozzáállást nézem, éppen lehetne vele indokolni, a népirtást meg a fajirtást is folyton keverik.
      mindegy, ettől függetlenül szerencsére egy tök jó könyv.

      Törlés