2011/01/06

Dan Simmons - Hyperion

Valószínűleg a sci-fi szeretőknek nem kell különösebben bemutatni ezt a regényt, hiszen a '90-es években már megjelent két kötetben, a Titánok lázadás és A fájdalom ura címmel. Most az Agave kiadó újrafordította, és a két könyvet egyben jelentette meg. Hogy stílusbeli különbség van-e a két kiadás között, azt nem tudom megmondani, mivel az előző is hatalmas rajongótábort szerzett magának, szerintem nincs. Az Agavés kiadás teljesen rendben van, azt viszont biztosra tudom mondani. A könyvvel először Nitánál találkoztam, és felcsillant a szemem, amikor megtudtam, hogy lesz új kiadás, főleg azért is, mert remélhetőleg akkor kiadják az összes részt, és ez szinte létszükségletté válik, ha végzünk az első könyvvel.

A történet nagy vonalakban arról szól, hogy az emberiség kilépett a Földről (naná, hiszen sci-fi), meghódított különböző galaxisokat, létrehozták az önálló életre kelt MI-ket, és épp a háború küszöbén állnak a számkivetettekkel. A Hyperion felé pedig elindítanak egy bárkafát (ez egy hajó, a leírás alapján gyönyörű lehet), de hogy mi célból is pontosan, az egy kicsit ködös. A hét zarándok feladata, hogy eljusson a bolygón található Időkriptákhoz, és ezzel együtt a Shrike oltárán áldozzák fel önmagukat, egyet kivéve, akinek a végén a Shrike teljesíti egy kívánságát. A zarándokoknak ezen túlmenően azonban van egy saját külön kis indokuk is, amit az út folyamán mindegyikük elmesél, hogy a végén összerakhassák a kirakóst, hogy mi is ez az egész, amibe csöppentek. A könyvnek viszont itt sajnos vége van, semmi nem zárul le, és semmiről nem tudunk meg semmit, legalábbis csak nagyon keveset, és tűkön ülve várhatjuk, hogy mikor olvashatjuk a folytatást.

Én már ennél a kötetnél tűkön ültem végig, annyira fogva tartott a történet, és a szereplők. A fülszöveget olvasván picit szkeptikus voltam, hogy ugyan mi érdekeset tudhatok én meg egy pap, egy katona, egy konzul vagy netán egy nyomozó visszaemlékezéseiből, de ezt így utólag betudom annak, hogy ritkán olvasok sci-fit, ezentúl viszont többet fogok, az biztos. Egész végig izgalmas volt a könyv, ahogyan feltárultak az apró kis emberi titkok, és tragédiák, és ahogyan beleszőtte ennek az új világrendnek a problémáját a pici emberi sorsokba, az lebilincselő volt. Minden és mindenki érdekelt, de ezen túlmenően volt még egy nagyon nagy pozitívuma a könyvek: folyamatosan gondolkodtatott. A háború szükségessége, vagy szükségtelensége éppúgy felmerül, mint az istenben való hit, vagy az idő problémája. Központi kérdés a Shrike és az Időkripták mibenléte, és a zarándokok történetéből még nem kapunk ugyan választ rá, viszont ez senkit ne akadályozzon meg abban, hogy kombináljon kicsit. Nagyon tudom élvezni azokat a könyveket, amik szabad teret engednek a gondolkodásnak, hiszen homály és rejtély övezi a Shrike-ot, és mi sem tudunk többet, mint az utazók. Tetszik, hogy ahány zarándok, annyiféle kapcsolódási pontot láthatunk, ami a Hyperionhoz és a Shrike-hoz köti őket. A legunalmasabb történet a költőé volt, de lehet, hogy csak azért mert ő volt az egyetlen szereplő, aki annyira irritált, hogy én simán kiírtam volna az első adandó alkalommal, de ez teljesen szubjektív, mert igazából kellett a történetbe. Ráadásul ő az, aki továbbviszi a Régi Föld kulturális értékeit, a költészet és a szavak erejét. Nem tudom, hogy Simmons zsidó-e, szerintem az lehet, mert a tudóson keresztül nem csak egy ember múltját, de úgy en block a zsidóság lehetséges jövőjét, lelki- és hitbeli válságát is rendesen kivesézte, a kereszténységre feleennyi energiát nem fordított; érdekes kérdéseket vet fel mindenesetre. Egyszóval ez a könyv elég összetett, mert van az emberiség a maga saját problémakörével, ami nem különbözik túlzottan a maiaktól: hódítás, megtartás, fenntartás, tudomány és kísérletek, és vannak a kisemberek, akiken keresztül a leendő világ problémáit kicsit árnyalja: hit, kultúra, család, kinek mi a fontos, ki hogyan éli meg a világot akkor, mit lát belőle, és mi után vágyakozik. Sok kis apróságra csodálkozhattam rá, mint pl. a pulzáló amőbaszerűségek a barlangban, vagy a ház, aminek a szobái mind más galaxisban találhatóak, vagy az olykor visszafelé folyó idő, egyszóval remek szórakozást nyújt a könyv, szerencsére nem csak pár órára.

5 megjegyzés:

  1. Remek! :) Most hogy elolvastam a Napok házát rájöttem mennyire elhanyagoltam a sci-fi műfajt. Pedig ez is a kedvencem! Most egy újabb sorozatot kell beszereznem!!! :D Ami nagy kihívás, tekintve, hogy ez tavaly jelent meg - már nem kapható. De szeretem a kihívásokat! :)

    VálaszTörlés
  2. ja, nem lehet kapni, meg ahogy olvastam, nincs is hír egyelőre utánnyomásról. kölcsönadjam őket?

    VálaszTörlés
  3. Köszi nem kell, mert lehet karácsonyra kapok egy amazon kindle-t és majd elolvasom azon. :) Most írogatom össze, mi az ami tuti kell, és ha nem tudom beszerezni, akkor majd e-könyvben elolvasom. :)

    VálaszTörlés
  4. ja, értem.:D ez tök jó lesz. sztem fogod élvezni.:)

    VálaszTörlés
  5. Na végre kiolvastam, igaz már a következő résszel is végeztem, és most olvasom a 3. részt. :) Így tökéletes egymás után. :) Hogy én eddig miért nem olvastam ezt a könyvet?! Rejtély! De úgy érzem, jobb is így. Megvallom néhol nem mindent értettem, főleg az MI-k világánál az analóg meg hasonlók leírását, de ez az én hiányosságom, nem a könyv hibája. :D
    Kemény sci-fi, összetett, gondolkodtató! Imádom amikor, teret kapok a szürke állományom használatára. :) Megsirattam a Régi földet!!! És valószínű én is Vele haltam volna, ha kapok egy kis szerepet a könyvben. :) Lehet nagy szavakat használok, és elfogult vagyok, mert még a könyv hatása alatt állok (illetve még benne élek, mert olvasom a köv. részt), de szerintem HIBÁTLAN regény!!!!! Mindenkinek megvan a tökéletes helye, szerepe, nem volt hiányérzetem. A végén persze tele voltam kérdéssel, mivel azonban egyből olvastam tovább, nem emésztett fel. És annak is örülök, hogy a Shrike ellenére, nem volt senki számomra, aki a fő gonosz szerepét betöltötte volna. Mindenkinek megvoltak az indokai, a miértjei, a céljai. Szeretem az ilyet, amikor nem fekete vagy fehér, jó vagy rossz minden, így jobban hasonlít a való élethez. Összetett! :)
    Nem egyszerű olvasmány, de megéri minden egyes betűjét!!!!! És kötelező, állandó helye lesz a könyvespolcomon, amint beszereztem egy példányát. :)

    VálaszTörlés