2013/03/09

Két könyv között - mozgalom a régi könyvekért

Sétálgattam a könyvespolcok előtt, (igazából takarítanom kellene), és feltűnt, hogy mennyire hanyagolom a régi könyveimet. De nem csak én, hanem úgy általában nem találkozom már jóideje régiekkel más blogokon sem. És igen, tudom, hogy mindenki az új megjelenésekre kíváncsi, mert az a menő, és a kiadók sem szeretik a régi könyveiket, szegények, mostoha gyermekek mindenhol.
Pont emiatt úgy döntöttem, hogy indítok egy 'elfeledett könyvek' részleget, ahol, ha más miatt nem is, saját magam miatt kicsit felelevenítem az emlékeimet.
Nyilván ekkora távolságból se túl pontos, se túl részletes nem lesz, mint ahogy az indító könyvnél is inkább képek és benyomások maradtak meg bennem, mint konkrét történet, de ettől még fontosnak tartom, hogy ne csak a vadiúj, ropogós könyveket sztároljuk, mert a régiek is legalább annyi figyelmet érdemelnek.
Ja, és olykor nosztalgiázni is fogok, ide nem illő dolgokon, de ez már csak így van nálam.

És hogy mi ez a könyv? Elsőre Clive Barker Korbácsára esett a választásom.
Szegény, elég viharvert már, azt hiszem, minden megtörtént már vele, ami Grettynek rémálmokat okozhat: elengedte a ragasztás, foltosak a lapok, megtört a gerince, a fedlap is gyűrött, és... össze van firkálva.:D Oké, nem gyerekrajz van benne, hanem az illető ajánlása, akitől a könyvet kaptam. Jó volt vele szembesülni, már el is felejtettem.
A srác, aki nekem adta, anyám munkatársa volt egy rövid ideig. Emlékeim szerint mindig elámultam a csúnyaságán, de imádtam vele lenni, okos volt, felnőtt, nagyon férfi, mindig rohant, és nagyon jókat tudtunk beszélgetni. Szerinte a Korbács a fantasy egyik alapkönyve, és én persze hittem neki, de amikor nekem adta,  nem olvastam el mindjárt. Azt hiszem, arra vártam, hogy érjen kicsit a kölyökfejem, hátha nem tudom befogadni. Hogy érdemes volt-e várni, nem tudom, de tény, hogy amikor végül elkezdtem, egy egészen más világ tárult elém, hiába olvastam én addig is hasonló könyveket. (amikről már fogalmam sincs, mik voltak, de valószínűleg valami gagyi ponyvafantasyk lehettek, ha már ennyire nem ragadtak meg bennem.)
Nincsenek kezdetek.
Nincsen első pillanat; nincs olyan szó vagy hely, amely ennek a történetnek vagy általában egy történetnek az egyetlen lehetséges kiindulópontja lehetne.
A szálak mindig összefonódnak egy korábbi történet szálaival és az azt megelőző történetekével; bár, ahogy az elbeszélő hangja háttérbe szorul, a kapcsolódások egyre bizonytalanabbnak tűnnek, mert minden kor a saját ábrázatához igazítja a történetet.
Így lesz a pogányból szent és a tragikusból mulatságos; a nagy szerelmek érzelgősséggé sorvadnak, a démonok felhúzható játékszerekké zsugorodnak.
Nincs megállás. Ide-oda jár az inga: valóság és fikció, anyag és szellem, millió módon fonódnak össze, és talán csak egyetlen közös vonásuk van: hogy megbújik közöttük egy parányi részlet, amely idővel világgá nő.
Teljesen önkényes hát a választás, hogy honnan indulunk.
Egy pontról, valahol a félig elfelejtett múlt és az éppen csak megpillantott jövő között.
Innen, például.
És a szőnyeg mintája magába szőtt engem is, egy másik világba, ami az ottból és az akkorból nőtte ki magát. Már akkor is rengeteg dolgot felbolygatott bennem, mert a gonosz elleni heroikus küzdelem elcsépeltnek és unalmasnak tűnhet, mégis remekül példázza a mindennapokat, a játszmákat, konfliktusokat, meg egyáltalán, a létezést, amiket újra és újra le kell játszanunk. A felbomlott szőnyeg, aminek újra kell szőni a mintáját, különben a gonosz hatalmak bekebelezik az egész mindenséget, az árus zsebéből előkerülő csodák, amik a vevő vesztét okozzák, a galambok repülése és a lány aggodalma, ami így hirtelen előkerül a múlt ködéből. 
És az a hatalmas lelkesedés, amivel a fiú beszélt erről a könyvről, akinek már a nevére sem emlékszem, de megmaradt bennem a rajongása, amivel még addig másnál nem találkoztam. 

Azt hiszem, van az úgy, hogy határozottan és keményen a kezébe kell nyomni valakinek egy könyvet, és megmásíthatatlanul kijelenteni, hogy EZ JÓ, és OLVASD!, majd odébb állni, és magára hagyni az illetőt, hogy dolgozza fel az élményt.
Mert szerintem az olvasás magányos tevékenység, és hiába vezetek én blogot, és tépem a billentyűket, hogy ez ilyen jó, az meg amolyan, az igazi élmények, amik felbolygatják a lelket, átadhatatlanok. Ezt át kell élni, magunkévá kell tenni, mindenki mást kizárva. Nekem ez ilyen könyv volt.

24 megjegyzés:

  1. Hú, ez tök jól hangzik, és az idézet is nagyon tetszik! Meg is próbálom beszerezni, hátha még levadászható.
    A blogon meg vár a vétóm a rémálmokra. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. javaslom az antikot első körben, mert az új kiadás baromi drága, és nagyon ronda a borítója.

      Törlés
  2. Na, ez nagyon szuper ötlet! Abszolút támogatandó kezdeményezés :-)
    Én mostanában pár újraolvasást vettem tervbe, aztán majd kiderül, hogy eljutok-e oda :-D de a terv az megvan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. annyira bele vagyunk kockulva a vadiúj megjelenésekbe, hogy elfelejtjük, hogy azért régen is jelentek ám meg jó könyvek. bezzeg ha új kiadásként kellene hypolnunk, mindenki rácuppanna.:)
      miket akarsz újraolvasni?

      Törlés
    2. Hú, pl Poe, Kosztolányi meg Móricz Zsigmond írásait; Shakespeare, Csehov drámáit; pár régi ifjúsági regényt (pl.Erich Kastnert) meg a régi klasszikus mesékre is kíváncsi lennék hogy mennyire mások így felnőtt fejjel. Meg a régi kötelező olvasmányokon is gondolkodtam különben - nekem a kötelező jellegük miatt mindegyik kínszenvedés volt (persze, így is akadtak üdvös kivételek, de a többségre mégis ez volt a jellemző) - szóval, azok is tervbe vannak véve egy hosszútávú projekt keretében :-)

      Törlés
    3. Móriczot nagyon szerettem, és Poe naná, hogy alap.:)
      a kötelezőket sose csíptem. most is, ha valami kötelező lesz, egyből nem érdekel.

      Törlés
  3. Azért is szeretek könyvtárba járni, mert régi és új könyvek is vannak. Ennek ellenére nálam is több az új, pár éves kiadás, és kevés a régebbi könyv.
    Tök jó lett a post, a lelkesültséged nagyon sikerült átadni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor jó, az lett volna a lényeg, a lelkesültség.:)
      nálam temérdek régi könyv van, újak azt hiszem, csak az utóbbi két évben szaporodtak fel.

      Törlés
  4. Teljesen egyetértek veled, sajnos magamon is megtapasztaltam, hogy hajlamos vagyok a régi könyveimet elfelejteni, pedig nagyon jók vannak a polcon. Most a költözés után ki is pakoltam egy párat, ne hogy feledésbe merüljenek. Igyekszem én is többet foglalkozni velük, olvasni, bejegyzést írni meg ilyesmi. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gretty példáján felbuzdulva fényképezni is fogom a régieket.
      és hát olvasni is kell belőlük, mert egy csomót még kézbe sem vettem.:)

      Törlés
    2. Helyes! Kíváncsi vagyok mit rejtegethetsz otthon. :D

      Törlés
  5. A Korbács alapabb az alapnál 10/10. Azt hiszem 3x olvastam (és két példányban van meg otthon - a legutolsó/legcsúnyább az hiányzik). :)

    Jó ötlet ez a régi könyvek újbóli elővétele. Én is írnék párról már régóta - pld.: Lord Valentine kastélya, Leszáll az éj, Majd ha az Orion fölszáll, (Korbács), Dűne-sorozat -, csak mostanában nincs annyi időm olvasni, mint szeretném - bár ezt most legalább magamnak köszönhetem (World of Tanks), nem másnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de én ezt nem olvastam ám újra.:)
      csak tényleg mindenki az új megjelenéseket nyomatja, és őszintén szólva elolvasom egy, max két helyen, de több blogra már nem megyek fel ugyanamiatt a könyv miatt. lássanak csak régieket is, sose árt.;)

      ah, WOT, ismerős.:D

      Törlés
    2. igazad van, én se olvasok el egy könyvről 30 blogot, csak azokat akiknek majd minden bejegyzését úgyis elolvasnám. (nem sokan vannak). Gondolkoztam ezen is, de nem tudom, hogy merjek-e írni olyan könyvről - valami értékelhetőt és igazat -, amit 5-10 éve olvastam utoljára? Általában annyira emlékszek, hogy sose akarom újraolvasni / bátran ajánlhatom mert rohadt jó / jó, de semmi extra. Ez meg elég rövid poszt lenne. :) A kedvenc könyveimről / sorozataimról azért lehet megpróbálkozok én is összehozni pár értelmes posztot.

      Csak nem WOT fan vagy te is (vagy az urad?) :D
      Én most gyűjtök egy T8-as heavyre, 4 T7-es mediumra és TD-re meg egy T5-ös SPG-re. :D Elleszek egy ideig még. :)

      Törlés
    3. mondjuk az is igaz, hogy évek távlatából elég nehéz lenne olyan részletes és mélységekbe menő posztot írni, amiket szoktatok. nálatok ebből lenne a rövidposzt-szekció.:))

      emberem próbált volna játszani vele, összeszedett velem mindent róla, aztán nem érdekelte, ő BSG-zik. én meg nem játszhatok, mert megállna az élet.:D

      Törlés
  6. "És igen, tudom, hogy mindenki az új megjelenésekre kíváncsi"
    Rossebnyilát. Nem mondom, hogy azokra aztán nem, de hájpológépezetnek ott a moly, legalább a bloggerek menjenek a saját fejük után.(most mentem jégre egy tavaly, Ulpius által kiadott könyvvel, picit harcias a hangulatom :D)

    VálaszTörlés
  7. A Sub Rosával :/ ráadásul odasandítottam a molyra, olvastam, mit írtatok Pávellal, és hogy reagált rá a szerző, és annyira feltoszta az agyam az elkényeztetett kis lénye, hogy írtam is fikaposztot, pedig két éve hanyagolom a blogomat :D szóval tud az ürge, csak kár, hogy nem írni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD
      hát igen. életem egyik legrosszabb könyvélménye. csodálkoztam is a sok négycsillagos értékelésen, de betudom annak, hogy molyhaverról nem írnak rosszat.

      Törlés
    2. elolvastam a posztot, és a blog.hu-nem tudok kommentelni, úgyhogy akkor mondom,hogy baromi jó a kritika.:D

      Törlés
  8. Köszi :) görény dolog, hogy nem lehet már reg nélkül kommentelni a bloghun, de még nem találtam másik blogszolgáltatót, ahová jó szívvel átmennék.
    Ez a nyálasság népbetegség, pár éve még csak ezósokkal kellett vigyázni, nehogy túl lanyha legyen a dicséret vagy vékony sugárban ömöljenek a pozitív gondolatok, mert összetöröd a kis lelküket, most meg már lassan mindenhol ez megy. Érdemes volt a molyon végigolvasni a kritikákat, néha a négy meg négy és fél csillagok úgy lettek meg, hogy igazából bevallottan nem tetszett a könyv, de hát háborús bűnt végül is nem követett el a szerző, nem is pedofil, akkor miért pontoznák le.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jó régóta nem lehet, csak regelve hozzászólni. indexgyerek, sok trollal, muszáj követniük az ip-ket.;)
      "áborús bűnt végül is nem követett el a szerző, nem is pedofil, akkor miért pontoznák le." :DD aha, nagyon találó.

      Törlés
  9. á, pont a trolloknak van regjük tizenöt éve, szerintem inkább az a jámbor óhaj vezérelte őket, hogy elküldhessék a havi hírlevelüket mindenkinek, aki egyszer oda akart kommentelni valahová :D mintha azt meg nem lehetne szűrni, szóval botorság, ahogy van. (trollkommentet összesen kaptam egyet az asztroblogomra, természetesen akkor, amikor már regköteles volt a móka :D)

    VálaszTörlés
  10. Engem is el szokott kapni a régi könyvek iránti vonzalom, mondjuk nem nehéz a várólistámról régebbieket választani, annyi évet tolódnak és tolódnak a könyvek, még ha frissen meg is vettem őket, hogy már rég nem újak.
    Úgy alapvetően egy-egy évvel el vagyok maradva az éppen hype-olt dolgoktól.
    Igyekszem beiktatni néha régi, régóta váró, meg kifejezetten korábbi könyveket is, pl nemrég az Árvácskát.

    VálaszTörlés