2011/12/31

"2011"

Eljött az év vége, ideje számot vetni magammal ismét. Nálam tavaly sem lehetett statisztikákat olvasni, berzenkedem az olvasmányaim számokba öntésétől. Azon gondolkodom, hogy mi volt az év legjelentősebb dolga, de azt hiszem, a kényszerű könyvstopom. Bár amikor elkezdtem, még nem tudtam, hogy ennyire könnyen fog ez menni, elért engem is a recesszió, de valahol ez jó is, meg rossz is. Jobb lett volna, ha úgy nem veszek könyvet, hogy közben azért tudnék vásárolni, de rosszabb is lett volna, mert biztos, hogy sokkal jobban felzaklatott volna, hogy nem vehetek, mint így, hogy egyszerűen nem is tudok venni, mert másra kell a lóvé. Nade nem is panaszkodni akarok, csak hát ez is hozzátartozik a dologhoz. És ahhoz képest, hogy év elején úgy indítottam a Libris vásárlásaimat, hogy csak legalább az 50e értékhatárom meglegyen a kedvezmények miatt, igen magasan sikerült túlszárnyalnom azt is, úgyhogy egy szavam nem lehet. Ráadásul hatalmas meglepetésként kaptam karácsonyi ajándékokat nagyon kedves netes barátosnéktól, Christina meglepett A szív alakú dobozzal, Zenka a bűbájos Emerson & Tsaval (ami egyébként hangos sikert aratott kisNimánál is :), Amadea pedig a nagyon kívánt Pusztító viharral, meg is könnyeztem az én drága fagyöngyös angyalkáimat. Annyira jó érezni, hogy gondoltatok rám, és mégsem maradt könyvtelenül a karácsonyom, köszönöm szépen még egyszer.:))**


És akkor a könyvekről.
Megint volt új felfedezettem, a disztópia. Ebben nálam a csúcs Cronin Szabadulása, ami annyira csúcs, hogy sok kedvencet lekörözött, ez lett az év könyve is, és ha Eriksont nem is tudta lelökni a trónjáról, most együtt kénytelenek uralkodni. De majdnem ennyire tetszett egy YA-változat is, Collins Éhezők viadala; igaz, semmi köze egymáshoz a kettőnek, csak annyi, hogy olyan világban játszódik, ahol a cél a túlélés, és a vezérelvet tekintve akár még valóság is lehet egykor valamelyik.

Voltak persze negatív csalódások is, de ezeket csak magamnak köszönhetem, hiszen el sem kellett volna olvasnom őket, de néha elkap a hév, hogy mégiscsak keressek valami értelmet az ilyen típusú könyvekben, még akkor is, ha tisztán tudom, hogy nem lesz bennük. Néha tényleg nem árt ilyesmiket is olvasni, mert egyrészt az ember képbe kerül, hogy mit szeret a nagy többség, aztán meg lehet törni a fejünket, hogy ugyan miért is szeretik ezeket a könyveket ilyen sokan.

Szerencsére idén is a jó könyvek voltak többségben, sőt, rosszat alig olvastam, de úgy tűnik, minden évre jut valami furcsaság, amit most A vízköpő képvisel. Még mindig élénken élnek bennem a képek, a mesék, a főszereplők, és egyáltalán, az egész hangulata annyira maradandó és különleges, pedig nem nevezném igazán egetverően jónak, egyszerűen csak nyomot hagyott bennem.

Volt legszebb könyv is, amiről nem írtam posztot, méghozzá az Ottoline és a sárga macska. Ez egy olyan szép könyv, hogy teljesen odáig vagyok érte.A Könyvmolyképző egyébként is szokott ügyelni a minőségre, de ez mindenen túltesz. Nem is csak a rajzok miatt, mert az nyilván nem a kiadó érdeme, hanem a papír minősége, aminek a segítségével ezek a csodás képek érvényesülni tudnak. Nagyon igényes kis mese kívül belül, szerintem nagyon jó ajándék kicsi gyerekeknek, akik már tudnak olvasni, és szeretnek elveszni a képekben is.


Nem tudom, ti hogy álltok a katasztrófafilmekkel, sokan kritizálják ezeket mindenféle hibájuk miatt, nekem nincs kifogásom ellenük, én nagyon tudok izgulni egy totál lehetetlen és valótlan helyzeten is, még akkor is, amikor szembeötlően baromság, amit látok. Könyvben nem olvastam még olyat, ami ezt a hatást váltotta volna ki belőlem, amíg a kezembe nem került az Elsodort világok. Komolyan, olyan volt a könyv, hogy azt vettem észre, hogy nem ártana már kifújnom a levegőt, és kicsit engedni a könyv szorításán, pont, mint amikor filmet nézek.

A YA könyvekkel cseppet hadilábon állok, de van egy kedvenc kis komolytalan sorozatom, az Időtlen szerelem. Vicces, pihentető, izgalmas, és nagyon jófej szereplőket írt Gier.

Mindig vannak könyvek, amikért tömegek rajonganak, de persze nem mindegyik tetszik nekem. Így jártam a Csontvárossal. Engem valamiért nem kapott el a hév, semmi különlegeset nem látok benne, és sajnos többet unatkoztam rajta, mint amennyit izgultam. Pedig kétszer is elolvastam, mert egyszerűen annyira piszkált, hogy miért nem tetszik, biztosan csak rosszkor olvastam, más könyv után kellett volna, de így sem jött be. Hát, ez van, így jártunk egymással. (És azt hiszem, épp ezért halogattam annyira az Éhezők viadalát, és megmondom őszintén, ha nincs hozzá az a gyönyörű plecsni a molyon, szerintem soha nem került volna sorra, pedig egy hatalmas durranás az a könyv. Olykor a rajongói hévnek inkább visszatartó ereje van.)

Volt egy múlt ködéből előkerült könyv is, A tó alatt, ami iszonyatosan rondán néz ki, de pont olyan nagyon jó is. Szerettem tizenévesen is, és ugyanolyan, ha nem nagyobb élményt adott most is. (és jut eszembe, Zenka, ez illik a rettenetes-szellemes kihívásodba.)

A recikről szólva annyit mondhatok, hogy most, az év második felében nagyon jól jöttek, de még most is igyekszem valami egyensúlyt találni a már meglévő és a kapott könyvek olvasása terén. Régebbhez képest sokkal jobban megválogatom, miket kérek recenzióban, és nem csinálok egó-kérdést ebből az egészből. Amit szívesen olvasok, jöjjön, és ha szerencsém van, megkapom még a hozzá való hangulat megléte alatt.

Kétségtelen, hogy a legnagyobb változást a blogon a költözés hozta. Mivel a freeblognál volt egy 2 hónapos adatvesztés, amit innen-onnan, kisebb-nagyobb  szerencsével lehetett csak visszaállítani, a költözés mellett döntöttem, és szinte egyik pillanatról a másikra át is cuccoltam. A régebbi könyvek értékelési maradtak teljesen a a régi blogomon, csak néhány kedvenc posztomat emeltem át ide, eszemben sem volt, hogy az összes könyvet ide költöztessem. Nem szeretném szapulni a freeblogot, hiszen éveken át nagyon jól elvoltam én ott is, csak azért most látszik, hogy mekkora különbség olyan profi felületen írogatni, aminek a fejlesztésére van pénz, és hozzáértő gárda. Nekem lényeges, hogy ha egy funkciót megtalálok és beépítek, akkor az megfelelően működjön, ha lehet tologatni egyes elemeket, akkor azokat tényleg lehessen áthelyezni. Nyilván, ha lenne egy fapados sablonom, és nagyjából mindegy lenne, hogy nincs kiegészítőm, meg semmi csicsám, akkor bárhol jó lenne, nade ha nem muszáj barlangban lakni, és fűszerek nélküli sült húst enni, akkor használjam ki a lehetőségeket. Az egyik ilyen lehetőség a szavazós doboz, amin keresztül mindenféle hülyeségeket tudok kérdezgetni, és ti meg válaszoltok, és élvezem, hogy különösebb felhajtás nélkül tudhatok meg engem érdeklő apróságokat. Pl. hogy a hosszabb, vagy a rövidebb posztokat olvassátok szívesebben, meg hogy mikor szoktátok megírni az olvasásokról a posztokat. Igazából nem hittem volna, hogy ennyire sokan fogtok szavazni, és hogy ennyire magasan verni fogja a hosszú poszt a rövidet. Volt egy szem valaki, aki nem is olvas blogokat. Drága szívem, te hogy keveredtél ide?:)

Azért hogy mégis legyen valami fogalmunk arról, hogy miket olvastam idén, főleg mert ilyen szétszórtak az idei évi posztok, van a molyon egy nagyon jó kis funkció, az olvasmánylista, képekkel együtt. A blogom szerint 2010-ben 70 darab könyvet olvastam el (a moly mást mutat, de nyilván nem mindent jelöltem ott be, vagy későbbi a fejlesztése ennek a számlálónak), amiről úgy gondoltam még valamikor nyár közepén, hogy nem fogom tudni túlszárnyalni, mert idén valahogy kevesebb időm jutott a könyvekre, de most meglepődve látom, hogy mégiscsak sikerült. Ez nem is a darabszám miatt lényeges, hanem inkább amiatt, hogy lehet, hogy nem így éreztem, de mégis folyamatosan olvastam, pörögtek a könyvek a kezemben.

Ami nem jött össze, az a várólistacsökkentésem. Amikor kiválasztottam őket, akkor jó ötletnek tűntek, de aztán nagyon másfelé fordultam, és teljesen kikerültek a könyvek a látómezőmből. Egy év hosszú idő, és talán némelyik magától is sorra került volna, de látva, hogy mit kellene olvasnom, lett egy kötelező jellege az egésznek, amit viszont most nem szívesen vettem volna a nyakamba. Meg aztán, én azt gondolom, hogy minden egyes könyvvel, amit elolvasok, a várólistámat csökkentem, vagy legalábbis nem növelem, így igazából ennek külön nem is látom sok értelmét. De van hozzá plecsni, úgyhogy gyűjtőknek kötelező esemény.:)

Ti szoktatok fogadkozni az év végén? Én soha, mert úgysem tartom be. Mintha a fogadalom nekem egy olyan irányelv lenne, amit messzire kerülnöm kell. Inkább csak terveim vannak. A kihívások nagyon jó motivációk, és nagyon vártam Zenka rémséges kihívását, amikor is rettegős-szellemes könyveket kell majd olvasni. Van rá egy nagyon jó jelöltem is, ami újraolvasás lesz, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen szellemtörténeteket fogtok ajánlani.

Köszönöm mindenkinek a kommenteket, a jó beszélgetéseket, a még jobb posztjaitokat, egyáltalán, hogy vagytok. Remélem, jövőre sem lesz ez másképp.:)

Végszóként szeretnék mindannyiótoknak nagyon boldog Új Évet kívánni, könyvekben meg egyebekben gazdagot, és vigyázzatok, mit kívántok, mert még a végén teljesül.:))


14 megjegyzés:

  1. Boldog új évet kívánok, Nimának és minden olvasójának!

    VálaszTörlés
  2. Zenka, Nita, köszi, nektek is.:))

    VálaszTörlés
  3. BÚÉK Neked is.

    FYI: a várólista csökkentés eseménynek indult és csak nagyon a végén lett plecsni hozzá, ami mint kiderült elég exkluzív lesz, mert a 250 embernek csak az ötöde teljesítette a saját maga által megadott célokat. Szóval évközben nem lehetett random jelentkezni csak a kitüntetés miatt a kihívásra (ööö kihívás is csak valamikor novemberben lett belőle). Tudom, tudom beleesett így is a 100000 kihívás közé, áldozata lett a molyon elharapódzó mételynek, pedig nem így indult. Persze ennek ellenére én örülök, hogy akik megcsinálták végigvitték illetve többen jelentkeztek idén mint tavaly, sokan olyanok akik másodszor futnak neki.

    VálaszTörlés
  4. @Lobo
    én a mostani, 2012-es csökkentőre írtam, hogy esemény.
    miután én a tavalyival totál beégtem a 12/1-es arányommal, még nagyon az elején feladtam, utána nem is követtem. a mostanit viszont láttam a molyon is.
    egyébként a plecsni sokszor tényleg motiváló, én nagyon jó dolognak tartom. ha nincs plecsni az éhezők viadalához, bele sem kezdek, és sokat veszítettem volna. tetszett a plecsni, akartam, így elolvastam. szóval az tök jó, hogy lett hozzá plecsnis kihívás, mert lehet, hogy valakinek ez besegít, hogy megcsinálja.
    mi az a molyos métely? a plecsniőrület?:) én mellette állok, már le is írtam, mikor valaki kifogásolta, hogy van, aki plecsniket gyűjt. szerintem jól teszi, jó móka, és jól is néz ki. csak mondom, ha netán a plecsni érdemét próbáltad védeni.;>

    VálaszTörlés
  5. Ha nincs is statisztika, jó kis post lett:)
    Mi lesz a szellemes újraolvasós könyv? A Kísértetház?
    Még szép, hogy gondoltunk rád, majd pont téged hagylak ki... nagyon szívesen:****

    VálaszTörlés
  6. @Amadea H.
    imádlak benneteket.:))***
    nem, peter straub ghost storyját akarom majd elolvasni, az egy olyan, de olyan szellemes könyv, hogy csak na. remélem, nem csak emlékeim szerint.:D

    VálaszTörlés
  7. @Nima
    Akkor félre értettelek, mert most éppen összefoglalásokkor mindenki kiemeli, hogy mennyi kihívás volt, amire jelentkezett aztán semmit se csinált meg, meg már olyan kihívások vannak, hogy csak tátom a számat. Meg nehezményezik itt-ott, hogy mindenki csak plecsnyit gyűjt és akkor az már nem is rendes olvasás. Pedig az :) Én már az első moly évnél se foglalkoztam azzal, hogy előre megmondtam mi mindent fogok olvasni, mert az nonszensz és ezért nem kihívásosokodtam (csináltam másikat vagy éppen nyakra-főre jelentkeztem rá), de úgy gondoltam a rengeteg harácsolt könyv közül azért illene legalább 12-t az vállalható szám. Egyre inkább idegesít, hogy veszem a rengeteg könyvet és nem olvasom el őket pedig azért vásároltam, mert tényleg érdekelt és el akartam olvasni és szorít az idő és mind meghalunk úgyis idén és akkor mi lesz a magánkönyvtáram 51%-val amit nem olvastam... mondjuk az is el fog hamvadni a világégésben persze :)

    VálaszTörlés
  8. @Lobo
    igen, nagyon félre, de nem baj.:)) én imádom a plecsniket, szerintem is nagyon jók. miért baj az, ha valaki azért olvas el valamit, hogy begyűjtse a plecsnit? plecsni nélkül is pont akkora esélye van, hogy tetszeni fog neki, mint nélküle. 8vagy hogy nem fog, mert az is előfordulhat.)
    ja, hogy te már a világvégére készülsz?:D vannak számítások, amik szerint téves a 2012, az majd 2025-ben lesz (graham hancock). szal addig még meg tudunk csinálni jópár kihívást.

    VálaszTörlés
  9. Hú, azzal már mióta szemezek... azt hittem, Straub béna.

    VálaszTörlés
  10. @Amadea H.
    próbálkoztam már más könyvével is, tényleg nem mindegyik jött be, meg ahogy nézem a molyon a ghsot story is elég gyengécske pontot kapott. akkor meg pláne kíváncsi vagyok, most mit fogok mondani róla, mert arra emlékszem, hogy annó úgy tettem le, hogy "ilyet én még soha, hűűű, ezt csinálja utána valaki".
    lehet, hogy tévedtem.:D

    VálaszTörlés
  11. Ez most nagyon tetszett. A recesszió miatta visszafogás. Nem mertem írni (mert az ember mindig magát okolja), hogy én bizony ezért nem vettem könyveket, csak annyit, amennyit az utolsó fotóval feltöltöttem a molyra. És bevallom,nagyon bánt a dolog. A fenébe is, nem akkor dübörög a gazdaság, ha az ember meg tudja venni, azt amit akar????
    Szal ezért nem jelentkeztem az eseményre, mert igenis sokat akartam venni. :/
    Egyébként Collins beszerezve, Cronin folyamatban :)
    Láttad már a Lopott idő című filmet? Ha már a túlélésnél tartunk.
    AZ Elsodort világokért pedig mégegyszer köszönet, Nálad olvastam róla először, és egyik kedvencem lett. :)))
    grapes

    VálaszTörlés
  12. én meg nagyon sokat vettem, aztán, hogy ne vegyek, csináltam eseményt, aztán meg azért nem vettem, mert beütött a krach.:D
    egyébként az is a baj, hogy nagyon régen vettem könyvet úgy, hogy bemegyek, és mindegy mit, bármit választhatok, elbírja a pénztárcám. vagy olyan se volt, hogy gondolok egyet, hogy én most könyvet veszek, kemény tervezések voltak, meg akciókra hajtások. így utólag azt mondom, hogy baromi fárasztó így könyveket vadászni. élvezetes, de fárasztó.
    meg azóta kicsit könnyebb a lelkemnek, hogy az itthoniakat fogyasztom, és nem piszkál az újdonságok varázsa. (ideológiagyártásban marha jó vagyok, hogy miért is jó nekem most, hogy nem veszek könyveket.:D)
    gondolatolvasó vagy, ma reggel jutottam hozzá a lopott időhöz, úgyhogy mindjárt nyomom is be.
    azon csodálkozom, hogy az Elsodort világokról akkora a hallgatás, alig találkozom vele a blogokon vagy a molyon. pedig milyen jó kis könyv.:))

    VálaszTörlés
  13. Az elsodort világokat már 1000 forintért is láttam...ááá... nem reklámozták eléggé, de lehet, hogy sokan nemvevők erre a világvége hangulatra, pedig nagyon jó az a könyv.
    Egyébként mi már évek óta akciókara vadászunk. A könyvesboltba már csak azért járok, hogy lássam, mik az újdonságok, meg hogy hogy néz egy-két könyv. Face to face, érted ? :D

    VálaszTörlés