KEMÉNYFEDÉL

Tényleg, egy teljes könyvig teljesen elégedett voltam a Látókkal. Érdekesek voltak a szereplők, dacára 17 évüknek, még eszük is volt, a történet tök érdekes volt, bár így visszagondolva, nem nagyon tudnám megmondani, mit is tudtam meg a Látókról. De mindegy is, szórakoztam 662 oldalnyit, és remek volt.
Azzal kezdődött, hogy egy unatkozó úrikisasszony, nehogy megszólják az uncsi szülinapi partiját, elővesz egy ostáblát quija táblát, és két pohár pezsgő között idézgetnek egyet. Ahogy az kell az ifjúságnak, ezzel jól érzik magukat egy ideig, csak aztán kezd komolyra fordulni a dolog. Olyan üzenetek jönnek, hogy nem is értem, hogy nem dobták a tűzbe azonnal a táblát. Nem mintha az segíthetett volna a világon, mert Komisz Jack felébredt, és én már tudtam, hogy itt vér fog folyni, vagy valaki nagyon rosszat fog álmodni.
Az első volt a jó megoldás, és Manhattan szerencséjére épp elküldik Evie-t egy kis levegőváltozásra New Yorkba, mert Ohióban kicsit túllőtt a célon a képességével. Evie látó, amit mások szórakoztatására fel is használt, de ha valakit azzal vádolnak meg, hogy felcsinált egy cselédlányt, az nem tartja annyira szórakoztatónak ezt. Szóval Evie-t a nagybátyjához menekítik, aki mellesleg agglegény, és egy okkult dolgokkal foglalkozó múzeumot vezet. De ha azt gondolták a szülei, hogy ott majd biztonságban lesz a világ tőle, hát nagyon mellényúltak. Elsőnek mindjárt kirabolják, majd némi hezitálás után, miután nem oly sokára, hogy megérkezik, a bácsi vissza is akarja küldeni, elkezdi igénybe venni a képességeit egy sorozatgyilkos ügyében. A maradásért mindent, hiszen ez New York, az alkoholtilalom idején, messze a szülőktől.
Nem lőném le a fordulatokat, de ahol az álomjárás megvalósulhat, ott a szellemek is testet ölthetnek.

Evie jó fej, és az ismerősei is azok, és bár a nevezettek életkora 17 vagy akörüli, egyáltalán nem egy minimál igényű történetről és írásmódról van szó. Bray szépen adagolja az infókat, mindig egy kicsit a kicsivel súlyosabb történések mellé, míg aztán eljutunk a végkifejletig, ahol is jött a második könyv.
Na itt lett nekem annyi. Evie nem volt egy szófogadó kislány sose, nagybácsi be is sokall, és mielőtt visszaküldené, Evie lelép, és kihasználja a pillanatnyi rivaldafényt, ami jutott neki: igazi hülyepicsa lett belőle. Pózol és affektál, és nekem ezt csak olvasni kellett, és nem hallgatni, de a hajam téptem tőle. Rádióműsora van, beszédórákra jár, állandó kapcsolata van az újságokkal, és a föld felett lebeg 2 méterrel.
A történet is kicsit leült, de az is lehet, hogy én vesztettem el a jóindulatomat a könyv iránt, mert az álomjárás elég érdekes ötletnek tűnik, az álomkórral együtt, biztos izgi lett volna kideríteni, hogy fognak össze az álomjárók, hogy legyűrjék az újabb gonoszt, aki így szedi áldozatait. Csak hát Evie elég gyakran megjelent, és játszotta az eszét, úgyhogy becsuktam a könyvet, és úgy döntöttem, az első részt megtartom szép emléknek, hátha majd pár év múlva képes leszek végigolvasni a másodikat.