A volt könyvvásárlásfüggők magabiztosságával állíthatom, hogy szeretek könyvet venni. Az ember nem is gondolná, mennyi fokozata van a vásárlásnak.
Döbbenetes belegondolni, hogy volt idő, amikor nem volt olvasatlan könyvem. Akkor vettem meg a következőt, amikor az előzőt elolvastam, aminek nem sok köze volt az átgondoltsághoz, inkább csak így alakult. Amikor az uzsonnapénz a tét, meg kell gondolni, mire költi az ember. De ahogy így visszanézek, végülis mindig is vettem könyveket, csak idővel elszabadult egy kicsit a dolog, és a fejemre nőtt a mennyiség. Megbeszéltük ezt már párszor, a többi blogger tehet mindenről, akik olyan jó könyveket olvasnak, hogy nekem is kell, és porosodott pár évig a polcon, mire rájöttem, hogy mégsem kell. Talán ha 10%-át olvastam azoknak a könyveknek, amiket mások miatt vettem meg, így viszont egy csomó ismerősöm jól járt, mert továbbadtam mindent, amire nincs szükségem.
A párszáz forintos akciókat meg ne is említsem...
Már jó ideje nem vezetek listát, meg nincs igazán módszerem sem, csak próbálok okosan vásárolni. Miután belefutottam pár érdemtelenül túlhype-olt könyvbe, most már inkább biztosra megyek, és maradok az ismert íróknál, ha vásárolni akarok. Rengeteg a folytatás, ami hol gyorsabban, hol lassabban, de idővel megjelenik, és még mindig ott van a visszafogottságot leginkább gátló tényező, az akciók, amiknél szintén nem kell mindent megvenni, mert ami eddig nem érdekelt, az nem fog ezután sem, hiába olcsó.
És hogy ne sok helyet foglaljon, mert a lakásunk űrtartalma véges, és van benne más is, nem csak könyv, inkább az e-kre hajtok. Sokan utálják, fogalmam sincs, miért, nekem a könyvillat meg a lapozás hiánya nem indok ellene, de szerencsére egyre többen látnak benne lehetőséget. Én úgy vagyok ezzel, hogy nem a borítót meg a kötést veszem meg, hanem a történet érdekel, arra meg tökéletes. Olcsóbb és kényelmesebb, főleg ha azt nézzük, hogy nagyon szeretem a hosszú könyveket, és azokat sokáig kézben tartani nem a legbarátibb. És pont emiatt mostanra, ha papírkönyvet veszek, abban lennie kell valami plusznak.
Mondjuk az én nagy rajongásomnak. A Dűnének olyan csodás az új kiadása, hogy csak egy kicsit kellett gondolkodnom rajta, akarjam-e. És szeretem érte a kiadót, hogy meg lehet venni csomagban, mert ha jön a következő kötet, jön még egy csomag hozzám belőle, hogy húgoméknak is legyen. Mert másoknak is szeretek könyvet venni.:)
Rákaptam a szakácskönyvekre is. Rengeteg recepthez hozzá lehet férni a neten is, csodás képekkel, de a szakácskönyveknek van egy fílingje, amit a képernyő nem tud átadni. Ez nálam olyan, mint a gyerekkönyv a kicsiknél, csak olyan kell, amiben vannak képek is.
Vannak fix íróim is, akiknek minden könyve kell a polcra: Erikson, Martin, Alastair Reynolds, újabban Brandon Sanderson; vannak még persze mások is, akiket szeretek, de azokkal megelégszem az olvasómon.
Nekem az e-könyv vásárlás is pont olyan örömet okoz, mintha papírban venném meg, és bár olcsóbb, mint a papír, annyival nem olcsóbb, hogy válogatás nélkül megvegyek bármit. Átgondolom ezt is, bár időnként hagyom, hogy a vágyaim irányítsanak.
Egyik szombat reggel úgy ébredtem, hogy nekem most azonnal el kell olvasnom Ant Middleton könyvét. Kábé 5 perc múlva már olvastam is, amit papíron nem tehettem volna meg. Eleve szombat hajnalban még nincsenek nyitva boltok, köztem meg a bolt között van sok-sok kilométer, meg ha nem is lenne, macerás felöltözni, elautózgatni, elmegy vele egy csomó idő, és lehet, mire hazaérek vele, csak felteszem a polcra, és soha nem nézek rá többet, bármennyire is akartam még hajnalban. Nameg egy könyv nem könyv, ha már elmegyek érte, veszek mást is, egy könyv árából tuti nem úszok meg egy könyvesbolti túrát. Így meg sodort a lendület 5 perc után, le se tettem estig, míg ki nem olvastam.
Imádok e-ket olvasni, vásárolni, keresgélni, rendezgetni, beleolvasni, másikat megnyitni. És hogy egyetlen kattintásra van csak tőlem bármi, ez időnként megfizethetetlen. Meg hogy egyetlen helyen van sok-sok belőle, az olvasón, ott, a kezemben.
A párszáz forintos akciókat meg ne is említsem...
Aztán jött egy leszoktatós időszakom, amikor annyira minimalizáltam a vásárlást, hogy egyik évben 5 (!!) darab könyvet vettem csak. Lehet, nem kellett volna ennyire visszafogni magam, mert a következő évben a táblázatom szerint meg sem álltam 38-ig. Szeretem úgy nézni ezeket a számokat, hogy mennyi volt belőlük a felesleges, ami nem tetszett, vagy sose olvasom el, és úgy látom, csak egy-kettő. Annyi még simán belefér.
És hogy ne sok helyet foglaljon, mert a lakásunk űrtartalma véges, és van benne más is, nem csak könyv, inkább az e-kre hajtok. Sokan utálják, fogalmam sincs, miért, nekem a könyvillat meg a lapozás hiánya nem indok ellene, de szerencsére egyre többen látnak benne lehetőséget. Én úgy vagyok ezzel, hogy nem a borítót meg a kötést veszem meg, hanem a történet érdekel, arra meg tökéletes. Olcsóbb és kényelmesebb, főleg ha azt nézzük, hogy nagyon szeretem a hosszú könyveket, és azokat sokáig kézben tartani nem a legbarátibb. És pont emiatt mostanra, ha papírkönyvet veszek, abban lennie kell valami plusznak.
Mondjuk az én nagy rajongásomnak. A Dűnének olyan csodás az új kiadása, hogy csak egy kicsit kellett gondolkodnom rajta, akarjam-e. És szeretem érte a kiadót, hogy meg lehet venni csomagban, mert ha jön a következő kötet, jön még egy csomag hozzám belőle, hogy húgoméknak is legyen. Mert másoknak is szeretek könyvet venni.:)
Rákaptam a szakácskönyvekre is. Rengeteg recepthez hozzá lehet férni a neten is, csodás képekkel, de a szakácskönyveknek van egy fílingje, amit a képernyő nem tud átadni. Ez nálam olyan, mint a gyerekkönyv a kicsiknél, csak olyan kell, amiben vannak képek is.
Vannak fix íróim is, akiknek minden könyve kell a polcra: Erikson, Martin, Alastair Reynolds, újabban Brandon Sanderson; vannak még persze mások is, akiket szeretek, de azokkal megelégszem az olvasómon.
Egyik szombat reggel úgy ébredtem, hogy nekem most azonnal el kell olvasnom Ant Middleton könyvét. Kábé 5 perc múlva már olvastam is, amit papíron nem tehettem volna meg. Eleve szombat hajnalban még nincsenek nyitva boltok, köztem meg a bolt között van sok-sok kilométer, meg ha nem is lenne, macerás felöltözni, elautózgatni, elmegy vele egy csomó idő, és lehet, mire hazaérek vele, csak felteszem a polcra, és soha nem nézek rá többet, bármennyire is akartam még hajnalban. Nameg egy könyv nem könyv, ha már elmegyek érte, veszek mást is, egy könyv árából tuti nem úszok meg egy könyvesbolti túrát. Így meg sodort a lendület 5 perc után, le se tettem estig, míg ki nem olvastam.
Imádok e-ket olvasni, vásárolni, keresgélni, rendezgetni, beleolvasni, másikat megnyitni. És hogy egyetlen kattintásra van csak tőlem bármi, ez időnként megfizethetetlen. Meg hogy egyetlen helyen van sok-sok belőle, az olvasón, ott, a kezemben.
Aztán persze olyan is van, amivel nagyon mellényúltam, bármennyire is vártam, hogy megvehessem. Ez e-ben kicsit fájóbb, mert azzal utólag nem lehet már mit kezdeni, se elcserélni, se eladni, úgyhogy ezeket jobban megnézem, jobb hónapokat ülni rajta.
Ha régen impulzusvásárló is voltam, mára már inkább tudatos lettem. Inkább veszek kevesebb könyvet, mint szeretnék, de azok olyanok legyenek, amiket tíz év múlva is a polcomon akarok látni. Azt már kitapasztaltam, hogy futólag rengeteg minden érdekel, de a tartós figyelmet ki kell várnom, nem szabad kapkodni.
TÖBBIEK:
