A moly, a moderáció és a keresztényi értékrend

Nos, az alábbi sorok nem panaszképpen íródtak.
Először is. Egyszerűen teli van a tököm, hogy mindenki szemérmesen lesüti a szemét, és nem mer szólni semmiért, mert jaj, mi lesz, csak egymás között megy a susmus meg a panaszkodás, hogy semmit nem lehet leírni, már nem lehet önálló véleménye meg gondolata senkinek. Na, mi lesz. Semmi. Mindenki tovább panaszkodik, és élvezi, ha valaki évszázadonként egyszer kinyitja a száját, mert jajdejó, hogy leírták helyettük.
Másodszor meg. Ha már ott nem adtak lehetőséget a megbeszélésre, és a résztvevők meg voltak olyan gerinctelenek, hogy nem jelentkeztek, hát akkor majd megoldom a magam eszközeivel, hogy kijöjjön, aminek ki kell jönnie.

Nemrég esett meg a dolog, hogy egy karc alatt eszmecserét folytattunk. Nem kellett túl sokat beszélni, hogy a könyv kapcsán felmerüljön a kérdés, hogy hol vannak itt a nők igényei? Mivel a keresztények is bekerültek a nézőpontba, ugyanis állítólag az ő közegükben van nagyon magasztalva a könyv, meg mertem jegyezni, hogy jó keresztény nőnek olyan nincs. Ez egyrészt poén volt (sokan vették is a lapot), másrészt viszont véresen komoly, ha jobban belegondolok, főleg az események tükrében, bár lehet, hogy a nő-t ki is vehetem a mondatból. Ha meg a karcot veszem alapul, ami szerint egy pasihoz két út vezet, a seggnyalás és a zabáltatás, hadd ne nevezzem már azokat a nőket igényesnek, akiknek egy ilyen pasi elég is ahhoz, hogy boldog házasságban/akármiben éljenek. (már ha valóban boldog, de az most nem téma.)

No, nem sokra rá jött egy levél, mondván "moderáció - első figyelmeztetés"t kaptam eme mondat miatt.
Namost nekem az azért nagyon nagyon kevés indoklásnak, hogy beidézik a felhasználói szerződés egy mondatát, miszerint "„Ön beleegyezik abba, hogy felelősségteljes magatartást tanúsít, és más felhasználókkal és tagokkal szemben tiszteletteljesen viselkedik a Közösségi irányelveknek megfelelően.”"
Nem gondolom, hogy felelőtlenül viselkedtem - nem biztattam senkit bombagyártásra vagy kamikazeküldetésre, nem csábítottam el orvul senki férjét, és senki gyereke nem kapott tőlem gyomorgörcsöt, vagy nílusi náthát, sőt, senkivel szemben nem voltam tiszteletlen, szóval nem igazán értettem az összefüggést.
A modi (bár ők szemérmesen csak szerkesztőnek hívják a modikat, de ők innentől kezdve modik, ez viszont túlmutat a szerkesztői jellemen is) viszonylag gyorsan válaszolt - csak egyszer kellett szólni, hogy még mindig nem kaptam választ-, hogy hát több felhasználói bejelentést kaptak, miszerint igencsak sérti őket eme mondatom.
Rendben van - bár kicsit úgy éreztem magam, mint akit a sunyi árulkodó óvodások miatt a sarokba állítottak, de persze, ez van, ha ők úgy érzik, sérti őket, akkor biztosan úgy van. Hogy pontosan milyen értelemben sért bárkit is egy általános megállapítás, azt nehezen tudom elképzelni, én ugyanis azt az elvet vallom, hogy ha valakinek nem inge, ne vegye magára. Ha meg mégis magára veszi, akkor talán nem ártana mélyen elgondolkodni, hogy mégis miért, innentől viszont nem az állítás a sértő, csupán az inget felvevő nincs magával túlzottan kibékülve, arról viszont nem én tehetek.

Aztán kértem szépen a neveket, gondoltam, megkeresem őket, aztán megbeszéljük a dolgot. Mert én szeretek beszélgetni, meg problémákat tisztázni.
Aha, innentől viszont érdekes a dolog, merthát ugye ezek a nevek nem publikusak, azt nem lehet megmondani,  mert nyilván azért jeleztek titokban, mert nem akarták, hogy tudják, kiket zavar ez annyira.
No, és akkor itt azért jópár kérdés felvetült bennem.
Ha ezek a "jelzők" olyannyira büszkék a csodás igényekkel és értékekkel rendelkező keresztény nőkre, netán ők maguk is azok, miért kell ezt titokban tartani? Én vallástalan vagyok, cseppet sem szégyellem, és ha kell, névvel vállalom a dolgot. Mi olyan nagyon szégyellnivaló van abban, hogy valaki keresztényként sérelmez egy ilyen mondatot? Mert az azért elég egyértelmű, hogy aki vallásilag nem érintett, az jót röhög ezen, aki meg igen, az ezek szerint felhúzza az orrát, és eret vág magán. (esetleg ha intelligens, vallásos létére is jót röhög, erre is volt példa a karcnál, szóval a változatok száma végtelen.)
És vallástól függetlenül, hol marad az emberi egyenesség és gerincesség? Tudjuk, kivesző állatfaj, de úgy gondolná az ember, hogy vallási öntudattal megspékelve maradandóbb. Mégse. Sőt.

Aztán a másik kérdés:
Mivel nem férek hozzá nevekhez, hogyan lehetek én abban biztos, hogy valóban történt ilyen bejelentés...? Mert hát ugye az, hogy "becsszó, de tényleg volt ilyen" édeskevés a tények alátámasztására.  Minden okom megvan rá, hogy rosszindulatot feltélezzek az ottani részről, hiszen nem vagyunk jóban már jóideje, lehet ez éppen az édes bosszú egyik eszköze is.
Mint ahogyan másnak is remek lehetőség ilyesmire, mert ha belegondolunk, elég három-négy ember elhatározása, hogy bárkire rászálljanak, mert az érzékeny lélekre hivatkozni marhára lehet akárki akármelyik megjegyzésénél.

Szóval miért is nem lehet nyilvános az árulkodók névsora? Szerintem az a tiszta, ha látom, kit piszkál micsoda. Másét is, mert ugye mások hibájából is lehet okulni.
Mert ha most elméletben (és csakis elméletben) eltekintek a kicsinyes bosszútól, a modiknak ezek szerint elég nagyon kevés jelzés, és valakit parkolópályára tesznek, felül sem vizsgálva az érzékenység jogosságát. Mert ez a "mások tiszteletben tartása" egy gumiszabály. Jelen esetben engem, a véleményem  és a kérésem is, minden szinten tiszteletlenül kezelték:
- elvették az önálló véleményhez és gondolatközléshez való jogom,
- megakadályozták a szabad véleménynyilvánításom,
- megrágalmaztak, hogy szándékosan sértegetek... kit is? bárkit? mindekit? aki épp arra jár?
és mivel ez az egész ügymenet felveti azt, hogy innentől kezdve bárki bármiért jelent, annak óhatatlanul felfüggesztés lesz a vége, tehát ha valaki leírja, hogy Donald kacsa beszédhibás, és ezt másvalaki sérelmezi, onnantól nem sok kell hozzá, hogy ne használhassa a felületet.
- fentieket figyelembe véve hosszú távon károsan korlátozó hatással bír mindenkire nézve, aki valaha is ki mer mondani olyat, ami 3-4 ember lelkét bántja ... a hányezer felhasználóból...? negyvenezer? ötvenezer?.
Nincs kontroll, csak mondva van, hogy van. Van is rajtam bugyi, meg nincs is.

Néhány részlet a közösségi irányelvekből, amik azt a látszatot keltik, mintha lehetne véleményed. Megjegyzem, önálló vélemény nélkül nem létezik építő jellegű közösség.
Azt másképp hívják. Birkacsorda.:

- A vélemény szabad, de véleményként közöld, ne állítsd be tényként! (ki határozza meg a határt a kettő között? )
- Nem toleráljuk a trágárságot, a politizálást, a rasszizmusra való felbujtást, mások vallásának vagy világnézetének a megsértését, a diszkriminációt és az intoleranciát bármilyen nemű fogyatékossággal szemben. (az én vallástalanságom vajon mennyiben van tolerálva?)
- Feltételezz mindig jóhiszeműséget, de ha a hozzászólás tudatosan rosszindulatú, töröld. (de amennyiben a molynak úgy tetszik, alapból rosszhiszeműséget feltételeznek, ebbe nincs beleszólásod)
- Sose írj olyat, amit nem mondanál a szüleidnek, a gyermekeidnek, a papodnak és az ügyvédednek. (ez nálam áll, bármelyiknek mondanám az ominózus mondatot.)
- Ha bárkivel vagy bármivel valamilyen problémád van, akkor az Üzenet a Molynak oldalon keresztül add a tudtunkra, ne pedig nyilvánosan keltsd a feszültséget. (vagyis a a kulturált problémarendezést egymás között nem támogatják, mindenképpen ők akarnak lenni az irányító fél, kivéve a megoldási a kulcsot a felhasználók kezéből, és adva nekik egy olyat, ami szerintük helyes. egyrészt. másrészt ez besúgásra való felbujtás, a nyílt véleményfelvállalás helyett. ugye nem csak engem emlékeztet ez valamire?)

Meg a másik, hogy ha már valamivel/valakivel bajom van, akkor ne Jézus meg a kereszt mögé bújva mutogassak csak az árnyékomat mutatva, hanem vállaljam, hogy igen, bazmeg, annyira fájt, hogy ezt mondtad, hogy most nem is fogok tudni aludni tőle legalább fél óráig.

Egyébként meg, SZÓLÁSSZABADSÁG VAN, legalábbis látszólag. Akkor legalább a látszatot meg kéne őrizni. És ja, az ilyenek megerősítik csak a vallással kapcsolatos előítéleteim. Nekem nem fáj, hogy hiszel, és úgy vágsz át embereket és gázolsz át rajtuk, és csalsz és hazudsz, mert a gyónás majd feloldoz, meg vered a gyereked, mert a gyónás majd feloldoz... , neked meg ne fájjon már, hogy én ezt észreveszem, és teszek a vallásosságra, meg a képmutatásra. Élni, és élni hagyni, a kölcsönösség elvén, részemről legalábbis így működik, amíg nem próbálnak erőszakkal hatni rám.
Árulkodni meg már a dedóban is gáz volt, az ilyen gyerekek sorsa végül a kiközösítés lett, bár tény, hogy az óvónéni mindig arra figyelt oda, aki a legjobban hisztizett. Sőt, olykor az óvónéni hisztizett.