Jeaniene Frost - Az első vércsepp


Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt.
Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spade, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spade tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással.
Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek…
A nagy sikerű Cat és Bones vámpírvadász sorozat egy újabb vérfagyasztó epizódja. 

Nem szabad sorozat közben fordítót váltani. Ez a könyv erre ékes bizonyíték. Meg a következő is, de arról majd legközelebb.
A Spádéról most inkább nem is ejtenék szót. A szortyintást megszoktam, sőt, sztem teljesen helyénvaló, de ezzel a Spádéval valami olyasmit művelt még eredetileg Hoppán Eszter, amiért minimum ásóval történő kényszermunkára kellene ítélni, miközben kardlapokkal csapkodják a hátsóját, csak hogy érezze a különbséget.
Egyébként Eszter szerintem nagyon jó munkát végzett, a könyveknek hangulata van, és sajátos stílusa, amit ebben Az első vércseppben marhára hiányoltam. Mivel az előző részeket egyben nyomtam le, eléggé benne voltam a világban is, meg a stílusban is, aztán ez a könyv rendesen kiábrándított. Inkább a történet vitt előre, mert valami hiányzott. Volt egy-két magyartalan mondat is, de inkább az egyediséget hiányoltam. Érezhetően nem volt benne Eszter keze. (A spádézást kivéve. eh.)

Frost elengedte a romantikus énjét. Volt némi akció is azért, meg sok-sok drámázás, nade ha majd Zenka elolvassa ezt a részt, akkor fog benne a Bones-os első könyv kikerülni a romantikusok sorából, mert ha valami nyálas és csöpögős volt időnként, az Denise meg Spade. Tipikus romantikus regényeket idéző tipródásban volt részem, és ha nem a night huntress sorozat része lenne, és nem lett volna benne a természetfeletti világ, tuti félreteszem inkább.
Spade egyébként elég jó figura lett. Bones mellett kicsit eltörpült, de itt azért látszott, hogy nem semmi a fickó, amikor ő lehet a középpontban. Denise már Cat mellett is elég belevaló csajnak tűnt, itt is kedvelhető karakter maradt.
Ami nekem okozott egy kis meglepetést, az a vége volt. Lehet, nem kellett volna meglepődnöm, de már hozzászoktam a happyendhez, és nem igazán tudtam, hogy itt most mire is számítsak, de tetszik ez a megoldás. Annyira, hogy tök jó lenne még olvasni róluk. Még ezt a csöpögést is elviselem, cserébe az érdekességekért meg a történetért.
Szóval jó volt ez, de messze nem Bones, és csak nyomokban Frost. Függőséget sem okoz, nem úgy, mint a többi rész.

Megjegyzés küldése

2 Megjegyzések

  1. Angolul olvastam ott a fordítóváltás miatt a stílus különbség ugye nem jöhetett ki, de tény, hogy ez egy gyengébb könyv, de én jól szórakoztam rajta annak idején.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, jó volt ez, csak nem az igazi. de Lili azt mondta, kell a következő részhez, de lehet, nem is volt baj letudni a következő Bones előtt.
      remélem Vlad is jönni fog hamarosan, és nem lesz ilyen nyálas. :D

      Törlés