Joe Abercrombie - A penge maga

Kilencujjú Logennek, a hírhedt barbárnak végül elfogyott a szerencséje. A kelleténél eggyel több viszályba keveredett bele, és hamarosan halott barbár válik belőle. Nem marad utána semmi, csak vacak dalok és halott barátok.

Jezal dan Luthar, az önzőség szobra nem vágyik veszélyes kalandokra, legföljebb a vívópáston szeretne dicsőséget kivívni magának. Csakhogy kitörni készül a háború, és a fagyos észak csatamezőin sokkal véresebb szabályok szerint küzdenek.

Glokta inkvizítor, a nyomorékból lett kínvallató semmit sem szeretne jobban, mint hogy koporsóban lássa hazatérni Jezalt. Persze ő mindenkit gyűlöl. Aki az árulást próbálván száműzni az Unióból, egymás után hallgatja a vallomásokat, annak aligha marad ideje barátságokat kötni - ráadásul a holttestek mutatta legfrissebb nyom talán egyenesen az állam rothadó szívébe vezet... Már ha elég ideig életben marad, hogy követhesse...

Könyvmolyképző 

Imádom az olyan hősöket, akik csak úgy véletlenül váltak azzá. Mint Kilencujjú Logen. Anno hidegvérű gyilkos volt, és nem különösebben érzelgősködött, ha gyilkolásról volt szó. Mára már csak egy megfáradt, harcedzett és nagy tapasztalattal bíró kardforgató, aki megnézi, kinek adja el magát. Van egy különleges képessége, beszél a szellemekkel, de egyelőre ennek nagy hasznát nem látom. Tüzet gyújt, felteszi az ebédjét ütött-kopott lábasában, közben meg elcseverészik a halottakkal. Logen meg a lábasa elválaszthatatlanok. Akkor dobja csak el, amikor már minden plusz teher csak hátráltatja, és úgy tűnik, a lábassal együtt megszabadul a régi életétől is, hogy Bayaz mágus oldalán újat kezdjen. Annyira nem más, egy harcos mindig harcos marad, mégsem ugyanaz.
Jezal nem bírtam. Üresfejű szépfiú, nemesi családból, teli elvárással saját vélt előjogai iránt, aki apja miatt kénytelen katonának állni, és megnyerni a Viadalt, és nemesi származása miatt születési előjognak tekint mindent, leginkább a kényelmes és küzdelmek nélküli életet. Csak aztán az Élet betör a rózsaszín álmaiba, és kicsit összekuszálja a jövőjét. Elviselhető pillanatai egyedül akkor voltak a fickónak, amikor a barátja húgával, Ardee-vel volt, a lány folyamatosan hülyét csinált belőle.
A nagy kedvencem Glokta lett, az inkvizítor, amit először nem gondoltam volna, mert ugye mégiscsak embereket kínoz, de dacára annak, hogy összetörték minden csontját az alatt a két év alatt, míg az ellenség fogságában volt, egyetlen pillanatra sem adja fel, és bár nem tűnik egy vicces alaknak, a humorérzéke páratlan.

A regény legromantikusabb szála (egyelőre) a gunyoros Ardee és Jezal románca, ami szerencsére nagyon szórakoztató, de azt hiszem, ebbe a sorozatba nem is igazán illenek a nagyon szerelmetes érzelmek. Kemény világ, csupa intrika és áskálódás, mint ahogy az szokott lenni: valaki útban van valakinek, kellenek a kapcsolatai, vagyona, a helye, kiköt Gloktánál, majd testét a kikötőben sodorja partra a víz. A harcokat vagy karddal és ököllel vívják, vagy ha szerencsésebb, egy mágus képességei támogatják meg. Bár van benne nem egy mágus, és Logennek is van egyfajta képessége, még sincs túlmisztikálva a történet, sokkal inkább emberi (ha az intrikus részét nézem), mint mágikus.
Ahhoz képest, hogy mennyi szálat mozgat az író, rendesen kézben tartja a dolgokat. Nem minden résznél látom, hogyan kapcsolódnak egymásba, de fokozatosan érnek össze a szálak, és még van két rész szerencsére, bőven lesz ideje beérni mindegyiknek.

Szerencsére hiányoznak azok a vonások, amik mostanában a legtöbb könyvet jellemzik.
A nagy hős, Logen nagyon csúnya: hatalmas, ormótlan, csupa sebhely az arca, az orra ki tudja, hányszor tört már el, úgyhogy nem egy szép látvány. És nem sebezhetetlen, ő is elfárad, őt is le lehet győzni, és sokszor tényleg csak a szerencsén múlik, hogy túléli a helyzetet.
Bayaz sem az az átlagmágus. Vannak ugyan törvények, de nincsenek erkölcsi aggályai, ha pusztítani kell, bármi áron eléri a céljait.
Glokta is különleges olyan szempontból, hogy mások kínzásából él ugyan, de nem született pszichopata. Annak idején nagy tehetség volt vívásban, remek jövő állt előtte katonaként, ami aztán derékba tört. Őt a helyzete teszi látszólag érzéketlenné.
Jezal lenne az ügyeletes szépfiú, de nem túl szimpatikus, így túl sok hasznot nem hajtott a szépsége nálam. Sokkal jobb fazon nála West, a felkapaszkodott rangnélküli, akit a saját tehetsége juttat egyre előrébb a seregben.
Mind Aduában, az Unió városában gyűlnek össze, és innen indulnak tovább Bayaz egy különleges küldetésére. Az Uniónak meg kell védenie határait az északiaktól, emellett a Neves Emberek (Logen megmaradt emberei) északot próbálják megmenteni a sankáktól. Igazi háborús háromszög.

Nem érdemes rohanvást olvasni, ki kell élvezni minden csatát, minden orrtörést, minden apró mágikus megmozdulást, a politikai intrikáról már nem is szólva.