Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobbik fiát saját alattvalóinak cselszövése teríti le.
Yarvi, a kisebb fiú, a félember, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét.
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé.
Athenaeum
Abercrombie-ban van valami perverz vonzódás a torz szereplők iránt. Az Első törvényben Glokta, itt meg Yarvi, aki próbál úgy tenni, mintha nagyon nyomorék lenne. Igazság szerint számomra ő volt a regény gyenge pontja. Félembernek nevezi magát, de bírja a kemény evezős rabszolgaságot. Ezt így nem is nagyon tudtam összeegyeztetni. Kicsit idegesített is, hogy szemernyi sajnálatot sem éreztem a félembernek nevezett főszereplő iránt, hiszen egyrészt messze van ő a félemberségtől, másrészt meg mások nagyobb testi torzulással nem sajnálják magukat ennyire. Mindenesetre én azt gondolom, hogy aki képes élve megúszni a rabszolgák közötti evezős létet, az teljesen egész embernek mondható. Szerencsére az átéltek nyomot hagynak a személyiségén is, és egészen kedvelhető figurává válik végül.
A YA könyvekre nagyon jellemző, hogy az egyszerűsítés végett időnként valóságtól elrugaszkodott dolgokba botlunk: például a rabszolgasortól elvileg legyengült testtel jeges vízbe eső lány egyetlen nátha nélkül túléli a jég alatti perceket (ráadásul kikerül a jég alól, ami nem lehetetlen, de általában ha valaki beleesik, ott marad), a főhőst unos-untalan megmentik a haláltól (oké, ha valakinek életben kell maradnia, az ő), röpke két óra alatt megépítenek egy csónakot, és természetesen nem az izmos evezős rabszolgák vágják a fát, hanem a törékeny rabszolgalány. Abercrombie okosan egyik szereplője életkorát sem adta meg konkrétan, csak nagyjából sejthetjük, hogy bőven 20 alatt van, vagy jóval felette.
Azért ne legyek teljesen igazságtalan, erénye is van könyvnek a nagyon erős nőalakok személyében, és bármennyire is elnagyolt lett, egy jól megrajzolt világot és háttértörténetet kapunk, emlékezetes karakterekkel. A férfiak harcolnak, de a szálakat a nők mozgatják a királyi házban, és az utolsó civilizálatlan törzsnél is, bár ettől függetlenül nagyrészt mellékszereplők mindannyian, és van közöttük mindenféle. Yarvi jól bejárja a világát, egy sokszínű, veszélyekkel és halállal, emberséggel és segítőkészséggel teli földet ismerhetünk meg. Abercrombie nem egy romantikus alkat, hamarabb kínozza meg a szereplőit, mint ejtené szerelembe, ez most sem változott.
Szóval egyrészről nagyon elégedett vagyok, mert megint kaptam egy nagyon jó kis történetet, érdekes háttérvilággal, és baromi jó karakterekkel, viszont mindez az ifjúságnak íródottság miatt hiteltelen megoldásokkal lett tarkítva, ami okozott egy kis csalódást. Aki ezzel kezdené az Abercrombie-val való ismerkedést, egészen biztosan szeretni fogja, aki meg már ismeri más könyveit, annak csalódást fog okozni.
Ha valaki esetleg gondolkodik, hogy tizenéves fia van, és olvasnivalót szeretne neki,válassza ezt, nem fog vele mellényúlni.
17 Megjegyzések
Én azt hittem szereted a YA műfajt.
VálaszTörlésEgyébként szerintem az ifjúságnak íródottsággal nem magyarázhatóak az "valóságtól elrugaszkodott dolgok". Ezeknek a dolgoknak fel kellett volna tűnnie az írónak. (Ezek szerint, hiba volt a részéről ilyeneket beleírni.)
Yarvi nem félember. Az, hogy sajnáltatja magát, szerintem a legfőképpen korából következik. Még nagyban szerepet játszik az, hogy így született és nem elvesztette az ujjait. Fiatalon a környezetétől is negatív visszajelzést kapott, ami nagyban befolyásolta az önértékelését. Ez egyáltalán nem "irreális" viselkedés, Abercrombie tudja hogyan kell jellemeket írni, pszichológiát is tanult az egyetemen.
miért hitted? nagyon kevés ya jön be nekem, kicsit túlléptem már a korosztályt. ha lehet, el is kerülöm ezeket a könyveket, mert mint az utóbbi háromból is látszik, ha mégis bepróbálkozom velük, nem fognak bejönni.
Törlésés de, ha olvastál már ya-t odafigyelve, ilyen elrugaszkodások mindegyikben vannak. itt meg A. gondolom, még próbált volna úgy is írni, hogy ne csak a fiataloknak jöjjenek be a könyvek, nekem sokkal szemetszúróbbak lettek. lehet, hogy A. úgy gondolta, ennyi még belefér, elvégre a cselekménynek haladnia kell tovább, és lehet, hogy ha be tud szippantani a könyv, nekem sem tűnt volna fel, legalábbis nem ilyen zavaró mennyiségben.
nem én mondtam, hogy félember, még a címben is benne van, és nem azért, mert csak fele királyságot kapott. a karakterekkel nem is volt gondom, de ezt is leírtam, viszont attól, mert egy remekül megrajzolt karakter nyavalyog teljesen hitelesen, még nem kell őt szimpibbnek látnom, és nem lesz kellemesebb vele az együtt töltött idő. és jól mondod, a kora az oka mindennek, és akkor visszajutottunk oda, hogy kiknek is lesz ez a könyve.
a fiatalok tuti élvezni fogják, és azok is, akik más Abercrombie-t még nem olvastak. a rajongók viszont csalódni fognak, az hótziher.
Bocsánat, félreértettelek, azt hittem kedveled a YA műfajt.
TörlésA YA túlzásokat más kritikában is említetted, de még mindig nem hiszem, hogy azért vannak bennük ilyenek, mert az "ifjúságnak" íródtak. Szerintem ezek az író, és nem a műfaj számlájára róhatóak fel.
Amúgy minden regényben vannak kisebb-nagyobb logikai bakik, de ha jó a könyv, akkor (jobb esetben) egyáltalán nem zavaróak.
A folytatásokat is el fogod olvasni?
ezen már én is gondolkodtam, hogy alapvetően tökéletes könyv nincs, inkább csak az a kérdés, hogy az író mennyire jó, hogy megfeledkezzünk erről, és ne a hibákra koncentráljunk, hanem élvezzük a történetet úgy, ahogy van.
Törlésebben nem vagyok biztos, hogy a hibák nem a korosztálynak szólnak. ha felnőtteknek ír valaki, sztem önkéntelenül is igyekszik, hogy ne lehessen belekötni. amikor gyerekeknek, akkor lehet ebben olyan is, hogy szárnyalhat a fantázia, megszűnhetnek az elvárt törvényszerűségek, hiszen egy gyerek egészen más talál élvezetesnek egy könyvben, mint egy felnőtt. kevésbé érzi a megfelelési kényszert, és lazábban veszi a saját világát is az író, amikor tudja, hogy a gyerek azon fog izgulni, hogy megmeneküljenek, és nem azon fog fennakadni, hogy az izmos pasi elnézi, ahogy egy tinilány fát vág. őket ezek nem érdeklik.
annyira a Síkvándor jut eszembe - McDonald hiába akart egy jó kis sorit összehozni a tiniknek, nem tudott kibújni a saját bőréből, és egy majdnem teljesen felnőttkönyvet hozott össze. ott nem találkoztam olyan megoldásokkal, mint itt, Crombie-nál.
nem tudom, mi lesz a folytatásokkal. Yarvi a végére egészen összeszedte magát, meg végülis tetszik ez a világ, amit összerakott köré, úgyhogy lehet, hogy folytatom majd.
Lehet, hogy az én gonoszdiságom, de Abercrombie-ból annyira nem néztem ki, hogy yayongani kezd, hogy szerintem talán nem is akarta ő ezt, csak rábeszélték, ahogy szelíden rábeszélik az írókat arra is, hogy inkább trilógiát írjanak már egy kötet helyett, szóval meglehet, nem élvezte ő ezt nagyon, és úgy volt vele, jó lesz a kis pisiseknek így is, letudom, aztán írok egy rendes elsőtörvényest =) nem mintha felnőttkönyvnél még sosem láttunk volna ilyen jóleszaparasztnak-hozzáállást.
Törléslehet, hogy rábeszélték, sose lehet tudni.
Törlésebből a halfból egy baromi jó kis felnőtt könyvet lehetett volna csinálni, mert rengeteg lehetőség van benne. meg egy csomó esemény sokkal hihetőbb is lett volna, ha nem kell a gyerekek lelkivilágához alkalmazkodnia.
Legnagyobb szerencsémre, nekem nem tűntek fel az ilyen (szerintem apró és jelentéktelen) részletek. Mivel ez egy fantasy, elhittem, hogy tudnak tutajt építeni, még a lányok is, és nem is figyeltem mennyi idejükbe telt. Vagy hogy ki mikor, mitől (nem) lesz náthás. Mondjuk azzal kapcsolatban, hogy Yarvi "bírja a kemény evezős rabszolgaságot" - nekem egyáltalán nem az jött le, hogy bírja, sőt fenemód szenved, csak jó helyre ültették, segítő karok közé. És szépen lassan erősödik, ügyesedik. És azt sem bánom, hogy nincs tele varázslényekkel, képességekkel, sőt, felüdítő volt, hogy ennyire "valós", a fantázianeveket leszámítva.
VálaszTörlésÉn is simán adnám fiatalok, és a műfajért nem annyira rajongók kezébe, mert szerintem ők is bepillantást nyernek általa, hogy mi is az oka, hogy ez a műfaj olyan népszerű lehet.
sztem a fantasy pont attól jó, hogy vannak benne lehetetlen dolgok, amiket pl. a mágia segít elő; ha nincs mágia, azért jobb, ha a valóság talaján maradunk valamennyire. de nyilván mindenki mást keres a műfajokban, és ez inkább elmegy történelmi fikciónak, mint rendes fantasynak.
Törlésúgyhogy nyilván, akinek jobban bejönnek a lények és mágia nélküli könyvek, az valószínűleg nem szereti a fantasyt. :D
egyébként igen, jó helyre ültették többek között, és bár én nem voltam még evezős rabszolga, azt gondolom, pont ezek az emberek nem igazán fogják szeretni azt, aki helyett húzniuk kell, de ezt már inkább meg sem említettem. higgyük el, hogy az emberek jók és segítőkészek, még egy koszos hajófenékhez láncolva is.
Egy fantasy is legyen csak következetes a saját világának megfelelően, végtére is az írjon fantasyít, aki ki tud alakítani olyan világot, meg benne olyan karaktereket, amik elvannak a saját törvényszerűségeik szerint, különben annyira fantasyszerzők, amennyire az feltaláló, akinek nem működik a gépe. A mágia is úgy jó, ha vlaakinek van x képessége, azért hirtelen ne váljon mindenhatóvá, csak mert megköveteli a cselkemény és az író lustasága. Nima, pont ilyenekért utáltam a Vérvörös utat, az is csak ilyen gyéren fantasy, egyszer bukkannak elő valami mutánsok, én nem is hívnám fantasynek, viszont tömve van életszerűtlen jelenetekkel.
TörlésAmúgy a hidegen tálalva is ilyen kis minimálmágiás, de azért jó :)
meg hát - sztem - a fantasy nem attól fantasy, hogy bármi megtörténhet benne. attól, mert mágia van benne, még megvannak a törvényszerűségek, és itt, a halfban, mivel nincs mágia, sokkal kirívóbb, ha még a legminimálisabb hihetőséget se súrolja. persze, lehet ezt úgy is olvasni, hogy tök jó a történet, kit érdekelnek a hiányosságok, de attól azok még ott vannak.
Törlésa vérvörös út az nem disztópia?
nem igazán, hacsak nem dizstópia minden, amiben felbukkan egy zsarnok, posztapokaliptikus inkább, de pár embertől azjött le, hogy erőst fantasybe hajlik, de kicsit sem, ha azt a tófenéknyi mutánst nem tekintjük parlénynek, de én nem fogom =) mondjuk a varjú eléggé olyan, hogy fantasyben lenne a helye, szóval lehet, a köv. részekben lesz majd valami, jó hogy mondod, nézek már valami jó spoilerest a folytatásokról :D
Törlésjó vegyes könyv, a gr-en írják sci-finek, fantasynak, disztópiának is, de leginkább ya--nak. :D
Törléshát, gr-en a harry potter is sci-fi is :D nekem mintha Liliane mondta volna így egyértelműen fantasynek
Törlésa hp, mint sci-fi?? úristen...
Törlés19 éves fiú vagyok. A regény 14+ vagy 18+ év fölött ajánlott? Azért kérdezem, mert érdekel, hogy Abercrombie az idősebb vagy a fiatalabb tizenéves közönséget célozta-e be. Az írótól már olvastam könyvet, a modern YA műfajban nem vagyok annyira tájékozott.
VálaszTörléssimán 14+
Törlésaztán majd írd meg, mit szóltál hozzá.:)
Értem, köszönöm a visszajelzést!
TörlésMajd mindenképpen megírom, ha elolvastam a könyvet, de szerintem az nem mostanában lesz.