Alice Hoffman - Átkozott boszorkák

Hamarosan kapható a boltokban Alice Hoffman legújabb könyve, a Galambok őrizői, amit most a Maxim ad ki. Ennek örömére most elkezdem kitenni a Hoffmanos posztjaimat a régi blogról, csak hogy a saját szemetekkel olvassátok, hogy miért is kell nektek az (meg ez) a könyv.:)

Határozottan beleszerettem Alice Hoffman fantáziájába, történeteibe, mondataiba, hasonlataiba. Erről a könyvről már sokan írtak előttem, például Amadea, vagy Lobo, ezek után elég nehéz bármi újdonsággal szolgálni. A történetet szerintem a filmből mindenki ismeri: egy testvérpárt, Sallyt és Gilliant, a nagynénik nevelnek fel, majd Gillian megszökik, Sally pedig ott marad a nénikkel, és próbálja megtörni az őket körülvevő átkot a szerelmével. Férjhez megy, gyermekeket szül, és a babonákat messzire kerüli, mintha azok nem élnének önálló életet, és nem tudnának működni figyelem hiányában. Amikor a férje meghal, Sally összeroppan, majd rá egy évre feleszmél. Egy ideig még a nénikkel laknak, aztán ők is útra kelnek, hogy egy másik városban, ismeretlenül új életet tudjanak kezdeni. Gilliannal telefonon beszélnek, leveleket írnak, majd 18 év után Gillian egy éjszaka kopogtat Sally ajtaján…

Kicsit féltem elolvasni, hiszen láttam a filmet, és nagyon ritkán olvasok el utólag könyveket. Általában mindig csalódást okoznak, de erről ebben az esetben nincs szó. Bár a filmre csak nyomokban emlékszem már, olvasás közben azokat a szereplőket láttam magam előtt, akik a filmben is szerepeltek. Ezzel nem volt semmi baj, és mint ahogyan Amadea is mondta, a film inkább vígjátékra sikerült, a könyv hangulatával ellentétben, a színészek illettek ezekre a szerepekre.
Igazi misztikus történet, ami másfél napra teljesen elvarázsolt, nem nagyon tudtam kiszállni belőle. Még az ebéd is leégett picit.:) A szerkesztő viszont legközelebb figyeljen, mert olyan dolgok folytak össze, aminek semmi köze nem volt egymáshoz. A fordító viszont kitűnő munkát végzett, mindig csodálom, amikor ennyire hűen vissza tudja adni valaki a könyv stílusát, a mondatokat, a különös szavakat. Két különböző fordító is képes volt ugyanazt a hangulatot elővarázsolni, mint ami a Tizenharmadik boszorkányt is jellemzi, és ez nagyon jó nekünk, olvasóknak.

Kiadja a Palatinus.

5 Comments

  1. profunduslibrum2012. 10. 18. 7:17

    Hopp! Első! :D (Bocsi, melóban vagyok még!) :D

    VálaszTörlés
  2. Nima2012. 10. 18. 7:23

    PL, szerintem még soha senki nem reagált ilyen gyorsan nálam.:D

    VálaszTörlés
  3. profunduslibrum2012. 10. 18. 8:21

    Ha jól láttam, 55 sec... :D

    VálaszTörlés
  4. Amadea2012. 10. 18. 9:32

    Áh, úgy kiraknám a régi AH postokat, de annyira gagyik... újra kellene olvasni őket (is). És az a röhej, hogy kicsit félek, hogy nem fog annyira tetszeni már, és akkor egy újabb kis világ omlik össze bennem.

    VálaszTörlés
  5. Nima2012. 10. 18. 12:13

    rakd ki, hívjuk csak a figyelmet rá. :)
    nem is tudom, mikor fogok odajutni, hogy újra tudjak olvasni bármit is. de sztem nem ezekkel kezdeném.

    VálaszTörlés