Már az első laptól kezdve vártam, hogy megjelenik a sárkány, de ez az én hibám, mert nem jelent meg. (nem akarom lelőni, mikor jelenik meg. de még a közepén se. :D)
Három viking csapat plusz az ellenség, az ő útjukat követjük végig az első 500+ oldalon, míg össze nem találkoznak, és gyaníthatóan a következő részben meg nem kezdődik az igazi kaland.
Nem, ez így nem igaz, már az első rész is hatalmas kaland volt, teli drámákkal meg csatákkal, amik nagyon izgalmasak és látványosak voltak, de végig úgy éreztem, a következő kötetek tartogatják a történet legjavát.
Ugyanis az ősi istenek 300 éve elpusztították egymást, kincseik és sokat érő csontjaik a Csonthát-hegységben fekszenek mélyen a föld alatt, és hamuval borítva a felszínen. És mi ér sokat a viking harcosnak? A hírneve, a megénekelt hőstettei, és a rengeteg értékes hadizsákmány. És a bosszú. Úgyhogy ki ezért, ki azért, de nekiindulnak a hegynek, hogy ott megtegyék, amit meg kell tenni. Az ellenség sem tétlenkedik, tisztátalan gyermekeket rabolnak el, hogy aztán majd felhasználják őket. Ha Orka gyermekét nem rabolják el, szerintem semmi problémájuk nem lett volna a későbbiekben, de hát így jártak. Orka egyébként a legérdekesebb karakter, igazi badass nő, a magányos farkas fajtából, nagyon bírtam.
Egy igazán hosszú és részletes bevezetés az első rész, amivel semmi probléma. Gwynne története lassan indul, komótosan építi fel a világot, ismertet meg a szereplőkkel, a törvényeikkel, a múltjukkal és a jellemükkel. Rengeteg a dráma, az érzelem, az intrika, de a főszereplők irányítói az elvek és a hűség, és hát kinél legyenek az erkölcsi lapok, ha nem a főhősöknél. A sokat tapasztalt harcosi alapokról elég nehéz tovább fejleszteni a karakterek személyiségét, akiknél nem is lehet túl nagy jellemfejlődést tapasztalni, van, aki örülhet, ha életben marad, és van, aki már eleve nagy tapasztalattal és bölcsességgel indult útnak. A leglátványosabb változáson Varg ment keresztül, neki, volt rabszolgaként nem csak a világgal, de önmagával is meg kellett barátkoznia. Eleinte nem túlzottan érdekelt, pedig ő az egyik szála a történetnek, de mire eljutottam a második részig, már vártam a fejezeteit.
És valóban, ahhoz képest, hogy a legtöbb sorozatban a második rész amolyan gyenge kis átvezető rész a kötetek között, itt most indult be igazán a történet. Ismerünk mindent, mindenkit, lehet most már a lényegre fókuszálni. Úgy olvastam el 600+ oldalt, hogy észre sem vettem.
A világ mágiája viszonylag egyszerű rúnamágia, nem is jelenik meg túl sűrűn, de akkor annál látványosabb.
Szeretik kiemelni ezt a sorozatot, mint ami erős női karakterekkel operál, sőt, ők vannak a középpontban. Őszintén szólva én ettől sokkal többet látok ebben a soriban. Van benne egy csomó fura lény, mert fantasy, tehát legyen is benne, de a világ alapját a vikingek adják, az ő életmódjuk, harci modoruk, öltözetük, fegyvereik és nem utolsósorban a mitológiájuk. És köztudott, hogy a vikingeknél nem voltak a nők elnyomva, lehetett tulajdonuk, a saját háztartásuk abszolút irányítói voltak, nem mondták meg nekik, hogyan öltözzenek és hová mehetnek, akár el is válhattak, és teljes jogú harcosok voltak a pajzsfalban, és azon kívül is. Részesültek a zsákmányból, és még jarlok is lehettek, ha eszük is volt az erejükön és ügyességükön felül. És ezt a saga nőalakjai hozzák is, főleg, ha a nevek alapján idővel sikerül szétválogatni, hogy ki a fiú és ki a lány. Szóval hogy itt most együtt harcolhatunk jónéhány nagyon bátor és erős nővel, az semmiféle példamutatással nincs a mi világunkra nézve, hacsak nem akarunk mi is szakállas baltát és hosszúkést akasztani az övünkre.
De egyetlen nő sem létezhetne ebben a világban (sem) a férfiak nélkül, úgyhogy én nem vagyok híve annak, hogy feminista vonásokat keressek ott is, ahol nincs. (sőt, engem ez a része soha nem érdekelt egy könyvnek. vannak férfiak és vannak nők, betöltik a szerepüket, ha a könyv jó, de az ideológiákat meghagyom a történelemgyártóknak.)
Úgyhogy itt a férfiak is megérdemelnek minden dicséretet, mert egy fogtündérrel szemben nekik is pont annyi esélyük van, mint a csajoknak.
Azonnal akarom a folytatást.
(érdekelne, hogy a fordító miért használja folyamatosan a berserkirt a berserker helyett. ez többes szám, és a legtöbb esetben értelmetlen lesz tőle a mondat.)
